Isten teremtményei közül te vagy mind a legijesztőbb: az adóellenőr. A hőskorban te is szolgáltál a fegyveres erőknél - a kötelező sorkatonai szolgálat után volt néhány jó éved a hírszerzésnél, de negyven éve nem volt meg a mostani eszed illetve a jelenkor technikája: a közalkalmazotti fizetés kevés, kémfilmes izgalom mutatóban sem... Eltelt húsz év csendben, viszonylagos gazdagságban, mire beindult a saját céged és még tíz, mire révbe értél - van, amibe a legtehetségesebbeknek sem éri meg beletenyerelni, van az a kettős könyvelés, ami felett jobb lett volna szemet hunyni... Az alvilág a nyakadra lépett. Eleinte kényelmes volt, alig illegális, a dolog anyagi vonzata pedig kecsegtető - mire feleszméltél, már nem volt kiút - illetve Olaszország elhagyásával lett volna, de ahogy a legtöbb embernek, neked is nagy lépés lett volna felrúgni mindent, magyarázkodni az asszonynak, a lányodnak, otthagyni a életed művét... Tíz évvel később persze bánod már a gyávaságod, de nem hiába mondják - eső után köpönyeg.
A pénz útját követve számtalan olyan titoknak vagy tudója, amit őszintén a pokolba kívánsz: emiatt akarja a halálodat egy volt DEA ügynök, emiatt rabolták el tavaly a lányod - aki a maffia berkein belül szintén jártas, de általában a "szerető" címkéjét viseli magán. Lehettél volna úr a saját szemétdombodon. Most? Értékes vagy az információk okán, melyekkel nap-nap után megörvendeztetsz minket, főleg engem, ami nem rossz dolog ha jobban belegondolsz - hiszen csak én állok közted és a véredet szomjazó Kazakov között. A tudás hatalom. Vagy életbiztosítás.