Jinjin & Reira ~ C'mon girl

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Jinjin & Reira ~ C'mon girl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Jinjin & Reira ~ C'mon girl •• 11th Május 2017, 12:23


If you love him;


Furcsa érzés terjedt el a gyomromban, amikor a folyosón ismét elhaladtam a fiú mellett, ő pedig kedvesen megérintette a derekam, és mosolyogva követett. Ezek már kezdtek egyre gyakoribbak lenni az utóbbi időben, aminek nem tudtam, hogy örülnöm kéne, vagy nem. Az biztos volt, hogy nem normális dolog ettől már körülbelül összecsinálnom magam, de úgy néz ki végre találtam valakit, aki ténylegesen hatással van rám. Soha, de tényleg soha egyetlen srác sem érdekelt, maximum megnéztem azokat, akiket helyesnek tartottam, talán egyel kettővel csókolóztam is, de sosem szerelemből. Nem vagyok idióta, és épp ezért vigyázok is magamra, már amennyire tehetem, de mellette valahogy teljesen tehetetlennek érzem magam. Furcsa ebbe belegondolni, hiszen eddig én voltam az, aki a barátnői rinyálását hallgatta egy adott pasiról, tegnap pedig pont én panaszoltam el Kyának, hogy mennyire rosszul érint, amiért néha ridegnek tűnik, néha pedig kedvesnek. Ma mosolyogva szorítottam magamhoz a könyvem, és nyugtáztam magamban, hogy valószínűleg jó kedve van. Ez tényleg örömmel töltött el, mert akkor délután lehet elmegyünk valahova, ami amúgy nem volt túl ritka, és boldoggá is tett a dolog. Előtte mindig unatkoztam a randikon, de most szívesen mentem vele a tetőre, vagy a parkba, vagy kávézni, vagy akármi. Tényleg úgy érzem, hogy érdeklődik irántam, és nem olyan komolytalanul teszi, mint a csapattársai, akik csak arra képesek, hogy a seggemet dicsérjék, ahogy elmegyek mellettük. Most is hallottam néhány füttyszót, amire csak grimaszoltam, de azért be kell vallanom, hogy örültem a feszes nadrágnak, amit viseltem. Pontosan tudom, hogy a srácokat érdekli a barátnőjük teste, vagy az én esetemben a kiszemelté. Szóval talán azt nem is bántam, amikor az ő pillantása kalandozott el a domborulataimon, egészen addig, amíg hátul művelte a dolgokat. Az már kicsit zavaró, amikor beszélek neki, de ő inkább figyeli a melleimet, mint a szememet. Talán ez lehet a hátránya annak, ha az ember jó idomokkal van megáldva. Mondjuk nem is nagyon takargatom a testem, de szeretek csinosan és szexin öltözködni, amúgy sem vagyok már gyerek, szóval megtehetem.
Ezek után inkább a szekrényemhez sétáltam, és már épp arra készültem, hogy mindenemet elpakoljam, amikor pont a fiúm – ha a szemem rávetettem, onnantól már az enyém, ezt nagyon komolyan gondolom – egyik osztálytársa lépett mellém. Nagyjából így lettünk jóba, ő mellette kaptam helyet, és amikor rápillantottam közölte velem, hogy csak meg akar dugni. Én visszaszóltam, hogy engem legalább valaki meg akar, mire ő nevetett, és Kyával a duónk triumvirátussá fejlődött. Tényleg zárt körök között mozogtunk, soha nem engedtünk mást a barátságunk közelébe. Persze nem lógunk mindig együtt, meg vannak dolgok, amiket nem tudunk mind a hárman, mindannyiunknak vannak titkaink, amiket talán könnyebben megbeszélünk mással. A Lay téma mondjuk pont nem ilyen, de részleteiben inkább Kyának számoltam be a dologról, ami miatt szerintem kezd utálni, de mivel Jinjin is pontosan tudja, hogy mi merre hogyan és hányadán áll, gyakran szoktam vele is megvitatni a dolgokat, amiért szerintem Kya a leghálásabb.
- Jó, hogy jössz, ribikém – mosolyogtam rá, és még mielőtt bármit tehetett volna elég szorosan ragadtam meg ahhoz a csuklóját, hogy tudja, nem menekül – Van programod délutánra? Mert ha van, sem érdekel, majd találkozol máskor az aktuális pasiddal.
Gyorsan becsaptam a szekrényem ajtaját, és már kezdtem is húzni magammal a folyosó vége felé, ahol a lányvécé volt. Időközben belebotlottam Marcoba is, aki elég hülyén nézett rám, de most nem foglalkoztam vele, mert ma jó fiú volt, és még nem köpött semmit. Pontosan tudtam, hogy mi jár a fejében, ezért hamar a barátjára villantottam a mosolyom, akit kifejezetten kedveltem. Igazából úgy gondoltam, hogy jó hatással van a bátyámra, meg volt benne egyfajta játékosság, ami hihetetlenül aranyossá tette. Ő az egész életet játéknak fogja fel, amiért nagyon irigylem. Egyszer megmondhatná a tesónak is, hogy lazítson, de minimum szerezzen magának egy nőt, mert botrány, hogy az én szerelmi, meg társasági életem jobban érdekli, mint a sajátja.
- Siessünk, mielőtt Marco gyanút fog – húztam ki gyorsan az udvarra, jócskán lemaradva a fiúbandától. Közben próbáltam a külvilág felé, hogy teljesen természetes minden, amit most csinálunk a csajszival, mert igazából az is. Ki nem figyelte még egy bokor mögül a srácot, aki tetszett neki? Pontosan ilyesmit terveztem én is, csak egy kicsit kevésbé eszelős módon, ezért a táskámba belegyömöszöltem egy csomó kaját, amit a büféből szereztem be, és majd leülünk a fűbe, mintha csak ebédelnénk.
Amint kiértem az épületből, figyeltem a bandázó srácokat, és tőlük jó messze ültem le egy fa tövében, és húztam le magammal a barátnőmet is. Pontosan tudom mik az illemszabályok, jelen esetben az érvényes, hogy „mutasd mid van”, mielőtt nekiszegezném a kérdéseimet. Épp ezért pakoltam ki a kedvenc csokiját, a kedvenc joghurtjával és szendvicsével együtt, de nem hagytam ki a salátát se, így ez már egészen tartalmas iskolai ebédnek számít.
- Látod mennyire szeretlek? – kérdeztem tőle, és nyúltam át a karjaimmal a köztünk levő távolságon, hogy átölelhessem. Azért ennek ellenére nem teljesen hülye, és tudja, hogy most nagyon szeretnék valamit, de egyelőre meghagyom neki azt az örömöt, hogy rákérdezzen.

three days grace - the good life | ruha | hosszú egy ebéd volt, mi? | 810 szó
TAG: Jinjin unnie
++ thanks NAOMI
Vissza az elejére Go down
 
Jinjin & Reira ~ C'mon girl
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Róma :: Iskolák-
Ugrás: