Kereki-Nagy Sára

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Kereki-Nagy Sára

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Commerce & Service
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország
Hozzászólások száma :
2
Csoport :
Civilek

stivali italiani
Témanyitás Kereki-Nagy Sára •• 3rd Szeptember 2017, 13:52


Kereki-Nagy Sára
Szösszenet

Civilek
22
Dove Cameron
saját
Saci
Budapest, 1996. 09. 07.
Au Pair
Au Pair
Sallai Tünde
Kereki-Nagy Csongor
Egyéb családtagok
CSALÁDI ÁLLAPOT: Hajadon
TARTÓZKODÁSI HELY:  Országszerte fellelhető



- alázatos
- pozitív
- kitartó
- nyugodt
- lelkiismeretes
- precíz

+ makacs
+ kotnyeles
+ réveteg
+ álmodozó
+ késős

Életem néhány lapja


Életem legnehezebb döntése volt, egy érettségivel magam mögött hagyni az otthonom, a családom, meg az országot, de mindenki tudja, Magyarországon nem lehet megélni. Ahogy barátaim többsége, én is kifelé orientálódtam, az országon túlra, így mi öten, a kontinens öt pontján kötöttünk ki, és csak a Facebook meg a Skype tehet arról, hogy még nem felejtettük el egymást.
Életem legjobb döntése viszont Olaszország volt. Nem, máig nem tudom megunni ezt a helyet, annyi újdonságot tartogat még nekem. De ne siessünk ennyire előre…  
- Saci nézd – Nóra elém tolja a laptopot, amin egy álláslehetőség bukkan fel. Olaszul remekül tudok, mintha a második anyanyelvem lenne. Valamikor, valamiért beleszerettem a nyelvbe, és most itt tartunk.
- Csak két hat éves gyerek… azok már okosak és nem kell pelenkát cserélni – hümmögök. Eddig csak olyan hirdetésekbe futottam, ahol legalább egy baba van, amivel én abszolút nem tudok mit kezdeni. Ez viszont jó. Gyorsan megnézem a helyet, már amennyire ebben a net segítségemre van.
- Azt nééééézd milyen házaaaak…. egyik se panel – barátnőm is elámul. Neki ez a fontos, nekem az, hogy ne rossz környéken legyen, ahol eladhatják a vesém és hasonlók.
- Írok nekik – döntöm el… nem habozok, ennél jobb lehetőség úgyse adódik, felesleges tovább várnom, még a végén elhappolják előlem.


- Milyen név az a Sára? – a kis Dan szinte már kikéri magának, hogy engem így hívnak. Nem hibáztatom, a szülők már mondták, hogy ezen a környéken magyarok nem igazán fordulnak meg. Az éttermek meg a mosodák a belvárosban vannak, a többségük pedig ott tartózkodik. Én is gondolkodtam rajta különben, ha a gyerekfelügyelet nem jönne be.
- Magyaaaaar? – ámuldozás veszi át a helyét. A srác megmagyarázhatatlan mimikát ölt, én meg nevetve borzolom össze a haját.

- Tényleg jó helyen vagyok anya, a család is teljesen rendben van, igen… enni is adnak – egy hete tartózkodok itt és csak most volt időm felhívni az otthoniakat, akik vélhetően kétségbe vannak esve.  Egyszerűen nem volt időm. Fel kellett venni a ritmust, megszokni az ő életmódjukat és idomulni. Ráadásul a két poronty rendesen lefárasztott, örültem, mikor ágynak eshettem.
- És a fiúk? – a gyomrom parányivá zsugorodik, a levegőt is máshogyan veszem, ha csak eszembe jut.

Ott állt ő, merev volt, rideg tekintettel pásztázta a környéket, és egyszer csak találkozott
a pillantásunk. Egyetlen röpke pillanat volt, míg a sötét szemek nyíl egyenesen az enyéimbe néztek.
Aztán ott volt megint. Azon a dombon, ami előtt a srácokkal fogócskáztunk. Beszélt valakivel, feszült volt, még lentről is láttam, ahogy az izmai megfeszülnek, ijesztő látvány volt. Mégis annyira megbabonázott, hogy egyszer csak a földön találtam magam, két nevető kissráccal magamon. Felpillantottam, egyből őt kerestem, s amikor megláttam, a pillangók életre keltek a gyomromban. Egy halvány, ferde – talán kissé vágyakozó – mosoly csillant meg az arcán. Aztán hátat fordított és eltűnt.
És megint ott volt. A boltban, ahol a bevásárlást intéztem. A listát figyeltem, a kocsit toltam, és annyira összpontosítottam, hogy nem is figyeltem arra, ami körülöttem zajlódik, amíg két kar át nem fonta a derekam, és el nem húzott.
- Figyelj oda – morgás, nem inkább duruzsolás az, amihez hasonlítani tudnám azt a hangot. Végigfutott rajtam a borzongás, majd hirtelen nagyon melegem lett. Azok a sötét szemek most csak centikre voltak tőlem, az arca szinte az enyémnél, csak kicsit kellett volna megemelnem a kezem, és megérinthettem volna, de semmi. Csak ostobán bámultam, még akkor is, mikor elengedett és folytatta az útját….


- Anyaaaa, tudod, hogy én nem… még nem – még a sóhaj se őszinte, ezt a nő, aki jobban ismer engem saját magamnál, pusztán egy hümmögéssel díjazza, nekem meg lelkiismeret-furdalásom lesz. Tudom, hogy tudja, hogy nem vagyok őszinte, de egyszerűen még én sem tudom, mi ez.
Tekintetem a vászonra siklik, a rajta lévő alak farkasszemet néz velem, de ez mégse olyan. A vonások ugyanolyan tökéletesek, a szemek ugyanúgy magukba szippantanak, de… meg se közelíti azt, amit élőben tapasztaltam.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Inaktív
Age :
27
Tartózkodási hely :
none
Hozzászólások száma :
35
Csoport :
everywhere

stivali italiani
Témanyitás Re: Kereki-Nagy Sára •• 4th Szeptember 2017, 22:47


Gratulálunk elfogadva!
A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK.

Kedves Saci!

Némi fáziskéséssel ugyan, de engedd meg, hogy hivatalosan is üdvözöljelek köreinkben! Smile Ismételten elnézésedet szeretném kérni a még nekünk is kissé szokatlan várakozási időért, de mostanában az admingárdának is rendszeresen nyakába szakad az élet.

A megszokottól eltérően nem is a pofiválasztásoddal szeretném kezdeni, hanem a neveddel; vagyis inkább a származásoddal. :luf: Bevallom, szökőévente ha egyszer – de inkább akkor sem Very Happy – találkozom olyan esettel, amikor a szerepjáték világában is ragaszkodunk a gyökereinkhez mi, magyarok, pedig... Nem is tudom, valójában miért lehet ez. Suspect Talán a fantáziánk érezné magát korlátozva, ha mégsem engedjük annyira szabadjára? Vagy idegennek éreznénk egy magyar nevet ott, ahol nem bukkanhatunk rá másikra? Nem tudom; hisz’ épp a Te példád mutatja meg, mennyire könnyedén beilleszthető valaki egy teljesen másik nemzetségbe, egy másik világba. :bounce: Köszönöm neked, hogy megajándékoztál ezzel a váratlan, ámde annál pozitívabb meglepetéssel. Smile

Na de most már térjünk rá az arcodra. Very Happy Be kell vallanom, számomra ismeretlen hölgyeménnyel hozakodtál elő, de már nagyon sokszor elmondtam, hogy az én szememben mennyire pozitív az ilyesmi. :wee: Tiszta lap, nulla előítélet, semmi sztereotípia; mindenféle kéretlen mellékvágányok nélkül tudom kezelni a karaktert annak teljes valójában, úgy, ahogy azt te magad szeretted volna elénk tárni. Ez az én kedvenc startolásom. Wink

A személyiséged leírását nem eresztetted túlságosan bőlére, úgy hiszem, maradtál „a kevesebb néha több” örök igazságánál. Very Happy Noha bevallom, nekem egy icipicit hiányérzetem is van e téren, de esküszöm nem azért, mert a hosszan kifejtett jellemleírás nagy rajongója vagyok. :glór: Egyszerűen csak... nem is tudom, mintha a legtipikusabb huszonéves korosztályt írtad volna le, és én ezért hiányollak belőled téged. :rol: Téged, mint individuumot, azokat a jellemzőket, amik kiemelnek az összes többi közül, és azzá tesznek, aki vagy. :*-*: (Bár megmondom őszintén, afelől nincs kétségem, hogy ezt a fajta hiányérzetemet gyorsan semmissé teszed majd a játéktéren. :bummy: )

Az élettörténeted bár nem hosszú, úgy érzem, mindent elmondtál nekünk benne, amire szükségünk volt, ezért itt ha akarnék sem tudnék hiányérzetről hadoválni. Very Happy Frappánsan összefoglaltad eddigi életed legmeghatározóbb momentumait, mindazokat a történéseket, amik idevezettek téged közénk, Olaszországba. :h2: Könnyed fogalmazásmóddal gördítetted elénk az eseményeket, és sikerült az egyes epizódokat úgy elválasztanod, hogy azok egyben össze is kapcsolódjanak, így az ember lányának nem volt döcögős érzete a képváltásoknál sem.
De azért mégiscsak van egy kis hiányérzetem... Ki is az a titokzatos, sötétszemű idegen? Wink

Mivel égek a kíváncsiságtól, nem is szaporítanám tovább a szót. Szaladj, foglald le a kötelezőket, aztán nincs más hátra, mint előre! Vedd be a játékteret, hálózd be a játékosokat egy üde fiatal lány finom bájával, aztán leplezd le nekem annak a ferde mosolynak a gazdáját. :nn:

Nagyon jó játékokat kívánok neked! :nyomnyom:
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kereki-Nagy Sára
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Commerce & Service-
Ugrás: