Oksana Lysenko

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Oksana Lysenko

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Commerce & Service
Age :
25
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Civil polgár

stivali italiani
Témanyitás Oksana Lysenko •• 4th Július 2017, 11:02


Oksana Lysenko
karakter   títulusa

Civil polgár
26
Ekaterina Guseva
saját
beceneved
Krasznogorovka, Ukrajna 1991. december 21.
CSOPORTON BELÜLI RANG: Nincs
Foglalkozás: Mindenes
Anya: Anna Szergejevna Kuvakova
Apa: Timur Lysenko
Egyéb családtagok
CSALÁDI ÁLLAPOT: Hajadon
TARTÓZKODÁSI HELY: Milánó

Soha nem voltam hivalkodó fajta, de „azóta” még inkább visszahúzódó lettem. Nem mondanám szerénységnek, sokkal inkább egyféle irtózásnak. Ha bárki egy lépésnyire megközelít, és belép az aurámba, rosszul vagyok. Ösztönös segítőkészségemet, s talán némi szolgalelkűségemet, még sem tudtam levetkőzni. Hűséges típus vagyok, bár a csalódások engem sem kerültek el. Nő vagyok. Csak így egyszerűen. Bár úgy gondolom, képes lennék eljátszani a végzet asszonyát is. Alaptermészetre vidám vagyok, és talán ez, az olykor „akasztófahumorral” felérő vígság segít át a legnehezebb helyzeteken is. Amúgy nem beszélek feleslegesen, a lényegre szorítkozom, és ha kell, nagyon tudok hallgatni is. Okosan hallgatni. Az is igaz, hogy hirtelen lobbanok lángra. Igaz ez a munkára, egy kedvtelésre, és olykor a férfiakra is. A gyufaláng mint ismeretes, gyorsan leég. Olyannal még nem találkoztam, aki tartóssá tette volna, legalább az izzást.

Életem néhány lapja

2014. szeptember 7. Donyeck

-Állj!
Megtorpanok, majd lassan megfordulok. Még sem kellett volna útnak indulnom, alhattam volna a szállodában is. Mindenhol fegyveresek vannak. A rémület lassan felkúszik a gerincemen, pedig már megszokhattam volna a lövések zaját. Négyen vannak. Négy ukrán katona. Apró sóhaj, csak részben megkönnyebbült.
-Csak haza megyek.
Remeg a lábam, a szám széle. Ujjaim elfehéredve szorítják a táskám pántját, mely vállamról lóg le. Vékony kabátomba belekap a feltámadó szél. Sötétkék, éppen csípőig érő szövetkabát. Alatta szoknyát viselek, egyenes szabásút, térdig ér. Harisnyás lábam emeltsarkú, de kényelmes cipőbe bújik. Vörös tincseimet összefogtam egy hajcsattal. Csak néhány saroknyira lakom, reméltem most sem lesz gond az éjszakai hazatéréssel.
-Papírokat!
Morran rám az iménti hang. Lesunyt szemmel pislogok felé, miközben magam elé húzom a táskám, hogy remegő kézzel kotorjam elő belőle az igazolványomat. Mindennapos tortúra. A férfi felé nyújtom, közelebb lépek. Elveszi, miközben ujja hozzáér az enyémhez. Kiráz a hideg az érintésétől. Hátára löki a fegyverét és közelebb vonja szeméhez a plasztikkártyát. Elszórtan pislákol egy-egy utcai lámpa, fénye szinte el sem ér ide. Nézegeti egy darabig, rejtély, hogyan tudja elolvasni.
-Szóval az anyja orosz. –Rám pillant.- Kémek vagyunk?
A félelem már nem a gerincemen ül, hanem az alhasamban. Vizelési inger kerülget, összeszorítom az ágyékom, hogy enyhítsek rajta.
-Nem. Itt születtem. Szobaasszony vagyok a szállodában.
Remeg a hangom. A férfi közelebb lép, keze az állam alá csúszik. Megemeli a fejem, épp csak annyira, hogy közelről bámulhasson a szemeimbe. Látószögem peremén látom, ahogy a másik három elvigyorodik. Az egyik fel is röhög. Meredt szemekkel nézek vissza. Olyan sötét a tekintete, mint a kút mélye.
-Orosz ribanc vagy, mi?
Megindul előre, hátrafelé tol. A hátam a falnak ér, nekinyom. A plasztikkártya a földre esik, ahogy másik keze durván a lábam köze felé nyúl.
-Kérem…
Könyörgően rebeg meg a hangom, hasztalan. Már mindannyian röhögnek. Képtelen vagyok védekezni. Szorosra zárom a szemeimet, és beharapom az alsó ajkam. Érzem, ahogy felfelé gyűri a szoknyámat. Már csupasz a combon. A harisnya végig szalad. A durva kéz nem kímél sem selymet, sem nejlont, sem vásznat. A mellkasom fel-le hullámzik. Tudom mi fog következni. Az éjszaka sötétje elnyel minden ocsmányságot.

2016. augusztus 26. Olaszország, Róma

Szemembe vág a napfény, ahogy kilépek a vonatpályaudvarról. Két karomat két nehéz bőrönd húzza lefelé, leteszem őket. Némi ügyeskedés, és már is gurulnak maguktól. Lassú léptekkel indulok meg az egyik közelben várakozó taxi felé. Kicsit tudok olaszul, nem lesz gond. A barna bőrű fickó ezerfogas mosolyt villant rám, ahogy előre hajolva bekukkantok az autóba.
-Az Alex e Criss-be legyen szíves.
-Signorina!
És már nyitja is nekem az ajtót, pedig, ha tudná, hogy nem lakója, hanem takarítója leszek e nevezetes helynek! Nem baj, ez a kicsi kényeztetés éppen rám fér. Megerőltetek egy halvány mosolyt az arcomon, majd beülök a hátsó ülésre. Hagyom, hogy vigyen, és csak remélni merem, hogy nem csap be. Elhúzunk a Colosseum mellett, majd messziről feltűnik a Vatikán, és a Szent Péter Bazilika. Az autó fékez, majd megáll a szálloda főbejáratánál. Előre hajolok, és kifizetem a fuvardíjat. A bőröndjeim a lábam mellé kerülnek, már mozdul is a londiner. Még megvárom, hogy a kocsi lassan gurulni kezdjen, majd megállítom a libériást.
-Ne. Köszönöm. Csak a sofőr nem értette, hogy oldalt álljon meg. Merre van a személyzeti bejáró?
A fiatal olasz férfi végig mér, majd baljával jelez a megfelelő irányba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Oksana Lysenko •• 4th Július 2017, 14:55


Gratulálunk elfogadva!
A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK.

Kedves Oksana! Very Happy

Engedd meg nekem, hogy a már lezajlott üzenetváltásaink ellenében is üdvözöljelek az oldal tagjai között Very Happy Őszintén szólva megleptél a hozzám címzett PM-eddel, valamint annak tartalmával, de örülök, hogy Milánó, valamint a rezidencia egy ilyen bájos szépséggel fog gazdagodni -csak az asszony meg ne tudja, hogy itt csapom neked a szelet Wink -, ezen felbuzdulva pedig kívánom, hogy nagyon jó időtöltés elébe nézz közöttünk Smile

Járt utat járatlanért el ne hagyj... Így a magam megszokott metódusában szeretnék kitérni a szokatlan, legalábbis számomra ismeretlen arcválasztásod témakörére Very Happy Hasonló meglepetés volt számomra az, hogy megnyitva a profilodat nem egy, már unásig látott, és klisének elkönyvelhető play by alannyal garázdálkodsz, értve ez alatt a Vámpírnaplók főhősnőjét, vagy akár a hollywoodi életben nagy szerepet betöltő médiaszemélyiségek, akiknek szaftos élete nyitott könyv a rajongók, vagy éppen a gyűlölködők számára Very Happy Már ennyivel sikerült kíváncsivá tenned Wink Vártam, hogy végre olyan személyt olvashassak, akinél nem befolyásolnak a már látott szerepei, esetleg a zenei videókban feltüntetett énjei. És büszkén kijelenthetem, hogy örülök annak, hogy nem rendelkezek Ekaterina kapcsán semmiféle előtapasztalattal: ez így volt tökéltes Smile Személyében egy bájos szépségű hölgyről értekezünk, és vallom, hogy az általad megformált Oksana is egy ilyen légies, letisztult és magával ragadó jellemmel bíró fiatal asszony, akihez jobb alanyt keresve se találhattál volna Smile Az biztos, hogy engem már csupán ezzel is bőven megvettél kilóra: aztán természetesen görgettem tovább, belekezdtem az olvasásba, és még inkább sikerült mosolyt csalnod az arcomra Very Happy Könnyen elkövethető hiba az, hogy mikor valaki az orosz szülöttjeként érkezik hozzánk, fő jellemzőjévé a kegyetlenséget, szívtelenséget teszi. Oksana viszont más, ő nem az az amazon típus, akitől még néhány férfinak is megremeg a lába, ha megjelenik előttük felfegyverkezve. És megvallom őszintén, nekem nagyon tetszett ez a sztereotípiák közül való kikacsintás, mi több, imponálóvá tette számomra a karaktert Very Happy Érdekesnek találom, hogy miként fog elhelyezkedni a sok orosz medve között, esetleg idővel asszimilálódni kényszerül a környezetével, vagy megtartja a jelen személyiségét, és ezzel felvértezve magát fordítja azt az előnyére Smile Felmerült a fejemben a lehetősége annak, hogy ez valamiféle stratégiának, tökéltes álcának a kelléke, de nyugtass meg, hogy nem csak a bolondját járattad velem Wink

Donyeck, kelet-ukrajnai háború... két napon belül két olyan előtörténet is született, aminek mozgatórugója az ukrán forradalom. Talán jogosan gondolom úgy, hogy húzódik a kettő között némi összehangoltság, egymásra játszás, de nem hárítom el annak lehetőségét, hogy csak én akarom beleképzelni magamat tévképzetekbe Very Happy Viszont azt el kell mondanom, hogy mindkettő értelmében fantasztikus irományokat olvashattunk, látva a forradalom két végletét: egy katona szemszögéből, és egy megsebzett, a szó valós értelmében véve nem vétkes, gyámoltalan hölgyemény oldalát. Fantasztikusan érzékeltetted számunkra azt, hogy mit is hordoznak magukban a felkelések: mindenki a rosszat látja a másikban, nő a feszültség, a tesztoszteron, és a felaljzottságot csillapítandó vágyak megtestesülése. Noha a politikában nem vagyok jártas, azt azért tudom, hogy a kirobbanásukhoz gyakran nem kell több egy kis szikránál, hogy megvalósuljanak az értelmetlen halálok, amik több száz vagy ezer ember halálát követelik... az asszonyokat és gyerekeket ha nem megölik, hát megerőszakolják. Nagyon tetszett az irományodban az, hogy konkrétan nem írtad le, hogy mik a következmények, de mégis mindenki tudja, hogy mire gondoltál. A felfűtött érzelmekben túltengő első részt pedig tökéletesen kompenzálta a második fázis, ami egy kvázi lekerekítése volt az előtörténetednek Very Happy Kifejezetten tetszett ez a fajta nézőszög is, kiváltképp, mikor ezt írtad: És már nyitja is nekem az ajtót, pedig, ha tudná, hogy nem lakója, hanem takarítója leszek e nevezetes helynek!. Hívhatjuk ezt alacsony önértékelésnek vagy teljes öntudatnak is, de talán ez volt az a mondat, ami számomra kifejezetten emberivé, könnyed megragadhatóvá tette Oksana-t.

És hát a stílusod... nem is tudom mit mondjak Very Happy Egyszerűen imádtam azt az érzékletességet, amivel végig operáltál az írásod során, főként, mikor a Donyeck-i részben leírtad egy azon bekezdésben Oksana külső jellemzőit és a benne dúló érzéseket. Nagyon élvezetes szófordulatokat használsz, tudod, hogy hogy bánj az olvasókkal annak érdekében, hogy egy pillanatra se veszítsék el az érdeklődésüket Smile

Nem is tartanálak fel tovább, foglald le az arcodat, aztán pedig irány a játéktér Smile Orosz sajátosságú szeretettel és örömmel fogunk várni a rezidenciában Wink

Nagyon jó játékot kívánok Neked! :luf:

Vissza az elejére Go down
 
Oksana Lysenko
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Commerce & Service-
Ugrás: