So you are...? - Kaoru & Wakana •• 17th Április 2017, 22:55
Kao & Kana
Ugh… Most akkor… Hol is vagyok? Nem hiszem egészen eddig én voltam a magabiztosság mintaszobra, olyan szinten árasztottam magamból, hogy alig mertek hozzám szólni emberek, mondván nem akarnak megzavarni, nehogy bajt okozzanak nekem. Ja, akkor még úgy éreztem, legalább egy része igaz rám, az idő nagy részében tényleg magabiztos voltam, csak kevés olyan alkalom volt, amikor nem ez volt a helyzet. És most is valószínűleg süt rólam a tudja mit csinál érzés, de most nagyon nem tudom, mégis mit csinálok. Megterveztem mindent a következő két hónapra, kinéztem a várost, az utazást, a szállást, gyakoroltam a nyelvet, mindent megtettem, amit csak tudtam, de azt nem kalkuláltam bele, hogy el fogok tévedni. Tényleg, ilyen még sosem volt. Tokióban szinte minden utcát ismertem, tudtam már az utca kinézetéből, nagyjából hol vagyok, és hogyan juthatok haza, de itt mintha azt se tudnám, melyik kontinensen vagyok. Utálom magam elveszettnek érezni és még csak egy szikráját sem érezni annak a magabiztosságnak, amit mindig is magaménak mondhattam. Éppen most érkeztem meg Korzikára, éppen, hogy csak leszálltam a repülőről és próbálom megtalálni a szállodát, amiben a következő pár napot fogom tölteni, mielőtt lakást keresnék, csak nem találom. Van térképem, a telefonomon meg van nyitva a gps, le van írva a cím is, de egyszerűen nem találom. Hogy lehetek ennyire béna, még ennyit sem vagyok képes megcsinálni? Ajj, nem hiszem el, hol lehet már? A telefonomat és a térképet egyszerre nézem, hogy valamerre jussak az egyre sűrűsödő délutáni tömegben. Egyre több és több ember lesz az utcán én pedig túl kicsi vagyok a hatalmas olaszokhoz képest, hogy észrevegyenek. Mielőtt feltűnne, már egy kicsit túl keménynek látszó utcalámpa felé sodornak és persze nem tudok megállni, hacsak nem a dudáló, tülekedő kocsik alá akarok kerülni.
Re: So you are...? - Kaoru & Wakana •• 25th Április 2017, 22:59
Hosszú lesz ez a nap, én már érzem, most reggel is, mielőtt még kimásznék az ágyból. Fél órával az ébresztőm előtt ébredtem fel, és ez máris rossz jel. Más szóval remek indok lenne hogy megforduljak a fal felé, és további hosszú órákat töltsek el álomországban. Aztán persze eszembe jut mennyi dolgom van, most hogy nem csak az Amnesia vezetése a a dolgom, hanem olyan dolgok is, amiket eddig a bátyám csinált. Az üzlet egy dolog, de ez... egy másik, amit nem olyan szívesen végzek, de tudom mi a kötelességem, és ismerem a család törvényeit is. Nagy sóhajjal kelek fel, és sétálok ki a fürdőbe, aztán fél órával később már a konyhámban ülök a vérszegény reggelim felett. Egy túrós-málnás bukta és a kávém. Az a legfontosabb, megint reggel fél ötre értem haza, és most csak fél kilenc van, én meg már elmúltam harminc hogy hosszútávon minimális alvással vegetáljak. És mert nincs elég gondom, még a yakuza is rám vár. Terv szerint a belvárossal kezdek, elintézni a hivatali ügyeimet, és aztán megyek ki a kikötőbe egy másfajta hivatal miatt. Felhajtom a kávém maradékát, ideje neki kezdeni a napnak. Órákkal később már a kikötő felé haladok, és ott is van egy kisebb nyüzsgés amit nem feltétlen szeretek de besorolok én is az ember tömegbe és hagyom hadd sodorjon magával a célomig, de az orrom előtt haladó lány láthatóan annyira el van foglalva a telefonjával hogy kis híján nekigyalogol egy lámpaoszlopnak. Azért ennyire vagyok úriember hogy ne hagyjam, és oldalra húzom a karjánál fogva egy kicsit kevésbé hömpölygő újságos bódé mellé. - Elnézést, nem akartam megijeszteni, de azt sem hogy az oszlopnak menjen - mosolygok rá szabadkozva hiszen nem az volt a célom hogy megijesszem, sokkal inkább valami olyasmi hogy megmentsem ettől a végkifejlettől. El is húzódok tőle, nehogy a végén rosszra gondoljon, nekem makulátlannak kell maradnom. - Keres talán valamit? Segíthetek? - pillantok a kezében tartott jegyzet és gps felé, ami a telefonján pislákol. Feltételezem eléggé új lehet még ha térképpel sétál. Türelmesen, kissé kérdően várom hogy mit reagál, de nem érek rá sokáig, rengeteg felé kell még mennem, mielőtt a klubba megyek.
Re: So you are...? - Kaoru & Wakana •• 11th Szeptember 2017, 23:27
Kao & Kana
Na jó, Wakana, embereld meg magad, ennél te sokkal jobb vagy. Hiszen szinte minden este verekedtél valakivel, tényleg a térkép fog rajtad kifogni. Ebbe az irányba inkább ne is menjünk, hiszen pont ezért jöttél idáig, a világ másik felére, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznod többet. Komolyan... De akkor sem tudom, merre és hogyan kéne mennem, teljesen el vagyok veszve és végképp nem megy ez. Nem vagyok elég nagy és elég magas, hogy látszódjak a tömegben, ezért nagyon hamar elsodornak és nem a jó irányba. Esélyem sincs cselekedni, de egy valami megragadja a karomat és kiránt a lámpaoszlop útjából. Talán méghálásnak is eszembe jut lenni, de egyelőre jobban meg vagyok lepődve, hogy valaki tényleg észrevett és megmentett. Mármint ennél sokkal rosszabb sérüléseket szenvedtem el heti szinten, egy lámpaoszlop nekem igazán meg sem ártana. De ez a valaki -ötletem sincs, ki- meglátott és meg is mentett. Egy percig csak pislogok abba az irányba, ahol még az előbb voltam, csak aztán nézek fel az idegenre, aki megmentett. Anyám... Jóképű, azt meg kell hagyni, de Kana, hagyjad már, úgy sem akar veled senki lenni. -Köszönöm, hogy megmentett, igazán nem kellett volna -szabadkozom udvariasan, annyira meglepett, hogy még a normálisan eléggé látható bunkó viselkedésem is eltűnt valamerre. Nem is értem magam. Kapd már össze magad Kana. -Nos, igen. Ezt a szállodát keresem. Tudja esetleg, hol van? -nyomom az orra alá a papírt és telefont is, mert nekem a kettő együtt sem segített sokat, pedig nem vagyok egy rossz tájékozódó. -Tényleg köszönöm a segítséget, nagyon elvesztem valahol, pedig nem szokásom -szabadkozom, valószínűleg feleslegesen.
Re: So you are...? - Kaoru & Wakana •• 3rd Október 2017, 17:26
Kana & Kaoru
Whisper in the dark
Haladnék a dolgomra, de egyszerűen nem tudom mert valaki valahol mindig akadékoskodik, és ezért tartott a hivatali ügy is a klub kapcsán sokáig. Viszont gyenge elégedettségemre szolgál hogy sehol sem tudott belém kötni, és a végén még rá is hívtam a felettesét hogy csak hátráltat engem, és ő kényszerült bocsánatkérésre. Azonban a kikötő felé igyekezve az ember tömeg engem is sodorni kezd, bár én hagyom magam, nem ágálok ellene, és közben lustán nézelődöm, ekkor veszem észre hogy gyakorlatilag az előttem sétáló lány mindjárt nekimegy az egyik oszlopnak és nem kellene hagynom, így hát utánanyúlok, és remélem csak hogy nem veszi tolakodásnak a gesztust, és félrehúzom kicsit, amíg megbizonyosodom róla hogy jól van-e. - Ugyan, nem hagyhattam hogy kellemetlen ölelésben kössön ki azzal az oszloppal - mosolyodom el én is, az udvariassági kereteken belül, nem látok bele ebbe semmi többet. Egy idegen, bár annak meglehetősen aranyos, és nagyon arányosan nőies. Hm, persze megnézem magamnak, hiszen férfiből vagyok, engem is vonzanak a külsőségek és formás mellek, fenekek. A kérdésére közelebb hajolok hogy lássam, melyik szállodát is keresi egész pontosan, és így megérzem finom, de nem túl émelyítő illatát. Az embert meg tudja határozni, milyen illatot fúj magára, az enyém férfiasan fűszeres, naná hogy márkás darab. - Hm, az Atlas Hotel. Jó irányban halad, csak a másik oldalon kellene lennie. Nézze csak. Látja ott az a hatalmas hirdetőtáblát? Az mellett az a fényes, sok ablakú épület a hotel, és onnan van a bejárata - mutatok át az út másik oldalára. Gyakorlatilag egy zebra választja el a céljától, nem sokkal több. - Igazán semmiség, nem tévedt el nagyon, csak egy fél utcányit, az meg belefér egy ilyen forgalmas helyen. Ha tovább marad itt mint nyaralás, meg fogja szokni ezt a forgatagot - mosolyodok el, és indulnom kéne, mégis még egy kicsit időzök, hátha akad még kérdése felém.
Kezdőlap 
