Irina & Joana, avagy csajos este •• 20th Április 2017, 17:17
Joana And Irina
Get some Drink and Problems gone.
Ugyan nem az elsődleges feladatok közé tartozik, hogy felkutassam egy adott város legkellemesebb szórakozóhelyét, most mégis így teszek. Ha már sikerült mindent elrendeznem, nem árt kicsit kiismernem magam a környéken és ki tudja, talán még valami helyes olasz macho-val is összehoz a sors. Igazán rám férne már, nem mondom, de azért nem fogok akárkinek neki esni, ezt már most elhatározom. A cél az lesz, hogy kicsit kikapcsolódjak és jól érezzem végre magam. Ezen gondolatok között sétálok be végül egy találomra kiválasztott bárba, ami már akkor igen jónak tűnik, mikor a bejárat utána lemegyek a kijelölt lépcsőn és leérek a tényleges helyszínre. Kellemes, kicsit alvilági hangulatú a hely a maga vörös fényeivel és sötét falburkolataival, de igazán tetszik. Ha pár csili-vili csillár vagy gyertya is lenne itt-ott, már egész gótikusnak mondhatnám, így viszont stílusos és modern. Kellemes zene szól, amit egy, a sarokban álló színpadon játszó zenekar szolgáltat ráadásul egész jól. Gondolom mindig olyan zenét játszanak, amilyen épp a hangulat, mert most pont olyan. A vendégek ücsörögnek a kis asztaloknál vagy épp a pultnál, kacarászva beszélgetnek és láthatóan senki sem azért jött, hogy diszkózzon. Épp ilyen hely kell nekem! A pulthoz ülve még egyszer körbe pásztázom a helyet veszély után kutatva, de talán ma végre kikapcsolhatnám kicsit a radaromat, ami tuti nem menne. Eljátszani viszont talán el tudnám, hogy nem azon aggódok épp, nem-e van valaki mögöttem, aki ki akar nyírni. Ez az átka ennek az életmódnak, hogy egy kicsit hajlamos rá az ember, hogy paranoiás lesz egy idő után. -Üdv. Egy martinit kérnék.- adom le a rendelésem, és pusztán azért iszok martinit, hogy ne legyek annyira kirívó. Az ilyen helyeken mindenki a menő, divatos piákat issza, pedig szívem szerint kikértem volna magamnak egy üveg vodkát aztán hagy szóljon. Akkor viszont mindenki engem lesne, hogy ki vagyok és honnan jöttem, azt pedig nem szeretem. Nem tesz jót a paranoiámnak. Másokat figyelni viszont annál inkább szeretek. A párocskákat, akikről azonnal meg lehet mondani, hogy valóban párok, vagy csak most randiznak egymással először, esetleg pár hetesek, hónaposak vagy már évek óta rágják egymás fülét. Leginkább ilyesmiket szoktam csinálni egy ilyen helyen, ha épp nem az alfa hímeket lesegetem vagy nem akad beszélgető partnerem, mert azzal sincs semmi bajom. Úgy lehet a legtöbb infót szerezni egy idegen helyről, ha valaki helyivel leáll az ember inni. Az ital oldja a gátlásokat, így az este végére már annyi infót tudhatok, mintha itt élnék tíz éve. Igazság szerint, még örülnék is, ha találnék magamnak társaságot, de nem akarok akárkihez betársulni. Van, aki egyedül szeret inni, szóval megvárom, míg valaki beszélgetős kedvű emberke meg nem céloz és le nem ül mellém a pulthoz, mert hát az a biztos. Akkor tutira nem zavarok meg senkit semmiben.
Re: Irina & Joana, avagy csajos este •• 10th Május 2017, 16:44
Irina & Joana
Egy szabadnap. Az első szabadnapom, mióta itt vagyok. A forgatás csak három nap múlva kezdődik, addig bőven van időm. Nemcsak a szerepre felkészülni, de a másik munkámmal is foglalkozni. Persze akár már ma is felkereshetném a bátyám autószalonját, hiszen pontosan tudom, merre találom és mikor van ott, de még várnék vele holnapig. Egyrészt lelkiekben is fel kell készülnöm rá, hiszen ott talán nagyobb alakítást kell majd nyújtanom, mint a kamera előtt, másrészt talán kicsit túl gyanús is lenne, hogy az első utam odavezet, szinte amint leszállt a gépem. Hihetőbb úgy, ha várok, mintha kutatnom, kérdezősködnöm kellene utána. Mivel erre azonban semmi szükség nincs, így lazítok egy kicsit, elruccanok Milánóba Firenzéből és felfedezem a várost, úgy döntöttem. Bizonyos szempontból jóval kellemesebb itt, mint Amerikában. Kevesebben ismernek fel és aki mégis megteszi, nem olyan tolakodó. Nem lihegnek a nyomomban lesifotósok, csak egy-két teljesen kulturált rajongó lép oda, hogy egy autogramot vagy közös fényképet kérjen, aminek én szívesen teszek eleget. A nap gyorsan eltelik kávézgatással, a turista látványosságok felfedezésével és bár már be is esteledett, úgy vélem, fiatal még az idő és úgy érzem, egy ital kifejezetten jól esne. Az itteni bárokról egyébként is jókat hallottam, vétek lenne kihagynom, hogy betérjek az egyikbe. Egy hotelszobát úgyis lefoglaltam mára magamnak (természetesen álnéven, a médiacirkuszt elkerülendő), így nem látom semmi okát annak, miért ne tennék pillanatnyi ötletemnek megfelelően. Ezért amint megpillantok egy megfelelőnek tetsző bárt, rögtön arrafelé is veszem az irányt. Elég zsúfolt a hely, úgy látszik, itt elég nagy az éjszakai élet. Nem szívesen mennék azonban máshová, különben is szeretek elvegyülni, így megállok és körbehordozom a tekintetem a helyiségben. Nincs kedvem egy félreeső asztalhoz ülni, szívesebben vegyülök el, ezért inkább egyenesen a bárpulthoz lépdelek magassarkú cipőimen. Ott a pultoson kívül úgyis csak egy sötét hajú nő ül, nem hiszem, hogy kellemetlen lenne így. - Jó estét! Egy Cuba Libre-t szeretnék és egy tequilát - szólítom meg angolul a pultost. Folyékonyan beszélek ugyan olaszul, ezt azonban nem fedhetem fel senki előtt az inkognitómra való tekintettel. Nem is annyira, mint színésznő, hanem mint titkos ügynök fontos erre figyelnem. A szőke, amerikai díva szerepéhez amúgy sem passzol, hogy hat nyelven beszéljek. Csak túl sok gyanakvásra adna okot. Bár az angol nem igazán erőssége itt a legtöbb helybélinek, az italok nevét valószínűleg így is megérti a srác, bólint és már neki is áll elkészíteni őket nekem. A mellettem lévő széken ülő nő felé is küldök egy mosolyt, ha esetleg összetalálkozna a tekintetünk, de ennél több kommunikációt egyelőre nem létesítek vele. Végül is egyáltalán nem biztos, hogy beszél angolul (amihez nekem tartanom kell magam, hiába tudok más nyelveken is), vagy egyáltalán igényli a társaságot. Az is lehet, hogy csak vár valakire. Akkor pedig nem akarom a társaságommal traktálni. Még ha jól is jönne valaki, hogy ne magamban italozgassak az este hátralévő részében.