Elisa DeSicca

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Elisa DeSicca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
28
Play by :
Adelaide Kane
Hozzászólások száma :
23
Csoport :
Civil

stivali italiani
Témanyitás Elisa DeSicca •• 10th Május 2017, 21:57


Elisa DeSicca
Feleség

Civil
28
Adelaide Kane
Keresett
Lisa
Firenze, 1989. július 6.
xxx
Feleség
Marea Costa
Flavio Costa
Férj: Paolo Costa
Férjezett
Firenze


Neveltetéséből adódóan nagyon udvarias minden szituációban. Ismeri, és alkalmazza is a formalitásokat, tudja, hogy a hat közül melyik villával kell fogyasztani az előételt. Gyorsan felismeri egy társaságban az erőviszonyokat, de szeret a háttérben maradni, és inkább csendes megfigyelőként vesz részt a társalgásokban, mint sokszor otthon is. Emberfeletti türelme van, valószínűleg a férjének ezért sem volt nehéz dolga, hogy megtörje, így viszonylag hamar sikerült is célt érnie.
Az elesett, segítségre szoruló embereken nagyon szeretne segíteni, mindent megtesz, amire lehetősége van, de hogy saját magának lenne szüksége hatalmas segítségre, nem sikerül belátnia. Pedig okos, intelligens nő, tanult, és nem csak az üres fejű feleség, de ugye, ha a békát bedobják a forró vízbe kiugrik. Viszont ha hideg vízbe teszik, és lassan felforralják, megfő. Pont ez jellemző rá is. Beletörődött már a kialakult helyzetbe, és csendben viseli. Kárpótlásul a nyilvánosság előtt övé a tökéletes házasság a tökéletes férjjel, és ezt nem adná fel semmiért. Egyelőre.


Életem néhány lapja


Szeretek főzni. Óriási, tágas, fényes konyhánk van, a legjobb dolgokat itt lehet alkotni, és béke van. Általában. Húsos, kolbászos ragut készítek Neki, tésztával, tudom, hogy mennyire szereti. Meg aztán igyekszem a kedvére tenni. Mindig ez a nap legnehezebb része, amikor haza jön. Először megterítek, kínosan figyelek rá, hogy a szalvéta pontosan legyen meghajtva, az evőeszközök tökéletesen egymás mellett sorakozzanak, és minden nagyon, de nagyon rendben legyen. Néha elgondolkozom, hogy lehetne bejárónőnk, de úgysem kérdezem meg soha, nem lehet, Nekünk nem.
Az órára pillantok, sietve kell megtennem az utolsó simításokat, és már hallom is a feljárón az autó kerekének surlódását a murván. Összeugrik a gyomrom, és ilyenkor sosem tudom eldönteni, mit várok. Őt, természetesen, mert végre itthon van egy egész nap után, és ha jó napja van, leülünk a tv elé, vagy megmasszírozom a vállát, esetleg még egy pohár borral kiülünk a teraszra. Nyáron nagyon szeretem az ilyen napokat, lehet, hogy csak azért, mert kevés van belőlük, pedig próbálkozom, valami hiba mégis sokszor becsúszik, és messzire úsznak ezek az álmok.
Azért vagyok ideges, mert nem tudom, milyen napja volt, milyen hangulatban érkezik. Nem szeretem, amikor felidegesítik a munkahelyén, ha valami balul sül el a napjában, gondolni sem szeretek rá. Annál még az is jobb, ha hiába várom, mert nem jön haza, csak későn, izzadtan, más illatokkal. De nem igaz, ez az, ami a legrosszabb.
Hallom a bejárati ajtó hangját, és már sietek is elé. Kész vagyok, hála az égnek. Kedves mosollyal köszöntöm, miközben lerakja a táskáját, kezembe nyomja a kabátját, és rám mordul. Öklömnyire zsugorodik a gyomrom, bár ment volna valahova. A mosolyom már egyáltalán nem őszinte, de tartom, még bármit ki lehet hozni az estéből. Gondosan felakasztom a kabátját, és megyek utána az étkezőbe, majd sietve a konyhába, hogy mire kész van, már előtte legyen a vacsora. Elég gyors vagyok, kezdek bízni benne, hogy rosszul mértem fel a helyzetet, rendben lesz minden.
Elé teszem a tányért, szépen elrendeztem rajta mindent. Tudom, hogy szereti a főztömet, de hátha még a kedvében tudok járni azzal, hogy egy sok csillagos éterem felszolgálását utánozom. Vele szemben ülök le, megvárom, míg az evőeszközért nyúl, és elkezd enni, csak utána teszek ugyan úgy.
- Milyen napod volt? – Úgy érzem, a hangom karcos, ahogy megtöröm a csendet, talán még kicsit remeg is, de bízom benne, hogy nem hallja ki belőle. Talán meg sem hall, elő szokott fordulni. A gondolataiba merül, és jobb, ha nem zökkentem ki belőle. Nem válaszol, én pedig nem zaklatom, nem szabad. Pedig szeretném, talán, ha megeszi, és leül a kanapéra, viszek Neki egy sört, odabújok mellé. Milyen jó lenne, ha attól jobb kedve lenne…

Az újság! Azon az átkozott újságon múlott minden! Hogy lehettem, de komolyan, hogy lehettem ennyire hülye? Mindig ott kell, hogy legyen. Hogy kikapcsolhasson, más problémáiba menekülhessen a munka elől. Én pedig elfelejtettem. Igaza volt…
Nem tartott tovább két és fél percnél, és már el is viharzott. Úgy csapta be maga mögött a bejárati ajtót, hogy biztos vagyok benne, meg kell nézetni. Holnap ráér, ma már nem jön haza, mert mindent milliószor kell elmondania, mire képes vagyok megjegyezni. Csak ezért van, hogy ülök a káosz közepén. A szépen megterített asztal már a múlté, össze kéne szednem a szilánkokat, a ragut hamar ki kell takarítani a szőnyegből, mielőtt beissza, de képtelen vagyok megmozdulni, csak ülök a halom mellett. Könnyek potyognak az ölembe, azt hiszem, a megkönnyebbüléstől. Ha elpakolok, itt vége van, és soha többet nem felejtem el az újságot, nehogy még egyszer kiüldözzem a házból. Ölelem a csuklóm, hihetetlen, milyen hamar képes bedagadni. Ahogy mozdítom, fáj, de nem tört el, az nem ilyen. Meg kéne mozdulnom, rendet kell tenni, és mégsem bírok moccanni sem. Nehezen hiszem el, hogy ennyi volt, és azon kapom magam, hogy lélegzet visszafojtva hallgatom, nem-e parkol le újra a ház előtt. De minden csendes, a szilánkok szétszóródva. Egy hiba, és nem tudok odabújni hozzá a kanapén, hogy felvidítsam.
Nem tudom, meddig ülök a földön, mire végre összeszedem magam. A csuklómra nézve megnyugszom, a Franciaországban vett karkötő eltakarja, hála az égnek. Egyesével szedem össze a szilánkokat, mintha hinnék abban, hogy az összeset megtalálom, összerakhatom újra, és az egész meg nem történté válhat. Pedig tudom, hogy nem, és minden egyes ilyen alkalommal megfogadom, hogy máskor jobban figyelek. Valahogy soha nem sikerül.
A szósz ráfolyt a ruhámra is, remélem, ki lehet szedni belőle. Holnap elviszem a tisztítóba, lehet az Ő inge is koszos lett. Remélem, haza jön.
Sokáig tart, míg mindent a helyére teszek. A nehéz, fa szék támlájából lepattant egy darab, remélem, meg lehet csinálni, addig is a fal felé fordítom, azt nem használjuk. Ritkán jönnek vendégek, de nem bánom. Rengeteg idő, míg sikerül a szőnyeget rendbe tennem, a csuklóm egyre lilább, már nem kéne használni. Mégsem megyek fel a hálóba, amíg nem lesz teljesen rendbe minden. Hátha hazajön, és megenyhül. Hátha.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Inaktív
Age :
27
Play by :
none
Hozzászólások száma :
35
Csoport :
everywhere

stivali italiani
Témanyitás Re: Elisa DeSicca •• 12th Május 2017, 00:54


Gratulálunk elfogadva!
A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK.

Kedves Elisa, akinek imádom a nevét!

Kérlek engedd meg, hogy végre hivatalosan is üdvözölhesselek az oldalon. Remélem nem haragszol a várakozásért, ezek a félévzárós és érettségis napok hoztak az életünkbe némi nem kívánt sűrűséget. No
Tagadni sem tudnám, hogy a megszokások rabja vagyok, ezért a megszokott útvonalat választanám a Te esetedben is: kezdjük mindjárt az arcoddal. Wink Adelaide Kane szerintem egyike azoknak, akiket nem lehet összekeverni senki mással, és bár méltán lehetne népszerű jelenlévő a szerepjátékok körében, én mégsem találkoztam vele olyan sokszor, hogy megunhassam a vonásait. Ebben talán az is közrejátszik, hogy az egyik leghíresebb szerepe egy kosztümös sorozathoz köthető, ezt pedig ugye korlátozott mértékben lehet csak hasznosítani, de én egyébként is különösen vonzódom a nem túl gyakori arcokhoz. Miss Kane számomra mindig is egyfajta kettősséget hordozott magában: tagadhatatlanul bájos vonásaiban egyszerre van jelen egyfajta tüzes erő és a hűvös távolságtartás. Suspect És tudod mit? Imádom, ahogy az általad elém vázolt kép tökéletesen passzol ebbe az ambivalens dáma-szerepbe. :*-*:
A jellemleírásodat olvasgatva egyetlen gondolat ötlött a fejembe: te vagy a „valótlan tökéletesség”. De tényleg, olyan vagy, mint egy tökéletesre csiszolt gyémánt, aki mindenkire ragyog, aki csak ránéz, de közben nincs más funkciója, mint hogy egy vitrin vastag üvege mögé rejtve kukucskáljon ki magányosan a külvilágba. Persze, tudom én, hogy nem vagy Te annyira magányos – én is olvastam a keresőd leírását –, de azért mégis. No  Nem unod még ezt a tökéletességet? Ki kellene próbálnod, milyen, amikor az ember lázad minden megkötés, minden egyes a karjára és a lábára kötött gúzs ellen; szerintem tetszene. Wink Az az igazi szabadság. A beletörődés soha nem megoldás, édesem, lázadni kell a rendszer ellen, de úgy hiszem, ezt előbb-utóbb kitapasztalod majd. Tudod, nálunk még van is egy olyan mondás, hogy f*ck the system; bár Te gondolom még csak csúnyán sem beszélhetsz. Egyelőre.
Nem vagyok egy annyira nagy feminista, de azért az életedből kiragadott kis részletet olvasva erőteljesen viszketni kezdett a tenyerem némi mogyoróropogtatásért. Az sem baj, ha az orrcsontja (is) ropog. Very Happy Hazudni azért mégsem fogok: téged is kedvem lett volna finoman megrázni egyszer-kétszer, hátha akkor majd nem a férjed szemével fogod látni magadat és a helyzetet... Persze, tudom, az nem az Ő szeme, de attól még a szemellenződet ő szerelte ám fel rád. Drága Elisa, amikor egy újság miatt berendezési tárgyak és evőeszközök törnek, és a csuklód sincs sokkal lemaradva, ott bizony nem a Te fejedben lesz a baj. Egyébként is, miért rendelkezik még a férjed a nemzőszervével? Hogyan hagyhattad meg neki, ha egyszer gyakran jár haza izzadtan, más nők nyomait hordozva magán? A kasztrálásnak az első lépésnek kellett volna lennie, de Te még mindig örülsz, hogy hozzád jár haza...
Miért? Mert akkor gondolkozhatsz, hogy vajon holnap melyik testrészedet kell lealapozóznod, hogy vajon látszani fog-e az ujjai nyoma, vagy a tenyere okozta piros folt viszonylag hamar felszívódik? :x
Ez nem egészséges. Te is tudod, hogy ettől sokkal többet érdemelsz, szóval fogd a nagy kést, amivel a kolbászos raguhoz aprítottad a hozzávalókat, aztán szeletelj fel vele valami személyes vonatkozású kolbászt, mielőtt utat nyitnál a férjed üres mellkasa és a külvilág között. Laughing
Nem is húzom tovább az időt; én is perceken belül tompa puffanás kíséretében távozom a székről, ha még sokáig lököm itt a sódert, és Te is vártál már eleget. Nincs más hátra, mint előre: irány foglalózni, aztán vesd be magad a játéktérre is! Hadd lássam azt a járatnyitást. :füty:
Nagyon jó játékokat kívánok neked! 🇸🇿
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Elisa DeSicca
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: