Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 6th Augusztus 2017, 14:20





To: Angie

A kelleténél sokkal korábban indult a nap, de be kellett mennem a kiadóhoz, hogy megbeszéljük az új felállást, és hogy így is akarnak-e velünk szerződni. Elvittem a felvételt is, amit a próbán csináltunk, hogy már én éneklek, és Hyun áll a gitáros helyén, és szerencsére a kiadónak tetszett a változtatás, látnak benne potenciált, és kaptam egy újított szerződést is, amiben már az új név is benne van, valamint Kesh kiesett. Sajnálatos, de már egyszer istenesen berúgtam miatta, szóval több időt nem vagyok hajlandó erre vesztegetni. Mivel egész nap a belvárosban dekkolok, nem kocsival indultam el, hanem gyalogosan és a gitárommal a hátamon. Mindenhová viszem magammal az én kicsikémet, le nem tenném a világért sem.
Így a kis kávézóba is viszem, ahová be akarok ülni, hogy átolvassam a szerződést alaposan. Semmit nem írok alá, hacsak nem olvastam el alaposan odavissza és még kétszer. Szokás szerint feketében vagyok, és a nadrágot egy lánccal díszítem, néhol szakadozott is. Egy mellény van rajtam mindössze, ami nem takarja el a tetoválásaim. Alatta egy szakadozott póló díszeleg, és a Kiss logója díszíti. A pincér csajszi is hasonló stílussal bír mint én, így máris szimpatikussá válik.
- Egy hosszú kávét kérnék, két cukorral. Köszi - adom le a rendelésem neki, halvány mosollyal, és kipakolászom a lapjaimat, meg a dalszöveg kezdeményeket is, amiket őrzök mindig magamnál. Nem  is igazán foglalkoztat a kérdés tovább, belemerülök az olvasásba és a kávém is megérkezik. Megköszönöm neki és lapozok egyet, és legközelebb amikor felpillantok egy ismeretlen lányt pillantok meg, aki szemmel láthatóan tétovázik valamin. Szürke szemeim vékony fekete vonallal vannak csak kihúzva a hangsúly miatt de a piercingjeimhez és fordított kereszt fülbevalómhoz most sem nyúltam. Talán még így sem vagyok a legbarátságosabb látvány.
- Segíthetek? - kérdezem mély karcos hangomon, ami nem a cigitől ilyen, hanem eleve basszus orgánum, és a koncerteken remélem istenien fog szólni.  

Son's of Night  ♫
©


A hozzászólást Luukas Frewen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 6th Augusztus 2017, 16:38-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 6th Augusztus 2017, 15:35


Luukas & Angie

A nyarat otthon töltöttem a szüleimnél Nápolyban, és az egész szünidőm azzal telt, hogy a Papa kérésére táncoltam mindenkinek, aki látni akarta. Azt hiszem, segítettem néhány üzletet nyélbe ütni. Amikor éppen nem ezzel foglalkoztam, akkor a Mama vitt vásárolni, hogy iskolakezdésre mindenem meg legyen. A mindenemet úgy értem, hogy mindenből a legújabb, legmárkásabb. Bár mivel minden cuccomra vigyázok, ezért nem kimondottam értem, miért nem jó a tavalyi szettem, de azt hiszem, ezt a dolgot csak később fogom megérteni teljesen. Most valahogy még nem értem mire jó elkölteni egy rakás pénzt olyanra, amiből van már egy jól szuperáló darab. Ettől függetlenül édesen mosolyogva követtem anyámat minden boltba, hagytam, hogy méretet vegyenek rólam s hagytam, hogy kedvére válogathasson nekem. Elvégre nincs beleszólásom, hogy mi kerülhet bele a ruhatáramba, ha meg is kérdezi a véleményem, nem az dönt. Néhányszor kaptam is emiatt lehetetlen buggyos hercegnő ruhákat, de szerencsémre nem volt olyan sok állófogadás, hogy egynél többször fel kellett volna vennem, azóta meg kaptam újat, ami már nekem is jobban tetszett. Anyám csak egy valamibe nem szól bele, az pedig a balerina cipő kiválasztása. Hiszen a karrierem is derékba törheti egy nem megfelelően kiválasztott lábbeli. Nem lehet túl kicsi vagy túl nagy, sem elszabott vagy gyenge. Tökéletesnek kell lennie. Ez tartott a legtovább, de nem siethetem el. Ha egy rossz pillanatban leszakadna a lábamról, súlyos sérüléseket szerezhetnék miatta. Nem játékszer. Órákba telt ugyan, de kiválasztottam egy rubinvörös lábbelit s őszintén mondhatom, szerelem volt első látásra. Persze megvettük a többi kelléket, füzeteket, több szett gyakorló ruhát, az iskolai egyenruhát, tankönyveket, oktatóvideókat, meg amit csak árulnak balerináknak. Ha nincs legalább 20 féle tütüm, akkor egy se. Emiatt elég sok cuccal érkeztem a bentlakásos iskolámba, hiszen egy második kocsi is jött utánunk és az hozta a csomagjaimat. Ugyanazt a szobát kaptam a legcsendesebb szárny legtetején. Néha elgondolkodom, hogy ha leengedném a hajam, akkor vajon felkaptatna-e valaki. Persze a válasz egyértelmű rá, de azért mégis. A kollégium még csendes, hiszen a tanítás nem most kezdődik, majd csak 3 hét múlva, de én jöttem a végzősöknek tartott felkészítő táborba, ezért már ilyen korán itt vagyok és berendezkedem. Elbúcsúzom a szüleimtől s integetek nekik az ajtóból. Majd októberben lesz szünetem, addig csak telefonálni fogunk. Bár amennyire nem bírja nélkülem a papa, szerintem évközben még „véletlenül” erre fogja enni a fene. Még gyorsan bejelentkezek az igazgatónál, aztán a kistáskámat magamhoz véve beiramodok a városba. A tábornak holnap lesz megnyitója szóval ma takarodóig van időm. Fekete rózsás szandálom van, közepes magasságú éktalppal felszerelve, fekete rojtos szoknyám és fekete vállat szabadon hagyó blúz van rajtam, meg a vállamon átvetett kicsi fekete táska a telefonommal, a kulcsommal és a kártyáimmal. Először is szükségem van egy kávéra, mert bármennyire is szeretem a családom, azért el tudok fáradni tőlük, szóval a legközelebbi kávézóba be is térek. Örömmel látok egy üres asztalt a sarokban így teljes zen nyugalommal tipegek oda a pulthoz.
- Jó napot! Kérnék szépen egy latte macchiato-t barna cukorral és tejszínhabbal. Óh, meg egy csokoládés fánkot is, köszönöm.- Mosolygom vissza a lányra, s az összeg meghallgatása után előhalászom és érintem a platina kártyámat. Csipp, és mehetek is, jobban mondva mennék, de időközben elfoglalták a kinézett asztalt s így enyhén kétségbeesve toporgok egyhelyben, miközben pásztázom a helyet. Manóba, mit csináljak, már ki is fizettem. hiába nézelődöm, mindenhol minimum párok de inkább csoportok ücsörögnek, s ezen aggódásom közepette szó szerint ijedten ugrok kissé odébb, amikor a hátam mögül hangot hallok. Azúrjaimat a vállam fölött vetem hátra egy pillanatra, amolyan na lássuk a szörnyet alapon aztán futás, de végül… nem is olyan ije… jesszusmaris mennyi tetoválás?! Kissé talán elsápadok s megszorítom a táskám.
- Ne.. én-én, nem. Én csak… - Hebegek és habogok, biztos hülyének néz, meg rajta kívül még mindenki, de az a helyzet, hogy rendelésen kívül nem szoktam másért idegenekhez szólni. Ha szabad így fogalmaznom funkcionálisan analfabéta vagyok a társadalmi életben. Ezt a szerencsétlen helyzetemet menti meg vagy épp rosszabbítja a pincérlány, aki egy körülkémlelés után közli, hogy sajnos nincs több hely és ha nem gond, akkor a fiú mellé kéne ülnöm. Én úgy nézek rá, mintha azt kérte volna, hogy ugorjak kútba. Legalább olyan sápadt vagyok. De hát nézz már rá! El fog adni a feketepiacon…! Vagy minimum kiveszi a vesémet, vagy.. vagy mindkettő. aztán ő leteszi a kávémat és a fánkomat az asztalra, odatol és mosolyogva visszaáll a pult mögé. Én meg kővé váltan nézek utána. Ne… ez komoly? Nagyot nyelek és igyekszem nem teljes zavarban visszafordulni a sráchoz. Egyáltalán… hogy kell beszélni a fiúkkal?
- I-izé… ne-nem gond?- Addig, amíg nem hallom tőle is, hogy odakuporodhatok, addig csak állok az asztal mellett, kissé lehajtott fejjel, full idegesen és zavartan… nem különben ijedten.




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 6th Augusztus 2017, 21:10





To: Angie

Sikerül teljesen elmerülnöm a szerződések tanulmányozásában amit egy kifejezetten erre kitalált mappában hordok magamnál, és most hogy a legtöbb adatot már kitöltöttem, és körülbelül a nagy részét átolvastam, nem várt közjáték adódik, ami kirángat a zenekar körüli gondolataimból, és az asztalomhoz szoruló, kissé talán ijedt lányra nézek, de legalább olyan szemekkel néz rám, mintha én magam lennék a sátán. Kedvem is támad megnézni hogy nem-e nőtt hirtelen két ronda szarv a fejemre.
Nem tagadom meg magam, gátlástalanul végigmérem egy pillantással, egy olyan tipikus csajozós nézéssel, amit olyan sok csajszi szeret a bulikon is. Ő nem ilyennek tűnik, és valami számomra elképzelhetetlen oknál fogva, mintha félne tőlem, vagy nem tudom. Ahogy a pincér csaj is odaér, rámosolygok.
- Jah, semmi baj Dorcas, nyugi... - aztán kicsit összébb rendezem az iratokat hogy elférjen a kávéja és a sütije is, ne én terpeszkedjek az egész asztalon. Mert hajlamos vagyok szétpakolni mindent, a lakásomban is, és a zenei sarkomban is. Bár amúgy többnyire rendezett vagyok, és Hyun még meg is jegyezte hogy milyen rend van körülöttem. Bér egydobált egy két ing és zokni van mindenhol.
- Gyere, ülj csak le nyugodtan, remélem elférsz a cuccomtól - pillantok rá és kezdek attól tartani hogy ha sokáig itt fog állni akkor elájul. Azt meg azért nem akarom még én sem, és a gitárom is odébb rakom a széktől, és a falnak támasztom hogy ne legyen útban. Meg nem szeretem messzire tudni magamtól.
- Dehogy is, cuccolj le nyugodtan igyekszem nem kitúrni innen - mosolyodom el ahogy behúzom a jegyzettömböm is, amire a dalszövegem fele van firkálva. Láthatja is hogy szöveg, és egészen közel kerül hozzá a dragonfly feliratom is. Nekem már fel sem tűnik hogy mennyien nézik meg, megszoktam a pillantásokat.
- Luukas vagyok, na és te? Héhéhéh, ne félj tőlem, jó? Nem eszek embert - vigyorgok rá szélesen, hiszen tetszik a riadt kis pillantása, ahogy engem méreget. Mintha minden pillanatban rávethetném magam, és megpróbálhatnám eladni az emberpiacon.

Son's of Night
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 7th Augusztus 2017, 09:32


Luukas & Angie

Ijedtségemet csak növeli, ahogyan szemtelenül és módfelett látványosan végigmér engem. Kicsit összébb is húzom magam, mert bár tény, hogy sokan akartak modellszerződést aláíratni velem, amit a Papa konzekvensen nem hagy, mert nem akarja, hogy valamelyik plakátról a lánya nézzen le rá fehérneműben. Ezt mondjuk meg tudom érteni, de azért nem csak fehérnemű fotózás van a világon, igaz, számára mind egy kaptafa. Ettől függetlenül még egy porcelánbabát is zavarba hozna az, ahogyan ő csinálja. Egy egészen halovány pír jelenik meg az arcomon, de mindezt simán ráfoghatjuk a fényviszonyokra. Igen, a fény az oka, cseppet sem pirultam bele a nézésébe. Így ahogy mondom. Bármennyire is tiltakoznék, valóban nincs más esélyem, ráadásul a pincér lány ismeri is, így mikor összébb pakolt, már tette is oda a kávémat. Ezt nem gondolhattad komolyan… de mégis. Idegesen szorongatom a táskámat, ilyen közel még sosem kellett ülnöm egy vadidegenhez, aki ráadásul fiú, és aki ennek tetejében még úgy is néz ki, mintha a pokolból szökött volna ki egy nyaralásra. Hát, végül is csinált nekem helyet, igaz nekem az asztal csücske is elég lett volna, úgyhogy kelletlen bár, de nyelek egy nagyot és egy riadt őzikés mosollyal az arcomon helyet foglalok. A lehető legtávolabb tőle és kínosan ügyelve rá, hogy véletlenül se érjek hozzá semmijéhez, nehogy itt nekem a végén kitalálja, hogy eltettem valamijét.
- Bo-bocsi. Sietni fogok...- Csupán futópillantást vetek az irataira, de eszem ágában sincs beleolvasni vagy ilyesmi, mert az borzasztó nagy modortalanság. Mindössze annyit teszek hogy odakucorodom a legtávolabbi pontra, s a kis dolgaimmal igyekszem az asztal legkevesebb részét elfoglalni. Beleteszem a cukrot a kávémba és felkavarom… némi tejszínhab majszolás után. Meg persze… rengeteg munkám van abban is, hogy az azúr pillantásom ne essen rá. Az ilyen kivarrt alakok azért is torokra mennek ám, ha nézik őket. Bizony, a Papa kioktatott erről is, bár nagyon reméltem, hogy sosem kerülök olyan helyzetbe, hogy ez hasznos legyen számomra… Ahogy kortyolok egyet a kávémból szinte azonnal félrenyelek, mert megint meghallom a hangját. Ennek következtében kicsikét prüszkölve és köhécselve, persze mindezt módfelett csendben elvégezve nézek rá, majd magam körül is végigpásztázom a helyet. Most…most ez nekem szólt? Döbbenten pillogok rá, mert nem értem, mégis miért akar velem valaki beszélgetni. Megtörlöm a szám szélét a szalvétámba s a kezeimet az ölembe helyezve kihúzom magam, enyhén zavarban tekintek rá s ahogy húztam ki magam, most úgy húzom be a nyakam a vállaim közé.
- E…egészen biztos? - Kérdezek vissza, mert hát ez fontos szempont, rám nézve mindenképp, hiszen a kinézete számomra semmi jót sem sejtet. Noha igaz, hogy ettől függetlenül a hangja kellemesen karcos és semmi támadót sem tett, illetve hát hellyel is kínált. Talán… nem kellene ennyire félnem tőle… de hát olyan ijesztően néz ki ezzel a sok tetoválással! Mindegy, erős kislány vagyok… nem, nem vagyok, de mindegy. Ellenben nem érheti szó a ház elejét, az etikettet ettől függetlenül még ismerem.
- A-a nevem Angelique.- A kezemet kellene most nyújtanom deee…. nem akarom. Szóval inkább csak egy nem túl meggyőzőre sikerült mosollyal biccentek s igyekszek… láthatatlan lenni.
- Sajnálom… sietek és nem zavarlak sokáig. Folytasd csak.-
Vékony hangom reszketeg, de legalább most nem dadogtam bele. Ujjaimmal egy adag tincset a fülem még tűrök és előveszem a legújabb modellű okos telefonom, hogy megnézzem nyitva vannak-e most a kedvenc helyeim.  Mindeközben… Lopva pillantok felé mégiscsak a poharam fölött, gyanakodva, félve tőle, hogy meggondolja magát…és mégis csak megesz.




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.


A hozzászólást Angelique Velasquez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22nd Szeptember 2017, 16:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 13th Augusztus 2017, 23:55





To: Angie

Amikor bejöttem egy kávéra és hogy elolvashassam nyugodalmasan a szerződéseket, eszembe se jutott volna, hogy valaki ilyen ijedt szemekkel fog rám nézni, mint ez a lány. Pedig igazán szépség, és nem mondom van alakja, formás keblei is éppen elférnének a tenyeremben, később pedig... ahh elkalandoztak a gondolataim. Túl sok időt töltök Devonnal, rám ragad az ő csajozási szokása is, ami nem jó. Bár tény, hogy tudnék mit kezdeni ezzel a kicsikével itt, és talán kissé tovább nézem mint illene, mert arcára enyhe pír ül ki, ami nagyon is valós, nem csak a fények miatt van, de nem teszem szóvá. Valahol tetszik hogy ennyire fél tőlem, de valahol meg nem akarok hogy féljen, mert én is csak ember vagyok, csak kicsit nagyobb pofával mint a többség. És talán több tetoválással. Viszont azt is elértem már, hogy az emberek gyakran ismernek fel, mármint a zeneszeretőek, és kérnek közös képeket is. Végül is be fog robbanni ez a dolog, és amerika minden jeles színpadán ott fogok állni, és integetek élőben a távoli szüleimnek akik múló dilinek hitték az egész zenekarosdit.
Carla végül is leteszi az idegen lány kávéját az asztalra, ismer már mint a rosszpénzt, nem először járok itt, és nem is utoljára. Odébb teszem a legféltettebb kincsem, a gitárom is.
- Áh, nem kell kapkodnod miattam, nem zavarsz, tényleg - mosolyodom el, és érzem hogy kissé megfeszül a piercing az ajkamban. Imádom ezt is, meg ami az orromban fénylik azt is, elsőként szúrattam őket, még a fülbevalók előtt. Mindig is lázadó voltam, és szerencsére a húgom is örökölte ezt tőlem, mert ő sem mondható éppen átlagosnak. Figyelem a lányt, és ahogy megszólítom megint kis híján frászt kap, és nem bírom elnyomni a vigyorom, élvezve hogy ilyen hatást gyakorlok rá.
- Egészen biztos. Zenész vagyok, nem valami kannibál törzsfőnök - válaszolok mély basszusomon, és szürke szemeim élénk érdeklődéssel figyelik ahogy elkeveri a kávéjában a cukrot. Valahogy ilyennek képzelem a régi arisztokrácia tagjait is, bár talán kevésbé ijedősnek.
- Angelique, olyan mint az Angyalka, de olyan franciás hangzása van. Az lennél? - kérdezgetem tovább, ahogy én is bele iszom a lattémba, és elmanőverezem a lapjaim közül úgy, hogy semmire nem borítom rá. Micsoda tehetség kérem szépen.
- Ne sajnáld. Inkább sajnáld azt, hogy nem találkoztunk korábban, biztosan emlékeznék rád - mosolyodom el cukin. Kifejezetten cuki fejet tudok vágni, és az isten se mondaná meg hogy ilyen arccal esténként klubbokban csinálok telt házas bulit, és az átszellemültség és vadság sugárzik róla. Az ember két arca. A zenész, és a magánszemély.

Son's of Night
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 17th Augusztus 2017, 21:29


Luukas & Angie

Zavartan pillogok nagyjából mindenfelé, és igyekszem rá nem is nézni, csakhogy a kíváncsiságom nem hagy túl sok nyugtot nekem, így amikor csak úgy érzem, hogy lehet, akkor felé pillantok, de ő esküszöm majdnem mindig akkor néz rám. Alig győzöm elkapni oldalra a tekintetem. Nem is értem miért foglalkoztatnak azok a nagy felvarrt minták a bőrén. A Mama megmondta, ezek rossz dolgok, és rossz emberek csináltatnak csak ilyet, akik élvezik a fájdalmat, tehát másoknak is azt okoznak. Én ezt értem anya… de ő akkor miért nem tűnik olyan rossznak? Abban a mosolyban van valami… zselésítő. Megszeppenve nyelek egyet, ahogy az elhúzott ajkaira reppennek a tükreim. Ez az ember ultraijesztő. Ijesztően néz ki s ennek ellenére ijesztően nyájas is. És módfelett helyes is.
- K-kannibál?- Nyüsszenek fel a gondolataim közül erre a szóra s ijedten ugrok meg, be is verem a térdem az asztalba, azon meg megrezzen minden, úgy kapom el a poharam, hogy ne áztassam el az egész asztalt, helyette a dekoltázsomba ömlik egy kicsi, tejszínhabbal megkoronázva, kávéba áztatott ujjakkal. Most aztán jól kivehetően a fülem hegyéig vörösödöm el. ó egek, ezt nagyon megcsináltam! Aggódva nézek a papírjai felé, hogy azok megúszták-e, s egykét félkörömnyi cseppet leszámítva, kijelenthetem, hogy megmentettem egy tucat papírt egy vadidegennek. Nos, ez nem hangzik túl hősiesen, ellenben én egyre jobban elkámpicsorodva nézem a tejszínes-kávés blúzom. Egy monogramommal hímzett zsebkendőt húzok elő a táskámból és elkezdem felitatni magamról a kávét.
- Részben. Anyai nagymamám tiszteletére neveznek így.- Válaszolok némiképp gondterhelt hangom, miközben igyekszem nem csak elmaszatolni, hanem leitatni a foltokat magamról. Még jó, hogy feketében vagyok, ez még cikibb lenne valami fehér ingben megejtve. Értetlenül és gyanakodva vonom össze a szemöldököm, megállok a mozdulatban és rápillantok morcosan grimaszolva.
- Na mégiscsak el akarsz adni a feketepiacon?!-




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.


A hozzászólást Angelique Velasquez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22nd Szeptember 2017, 16:31-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 11th Szeptember 2017, 22:54





To: Angie

A szerződés hirtelen második lépcsőre ugrik, fontossági sorrendben, és nem tagadom, élvezettel figyelem ezt az angyali teremtést, ahogy frászt kap tőlem. Mert látom, hogy nem tud hová tenni, és talán ijesztő lehet neki a sok tarka tetoválás, ami a testem díszíti. Vannak amiknek jelentése is van, és van amit csak a szeszély csináltatott velem, de mit bánom én? Elfér rajtam, és minden a részemmé vált. Egyszerűen már nem tudom elképzelni magam nélkülük, és az sem zavar hogy egyre több kerül rám, belefér az imidzsembe.
Félreteszem az összetűzött lapokat, és vissza helyezem őket a mappájukba, amiben elhoztam. Nem csak nekem kell aláírnom őket, és elviszem a következő próbára, ahol majd a többiekkel együtt még egyszer átnyálazzuk, bár szerencsére jól fogadták a tag cserét, és a felállás módosulását. Reméltem is hogy így lesz, de megnyugtatott a tudat, hogy Devon kétségei e részről nem voltak helytállóak. Már csak a közönség fogadja el.
- Igen. Azt mondtam, nem vagyok kannibál, csak egy zenész ember, és nem foglak megenni, hacsak nem kérsz meg rá kifejezetten - vigyorodom el szélesen, mert tudnék mit kezdeni vele, kevésbé felöltözötten is. Bár meglep a félelme, mert Róma szerte egyre többen ismernek fel, de talán ő nem olyan, aki rock zenét hallgat szabad idejében. Bár ki tudja, az emberek gyakran okoznak meglepetést, és nem becsülök le senkit, nem esek ebbe a hibába.
Felkuncogok ahogy megugrik és kissé leönti magát, de szerencsére csak kevéske megy rá, a kávéja nagyja része megmarad és utánakapok hogy ne dőljön ki az is. Erős ujjaimmal megóvom ettől, és egy szalvétát kínálok felé, hogy valamiképp letörölgesse magáról.
- Nem égetted meg magad? Nem volt nagyon forró? - kérdezem kissé aggodalmasan, mert még az hiányozna, hogy egy kis kávézás közben itt megsérüljön. Bár, van saját zsebkendője is, ami előszed, mégis ott hagyom neki ezt a papírt is. Kicsit arisztokratikusnak tűnik, ez, de valahol meg aranyos is, hogy ilyen személyes holmija van.
- Értem, mindenesetre szép neved van, Angyalka. Na és mivel foglalkozol? - faggatózok tovább, ahogy lassacskán megoldja a kávé gondot, és megint tud rám figyelni egy kicsit. Látom hogy érdeklem, de talán félős ahhoz, hogy lépni merjen. Rajtam aztán nem fog múlni.
- Dehogy akarlak eladni, miért gondolsz rólam ilyen szörnyű dolgokat? - kérdezem enyhe szemöldökráncolással, de kajla mosollyal, hiszen olyan könnyedén elpirul, és vörösödik. Annyira jól is áll neki, igazán szeretném látni fehérneműben, és aztán anélkül is, de a szemei.... a szemeiben van valami más. Műveltség, és intelligencia, de ugyanakkor valamiféle ártatlanság is. Ki lehet ő?

Son's of Night
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 12th Szeptember 2017, 21:23


Luukas & Angie

Nem is egészen értem, miképp kérhetné meg egy épeszű ember egy másik embertársát arra, hogy egye meg. Ez nonszensz és ostoba dolog. Bár gyanítom, hogy csak vicces akart lenni velem. Igaz, fogalmam sincs mitől is nyájas, s meg kell mondjam, elképzelni sem tudom miféle akkordokat nevezhet ő a zenéjének. Egy biztos, nem a klasszikus körökben mozog, márpedig a balett, nos, nem egy rap koncertes háttértánc, de nem is punk ugrálás. A balett egy egészen más dimenzió, egy magasztosabb, érzelmes, művészi magasságokba emelve a zene és a tánc csodálatos házasságát. Miközben ezen filozofálgatok, sikeresen megborítom az italomat, amit ijedten, két kézzel igyekszem stabilizálni a helyzet megmentése érdekében. Ép eléggé zavarban vagyok amiatt a baki miatt, de ezen a dolgon nem segít, hogy ő is odakap a poharam felé, s befedi a kezével a kezemet. Kirázott a hideg, ahogy a bőre hozzáért az enyémhez, ahogy magabiztos, erős szorítása talpára állítja a poharam, alatta a reszkető pici kezeimmel. Fülig vörösödöm, érzem, ahogy lángol az arcom, s ez nem feltétlen csak a bénázásomnak köszönhető. Én… én félek tőle. Legalábbis, valamennyire félek tőle, de emellett ott lapul a kíváncsiságom is. A kinézete ijesztő, nagyon sötét és darkos, plusz tele van mindenféle fémmel aggatva, nem is szólva a televarrt bőréről. De akkor… miért csillan olyan pajkosul a pillantása? Miért tudok… zavarba jönni a hetyke mosolyától? Ennek semmi értelme.
- K-köszönöm…- Nyögök rá, de a helyzet az, hogy valójában a megszólalásom eredeti szándéka az volt, hogy felhívjam a figyelmét becézgetésem helytelenségére. Hiszen… a becenév ilyen bensőséges dolog és mi… mi nem vagyunk sehogy.
- Hivatásos balerina leszek. A cél az országunk Prímájának lenni. És… és te? Nem igazán hallottam még rólad… - Jóformán egy mukkot se, de ezt már csak magamban teszem hozzá, bár mintha lenne valami fura emlékcsíra a fejemben, de az valami más volt. Egy plakát, mikor beköltöztem. Egy nagyon ijesztő és ízléstelen plakát. Közben sikerült úgy ahogy felitatni a kávécseppeket magamról, szóval a zsepit elteszem s igyekszem elbújni a poharam mögött, miközben kortyolgatok belőle.
- Hát…hát mert…-
Nyüsszenek fel, majd félve végighordozom rajta a pillantásom. A feje tetejétől egészen addig, amennyit látok belőle az asztaltól.
- Mert úgy nézel ki, mint aki megtenné…-




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.


A hozzászólást Angelique Velasquez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22nd Szeptember 2017, 16:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 22nd Szeptember 2017, 16:15





To: Angie

Nem is számítottam ma semmi érdekesre, amikor bejöttem egy kávéra, hogy kényelmesen átolvashassam az iratokat, és mégis úgy tűnik hogy az égiek nem hagynak engem unatkozni. Méghozzá nagyon nem, és egy csinos társaság jelenik meg. Ha most hinnék bármiben, biztos megköszönném neki. Mivel azonban ordas faszságnak tartom az egészet, nem teszek ilyet. Ja, itt Rómában, leszarom az egész Vatikánt meg mindent, és amíg nem kötelező addig nem is foglalkozom vele semmilyen szinten. Megvagyunk mi egymás nélkül, remekül.
Nem tudom miért fél tőlem ennyire, nem vagyok egy sátán gyermeke, és még csak különösebb kigyúrt állat sem. Lehet hogy a tetoválások és piercingek ijesztik ennyire meg? Eddig senki nem jött még ennyire zavarba a jelenlétemből, és bevallom szörnyen újszerű az élmény. Ezt el kell mesélnem Devonnak, hogy valaki bennem látja a ördögöt, tuti megszakad majd a röhögéstől.
Reflexből kapok a pohár után, hogy ne boruljon ki, és már az ő kezeivel együtt fogom meg, és stabilizálom. Milyen apró és puha keze van, hihetetlen. Bezzeg az enyém. Nagy és kissé érdes a folyamatos zenéléstől, és gitár pengetéstől. Furcsa érzés vibrál át rajtam, és lassan elengedem, mert már nincs több okom szorongatni, a pohár is egyenesen áll.
- Szívesen, bármikor - mosolyodom el, ahogy a saját kávém után nyúlok, és beleiszom, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat. Ahogy leteszem a poharam, kissé megbicsaklik a kezemben a választ hallva, ennél élesebb ellentét már nem is lehetnénk. Balerina.
- Oh, szóval balerina. Nem kis cél azért az ország legjobbjának lenni, de remélem sikerül majd. Oh én egy számítástechnikai boltban dolgozom, és mellette zenélek is, egyre inkább áthelyeződik a hangsúly a zenei munkásságomra. Lehet ha nem igazán vagy otthon a rock világában, mert ott már azért van neve a Delirium Tremens-nek - mosolyodom el büszkén, hiszen kezdünk előretörni és jó esélyünk van a továblépésre is. Egyre több fellépés és buli, és interjúk is készülnek mindenféle magazinokban, szóval sok platformon ott vagyunk. Erről eszembe jut hogy van nálam még pár plakát a gitártokban és előszedek egyet, miközben majd leborulok a székről is. Átadom neki ahol már az új felállásban hárman pózolunk én a gitárommal és enyhén sminkelve kissé sötétebb pillantással.
- Ezek lennénk mi, és holnap lesz a következő bulink az Underground-ban, esetleg nézz meg ha érdekel - mosolyodom el barátságosan ahogy odaadom neki a lapot, nekem van még és már több helyen ki is lett téve az esemény.
- És azt senki nem mondta még neked hogy a látszat néha csal? - nevetek fel őszintén, mert képtelenség a kijelentése. Mégis miért néznék én ki ennyire gonosznak? Mindenesetre jót nevetek ezen.
- Nyugi, nem vagyok én olyan gonosz és ezek csak tetoválások, az életem képekben - biztosítom róla.

Son's of Night
©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 23rd Szeptember 2017, 00:42


Luukas & Angie

Annyira ijesztő! Ott vannak azok a nagy ijesztő és fekete minták a kezén és a nyakán, aztán ott van még rajta egy rakás fémbigyó mindenhol! És ki tudja még hol! A fekete cucc, a halál laza beülés, a-a kihúzott szeme! Olyan, mintha az ördög megtestesült fia ülne velem szemben. S mindezek ellenére… mindezen ijesztő dolgok ellenére van valami melegség, lágyság a szemeiben, valami kis hamiskás, illékony édesség. A savanyú cukorral bevont cukorkához tudnám hasonlítani. A puszta pillantása is összerántja a szád, de ha leolvad a savanyú része, és dominál alóla az almás cukorka… A keze nagy, szinte elfér benne az én pici kezem. Borzongatóan érdes, kiráz a hideg, ahogy egy leheletnyi ideig tartotta a nagy mancsai közt elvesző pici praclijaimat. Olyan… furcsa érzés volt. Mintha egy kissé zavarba jöttem volna, de biztos csak képzelődöm. Hiszen… benne minden van, amit félelmetesnek és ijesztőnek találok. Biztos a rémületem rázott ki. Igen, így lehetett. A válaszomra mintha egy kissé meglepődne s bár sejtem, hogy nem kötözködésből mondta, de azért olyan érzésem van, mintha nem nézné ki belőlem, hogy sikerülhet. Kissé fel is emelem a fejem, márpedig de! Én _leszek_ a következő Prima Balerina. Nincs se kérdés, se elhalkuló pontozás. Ez tény.
- A Papa mindig azt mondja, hogy csak úgy viszem sokra, ha nagyban álmodom.- Fűzöm hozzá némiképp s miután sikerült kávétlanítanom magam, kezembe veszem a poharam és kortyolok a maradékból. A következő szavaira úgy nézek rá, mintha másik nyelven szólt volna hozzám.
- Hát öhm… mióta az eszemet tudom, csak komoly zenét hallgatok. Azokra is táncolunk, nyilván. Szóval nem igazán… háth… nem igazán értem, amiről beszélsz. - Vakarom meg kissé talán szégyenkezve, hogy még elképzelni sem tudom azt, amiről beszél. Aztán érdeklődve egyenesedem fel s figyelem, hogy mit csinál. enyhén remegő kézzel nyúlok a papír után, s kissé tartózkodva veszem magamhoz. Nem kevésbé kíváncsian nyitom is ki, görgetem szét, hogy megnézhessem miről beszél, de egyből fehéredek is le, és egy elhaló sikkantással csapom az ölembe az egészet, hogy ne is lássam.
- Én… én… én… ettől ijedtem meg tegnap az utcán…-
Közlöm vele falfehéren, remegő ajkakkal. Aztán a kijelentésére a könnyeimmel küszködve lengetem meg a gondosan összecsapott papírt.
- Ezen teljesen gonosznak nézel ki!- Közlöm vele az igazságot, de aztán szimplán mérgemben felfújom az arcom, mint egy hörcsög. A Mama mindig leszid érte, mikor ezt csinálom, mert szerinte cseppet sem nőies és nem illik a finom hölgyekhez, de ha egyszer felhúzott! Meg amúgy se látja most… remélem. aztán kicsit leengedek s próbálok… bármit is kinézni a rajzokból.
- Ezt… hogy érted? Én csak egy csomó nagy fekete és ijesztő krikszkrakszot látok…- Dünnyögöm az orrom elé és észre sem veszem, hogy közelebb araszoltam hozzá, miközben próbálok képeket keresni, ahogy ő mondta. Mire feleszmélek, már csak centik választanak el tőle s mikor ezt realizálva szembekerülök a tekintetével, lefagyva és elvörösödve a zavarok zavarában ragadok a pillantásának fogságában.




Breath of Life | Remélem megfelel ._.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 7th Október 2017, 18:14





To: Angie

Nem nagyon tudom hová tenni ezt a lányt, hiszen szemmel láthatóan úgy néz rám mintha minimum az antikrisztus lennék, ami meg vicces mert semmi olyasmi nincs bennem, és sátánista sem vagyok. Meg egy Manson sem, akire viszont nagyon is illene ez a megszólítás, de valahol szórakoztat is egy kicsit hogy ennyire a frászt hozom rá, csak a puszta megjelenésemmel. Pedig a koncertekhez képes most magam vagyok a szolidaritás, és szerénység. Dorcas persze ismer már, gyakran lógok itt és szereti is a zenénket, többször láttam már bulikon is, és ha észreveszem mindig leállunk vele dumcsizni, de most... Ez a lány, Angyalka érdekesebb jelenleg.
Miután megmentem attól, hogy a pohara többi része is rajta landoljon, eleresztem, elhúzom a kezem onnan, és már nem ordít szinte a tetoválásom sem. Mert még a kézfejemen is van, kifejezetten szeretem is ezt a mintát, emlékezetes ahogy elkészült.
Kissé meglep a válasza hogy balerina lesz, márpedig a legjobb, azaz az első, de még sosem találkoztam igazi balerinával, aki ezt ennyire komolyan gondolta volna, mert azt látom rajta hogy hisz benne hogy képes lehet erre. Nos a nyújtó gyakorlatokban szívesen segítenék...
- Ebben igaza lehet. Nekem senki nem mondta, én fejjel rohantam bele a nagyvilágba hogy már pedig én rocksztár leszek, és jó úton haladok. Persze még sok munka de... nem szabad feladni az a nyitja - mosolyodom el, mert én legalábbis ezt tartom, és most is éppen egy nagyobb töréspont után vagyunk, ahogy átszerveződött a felállás, és még mindig kellene egy rendes basszeros, mert a kettőt együtt nem fogom tudni sokáig vinni, de ameddig kell addig csinálom ha a fene fenét eszik is. Hátratúrom a hajam ahogy egy pillanatig rám szakad minden probléma, lévén valahogy én lettem a frontember amit őszintén nem értek. Devon is lehetne és mégis... meghagyja nekem.
- Nincs baj a komoly zenével, de én azt vallom hogy nyitni kell minden felé. Persze, mindenki mást szeret de azért javaslom keress rá néhány klasszikus rock zenére is, vannak amikre még táncolni is tudnál - kuncogok fel, mert tényleg akadnak ilyenek és az alteros irányzat él is vele. Láttam már swinget táncolni Twisted sisters számra. Erőltetni nem akarom, csak én így látom a világot, és a plakátot átnyújtom neki, és kissé meghökkenek hogy megijedt tőle. Aztán elnevetem magam ahogy gonosznak nevez. Ezt se gyakran vágják hozzám ami azt illeti.
- Ennyire nem lehet ijesztő, még nem is a halloweeni dekorban pompázunk - mosolyodom el, de aztán megpillantom a szemeit. Könny csillan bennük, és egy pillanatra megdermedek én is. Ennyire megijesztené az a plakát, amin csak épp sminkelve vagyunk és egymásba karolva? Honnan jött ez a lány, hogy sosem látott ilyesmit.
- Az lehet, de nem vagyok az. Ahogy Devon vagy Hyun sem. Nézd, ő ázsiai és sminkelve sincs, ő is ijesztő? - mutatok rá a plakáton és hirtelen megértem. Ez már a közös plakátunk Shotáékkal.
- Jajj Angyalkám, ne őket nézd. A felső zenekar vagyunk mi a Delirium Tremens - mutatom, mert Shotáék jobban nyomják a visual kei vonalat mint mi, mi inkább a glam felé húzunk. Legalábbis én, de még nem olyan szörnyen. Ahogy közelebb húzódik, nem tiltakozom, és igyekszem nem mosolyogni sem, nehogy elijesszem csak odahajolok kissé én is.
- Ez a zenekari nevük, a betűtípust ők választják, ez amolyan védjegyük, mint a mienk is. Látod a D és a T nagyobb mint a többi és megdöntve azért még olvasható de mégse olyan mint egy hétköznapi cím - mutatom neki és megint az orra elé kerül a Dragonfly feliratom. Elmosolyodom, lassan, szinte gyengéd mosollyal. Annyira hihetetlenül ártatlannak tűnik, nem olyannak aki illene hozzám, de mégis...
- Gyere el holnap. Ne ítélj gonosznak, csak mert így nézek ki. Én választottam ezt, és szeretem hogy ennyire feltűnő lehetek, de ettől még... nem vagyok rossz. Sőt, van amiben nagyon is jó vagyok, és a közönség szeret. Táncos vagy, tudod milyen a jó közönség nem? - kérdezem tőle, hiszen ez nagyon hasonló. Ha csak magamnak zenélnék nem lenne szükségem rájuk, de én tőlük kapom az energiát, és a szeretetet, amit jó dalokkal, és fergeteges koncertekkel igyekszünk meghálálni. A zenekar sosem csak négy ember, hanem sok. Sok sok ember.

Son's of Night
©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 11th Október 2017, 11:29


Luukas & Angie

Nem tudnám megmondani honnan ered ez a fene nagy kíváncsiságom, mellyel lopva őrá pillantok szinte már-már kényszeresen. Pici ujjaim csak csekélyke mértékben remegnek, ellenben a szívemmel, mi mintha kocsonyaként reszketne a mellkasomban, minduntalan, mikor megszólal azon a mély hangján.
- A Papának mindig igaza van.- Döntöm enyhén oldalra a fejem, miközben felhívom a figyelmét a legevidensebb igazságra a földön. Persze az sem kimondottan hátrány, ha az ember lányát a legjobb és legelismertebb helyekre járatják, bár meg kell mondjam, nem hiszem, hogy rockzenészeknek is lenne ilyen iskola. Bár fogalmam sincs mégis mit is lehetne benne pontosan tanítani. Esetleg hajrázási ismeretek…? Áh, ez még kigondolva is túl vicces.
- Klasszikus… rock? - Nézek rá kérdőn, mert ezt a két szót sem hallottam még egymás után. Az vajon milyen lehet? Megbütykölt Vivaldi? Hát ez rém furán hangzik. Persze az elém kerülő ijesztő plakát aztán minden korábbi gondolatomat száműzi a fejemből. Alig akaródzik kinyitni újra a papirost, mikor a fiú magyarázni kezd. Szó mi szó, én semmi mást nem láttam az ijesztő fejeken kívül, és fel se tűnt hogy felül van még egy banda.
- Jé… tényleg…-
Dünnyögöm az orrom alá s a feje mellé teszem a plakátot, aztán hol rá, hol a plakátra nézek, végül betájolom, melyikük is ő ott középtájékon. Aztán hümmögve figyelem a betűket, bár a figyelmem valahol félúton a nyakán díszelgő fekete betűkre vetül, nem a plakátra. Egészen addig azt sasolom, amíg felém nem fordul, aztán ijedten kapom el a tekintetem és szuggerálom a plakát nyilvánvalóan rossz sarkát. Az ajánlatára cseppet elsápadok. Mármint… Éééén?! Koncertre?!
- N-nem hinném, hogy ez jó ötlet… még sosem voltam ilyen helyen. A Papa nem örülne, és kollégista vagyok… van takarodóm is. És…- Simán gyártanám tovább a kifogásokat, de a közönséget érintő szavaival megakaszt. Igen tudom… Csak sajnos nagyon ritka. Egész nyáron nem láttam igazi közönséget, s mivel még gyakornok vagyok, csak az osztály és a tanári kar látja, mit csinálok. Csak az évente egyszer megrendezett nyílt napon látnak minket külsősök, de a tavalyi ilyen volt a legemlékezetesebb. Emlékszem az álmélkodásra, az érzelmekkel teleaggatott ábrázatokra, a megrendült, majd örvendező arcokra, mikor előadtuk az egyik tanár saját szerzeményét.
- Azt hiszem, tudom…- Bár mérget nem vennék rá, de vannak sejtéseim. Azt hiszem, a jó közönség olyan lehet, mint azon a nyílt napon az a sok, befogadó tekintet. Aztán fülig vörösödve az ujjaimat tördelve dünnyögök az orrom alá.
- De nem is ez a nevem… és nem is vagyok a tiéd…- A végét szinte már suttogom zavaromban, mert a tény, hogy az Angyalkájának nevez, egyszerre feszélyez és egyszerre boldogít. Lehet beteg leszek, fura dolgok történnek a mellkasomban.




Breath of Life | Remélem megfelel ._.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 12th Október 2017, 00:58





To: Angie

Izgalmas helyzet ez, hiszen szemmel láthatóan tart tőlem, én viszont halál aranyosnak találom hogy ennyire tudom rémíteni a puszta jelenlétemmel. Persze nem szándékosan, mert az nincs bennem, egyszerűen csak önmagam vagyok. Zenész, akinek teste elmeséli az életét tetoválások formájában, és minimálisan bírom a piercingeket is. Bár fülbevalóm már így is több van mint neki ahogy elnézem a két szabályos kis pöttyöcskét a fülében. Annyira más, mint én. Sokkal szolidabb és visszafogottabb, míg én... magam vagyok a vadság, szabadság, ami tetszik.
- Olyan nincs, hogy valakinek mindenben mindig igaza legyen, és ebben se te se az apád nem kivételek - mosolyodom el, azt se bánom ha ezen tán megsértődik. Ha hittem volna az eddigi tanácsoknak, és véleményeknek, vagy jóslatoknak, most épp római jogot magolnék és a vizsgáimra készülnék. Nekem élet kell, szabadság, rock and roll, nem egy kimázolt kis iroda, aktákkal és aktákkal. Azt már nem. A szavai rántanak ki a borongásból, ahová kicsit elmerültem.
- Igen, van olyan. Ahogy a tánc is olyan hogy sok fajtája van, klasszikus keringők, modern hip hop, balett, latin táncok, úgy a zenében is több réteg van. Klasszikus rocknak azokat a régieket nevezem épp akik a stílus meghatározó alanyai, mint a Ramones. Amikor ők megalakultak, nem volt még olyan banda mint ők, és egyedinek, furcsának számítottak, de nem volt olyan kemény a hangszerelésük - mosolyodom el, hiszen a Ramones az örök klasszikus, és sok számukat el is tudom játszani gitáron. Énekelni is tudnám már ezek szerint. Mondjuk még egy zeneszakra lehet be kéne próbálkoznom, elméletileg felvennének de... nincs nekem most időm tanulni, két munka és a zenekar mellett. Majd ha a zenekar felfut kicsit jobban hogy esetleg élni is legyen időm.
Ahogy újra kitekeri az összeugrott plakátot, elmosolyodom és mutatom neki hogy melyik a mi bandánk és így elé kerül a kezem, a felirattal, de észreveszem hogy a nyakamon lévő üvöltő démon fej is "tetszik" neki, de nem teszem szóvá. Simogat az érintése szinte, és annyira aranyos amikor elkapja a tekintetét, mintha valami rosszat csinált volna.
- Akkor ideje lenne elkezdeni. Nem muszáj, oké? Csak ajánlat, mi nyolckor kezdünk és ha kollegista vagy akkor nem a szüleiddel élsz jelenleg. Ott meg 11kor van takarodó. Ha nagyon nem tetszik a bandánk elmész, és még így hazaérsz fél kilencre. Ha tetszik, akkor maradsz és 11 előtt hazaviszlek - mosolyodom el, és hirtelen nagylelkű leszek, mert miért ne? Majd holnap délelőtt viszek neki egy jegyet, kiderítem melyik a szobája. A városban egy klasszikus balerina képző van és azt tudom is hogy hol. Tulajdonképp madártávlatban negyed órára onnan ahol lakom.
- A visszajelzések jók, és ennyi ember csak nem tévedhet ugyanabban, nem? - kérdezem mosolyogva, ahol megfeszül ajkam oldalán a kis fém karika. Imádom. Na meg a koncertélményt is, és ezt a gyenge kis tiltakozását is, hogy nem az enyém. Nos nem. Még nem.
- Nem vagy. De szeretnél az lenni? Az én Angyalkám? - szívom kicsit a vérét szándékosan rámenősebben, bár nem az elijesztés a célom, csak rá akarom ébreszteni hogy nem szükséges mindent kimondania.

SMy vow
©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 17th Október 2017, 12:21


Luukas & Angie

A szavaira csak a fejemet rázom, tincseim kissé szemtelen módon szállingóznak eme erő hatására, de elég messze vagyok tőle ahhoz, hogy ne csapjam arcon velük. A szavait ellenzem, bár nem is tudom, honnan veszem, hogy a Papának mindig igaza van. Ja, meg is van, mert ez az általános tendencia és tapasztalat.
- Ezt csak azért mondod, mert nem ismered.- Jegyzem meg csendesen, és belekortyolok a megmaradt kávémba, mialatt ő kiselőadást tart nekem a kedvenc műfajáról, bár bevallom őszintén magamnak, dunsztom sincs, mi az a hangszerelés, de nem akarok még ennél is butábbnak tűnni, szóval nem kérdezek rá. Csak dünnyögöm az ühömöket, bár halvány lila gőzöm sincs, mitől is van szó pontosan.
- Ramónék? Elég fura nevük van… de gondolom sejted, hogy nem ismerem őket.- Emelem meg az egyik szemöldököm, mert ezeket a név választásokat cseppnyit sem tudom értelmezni. Ami azt illeti, az övéket sem nagyon értem. Meg úgy egyáltalán az egészet. Hogy születik meg egy zenekar neve? A klasszikus zenében egyszerű, a székhely neve plusz a kórus, együttes, vagy zenekar szó. Na de ezek a „modern” zajok mitől érdemelnek hangzatos, ám sokszor tök értelmetlen neveket?
- Igen, a Papa nem engedi, hogy bejárós legyek. Szerinte az első utam alkalmával ellopnának a vonatról. Csak úgy járhatok ebbe az iskolába, ha kollégista vagyok. Vagyis az első opció az lett volna, hogy bérel itt nekem egy házat és személyzetet, de nem akartam. Rábeszéltem a kollégiumra, az mégiscsak… megszokottabb lépés.-
Vonom meg a vállaim, bár ennek jelentősen az a lényege, hogy ne nézzenek ki az osztálytársaim, mert bár javarészt tehetős családok sarjai tanulnak itt balett művészetet, azért nem mind és eltérő mértékben. Így sem tudom, miként kellene viselkednem velük, mert nem értem azt az értékrendszert, amit követnek. Lehet velem van a baj, de szerintem nem vicces egy csomag összegyurmázott sajtot feldobni a plafonra. az ember azt hinné, hogy a családok, amikből jöttek, jó nevelést adtak, de a valóság más tendencia szerint működik. Talán ezért is van az, hogy itt vagyok végzősként, egy árva barát vagy barátnő nélkül.
- Én…én…én nem is tudom.- Tördelem a kezem, aztán áttérek a szoknyám szélének gyűrögetésére. Valahol egy egészen picikét izgalommal tölt el ez a kis kihágás, mert a Papa nyilván ennek titulálná, azonban mindemellett félek is az egésztől. Annyira más, annyira nem az én világom. Bár, nem vagyok benne biztos, hogy nekem egyáltalán van-e világom. Azt hiszem, ha van is, akkor teljesen üres. Gondterhelten sóhajtok a kérdésre, ám de a szavaival újfent kirángat a gondolataimból és mérlegelésemből. Fülig vörösödik, és összevont szemöldökkel nézek csúnyán, elsőre talán meg sem lehet mondani, hogy ez most mérges paprika szín, vagy zavarbajövés. Talán egy kicsit mindkettő, azonban mielőtt örömködhetne az arcszínemben a saját plakátját tolom az arcába, hogy ne lásson engem.
- Roppantmód szemtelen vagy, ugye tudod?!- Fujtatok egyet morcosan, majd az ölébe ejtve a plakátot, felhúzom az orrom egy hümpf! hanghatással. Milyen modortalan, milyen otromba! … milyen érdekes… milyen helyes… milyen furcsa…
- A világban a birka effektus működik, szóval de, könnyedén lehet, hogy ember téved ugyanabban…. de majd meglátjuk. - Igen, ez egy burkolt „megyek” volt a részemről, bár halvány lila gőzöm sincs, miként kéne egy ilyen helyen megjelennem. Azt hiszem, azért a báli ruhát bizton kihúzhatom a listáról.




Breath of Life | Remélem megfelel ._.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
25
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
73
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 14th Január 2018, 00:28





To: Angel

Elnézem ahogy repked a haja a heves fejcsóválásra, és hirtelen nagyon másra kezdek el gondolni hogy a haja kiterülhetne éppenséggel a párnámon is egy izzasztó éjszaka folyamán. Nagyon is kellemes gondolat de el kell űzzem magamtól ezeket, mert csak elvonják a figyelmem a társalgásunkról, ami olyan magasröptű de komolyan... Mégis valahol aranyosnak és naivnak találom. Olyannak, akit óvva intenek tőlem, a szörnyetegtől, de egyben kihívás is, mert akarom őt. Meg akarom szerezni hogy bebizonyítsam neki, van világ a falain kívül. Már csak azt szeretném tudni hogy miért ébrednek bennem ilynen gondolatok kb negyed órás ismerettség után egy idegen lány felé, aki szemmel láthatóan gazdag szülők gyermeke, bár legalább nem egy sznob dög. Határozottan aranyosnak nevezném.
A kijelentésére félmosollyal válaszolok.
- Akkor is ezt mondanám ha ismerném az apádat, de szerintem addig jó amíg ez nem történik meg. Vagy talán bemutatnál neki? - könyöklök az asztalra és hagyom hogy hadd bújjon elő belőlem a kisördög, és hozzam minél inkább zavarba. Még annál is jobban mint illő lenne.
- Ahha, Ramones. Az egyik legnagyobb név ebben a közegben, biztos te is ismersz számos neves balerinát. Mindig vannak elsők, akik elindítanak valamit, amire aztán egész kultuszok épülhetnek, de kell egy alapkő - magyarázom neki ahogy az ártatlan babakék szemeit figyelem. Oh az enyémektől mennyire messze áll az ártatlanság, de ezt remélem hamarosan neki is bebizonyíthatom. Igazán örömömre szolgálna a dolog.
- Hm érdekes, de legalább több időd van aludni és programokat szervezni. Bérel egy házat személyzettel? Hát nem semmi faterod lehet, hallod... - nevetek fel, micsoda kis aranykalitkából szabadult madárkával futottam össze. Nocsak, ez egyre jobb lesz, komolyan. Bár a szülei pont nem érdekelnek, és ha elém állnának is hogy ők az istennyilák, őket is elküldeném melegebb éghajlatra mint bárki mást. Nekem ez nem jelent problémát, az én világom valószínűleg teljesen más mint az övé. Én el sem tudom képzelni ő hogyan nőtt fel, és miként élhet és ez fordítva is igaz lehet.
- Nem tudod? Miért nem? - kérdezek vissza kihívóan, és módfelett élvezem a zavarát, és ahogy indulatba jön azt még inkább. Elkapom a plakátot amit az arcomba tol, és vigyorogva tekerem össze gyakorlott mozdulatokkal, hiszen éppen eleget csináltam már.
- Nem vagyok, mint látod, két szép szemem is van - nevetek fel, és elteszem a plakátot ha csak nem nyúl érte mikor felkínálom neki hogy el akarja-e vinni.
- Nem, nem lehet. És ezt könnyen be is bizonyíthatom neked holnap este ha eljössz. Küldök egy jegyet a kollégiumba holnap, nekem úgyis üresek szoktak lenni a tiszteletjegyeim szóval.... akár egy barátnődet is elhozhatod - ajánlom neki, mert érzem hogy nyert ügyem van ezzel, és tudom hogy el fog jönni. Már csak azért is.

My vow  ♫
©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
22
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Művész/Baletttáncos

stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas •• 3rd Március 2018, 23:42


Luukas & Angie

Mindeközben, míg mi itt beszélgetünk, elmémben felderengenek azok az óvaintések, dorgáló szavak, mellyel annak idején elengedtek drága jó szüleim a családi házból. Minél tovább nézem a velem szembeülő fiút, annál biztosabb leszek benne, hogy ő megtestesít mindent, amitől féltenek. És talán pont emiatt... érdekel is annyira. Valahogy vonz a kisugárzása, a hetyke mosolya, az a mély bariton...
- Mih? Nem, dehogyis! A Papa börtönbe csukatna! - Rázom hevesen a fejem, újfent. Még csak az kéne nekem, hogy miatta börtönbe zárjanak valakit. Vagy várjunk.. miért nem az ellen tiltakozom hogy bemutatnám neki? Mire fel? Azért mert állítólag híres? Mi másért... másért neeem. Dehogyis.
- Persze, hogy ismerek. ez csak természetes. Az iskolában el is várják, hogy kívülről fújjuk a híres balerinák történetét.- Biccentek, mintegy megerősítve az állítását, mert ami igaz, azt el szoktam ismerni. Bár ettől függetlenül az ő világa egy cseppet sem került közelebb az enyémhez.
- Hogy érted? Csak félti a testi épségem. Az egyik barátja lányát épp a buszról rabolták el. Érthető, hogy nem szeretné, ha velem is ez történne.-
Tekintve, hogy mennyi sok számjegyből áll a bankszámláján lévő összeg. Fogalmam sincs, elképzelni sem tudom, hogy ő mit gondolhat rólam. Biztosan egy gazdag csitrinek tart, az is lehet hogy az aranykártyámat látva csak a pénzem kell neki. Csak azt akarja, hogy ingyen élhessen egy kicsit. Nem tudhatom... Jaj a Papa biztosan azt mondaná, hogy erre megy ki minden. Gyarlóság volna azt kívánni, bár ne lenne olyan, mint a többi?
- Igen, látom. Tényleg szépek.- Nyugtázom a szavait és nem érzek hibát a mátrixban. Az ajánlatát fontolgatom, rágicsálom, s aztán megvillant valami olyasmit, ami lehet kapóra jönne. Ha.. ha jól emlékszem róluk áradoztak az osztálytársaim... talán.. talán tudnák így szerezni barátokat! egy próbát megér...
- Rendben, ha többed magammal mehetek, akkor rendben van.- Biccentek, hiszen akkor azért valamennyire én is jobban érezném magam, ha nem egyedül kellene túlélnem egy estét egy vadidegen kultúrában.
- Mikorra kell odaérni? - Kérdem tőle, miközben a kicsi csillagos aranyszínű határidőnaplómat húzom elő a táskámból.




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


stivali italiani
Témanyitás Re: Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas ••


Vissza az elejére Go down
 
Coffee, sugar and an angel - Angie & Luukas
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Róma :: Szórakozóhelyek-
Ugrás: