Marius Garrel

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Marius Garrel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
26
Play by :
Sean O'Pry
Hozzászólások száma :
7
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Marius Garrel •• 10th Január 2017, 23:09



Marius Garrel
Karakter titulusa

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
CIVIL POLGÁROK
25
SEAN O'PRY
SAJÁT



Becenév: Marius

Szül. hely: Papírom szerint Párizs

Szül. idő: 1991. október 12

Csoporton belüli rang: -

Foglalkozás: Egyetemista

Anya: Céleste Garrel - nevelőanya

Apa:Francois Garrel - nevelőapa

Egyéb családtagok: Ha én azt tudnám...

Családi állapot: Nőtlen

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum

Őszinte vagyok, talán azért is, mivel sokszor megégettem a kezem már azzal, ha hazudok, vagy kábítok valakit. Jobb egyenesnek lenni.  De csak azokkal, akiket közel engedek. Nem vagyok az a nagyon nyílt egyén, inkább már megtartom a tisztes távolságot és nem szívesen beszélek a múltamról. Gyakran vagyok amolyan csendes társ, aki már sokat hallott, tud olyan dolgokról, amik nem feltétlenül jelentenének jót, ha kitudódnának. Már akinek a szemszögéből... de nem vagyok szarkeverő, azt meghagyom másoknak.
Mint hogy olyan foltozott az életem, amilyen, így cinikus vagyok elég gyakran. Rossz tulajdonság, sokat nem veszik jó néven. De ezt nem tudom levetkőzni, akármennyire is szeretném néha. Olykor csak csuklóból jön a válasz, ami lehet nem olyan szerencsés rám nézve.
Ettől függetlenül higgadt és megfontolt vagyok, még ha maró gúnytól nem mentes is. A lehető legkevésbé lehet kihozni a béketűrésből, de ha netán kiakadok, annak bizonyára komoly oka van. Jobb szeretem azzal tölteni az időm, amit hasznosnak gondolok, már-már unalomig is tolva azt. Mint hogy korán kellett - én gondoltam szükségesnek -  a saját lábamra állnom egy idegen országban, így nem is engedhetem meg magamnak, hogy másképp tegyek. Szükségem van a maximalizmusomra, az eszemre, a kreativitásomra és arra, hogy láttam magam előtt a céljaimat az érvényesüléshez. Karrierista azonban nem vagyok. Nem vonz a végtelen robotolás, a pihenési időm felrúgása, ez alól persze a vizsgaidőszak kivételt tesz. De már egyenesben vagyok, mi rossz jöhetne?
Realistának gondolom magam, aki nem nézi sem az élet szebbik, sem a rosszabbik oldalát. Csak elfogadom azt, ami megtörténik és megyek tovább, mint ha mi sem történt volna. Talán egy pszichológus azt mondaná, stabilitásra van szükségem, társaságra, szerintem tök jól megvagyok magammal.  Miért baj az, ha valaki csak úgy éli az életét a nagy világba, megspórolva az idejét mindenféle szeretetrohamtól, a másiktól való függéstől és még sorolhatnám? Komor vagyok, na és...  Mondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel, noha bármikor gördülhetnek elém nehézségek.


AZ EMBER CSAK AZT ISMERI MEG IGAZÁN, AMIT MEGSZELÍDÍT.

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
Éreztétek valaha is úgy magatokat, mint ha az az élet, amit éltek, nem is a tiétek? Mint ha a házat, a szobát, a kutyát, a családot kölcsön kaptad volna. Na jó, a kutyát nem. De az érzés egész életemen át követett, még ha nem is foglalkoztam vele. Valamilyen különös érzésként ott lappangott a lelkemben, a gondolataimban, a szüleim érintésében, mindenhol. Mint valami alattomos szörny, megbújt az ágy alatt, a szekrényben, a fényképes album lapjai között. Soha semmi okom nem volt elköltözni otthonról, ám egy szép napon ez volt az első gondolatom. Csak el otthonról...

Csak egy régi aláírt baseball-labdát akartam megkeresni, mert tudomásomra jutott, hogy egy jó barátom öccsének a kedvenc csapata írta alá nekem. Ami nekem csak egy nyári kiruccanás emlékét hordozta az Államokba egy vacak labda alakjában, az neki valóságos kincsesbányának ígérkezett. Maga a megtestesült álom. Sejtettem, hogy a padláson lesz, ha már a pincében nem találtam. De találtam vele együtt mást is, egy leragasztott dobozt, amit kíváncsiságból nyitottam fel. Néhány ósdi könyvet, melyekben már megbarnult a papír, egy ezüstláncot, amely ismerősen csillant a fényben mikor felemeltem, néhány szerencseérmét, egy vitorlás miniatűr mását és egy halom régi fotót rejtette. Kellett nekem, kíváncsivá tett a tartalma. A láncra még emlékeztem egészen kicsi koromból, aztán valahogy szem elől veszett, egy nap nem találtam. Ahogy a többi csecsebecse is feledésbe merült. A bőr kötésű könyvön akadt meg elsőre a tekintetem, különös érzés kerített a hatalmába, amikor végigsimítottam rajta. Majd kíváncsiságból belelapoztam, mert miért is ne.

1983. február 6. délután fél 3. Fiam született! Leírhatatlan az érzés, amikor először a kezembe vettem. Olyan apró, és olyan ráncos mint egy kisöreg. Féltem megfogni is. De erős kislegény. Már tudjuk hogy fogjuk elnevezni, és igazi kis kormánybetyárt nevelek belőle!
1987. július 21. Drake kipróbálta a mini gokartot, és tetszik neki. Azt mondta autóversenyző lesz belőle. Jó úton halad a tervem.
1988. augusztus 01. Megvolt az első igazi hivatalos futam! Fiam harmadik lett. Tehetséges a kölyök, a vérében van a versenyzés. A hétvégére megígértem, apás napokat tartunk, és elmegyünk vadvízi evezésre. Bár Céleste félti a gyereket. Azt mondja még kicsi ehhez. De majd kitalálunk valami füllentést.
1989. december 24. Befészkelte hozzánk magát a család apraja-nagyja. Nagy ünnepi vacsit csináltunk, a hatalmas pulyka sem maradhatott ki. Drake tett róla, hogy majdnem meghiúsuljon az ünnepi menü. Úgy gondolta az olvadó szárnyast kiviszi az udvarra és megszánkóztatja. Később vettük csak észre, hogy nincs a konyhában a madár, a gyerek már félig beépítette a hóemberbe, mikor megtaláltuk. De… egész ehető volt. Aggasztó azonban az, hogy az unokatestvérétől kapott szájharmonikának jobban örült, mint a vadi új sisaknak.
1990. szeptember 1. A fiam iskolába megy! Eljött az az idő, mikor le kell tennünk a délutáni focikról, a kirándulásokról és a baseball játékainkról. Megkezdődik a tanulás, aminél nincs is unalmasabb. Céleste ellenben örül, hogy végre vele többet lesz a gyerek. persze… tanulni… De a gokartozást nem hagyom, hogy elhanyagolja!
1991. június 13. Drake belépett a sulikórusba. A gyakorlások nagy részére kifáradt, így el lesz hanyagolva a versenyzés. Nem tudom mit tegyek…
1991. július 29. Megyei gokartverseny, a kölyök a dobogó legtetejére állhatott, büszke vagyok a fiamra, az én vérem!
1992. október. Újabb futamok jönnek, Drake sorra nyeri a versenyeit. Lassan regionális bajnokságra mehet. Jutalomként vettünk neki egy kis gitárt, imádni való vele.


Drake... ismerős volt nekem a név, mint ha találkoztam volna vele. Még egészen kicsi voltam, amikor begurult egy üveggolyóm a garázsban a zúzógép alá. Féltem a géptől, a masina hangja irtózatos volt, hát még amikor működött, mindent szét darált. De legyőztem a félelmemet és betapogatóztam alá, hátha elérem a golyót. Azt nem találtam meg, de egy koszos, kifakult képet egy kisfiúról igen. A fotó hátuljára a Drake név volt felcímezve. Anyu sírva fakadt, amikor a kezébe vette a fotót, apu pedig borzasztóan dühös volt. Azt mondta, soha többé ne vegyem a számra ezt a nevet. A lapot tanulmányozom, ami félig üres maradt. Nem vezették végig, sem pedig a következő oldalt. Furcsa barna pacán húzom végig az ujjamat, majd fordítok. Szaggatott az írás, kurták a betűk, hol elnyúltak és rettenetesen haloványak. Mint ha rá sem akarták volna írni a szavakat.

1992. december 14. Olyan jó volt minden, a fiam a versenyre készült, bajnok volt, bajnok lehetett volna ott is. Drake bajnokként vált angyallá. Azt mondták, műszaki hiba, én nem tudom elfogadni, a fiamat megölték. A fiammal az álmok is szertefoszlottak.
1992. december 18. Mi tart eddig? Felháborító, hogy a fiamat mindenféle jöttmentek agyon szabdalják, már-már a felismerhetetlenségig. A rendőrség pedig nem tesz semmit a felszólításokra. Milyen világot élünk? Nem lehetne egyszerűen csak békében hagyni? Tisztességes temetést érdemelne, nem cirkuszi látványosság.
1992. december 23. Drake velünk marad, ő mindig is ehhez a házhoz tartozott, nem való neki a rideg föld. Annyira gyermeki volt, annyira törékeny. Ha az urnára pillantok, lélekben erősebbnek érzem magam, mint ha ő is itt lenne.


Egy újságcikk tapad szorosan a másik oldalhoz, kifordítva, ketté tépve. Feltehetőleg vagy a balesetről készülhetett, vagy a temetést idézi. Próbálom lekapargatni, de csak a füle válik le. Teljesen használhatatlan. Üresnek érzem az elmém, noha gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. A különös érzés úrrá lesz rajtam, ez pedig a továbblapozásra késztet. Oldalak telnek el üresen, talán tíz, húsz, nem számolom. Majd észreveszem, hogy toll lenyomata látszik egyre erősebben. Egy teljesen új oldal tárul a szemeim elé, rögvest 1996-ra címezve. Különös, mi történhetett a röpke két év alatt, ami a napló folytatására késztette apámat?

1996. március 8. Új kezdet, új fejezet. Drake halála óta most először és utoljára beszéltünk a múltról Céleste-tel, mennyire üres az életünk. Hiányzik a zsivaj, a kiabálás.
1996. március 29. Céleste hazahozta a kisfiút. Szótlan volt, megszeppent és a hatalmas sapka alól alig látott ki. Sötét haja, a tekintete annyira más mint Drake fiamé, de Céleste ragaszkodik hozzá, én pedig elfogadom a döntését. Marius, Isten hozott nálunk.
1996. május 2. Egészen kezdi megszokni az új helyzetet. Néha még sír, néha bent kell lenni vele, hogy elaludjon. Egy kissé riadt, talán csak az idegen környezet teszi. Mindent el fogunk követni, hogy a saját otthonaként tekintsen erre, minket pedig a szüleinek tartson.


Elakad a lélegzetem, érzem, hogy az a különös érzés mostanra fojtogató ujjakká változik a nyakam körül. Elkap a légszomj és erőből vágom a könyvet az ágyra. Levegőre van szükségem, friss levegőre. Kapkodva, remegő kézzel ragadom meg az ablakot, hogy aztán feltéphessem. A friss levegő leszáguldozik a torkomon, mégsem szűnik a fojtogató érzés. A különös megérzés, hogy néha érdekes tárgyakat találtam, a hiányérzet és a félemlékek mostanra megmagyarázottá válnak egy pillanat alatt számomra. Ez a hely, ahol élek, amit az otthonomnak tekintettem, sosem volt az. A szüleim pedig hazudtak. Ki vagyok én? Azon kívül, hogy Mariusnak hívnak, ki vagyok én? Kik a szüleim és honnét származok?


Idő, évek kellettek, hogy megemésszem tizenéves felfedezésemet. Mint ha azt vártam volna, hogy majd begyógyulnak a sebek. Sosem terveztem egyetemre menni, sem idejekorán elszakadni a családomtól. De a jelentkezés és a sikeres felvételi sarkallt arra, hogy új élet kezdjek gyökerestől. Olyat, amelynek minden darabja igaz, amelyben minden szereplőről tudom, kicsoda valójában. Ahol én vagyok a karmester és nem pedig egy vadidegen. Ami csak kellett, mindet magammal hoztam, az emlékek, a lánc, melyről mind a mai napig azt hiszem, hogy köze van az eredetemhez, a kutyát, aki sosem hazudtol meg és hozzám tartozik. Tudtam, hogy ezzel dolgos időszak vár, tanulás, munka. És persze a tény, hogy el kell, el akarok számolni a múltammal. A valós múltammal, mindegy mi vár a túloldalon.


© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Cosa Nostra
Age :
31
Play by :
Anonymus
Hozzászólások száma :
164
Csoport :
Cosa Nostra

stivali italiani
Témanyitás Re: Marius Garrel •• 11th Január 2017, 11:13




Gratulálunk Elfogadva!
A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

Kedves Marius!


No hát kedves öcsém, én mondom szerintem te vagy ezen az oldalon az egyetlen olyan ember aki kijelentette, hogy elégedett az életével még akkor is ha tudod, hogy a nehézségek mindig próbára tehetik a mindennapokat. Mert köztudott, hogy a legnagyobb megpróbáltatások váratlanul érkeznek  :angr:  De ettől függetlenül csak azt tudom mondani, hogy szükség van erre a reális látásmódra egy olyan világban, ahol az esetek jelentős részében mindig történik valami az emberrel, mindig van valami baj, valami katasztrófa ami miatt esély sincs arra, hogy élvezzük azt amit kaptunk.. De ugyan ez vonatkozik a másik rétegre is, akik azért nem elégedettek mert unalmasnak vélik a mindennapokat a monoton tanulás vagy munka mellett, mert nem történik körülöttük semmi "izgalmas". 😕 Ki érti ezt? Very Happy
Csak ugye azt nem veszik észre az esetek jelentős részében, hogy az élet nem egy akciófilm ahol ő lesz a hős megmentő, vagy épp őt fogja megmenteni valaki, esetleg egy szépen megírt romantikus regény ami tele van konfliktusokkal és reményekkel Very Happy  
Az egész jellemleírást mégis talán az első bekezdések teszik igazán emberivé, gondolok itt arra, hogy bár igyekszel őszinte lenni és kerülöd a felesleges hazudozást, ezzel mégis javarészt azokat tünteted ki, akiket ismersz... mint ahogy ismerjük a hazug ember és a sánta kutya esetét is  :füty:
Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy kezdem egyre inkább magamat látni a karakterben, hiszen én is ilyen vagyok. Jó persze nem hazudok bele senki arcába és nem kerülgetem mindig a forró kását, de nyilván szépíti az ember a dolgokat egy idegen vagy egy számára kevésbé ismert személy jelenlétében. És én is pont így szoktam tenni Very Happy Very Happy De mint azt említettem, pont ettől lesz igazán emberi, őszinte és jól átgondolt a karaktert mert mind azok ellenére, hogy tele van becsülendő apróságokkal - nem hazudik, higgadt és megfontolt stb - ugyan úgy kiemeled a hibáit is, nem sunnyogod el őket. Tetszik a cinizmusa, az, hogy nem fél kimutatni az embereknek a foga fehérjét és nem egy kifejezetten simulékony bájgúnárt hoztál Sean arcával.... mert hát igen, ha nem gond itt kitérnék az avatarra.   Megszoktam már és talán épp emiatt is tartok annyira az arcától, hogy mindig a nyakába aggatják szerencsétlennek az ügyeletes szépfiú szerepét, de szerintem sokkal több van mögötte. Én személy szerint jó karaktert még nem láttam vele és remélem, hogy te leszel az aki megreformálja a véleményemet és ezek után sokkal nyíltabban, könnyebben fogom kezelni, ha  valaki keze alá kerül Mr. O'Pry Very Happy

No de, jelentem alássan az előtörténet kezdetén megijedtem! :ijj: :box: Egy pillanatra fel kellett tekernem a jellemleíráshoz, hogy mit is olvastam ott pontosan, mert bevallom egy jó nagy ellentmondásba ütköztem amit nem tudtam, és talán még most se tudok értelmezni. "Mondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel, noha bármikor gördülhetnek elém nehézségek. " ezzel szemben ahogy az előtörténetedet indítod: "Éreztétek valaha is úgy magatokat, mint ha az az élet, amit éltek, nem is a tiétek? " kicsit üti egymást a kettő nem? Very Happy Most akkor elégedett Marius az életével, vagy nem? Very Happy Esetleg azzal és annak ellenére elégedett, hogy teljesen olyan, mintha az nem az övé lenne, ergo más életét éli nagy elégedettséggel?.... vagy... mi van? Very Happy Very Happy  :ijj: És minél tovább olvasom az előtörténetedet, nekem nem az jön le, hogy Marius elégedett lenne. Mert tele van kérdéssel, értetlenséggel és bizonytalansággal, miként a szépen levezetett visszaemlékezést olvashatjuk vele együtt :nn: :h2:
Nagyon ötletes, hogy napló feljegyzés módján készítetted el mind azt, amit tudnunk kell róla, de még ezek ellenére is annyi de annyi kérdőjelet hagytál, hogy legszívesebben még mindig azt olvasnám, hogy mi is történt egykor? Mert nagyon sok teória született meg bennem, és remélem, hogy játéktéren meg fogom kapni a válaszokat is Very Happy

Épp ezért nem is tartalak fel tovább, üdvözöllek köreinkben, remélem egy hosszú, tartalmas időszak áll előtted köreinkben.
Futás lefoglalni a kötelezőket és vesd bele magad a játékba Wink
Jó szórakozást neked    🇧🇱


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Marius Garrel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: