Emilia Giovinazzi

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Emilia Giovinazzi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Cosa Nostra
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Cosa Nostra

stivali italiani
Témanyitás Emilia Giovinazzi •• 27th Május 2017, 21:17


Emilia Giovinazzi
Boldogtalan maffiafeleség

Cosa Nostra
32
Odette Annable
Keresett
Lia
Genova, 1984. szeptember 23.
Csoporton belüli rang: Feleség
Állatmentő Alapítvány tulajdonosa
Anya:  Adriana Ricci
Apa: Roberto Costa
Férj: Stefano; Gyerekek: Mia és Matteo
Családi állapot: férjezett
Tartózkodási hely: Róma


Hogy ki vagyok? Az attól függ, kit kérdezel…
… Ha a férjemet – szófogadó, rendes, szerény, ápolt, hűséges.
… Ha a gyerekeimet – számukra szinte idegen vagyok.
… Ha a társadalmat – nagylelkű, rendes, kedves, csinos.
… Ha pedig engem – a lelkem mélyén magányos nő vagyok, aki a külvilág számára mosolygós, ám esténként sokszor sírom álomba magam. Boldogtalan vagyok a házasságomban, vágynék a szerelemre, törődésre, ám férjemtől ezt nem kapom meg. Időnként naiv vagyok, de ebben már sokat fejlődtem. Makacs vagyok, amiért meg is szoktam kapni a magamét. Magánéletemből a munkába menekülök, és bár bízom abban, hogy egyszer minden jóra fordul, egyre kevésbé látom a fényes jövőt magam előtt.

Életem néhány lapja


Részletek Emilia naplójából

2008. szeptember 23.
„Ennél szebb születésnapi ajándék nem is kell! Végre kezemben tarthatom állatorvosi diplomámat, amiért az elmúl években szinte éjt nappallá téve tanultam. Ami a legjobb, hogy holnap már kezdhetek is a belvárosi állatorvosi rendelőben, mint asszisztens. Már tűkön ülök, alig várom, hogy elkezdhessem beteljesíteni életem nagy álmát!”

2008. november 03.
„Ma fantasztikus napom volt! Egész jól belejöttem már az asszisztensi munkába, egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy ez az, amivel foglalkozni akarok egész életemben. Az állatok imádnivalóak, még akkor is, amikor morgósabbak, harapnak vagy karmolnak, mert nem igazán szeretik a rendelőt. Ma viszont nem csak az állatok nyűgöztek le, hanem egy édes kutyus édes gazdája. Volt valami a kisugárzásában, a mosolyában, ami megfogott. Mielőtt elmentek a rendelőből, randira hívott, én pedig igen mondtam. Holnap szabadnapos vagyok, Yoon elvisz moziba és vacsorázni. Úgy izgulok, mint egy kis kamasz, alig várom a holnapot! Addig ki kell találnom, mit veszek fel… Segítség, nincs egy göncöm se!”

2009. február 26.
„Huhh rendesen elfáradtam ma! Ma költöztünk össze Yoon-nal. Talán gyors a tempó, hiszen még csak kb. 3 hónapja ismerjük egymást, de érzem, hogy ami köztünk van, az igazi. Nagyon szeretem, és tudom, hogy ez a szerelem kölcsönös, ezért sem foglalkoztunk a barátaink és a családunk intéseivel, és ma elfoglaltuk a közös kis kuckónkat. Sajnos nem sokáig élvezhetjük a frissen összeköltözött pár mindennapjait, mert páromat a munkája holnaptól egy hétre elszólítja városból. Furcsa lesz nélküle ezen az új helyen, de majd csak túlélem. Majd a kutyussal szórakoztatjuk egymást.”

2010. március 27.
„Yoon ma nagyon fura volt. Hazajött a munkából, odaböffentett egy sziát, aztán szó nélkül elvonult zuhanyozni. Időnként előfordul, hogy így érkezik meg, ilyenkor hagyok neki egy kis időt, hogy félretegye a mai nehéz napot. Én addig megmelegítettem neki a vacsoráját, és mikor a fürdőből kilépett, én széles mosollyal odalibbentem, hogy átöleljem és adjak neki egy csókot, ám lerázta magáról a kezemet, elfordította a fejét, majd egy morgás kíséretében kikerült engem, néhány pillanat alatt belapátolta a sült húst és a rizst amit készítettem neki, aztán lehuppant a tévé elé. Próbáltam beszélgetést kezdeményezni, de szóra se méltatott. Könnyeimmel küszködve vonultam el a szobánkba, mert nem akartam előtte sírni. Vajon nem szeret már?”

2010. április 02.
„Yoon már újra a régi. Az a múltkori rosszkedv elmúlt, és bár sokat dolgozik, és gyakran mesél ezekről otthon is, de egyelőre nem zavaró, szívesen hallgatom, milyen érdekes a nyomozói munka. Én kevésbé izgalmas dolgokat tudok mesélni, egy állatorvosi rendelőben nem ennyire kaland dús az élet, de én szeretem.”

2011. november 09.
„Több, mint két éve vagyunk már együtt, de úgy tűnik, félreismertem Yoon-t.  Régen annyira jókat csevegtünk, de az elmúlt hónapokban már szinte csak a munkájáról képes beszélni. Ez eleinte nem zavart, de most már unom. Nagyon unom. Tegnap is másfél perccel azután, hogy szeretkeztünk, arról kezdett el beszélni, hogy milyen vízi hullát találtak a múltkor a tónál. Még mindig szeretem, de nem tudom, meddig bírom ezt még.”

2012. február 18.
„Yoon a hétvégén kivételesen nem dolgozik. Logikusnak tűnhet, hogy ennek én mindennél jobban örülök, ám amikor párom közölte, hogy szabadságon lesz, én kapásból bekamuztam, hogy a húgomnak már megígértem, hogy vele töltöm a hétvégét. Úgy láttam, hogy rosszul esett neki, de én félek vele ennyi időt egy huzamban együtt tölteni. Nem igazán van már lassan olyan téma, amiről beszélgetni tudnánk, a csend pedig olyan kínos. Szívem mélyén még mindig szerelmes vagyok belé. Vagy ez már csak ragaszkodás a régi emlékhez? Magam sem tudom, és a húgom se tud tanácsot adni. Ő az egyetlen, akinek mindent elmeséltem. Nem érti, miért vagyok még mindig vele, és sajnos lassan én sem tudom. Talán beszélnem kéne vele, de már annyiszor próbáltam, és egy ideig utána jó is volt minden, de az idill sosem volt tartós. Nem tudom mi tévő legyek.”

2012. március 19.
„Vége. Ma visszaköltöztem a szüleimhez. Napok óta alig aludtam, azon gondolkoztam, hogyan vázoljam fel Yoon-nak, hogy én így nem tudom folytatni a kapcsolatunkat, és elköltözöm. Belátta, hogy tényleg nem az a lángoló szerelem van már köztünk, ami az elején, és az lehet ténylegesen a legjobb ötlet, ha elengedjük azt, ami láthatóan nem működik. Megbeszéltük, hogy majd még találkozunk, együtt ebédelünk, meg majd hívjuk egymást, és egy öleléssel köszöntünk el egymástól. Nem volt könnyű egyikünknek se, rajta is láttam, hogy belül szenved, de a mai nappal a kapcsolatunk véget ért.”

2012 április 01.
„Első napom Rómában. Ide költöztem, egy másfél szobás, csinos kis lakásba a nyüzsgő belváros közepére. Hogy mi a helyzet Yoon-nal? A szakítás után egy ideig még chateltünk, mindig beszéltük hogy maaajd találkozunk, de ez elmaradt. Túlságosan fájt volna újra találkoznom vele. Egyszer messziről láttam a bevásárlóközpontban, de nem mentem oda hozzá. Szívem összeszorult, és eldöntöttem, nem maradhatok ebben a városban, ahol bármikor és bárhol összefuthatok vele. A legjobbkor jött egy állatorvosi állás Rómában, így kapva kaptam a lehetőségen, és elköltöztem az olasz fővárosba. Yoon-nal megszakadt a kapcsolat, a barátoktól tudom, hogy áthelyezték a munkája miatt, azt hiszem Korzikára. Még mindig fáj, ha rá gondolok, de az élet megy tovább, új szerelmek várnak!”

2013. május 13.
„Az elmúlt bő egy évben, mióta Rómában élek, két életem volt. Nap közben a rendelőben dolgoztam, segítettem az állatokon, éjszaka pedig bulizni jártam. Elegáns klubokban fordultam meg, és itt rendszeresen találkoztam férfiakkal, akikkel rövidebb-hosszabb ideig együtt voltam. Mindegyikben a következő nagy szerelmet láttam, de néhány hét után mindegyikről kiderült, hogy nem ő az igazi. Ma viszont találkoztam Stefano-val. Meghívott egy italra a VIP részlegbe, és egész éjjel beszélgettünk, flörtöltünk. Nem nyomult túlságosan, mint a többi férfi, igazi úriember volt elegáns öltözékében. Limuzinnal hozott haza, elkérte a számomat, és egy finom csókkal búcsúztunk el. Remélem felhív, nagyon szívesen találkoznék még vele. Sármos, és gáláns, és gazdag, na nem mintha pénzéhes lennék, de azért szeretem, ha nem kell nélkülöznöm.”

2013. június 26.
„Ma van egy hónapja, hogy Stefano-val egy párt alkotunk. Úgy érzem, szerelmes vagyok. Ez a férfi egyszerűen tökéletes! Nem is kívánhatnék nála jobb párt magam mellé. Vele el tudnám képzelni a jövőmet. Elegáns vacsora partikra megyünk, koncertre, VIP bárokba, arany életem van!”

2014. február 03.
„Úton vagyunk haza Stefanoval a nászutunkról. Hawaii-n voltunk, ott volt az esküvőnk is a tengerparton. Hihetetlenül csodálatos és romantikus volt. Stefano-val pezsgőt kortyolgatunk a magángépünkön, én szigorúan alkoholmenteset, mert terhes vagyok. Nagyon boldog vagyok, és Stefano is, hiszen jön a trónörökös. Ennyi idősen terveztem anyává válni, szóval minden a terveim szerint alakul. Fantasztikus férjem van, csodás életem, és egy aprócska kis pocaklakó.”

2014. október 25.
„Stefano életében először ma megütött. Nem csak kis suhintás, hanem egy emberes pofont kaptam ma. Gyermekünk, Matteo szeptember eleji születése óta az orvos most először engedélyezte, hogy férjemmel ismét ágyba bújjunk. Romantikus pillanatnak kellett volna lennie, egy szexi kis fehérneműt is vettem erre az estére, ám csókok helyett egy fülest kaptam, amiért a szülés után még nem tökéletes az alakom. Megfenyegetett, hogy további verésre számíthatok, ha nem nézek ki szűkös határidőn belül úgy, mint azelőtt. Muszáj elkezdenem edzeni, hiába nem ajánlott még úgy, hogy pici a baba. Bár szoptatni nem szoptatom, dajka neveli szinte teljesen, amint hazahoztuk a kórházból. Én szinte alig látom, hiszen egy ilyen előkelő családban nem lehet, hogy az anya nevelje a saját gyerekét. Emiatt fáj a szívem, hiszen nagyon szeretem a pici fiamat, de Stefano-nak nem mondhatok nemet. Minden úgy van, ahogy ő akarja.”

2014. december 19.
„Árva lettem. Szüleink autóval hozzánk tartottak a karácsonyi ünnepekre, mikor autóbalesetet szenvedtek, és mind a ketten a helyszínen azonnal életüket vesztették. Nem is tudok most többet írni, alig látok a könnyeimtől. De Stefano előtt nem sírhatok, ő nem szereti a gyenge nőket, így a szobám és a fürdőszoba magányában engedek csak utat könnyeimnek. Húgom az USA-ba utazott tanulni, barátaim, igazi barátaim nincsenek. Egyedül vagyok…”

2015. november 06.
„Ez a házasság közel sem olyan tökéletes, és jó ötlet, mint amilyennek az elején gondoltam. Nagyon naiv voltam ismét. Stefano-ról kiderült, hogy a maffia tagja, szinte kőbe vésett szabályok szerint élünk, és súlyos büntetés jár, ha ezektől eltér bárki is. Nem kell nélkülöznöm az anyagi javakat, de minden mást igen. A szerelmet, az odaadást, a boldogságot. A férjem már nem az a tökéletes, gáláns, gyengéd úriember, mint akinek a bárban megismertem. Rendszeresen megver, ha épp felönt a garatra, ha rossz napja van, vagy véletlenül én követek el valami hibát, és az ágyban is erőszakos. Már jó ideje nem élvezem az együttléteinket, gyengédségnek és romantikának nyoma sincs, kizárólag az ő igényeinek kielégítésére szolgálnak az együttléteink, de egyébként nem is egy hálószobában alszunk. Én szinte minden éjjel álomba sírom magam. Ma is akkora pofont kaptam, hogy a földre estem. Stefano még nem tudja, hogy megint terhes vagyok. Számomra is csak pár napja derült ki. Nem merem neki elmondani, nem tudom, hogy reagál rá. Matteo-t szinte alig látja. Időnként a vacsoránál összefutnak, mikor a nevelője épp akkor ad neki enni, amikor mi is eszünk, de amúgy szinte nem is kíváncsi rá. Amíg nem éri el azt a kort, hogy bevehesse az üzletbe, addig nem foglalkozik vele. Nekem is meg van tiltva, hogy babusgassam, pedig még alig múlt egy éves, és nem akarom, hogy úgy nőjön fel, hogy idegen vagyok számára. Nem tudom, mit csináljak… Hiányoznak a szüleim.”

2016. június 05.
„Ma megszületett Mia. Csodálatos kislány, vonásaiban édesanyámra hasonlít. Másfél éve már, hogy apával meghaltak. Még mindig szomorú vagyok miatta, de igyekszem nem gondolni erre. Kihasználom a kórházban töltött idő minden percét, hogy ölelgessem, puszilgassam a lányomat, mert tudom, hogy ha hazaérünk, olyan sorsra jut, mint Matteo. Most hozták vissza a fürdetésből, szóval ez ma rövid bejegyzés.”

2016. szeptember 01.
„Ma végre sikerült minden papírt elintézni, mától hivatalosan is megalakult a saját alapítványom. A Római Állatmentő Alapítvány. Bár az volt az álmom, hogy állatorvos legyek, Stefano nem engedett dolgozni, viszont nem volt ellenére, hogy jótékony célra fordítsam a vagyonunkat. Nagyon sokat dolgoztam az alapítványon, most dolgozunk a helyi állatmenhelyek felújításán. A munkámba menekülök az otthoni helyzet miatt. Stefano nem változott, nyilvános megjelenésekkor kedves, ám az otthonunk falai között erőszakos, és nem győzöm venni a sminkfelszerelést, hogy a verései után a foltokat eltüntessem a testemről. A ház személyzete tudja, mit csinál a férjem, ám eléggé megfizetik őket, hogy ne mondjanak semmit, illetve nem is mernének, félnek Stefano-tól, mert mindenki tudja, milyen befolyásos ember mind az életben úgy általánosságban, mind pedig a maffiában. Én pedig beleragadtam ebbe a „csodás” házasságba, csillogó életbe, de próbálom kihozni belőle a maximumot, és az állatokra koncentrálni, hogy ha már a sajátomon nem tudok, legalább az ő helyzetükön javítsak.”

2017. május 26.
„Az állatmentő alapítványom szinte szárnyal. Rengeteg szponzorunk van, egyre ismertebbek vagyunk. Ma épp egy kampányfilmet forgattunk, hogy az emberek inkább fogadjanak örökbe egy állatot ahelyett, hogy vásárolnának. A fő reklámarc nem én voltam, hanem egy mostanában felkapott olasz színésznő, de én is nyilatkoztam benne, mint az alapítvány tulajdonosa. Persze ehhez engedélyt kellett kérnem Stefano-tól. Sajnos a helyzetünk aligha javult. Még mindig erőszakos volt, még mindig boldogtalan vagyok a házasságunkban, de kívülre ezt sosem mutatom. Az igazi érzelmeimnek és valómnak csak a szobám falai között engedek utat. Ami még elkeserítőbb, hogy reggel egy rövid időre megkért a nevelő, hogy figyeljek Miára és Matteo-ra. Próbáltam velük játszani, beszélgetni, de Matteo folyton elhúzódott, és a szobájának egy másik sarkába kuporodott rajzolni. Mia pedig sírni kezdett, amikor a karomba vettem. A szívem szakadt meg, a saját gyermekeim szinte fel se ismernek. Idegen vagyok a számukra. Ez nem normális dolog, ennek nem így kéne lennie. De én ezt még egyszer a férjemnek nem hozom fel témának. A legutóbb mikor megemlítettem, olyan verést kaptam, hogy egy hétig nem mozdulhattam ki a zúzódások miatt. Hogy miért nem jelentem fel családon belüli erőszakért? Mert nem mennék vele semmire. A Cosa Nostra miatt. Bármennyire is szabadulnék, beleragadtam a maffia világába, és csak a csoda segíthetne rajtam, hogy kikeveredjek belőle, viszont én már nem hiszek a csodákban.”

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Emilia Giovinazzi •• 28th Május 2017, 00:06


Gratulálunk elfogadva!
A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK.

Kedves Emilia! Smile  

Engedd meg nekem, hogy a kis chat után valamivel hivatalosabb formába ültethessem az üdvözlésemet! Very Happy Nagyon örülök annak, hogy megannyi átnyálazott oldal után végül eljutottál hozzánk is, és, hogy mi kerültünk ki győztesként az FRPG-világ megannyi fóruma közül Smile Remélem, hogy a tematika, valamint a társaság is meghozza a vártakat, és nem hozunk szégyent magunkra, ezáltal sokáig leshetjük majd a felvillanó nevedet az oldalsávban, mint a legújabb hozzászólások egyik megalkotója Smile
Had mondjam el, hogy én a magam részéről kifejezetten örülök annak, hogy egy keresett karakter került a kezeid közé; mostanában valahogy sziporkázunk a keresettek körében Very Happy Yoon eleve érdekes karaktere mellé szerintem kifejezetten hozzáillik egy bonyolultabb, hosszúra kifejtésre nyúló kapcsolati szál, ehhez pedig nem is akármilyen karaktert képzelt el Very Happy Reménykedtem abban, hogy az általa megálmodott hölgyemény előbb vagy utóbb megalkotásra kerül, és lássunk csodát, csak ki kellett várnunk, hogy értő kezekbe kerüljön Smile Én pedig az eddig látottak és olvasottak alapján megelőlegezett bizalommal fordulok feléd, és ezúton is kívánom, hogy ne csak az oldal és a társaság elégítse ki az igényeidet, de Yoon-nal is találjatok közös nevezőre, és szőjétek tovább a nem éppen hétköznapi, egyik végletből a másikba tartó kapcsolati és történeti hálót Wink Smile
Úgy gondolom, hogy az irántad érzett imádatom ebben a hosszúra nyúló felvezetőben is megnyilvánult, de ha nem lett volna elég nyilvánvaló, hát ezúttal kis is jelentem; imádom a nőszemélyt  :wee:   Hiszen istenítettem itt Yoon agyszüleményét, de azért az érdem csak félig az övé, elvégre oroszlánszerepet játszottál abban, hogy Emilia olyanra formálódjon, amilyennek most olvashattam Smile Számomra már a három részre bontott személyiségleírás is kifejezetten előnyös volt, szemléletes és be kell ismerni, némileg szomorú is. Felvezetted és megadtad az alaphangulatot a további irományodra való tekintettel. Elvégre erős határ húzódik aközött, hogy milyennek akarja láttatni magát, milyennek kell lennie, és a milyen is valójában. Ezt a hármasságot pedig nem is tudtad volna jobban szemléltetni Smile Én ugyan kíváncsi lettem volna egy olyan pontra, ahol a gyerekek nézőpontját is megérdeklődik, de gyakori problémám, hogy többet akarok annál, mint ami van Very Happy Így is kellően tudathasadásos személyiség elé állítottad a megtépázott idegű hölgyeményt Ahogy a karakter felé megnőtt a lelkesedésem, úgy nem tudom eltitkolni azt se, hogy mennyire örülök annak, hogy Odette maradt számodra a potenciális jelölt karakterformálás címszó alatt Smile Mindig is különös szépségű hölgyeménynek tartottam, akiben benne van a mosolygós kislány, valamint a rideg, tiszteletparancsoló úrnő is. Igazán sokrétűnek tartom, ezért is a legjobb választás Emilia számára, hiszen vele is megannyi személyiségformát kell felvonultatni, így tökéletesen illik rá a kétségbeesett anya, a férje előtt erősnek tűnő feleség, valamint a magányos nő álarc is.
Az előtörténeted egy igen bensőséges formáját kaphattuk meg Emilia naplóbejegyzései által. Eleve sokan tartják, hogy az E/1-ben való írás közel hozza a karaktert az useréhez, azonban egy napló hasábjaiból szerzett idézetek sokasága után nem csak a megalkotó fogja közel érezni magához, hanem az olvasó is, aki ezáltal betekinthet a maszk mögé, a titkos sorok közé. Nem szokatlan, egyre többet alkalmazzák ezt a fajta technikát, de úgy gondolom, hogy ez is egyike az örökzöldeknek, ami nem tud kimenni a divatból, és hiába a megszokott formai követelmény, nem lehet megunni, mert karakterenként mást mutat Smile Esetedben Emilia jellemfejlődése jelentette a központi forrást, melynek segítségével végigvezetted a történetet Very Happy Noha nagyon szeretem a hosszú, részletes és érzékletes leírásokat, a te irományodból nem hiányzott a tiráda, nem volt szükség a karakterben dúló érzelmek sokaságára, hiszen egy rövid bejegyzés is meghozta a várt hatást, és megértettem általa Emilia fájdalmait. Először az igaz szerelem megtestesítőjétől való elhidegülést, majd a hirtelen támadt vágyból és szerelemből fakadó házasság következményeként feltüntetett rémületet, miként kötelessége cselekedni a férje szavaira, hiszen retteg tőle a rá mért veréssorozatok okán. A ki nem élt, bár feltörni kívánt anyai ösztönök elnyomását, mert ez az, amit a maffia, amit a férje és annak családja és szokásai megkívántak. Egy kétségbeesett nő naplóját tártad elénk, aki az átlag emberek világából csöppent a pokol legmélyebb bugyraiba, ezáltal egy számára idegen helyen kell minden további nélkül helytállnia.
A stílusod könnyedsége magával ragadó, kifejező írásmóddal rendelkezel, ami számomra abszolút imponáló Smile Az irományod gördülékeny, szívesen olvastam ezekben a kései órákban, és őszintén megvallva, folytattam volna még tovább Very Happy Állítom, hogy sokunkat, de főként engem megvettél első számú olvasódnak/olvasótoknak Wink Egy valamit ígérj meg nekem, hogy kirángatjátok a hölgyeményt ebből az élhetetlen állapotból Very Happy

Nem is szaporítanám tovább a szót, hiszen sok dolgotok van még Olaszország-szerte, ezek pedig nem fognak maguktól megoldódni Very Happy Szaladj, foglald le a lefoglalni valókat, aztán vedd be a játékteret és kutasd fel Yoon-t! Smile

Nagyon jó játékot kívánok Neked! :lovpov:

Vissza az elejére Go down
 
Emilia Giovinazzi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Mafia Italiani-
Ugrás: