| | |
Arina Chenkova •• 25th Április 2017, 14:35 Arina I. Chenkova A pultos | Ari | Szentpétervár 1994 | | Foglalkozás: Pultos | Anya: Irina Chenkova | Apa: Ilja Chenkova | Egyéb családtagok: macskák, lovak, portigrisek | CSALÁDI ÁLLAPOT: Változó | TARTÓZKODÁSI HELY: Firenze |
+művelt +rugalmas +megbízható +kreatív +önfeláldozó -elvarázsolt -gyerekes -hisztis -akaratos -komolytalan
| |
Életem néhány lapja
Kedves Naplóm! Ah, ez mennyire gagyi már. Dühösen átsatírozom. Kik kezdenek el így bármit? Ábrándos hatévesek az első nagy gyerekszerelem vattacukrába ragadva. Szánalmas, fájdalmasan szánalmas vagyok. Ha apám tudta volna, hogy ennyit ér a firenzei egyetem irodalmi képzése még inkább zokogna minden könnytől nyirkos elválásunkkor. Apu kicsit....helikopterszülő. Anya közel 20 éve nincs, felfalta a gyomrát a rák. Sokra nem emlékszem belőle, családi anekdotákból táplálkozom, ha róla mesélek. Kissé perverz nagybátyám szerint rá hasonlítok, ő is vörös volt és ennek okán tűzről pattantant. Hehe, Arinka, magadra nem vedd, paskoljam a feneked. Undorító. Azt tudom, hogy sokáig haragudtam anyura azért, mert nincs, mert csapkodhatom lángvirág testem a földre akkor sem mászik elő a sírból, nem kever le két pofont és aztán nem simogat meg zálogául a bűnbánatnak. Nem tapsol az elsősorban, amikor karateversenyt nyerek, akkor sem, amikor először ügetek a lovon, nem fut pániktól fűtve, amikor ugyanez a ló, megretten egy sátáni falevéltől és engem hátrahagyva az istállóba siet. De térjünk vissza édesapámhoz, az én egyszemélyes hős hadseregemhez. Az öreg egy szent, halálkomoly, nem túlzok. Lányos apuka, különösebb női felügyelet nélkül. Persze, voltak az életemben dadusok, fontoskodó unokanővérek, nagynénik, isten nyugtassa őket, nagymamák. De végig apjamajma voltam, aki szorongva fogadta minden újító ötletemet. Gondolok itt arra, hogy nem tütüt húztam magamra, hanem barnaövet, nem barbiztam, hanem hangyákra vadásztam, a fuvolát nem rendeltetés szerűen használtam, de nekem senki ne mondja, hogy más nem akart még kardozni vele. Olykor édesem túlzásokba esett, tette ezt akkor is, amikor a gyász óráiban néhai feleségének tett ígéretét sokszorosan valósította meg. Skóciara vágytál lelkem? Veszek neked egy skót birtokot, lovakkal, úgy drágább. Így kerültünk Pétervárról a szigetországi mesevilágba és lett a Kazakov birtok számunkra Irina. Nehezen akart innen szülőatyám elengedni, rögvest öregedett tíz évet, amikor közöltem, hogy nem csak a megyét, az országot is elhagyom. Azóta sok mindent hallgatok el előle, de nem akarom, hogy újfent infarktussal furikázza a mentő. Apu, elkezdtem cigizni, elhagytam valahol a szüzességem, és hiába küldtél nyolc paprikasrayt, csak az egyik táskámba tettem belőlük. Borítékolt intenzív. De azt mondjuk tudja, hogy dolgozom, ő szerezte a melót, mit ad Isten, a vénasszony fiánál. Elmagyarázom. Amikor még a dínók hajnalán apám lepapirozta a birtokot, sosem lévén jó üzletember, elsiklott egy olyan aprócska részlet felett, hogy hiába csengetett ki csilliárdokat az nem vételár volt, pusztán hosszútávú bérleti díj, pontosan 30 évre. A banya ragaszkodott hozzá, hogy a föld rá szálljon vissza, csak az én jóapámat elvakította a hirtelen felindulás és a mélyre rántó gyász. Az óra ketyeg, hamarosan csomagolhatunk, amennyiben...szünet. Beszéljünk a munkáról. Szeretem. Jó a pénz, ha meg nem, akkor kicsit kiegészítem a kasszából. Biztonságos, az orosz maffia torkának ritkán ugranak, maximum csak a falkán belül megy az acsarkodás. Néha elmerengek azon, hogy lehetnék luxusprosti, két kör póker között egy százasért nekidöntenének a wc fülkének, hamar kaparnék össze annyi pénzt, hogy a boszorkány ne ragaszkodjon annyira a talpalatnyi földjéhez. Jó, lehet magasabb tarifa kéne meg mellé egy év non-stop kurvulás, de ez mégsem annyira végleges, mint a.....később. A főnök elég grincs, de látszik, hogy fontos neki a késdobáló, az is, hogy ismer mindenkit, akit meg nem, azt elszórakoztatom (leitatom) én. Van egy váltótársam, olyan izmokkal meg oooooolyan fenékkel, amibe bármikor belekapaszkodnék. A hangjának állandóan búgnia kéne, bele a fülembe, kár, hogy keveset szól hozzám. Szerintem csak megijeszti, hogy belém szeretett. Múltkor hagytam neki egy csokit a pulton, amit a Főnök egy gyors vizit alkalmával megevett. Mondom, hogy grincs. Bajban vagyok, veszedelmesen sok a jópasi, bezzeg nekem azzal a kisfiúval kéne hetyegnem. Nah, végtére, azt is elmesélem mi vág taccsra lelkileg. Jurinak van egy kölyke, Taras, aki édeshármasban él a számítógépével meg a gitárjával. Nem rossz annyira amúgy, talán a basszerral sem ver nőket, de senki ne áltassa magát, csak a hangszert sajnálja. A drága asszony abba hajlandó belemenni, ha kedvenc unokájának kimondom a boldogítót, akkor végtére is a kóceráj családban marad. Ha feldobja a pacskert az ifjú titán lesz a vár fura ura, én meg az úrnő, kész elbaszott Trónok harca. Akarom ezt? Nem. Apám akarja? Fasztudja. Ha nem keringene feje felett sólyomként a gondolat akkor nem bíztatott volna a pultosságra. De érte megtenném, ha tovább nem, amíg el nem temetem. Jön a Főnök, megint le fog baszni, hogy firkálok és nem bájolgok. Picsába, ma is adhatom neki Dimitrij ajándékát...
| |
| | |
Re: Arina Chenkova •• 26th Április 2017, 23:43 Gratulálunk elfogadva! A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK. Kedves Arina! Hiába, nem tudtam nem eleget tenni az ígéretemnek így a tankönyvek alóli kibújás okozta pihenés tudatában Mert meg kell vallanom, nem kis felüdülést nyújtott nekem az irományod ezekben a kései órákban Mindig is kíváncsi voltam, hogy végül ki fogja megkaparintani A Pultost... legjobb információm alapján többször volt rá érdeklődő, aztán elkallódtak itt-ott, az ég se tudja, hogy mi lett velük Most viszont Messiásként száguldottál be a köztudatba, és nem kérdőjelezem meg, hogy minden egyes keresőd áldását adta rád Hát na... valljuk be nincs új a Nap Hold alatt, akarva akaratlanul is meg kell osztanom a véleményemet az avatarról Noha Juri gondosan kiválasztotta a szerepre tökéletesen alkalmas hölgyeményt, én örömmel láttam, hogy Te is úgy gondoltad, hogy nincs ok a változtatásra Jane Levy számomra egy olyan hétköznapian egyszerű, de mégis nagyon szép nő, akit szívem szerint többször szeretnék látni szerepjáték fronton... :luf: Egyedi, nem az unásig látott avatarklisék egyik képviselője, mi több, ezt a jelzőt még csak hírből se ismeri; mégis sok lehetőség van benne, hisz a kifejezetten kedves-aranyos lány képét is legalább annyira magára tudja ölteni, mint ahogy hasonulni tud a lezser, flegmatikusnak tetsző, ámbár ettől vicces és szórakoztató jellemmel Hiszen aki elkötelezett híve a (ingyen reklám helye) comedy central által hazánkban jegyzett Kertvárosba száműzve sorozatnak az tökéletesen ismeri Tessa személyét Tökéletesen passzolt hozzá Jane külleme (és tehetsége), és, hogy ne tornásszam ennyire a szószámot kibököm: számomra Arina is eszméletlen jó karakter képében tűnt fel a maga teljesen egyedi személyiségével Elvégre az egyediségét a kétségbevonhatatlanul jó humorérzéke adja, az ehhez hasonuló világnézetével és gondolatmeneteivel Fantasztikusan formáltad Jane és Arina köré a jellemét És hát ugye a fentebb zengettekre leginkább az előtörténeted engedett következtetni Hadd jegyezzem meg, hogy számomra kifejezetten tetszetős ötlet volt a naplóbejegyzés, mint előtörténet Ezt a formátumot eddig nagyon kevés esetben láttam megvalósítani, de te tökéletesen bántál vele, hiszen, bár a karakter teljes előéletét ismertetted velünk, mégse a mindenki által ismert tematikára alapult, miszerint "1994-ben születtem Szentpéterváron egy gyönyörű, verőfényes napon...". Szóval nekem már a "Kedves Naplóm!" megszólítás mosolyt csalt az arcomra, az ezt követő információk hadáról már nem is beszélve Hiába a történet során felbukkanó egészségtelen mértékeket öltő önkritika, az anya elvesztése akinek személyére nem is emlékszik, az apja óvó-védő ösztöneiből való kitörés, a könnyűvérű hölgyemények táborába való besorolás szürreális kérdésköre, és természetesen a kihagyhatatlan kényszerházasság. Ezeket a más ember számára megrendítő eseményeket is kellő humorral (talán ebből alkotott pajzzsal) tudja kezelni, noha megkérdőjelezhetetlen, hogy lenne oka a panaszra Na de természetesen mindenki számára a legégetőbb kérdés, hogy vajon mi lesz Tarassal? Elvégre aki a maffiában cseperedett hölgy képében áll, tudja, hogy előbb vagy utóbb elérkezik az idő, amikor a hős lovagok előtt ajtót kell nyitni, és nem szépség, sokkal inkább a bankszámlaösszeg szépségére hagyatkozva kell választani... rosszabb esetben az apáé a döntés. Kérdéses, hogy vajon a groteszk életcél összeegyeztethető-e Arina elképzeléseivel? Szegény lányt aljasul becsaklizták... :mor: Hát úgy gondolom, hogy a gyakorta emlegetett humor megalapozta, hogy miként is vélekedek az írói stílusodról Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy tökéletesen alkalmazod a vicc fogalmát; nem túlzó, mosolyogtató, legkevésbé se erőltetett és pontosan jó helyre tűzdelted őket De természetesen nem csupán ettől vált kifejezetten élvezhetővé a történet; az, hogy legkevesebb erőfeszítés nélkül hasznosítod az iménti stílusjegyet másra se enged következtetni, mint a könnyedségre, amit minden mondatod magában hordozott Én a magam részéről még folytattam volna az olvasást, hiszen az utóbbi időben általam látottak közül a tiéd igen csak érdemes pozíciót foglal el Na, hát így is várattalak egy röpke öt és háromnegyed órát, úgyhogy nem áll szándékomban tovább feltartani Gyorsan foglald le az avatarodat, aztán menj, intézd el ezt a Taras kérdéskört, na meg számolj le a Főnökkel is a véleményed kapcsán Csak keményen! Nagyon jó játékot kívánok Neked! |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|