Isabella M. Martinelli

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Isabella M. Martinelli

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Law & Justice
Age :
26
Tartózkodási hely :
Olaszország - Milanó
Hozzászólások száma :
5
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Isabella M. Martinelli •• 25th Február 2017, 22:36



Isabella Marie Martinelli
Hiszékeny hercegnő

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
FEGYVERES ERŐK
25
MARIE AVGEROPOULOS
KERESETT



Becenév: Isa, Izzy, Bella, Bell, Marie, Martinelli

Szül. hely: Olaszország, Milánó

Szül. idő: 1991.12.08

Csoporton belüli rang:Olasz Állami Rendőrség - Beépített műveletek osztálya

Foglalkozás: Beépített rendőr

Anya: Elizabeth Martinelli

Apa: Federico Martinelli

Egyéb családtagok: Vincent Martinelli (idősebb testvér), Luca Martinelli (fiatalabb testvér)

Családi állapot: Hajadon

Tartózkodási hely: Milánó


Szavakban
Pozitívum, negatívum
Pozitív:
× Hűséges
× Kedves
× Okos
× Család centrikus
× Talpraesett
Negatív:
× Makacs
× Álmodozó
× Önfejű
× Szókimondó
× Kíváncsi

Röviden ezekkel a szavakkal tudnám magam jellemezni, de mivel ez az egész azért van, hogy jobban megismerjetek, így azt gondolom, nem ártana, ha egy kicsit jobban kifejteném miért is érzem azt, hogy én ilyen vagyok.

Kezdjük először talán a pozitív tulajdonságaimmal.

Hűséges: Ha egyszer megkedvelek, vagy éppen megszeretek valakit, akkor azért a világon bármire képes vagyok. Szó szerint mindenre, még olyanra is amit nem néznének ki belőlem. Nem vagyok egy őrült gyilkolós típus, de ha a szeretteimről van szó, akkor semmi se képes megállítani. Akkor mindenkin átgázolnék, mint valami kis tornádó.

Kedves: Ami azt illeti nagyon is kedves tudok lenni azzal, akiben érzem a hajlandóságot arra, hogy Ő is ugyan úgy viselkedjen velem. Mosolygós és vidám lány lévén, általában mindig van egy kedves és jóindulatú mondandóm mások számára, még akkor is, ha amúgy nem vagyok a legjobb passzban.

Okos: Az esetek túlnyomó részében egész jól teljesítettem az iskolában. Mindig felkészült vagyok és próbálom magamból kihozni a legtöbbet. Ettől mások szemében akár még fontoskodónak is tűnhetek, pedig ez nem így van. Egész egyszerűen csak szeretem, ha minden benne van a fejemben, amire valaha is szükségem lehet.

Család centrikus: Ez egy olyan tulajdonságom, amiért nagyon hálás vagyok a természetnek, hiszen ennek köszönhetem azt, hogy mindig mindenkiben a jót keresem, és azt várom, hogy mikor kerül közel hozzám. Mikor kerül be a „családomba”.

Talpraesett: Sokszor hallottam már azt, hogy én akár a jég hátán is megélnék. Talán van benne valami, de mit is várhat az ember egy olyan lánytól, aki két fiútestvér között nő föl? Valahogy muszáj volt érvényesülnöm mellettük és ennek a hozadékául szolgál az, hogy kialakult bennem egy bizonyos túlélési ösztön, más nyelvek szerint, egy bizonyos fokú talpraesettség.


Mivel mindenkinek vannak negatív tulajdonságai, én is felfedek egy párat.

Makacs: Azért mondanám magam makacsnak, mivel, ha egyszer valamit a fejembe veszek, akkor azt addig nem lehet onnan kiirtani, ameddig valamilyen úton módon véghez nem viszem. Lényegtelen, hogy mások szerint őrültség, vagy sem, ha én egyszer úgy akarom, akkor az úgy is lesz.

Álmodozó: Miért vagyok álmodozó? Hát igazából sokszor azon kapom magam, hogy mindenféle elméletek és eshetőségek játszódnak le a fejemben. Egy csomó olyan helyzet és szituáció, ami tipikusan a „Mi lenne ha…” kategóriába tartozik.

Önfejű: Őszintén szólva talán ez az a jelző, ami a leginkább jellemző rám. Sosem hallgatok másokra, mindig csak a saját fejem után megyek, még akkor is, ha tudom, hogy nincs igazam, vagy éppenséggel tudom, hogy akár bajba is keveredhetek.

Szókimondó: Nagyszájú, csípős nyelvű, cserfes, stb. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket akár rólam is mondhatott volna valaki. Tény és való, hogy szinte sose áll be a szám, és sokszor meggondolatlanul fecsegek, nem törődve a következményekkel, de ettől függetlenül nagyon sokan megbíznak bennem és az se érdekli őket, ha kerek perec megmondom a véleményemet arról, ami nem tetszik.

Kíváncsi: Sokszor mondták már a családomban és az ismeretségi körömben, hogy nálam kíváncsibb és adott esetben kotnyelesebb lányt még nem hordott a hátán a föld. Hát mit mondhatnék, ilyen vagyok, tipikusan az a fajta lány, aki mindig mindenre kíváncsi. Olyan, aki kislánykorában minden karácsonykor képes volt felkutatni az egész házat, hogy fellelje az ajándékait.




"Nem törtem össze, csak csalódtam magamban. Hiába vertek át százszor, így is naiv maradtam."

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!

„Eljön, aminek jönnie kell. Azt hinni, hogy megállíthatod, hiúság.”


Sűrű sötét fellegek borították az éjszakai égboltot, amely arra engedett következtetni, hogy másnapra igencsak esős lesz az időjárás. Bár a felhőkön kívül semmi különös nem mutatkozott egész este, egészen egy pillanattal későbbig, amikor is egy fülsiketítő, és keserves sikoly hasított bele az éjszaka nyugodt csendjébe. Erre nyilván mindenki felkapta a fejét, pedig már jócskán az éjszaka közepén járhattunk.  Ahogy álmosan és kissé még mindig kábán kinyitottam a szemeimet egy pillanatig csak a sötétséget láttam, de aztán rá kellett döbbennem, hogy én okoztam a zűrzavart. Az izzadtságtól mindenhová barna hajszálak ragadtak, és éreztem ahogy a szívverésem még mindig a kritikusan magas határon mozog. Már megint megtörtént, öntudatlanul, álmomba. Egy erősen belém égett emlékfoszlányból eredő álom miatt sikoltottam. Egy rossz álom miatt, egy visszatérő elkeseredett segélykiáltás miatt történik mindez. A tudatalattim üzenete, egy fájdalmasan tátongó, gyulladt sebre a szívemen. Egy sebre amelyet csupán egy szörnyetegnek köszönhetek. Egy velejéig romlott srácnak, akinek az arca úgy kísérti az életem minden pillanatát, mint egy lerázhatatlan bilincs. Gúsba köt és megfoszt minden boldogságtól. Fájdalom, harag, gyűlölet és legfőként megvetés. Ezek az érzelmeket érzem csupán, ha eszembe jut.
De alig hogy tudatosult bennem, mi is történt a folyosói villanyok felkapcsolódtak és az apukám halkan, de mégis határozottan sietett be hozzám. Amikor meglátta, hogy levegő után kapkodva ülök az ágyamon összegömbölyödve, leült mellém és gyengéden magához húzott.
- Jól vagy kicsi lány? – tette fel a nagy kérdést egy kissé bátortalanul.
Őszintén szólva még én magam se tudom, hogy miként is éreztem ott, abban a pillanatban. Csak egyet szerettem volna. Elmenekülni a világ elől és amikor már jó messze vagyok mindenkitől, akkor a fejemre húznék egy paplant és úgy várnám, hogy végül minden elcsendesedjen.
- Újra Őt láttam apa, újra átéltem az egészet. Mindent ami akkor és ott történt. – válaszoltam, de még mielőtt mondhattam volna bármi mást, hangos zokogás tört utat magának a felszínre.
Az apukám ezek után nem kérdezett semmit, csak szorosan magához ölelt és nyomott egy nagy puszit a fejem búbjára. Tudtam, hogy ez a téma a számára is fájdalmas, hiszen egy része magát hibáztatja azért ami azon az estén történt. Mindezek ellenére mégis próbálja tartani magát, és nem mutatni azt mennyire megviselte az amikor megpróbáltak megerőszakolni.


„Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet... egy második esély, egy találkozás.”


- Martinelli! – kiáltott oda a parancsnok, amikor beléptem az őrs ajtaján.
Halványlila elképzelésem sem volt mit akarhat tőlem. Ennek ellenére a parancs az parancs, így követtem őt az irodájába és amikor hellyel kínált leültem és hallgattam a mondandóját.
- Lenne itt egy nyomozás a beépítetteknél. – kezdte el a kis monológját, ami engem majdhogynem hidegen hagyott, mivel belül már örömtáncot jártam.
Amikor végül a kezembe nyomta az aktát és beleolvashattam, rá kellett döbbennem, hogy egy komolyabb ügyről van szó, mint amire első körben számítottam. Azt hittem így akarnak tesztelni, valamilyen kis piti üggyel, hogy illenék e a csapatba. Ehhez képest egy olyan ügyet akasztanának a nyakamba amivel még a több évtizedes tapasztalattal rendelkező nyomozók sem bírnak el. A Sergievszkij család rengeteg fejtörést okozott már az Olasz hatóságoknak, de valahogy mégis mindig kicsúsznak a rendőrök kezei közül.
- Tudom, hogy maga még újonc és nem is szívesen vonom bele az ügybe, de a kapitány ragaszkodik hozzá. Szerinte maga erre a legmegfelelőbb személy. Viszont ha esetleg maga gondolná úgy, hogy valamiért nem vállalja az ügyet, akkor a nagybátyja nem igazán köthetne bele. – magyarázta a parancsnok, miközben leült velem szembe az asztalának szélére.
Újonc vagyok, ez tény. De ennek ellenére próbálok a lehető legjobban teljesíteni és bebizonyítani, hogy igen is értek ahhoz, amit csinálok és nem csak azért értem el azokat amiket, mert a rendőrkapitány unokahúga vagyok. Amikor elkapták a támadómat és eldöntöttem, hogy én is rendőr leszek, akkor azt nem azért tettem, mert így biztonságban érzem majd magam. Hanem azért mert így tudom, hogy mindig szüksége lesz rám az embereknek, és adhatok ezáltal nekik egyfajta védelmet és megpróbálhatom a világunkat megóvni a bűnözőktől. Éppen ezért is nem értem, hogy gondolhatja valaki, hogy az első komolyabb ügyemnél már meg is futamodok. Nincs az a pénz, amiért eldobnék magamtól egy olyan lehetőséget, mint ez. Még akkor sem ha akár még bajba is kerülhetek.
- Megcsinálom. Vállalom az ügyet parancsnok. Csak mondja meg mikor és hol kezdjek, és én ott leszek. – feleltem mosolyogva, miközben a főnököm arcvonásait tanulmányoztam, hátha megpillanthatok rajta valamiféle érzelmet megmutatkozni. Legyen az csalódottság, öröm, elégedettség vagy éppen döbbenet.


„Úgy vélem, a fiútestvér a legmegmagyarázhatatlanabb faj a világon.”


Talán naiv voltam amikor azt hittem, hogy ha bekerülök Mikhail I. Sergievszkij belső köreibe, ha megjátszom a barátnőjét, egy olyan lányt aki minden szavát elhiszi, akkor sikerülhet lebuktatnom Őket. Ehelyett minden az ellenkező irányba indult el. Én botor módon egyre jobban kezdetem el vonzódni hozzá, egyre inkább éreztem azt, hogy elgyengül az akaraterőm, amikor a közelemben van, még végül megtörtem. Bevallottam neki az igazságot. Elmondtam neki, hogy miért voltam aznap abban a kávézóban, elmondtam miért mentem bele a játékaiba és, hogy mennyire megbántam. Persze Ő csalódott bennem, de mit is vártam. Megbántottam és elárultam amiért más az én helyemben talán az életével fizetett volna. Viszont nekem megkegyelmezett, és az idő múltával még azt is elmondta, hogy szeret. Naiv voltam, hogyha elhittem? Meglehet, mit sem számít ez az egész, ha van valaki olyan, mint Mika az életedben. Ő az utolsó akinek a hangját hallom elalvás előtt, Ő az első akit megpillantok reggel és Ő az aki boldoggá tesz a nap mint nap, kerüljön ez bármibe is.
- Nem hiszem el húgi, hogy képes vagy szeretni azt a fazont. Nekem már attól borsódzik a hátam, ha belép a szobába. – mondta savanyú arccal a bátyám, miközben letelepedett az asztalomhoz egy nagyadag gőzölgő kávé kíséretében.
Sokan mondják, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. De ezek engem, mit sem érdekelnek. A családommal ellentétben én úgy gondolom, tudom mit és hogyan kell kezelnem ahhoz, hogy érjen csalódás.
- Vincent, te ezt úgysem érted. Szóval örülnék neki, ha nem ütnéd az orrod a dolgaimba. – vágtam vissza dacosan, miközben lecsaptam egy pletykalapot az asztalra.
Még most sem tudom, felfogni, hogy itt tartunk. Annak idején amikor a parancsnok nekem adta az ügyet azt hittem, hogy nem fogok idáig eljutni, de valahogy mégis megtörtént. Én a tisztesség mintapéldánya, aki kiváló eredménnyel végezte el az iskolát, most egy akarva akaratlanul is, de megoszt olyan dolgokat egy „bűnözővel” ami miatt el is veszítheti az állását.
- Jól van, jól van. Befogtam, csak nem szeretném, ha aztán majd sírva jönnél hozzá, ha végre kinyitod a szemed és rádöbbensz kivel is bújtál ágyba. – tartott szentbeszédet a változatosság kedvéért most az idősebbik testvérem.
Idegesítő szokásuk, hogy beleavatkoznak az életembe. Főleg úgy, hogy senki nem kérte meg őket erre. Merő önszorgalomból, próbálják beláttatni velem, hogy hibát követek el. Pedig nagyon jól tudhatnák már, hogy mennyire makacs vagyok.
- Na idefigyelj Vincent Bartholomew Martinelli. Most mondom el utoljára. Mikhail más, mint amilyennek gondoljátok. Mindenkinek megvannak a saját dolgai, de ha ez engem nem zavar akkor nektek kutya kötelességetek támogatni, ha tetszik, ha nem. Azt pedig jobb lesz ha végre elfogadjátok, hogy szeretjük egymást. – mondtam egy kissé ingerültebben, mint szerettem volna.
Talán nem kellett volna így beszélnem a testvéremmel, de iszonyúan kiborítanák már ezzel az örökös tanácsaikkal és iránymutatásaikkal. Ha nem tűnt volna már fel nekik, egy felnőtt nő vagyok aki külön utakon jár és saját életet él egy férfival, akiért a végletekig képes lenne elmenni.


„Csak egy lány vagyok, aki itt áll egy fiú előtt, és arra kéri, szeresse őt.”

Egész nap azon gondolkodtam, hogy mikor és hogyan is történt meg, hogy igazán beleszerettem Mikhail-ba. Lévén, hogy a mi kettőnk története nem éppen átlagos ez nem olyan kézenfekvő, mint azt sokan gondolnák. Mindenesetre akár milyen bonyolult is a mi helyzetünk én minden percét élvezem. Valamiféle felpezsdítő érzéssel tölt el, a tudat, hogy mellette bármikor megperzselhetem magam anélkül, hogy tényleg bajom esne. Boldoggá tesz és olyan dolgokat mutat meg nekem mind a világból, mind pedig magából amit mások még csak elképzelni sem tudnak. Mindez hazudság lenne? Egy átkozott átverés? Nem, azt nem hiszem. Legalább is bíznom kell benne, hogy nem az, hiszen akkor az azt jelentené, hogy hagytam magam átverni és mindvégig valaki olyannak adtam a szerelmem, aki mindezt meg sem érdemli.
- Hiányzol az ágyamból! – pötyögtem be azt a három szót a telefonomba, ami először eszembe jutott. Majd miután rányomtam az elküld gombra, letettem az éjjeliszekrényemre és bevonultam a fürdőszobába.
Nem tartott sokáig amíg a tusfürdőm és a samponom kellemes illat kavalkádja minden oda nem illő gondolatot kitessékelt a fejemből és kényelmes takaróként át nem ölelt. Egészen addig álltam a zuhany alatt ameddig a bőrömre érkező meleg vízpermetet már tovább nem bírtam elviselni. Mindez nem tartott tovább, mint másfél óráig. Azt hiszem ez volt az eddigi leghosszabb zuhanyzás az elmúlt időszakban, amit csak zuhanyzással töltöttem.
Miután sikeresen megszárítkoztam és a hajamat is sikerült valamilyen szinten elviselhető formába rendezni, kisétáltam a fürdőből és egyenesen a telefonomhoz sétáltam. Ugyan nem volt rajta üzenet, de abban biztos voltam, hogy látta amit írtam neki. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor fog válaszolni és hogyan. Ugyanis hajlamos a kisebb hangulatingadozásokra, főleg olyankor, amikor a testvére is a közelében van. Bár ez most már nem zavar, de kezdetekben igen csak nagy fejtörést okozott a kettejük kapcsolata. Mostanra már tudom, hogy ha Ők ketten együtt vannak, akkor abból jobb kimaradni, még akkor is ha nem feltétlenül üzleti ügyekről van szó.
Mondjon akárki akármit az egyszer biztos, hogy ha valaki összeszűri a levet egy Sergievszkij fiúval, akkor mindig mindenre fel kell készülnie. Bármikor megjelenhetnek a semmiből és ugyan olyan gyorsan el is tűnhetnek és még olyankor sem lehetsz biztos abban meddig is maradnak amikor tudod miért vannak ott, mint ahogy jelen esetben. Meg sem kell fordulnom ahhoz, hogy tudjam ott áll mögöttem. Valamilyen bizarr és megmagyarázhatatlan módon mindig megérzem ha egy szobában vagyunk. A jelenlététől mindig egy jóleső belső bizsergés kerít hatalmába amitől szinte még a gondolkodás is nehezemre esik. De mindettől eltekintve mégis egy különleges és jóleső érzés.
- Erre vártam egész nap. – mondtam mosolyogva, miközben felé fordultam és a köztünk lévő pár lépésnyi távolságot áthidaltam, majd végül ajkaimat az övéire tapasztva csókolhattam az imádott férfit.

© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Isabella M. Martinelli •• 27th Február 2017, 20:16




Gratulálunk, Elfogadva!
A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

Kedves Isabella!


Nem fogok hazudni neked, először megijedtem a tetemes mennyiségű jellemleírástól sőt, még a történeted hossza is okozott némi meglepetést mikor a tetejéről letekertem a legaljáig csak, hogy tudjam mire kell készülnöm  :ijj:  :alél:  Kell-e popcorn, fagylalt, sütemény vagy esetleg valami kellemes kis borocska, amit hátradőlve a kényelmes kis fotelomban kortyolgathatok, míg a soraidat olvasom? Na mondom de jó, közel mindet elő is tudnám készíteni, hiszen a legtöbb pont volt itthon. De, hogy mi az ijedtségem oka? Az utóbbi időkben könnyebb dolgom volt az elfogadások terén abban az értelemben, hogy valamiért mindenki megkegyelmezett nekem és igyekeztek keveset írni... 😕  vagy legalábbis a legtöbb ember aki az utóbbi időkben érkezett és én fogadtam el őket, nem a hosszal villantottak Bár ha jobban belegondolok, nem kifejezetten igaz, hogy egy rövid lap esetén könnyebben ír elfogadót az ember... mert képes vagyok zavarba esni mikor előnézetbe beteszem a kis irományomat, hogy "atya ég, még csak ennyi? Gyorsan ki kell még egészítenem" :ír: ... tehát van, hogy egyfajta kényszer szüli a hosszú elfogadásokat a rövid ET-k esetében.
Azt viszont töredelmesen bevallom, hogy neked most tényleg megtudnék írni egy hosszú-hosszú oldalakon át tartó kisregényt. :yup:  És ehhez már nem csak a hosszúságnak van köze, hanem annak is, amit kaptam tőled. Mert igen, most már látom, hogy tényleg elővehettem volna a bort, hiszen Isabella lapja egy valódi csemege Very Happy A legfinomabb sajt a bor mellett  :gfod:  :gyaa:  
De atya ég  :hhee: mielőtt, ezer meg több száz másik hülyeséget összehordok neked ami nem is érint igazán, inkább belecsapok a lecsóba, mielőtt világgá szaladnál  :boin: * betolja alá a fotelt, mert hosszú lesz.* 

Khmmm... kezdjük ott - amit talán már a legelején illett volna megejtenem - hogy üdvözöllek az oldalon  :bummy:  🇧🇯  Örülök, hogy ránk találtál, hát még annak, hogy egy ilyen remek írót sodort a szél szerény kis országunk felé Very Happy El se tudja néha képzelni az ember, hogy milyen nagy szükség van a hozzád hasonló tudással és írói készséggel rendelkező emberekre, szóval őszintén bízok abban, hogy épp annyira értékeled ezt a tudást, mint amennyire én a jelenléteddel együtt  :luf:  :glór: ami plusz egy kis pirospont a neved mellett az nem más, mint, hogy a keresettek közül válogattál   és ha itt még nem is estem volna kellőképpen extázisba - hát de, már megtörtént - akkor kiegészíteném még az avatar alannyal is :wee: az utóbbi időkben nagyon sok felé látom Miss Avgeropoulos - de sokszor néztem vissza, hogy jól írtam-e    - csinos arcát, viszont kövezzen meg aki akar, ennyire összetett, ennyire kidolgozott és szépen felépített lapot még senkitől nem olvastam hozzá. Ezért is érzem magam megtisztelve hogy én bírálhatom a hozzá kapott történeted  

Na de na de... nézzük is rögtön a jellemet. Az első szó mi eszembe jut róla az nem más, mint az erő. Egy kedves, szerethető, rettenetesen közvetlen és bátor lány, akinek helyén van nem csak a szíve de az esze is, és akiben mégis olyan apróságok bújnak meg piciny szarvacskákkal, mint a makacsság és az önfejűség. A mai világban persze nem mondanám egy szóval se azt, hogy ez hátrány lenne, mert ha nincs az emberben egy természetes mennyiségű ellenállás vagy kitartás a saját igaza felé, akkor fogalmazzunk úgy, hogy elveszett az illető. Befolyásolhatóvá, marionettbábúként mozgathatóvá válik ami miatt bekerül egy olyan mókuskerékbe, ahonnan nem fog tudni kiszállni még akkor se, ha minden erejét összeszedi és elrugaszkodik. Ezért örülök annak, hogy a sok, üde színfolt mellé beleszőttél még egy kis "rosszaságot" is Very Happy És igenis! Az ember tartson ki az álmai mellett! Nemsikerül egyszer? Kétszer?.. fusson neki harmadszor is. A "mi lenne ha...?" kérdésekre itt lehet a legkönnyebben választ kapni. Meg kell tenni mindent azért, hogy ki derüljön, mi történne akkor?    mérges  - azt még utólag megjegyezném, hogy nagyon tetszik a pontokba szedett pozitív és negatív egységek utána való hosszabb kifejtés  Wink  -

Az előtörténet egy szomorú, akcióval és drámákkal teli esti mese lett a számomra. Szinte láttam magam előtt megelevenedni ahogy az a kétségbeesett lány fuldokol és retteg álmában egy kegyetlen, erőszakos ember miatt aki mély sebeket hagyott maga után. Előttem volt a kép, ahogy az édesapja vigasztalja mint ahogy láttam magam előtt az ő fájdalmát is... mert amilyen nehéz ez egy gyermeknek, pont olyan a szüleinek is főleg, ha az illetékes saját magát hibáztatja. Bevallom erről még szívesen olvastam volna néhány sort akkor is, ha a bekezdés lezárása tökéletesen választ adott mindenre. De bízok abban, hogy a játéktéren ez a téma még feszegetve lesz egy kicsit és még többet megtudhatok arról, hogy mi történt pontosan egykoron  :bounce:
Elbűvölőnek tartom Isabella kitartását, hogy a megpróbáltatások ellenére is rendőrré vált. Rengetegen lennének akik egy ilyen eset után inkább begubóznak a saját maguk kis világába és igyekeznek a létező legtávolabb kerülni a bajtól, de ő mégis farkasszemet néz a bűnözőkkel és azokkal, akik egy ilyen szemrevaló nőt pillanatok alatt ugyan ilyen helyzetbe hozhatnak. Szerintem ez hatalmas tiszteletet és elismerést érdemel mint ahogy maga a gondolat is, hogy ezt ilyen módon valósítod meg vele    :22:

A kedvenc momentum mind ezek ellenére legyen bármilyen szép és meghitt az, ahogy Isabella az orosz fiút élteti és szereti, az a testvérével való civakodás volt Very Happy Tetszik ahogy óvja és védi a lányt, ahogy kifejti nemtetszését, és mind ez egy komikus kis veszekedésbe csap át. Elfogadás? El nem fogadás? Szerintem nem sokan lennének akik egy ilyen névvel bíró személyt feltétel nélkül képesek lennének elfogadni, de nem tudom... talán nem lehet felróni nekik, viszont szó se róla, illik elfogadni a másik döntését párválasztás téren nem igaz?  :gbh:

Húha, bevallom, hogy tudnék még mit írni. Viszont attól félek, hogy már ennek is jelentős része megkérdőjelezhető, hogy van-e értelme? Very Happy Mert annyi mindent mondanék és írnék egyszerre, hogy az se biztos így utólag belegondolva, hogy ésszerűen építettem fel az elfogadást. Suspect :ijj:
Mindenesetre összefoglalva, egy roppant izgalmas, szépen kidolgozott karaktert alkottál pazar jellemmel és előtörténettel, ami nagyon sokat fog segíteni neked játékostár keresés terén. Arról már nem is beszélve, hogy imádom az írásmódodat! Könnyed, olvasmányos és fantáziadús amire mindig, mindenkor szükség van  🍰  

Épp ezért nem is tartanálak fel tovább, biztos vagyok benne, hogy Mikhail már vár rád, szóval futás lefoglalni a kötelezőket, már olvasnálak benneteket Wink

Jó játékokat és remek időtöltést kívánok neked  🍪




Vissza az elejére Go down
 
Isabella M. Martinelli
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Law & Justice-
Ugrás: