Welcome Blondie

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Welcome Blondie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Welcome Blondie •• 3rd Szeptember 2017, 16:39


Elintéztem. Kurva nagy mázlija van a csajnak, mert meg tudtam oldani, amit elszart. Eltelt pár nap, szerencsétlent azóta inkább nem kerestem, ám most már itt az ideje egy randinak. Nap elején küldtem neki egy üzenetet, semmi sokat mondó, még azt is feltételezheti, hogy bizony bajban van. Pedig aztán most semmi agresszió és undorodás nincsen bennem.
Mila egy szép és okos nő, akinek a fejével néha el kell beszélgetni. Azt hiszem, most az esetlennek érzi magát, hát ha kell felteszem töltőre, hogy megváltoztassa magáról a véleményét. Khm. Bár nem feladatom a lelkek ápolgatása, sőt, azt sokkal jobban élvezem, amikor földbe tiporhatom őket. No, de tudom, hogy a nőkkel másképpen kell bánni, mint a férfiakkal. Azok elviselik, ha újra és újra kapnak egy rúgást, na de a nők.. Pátyolgatni kell a lelküket, valahogy muszáj szépet tenni számukra, szavakkal, tettekkel, bármivel, amire vágynak. Hát itt az ideje, hogy engedjek egy kicsit és hízelegjek a hölgyeménynek.
A nap nagy része eseménytelen és a monoton ütemben zajlott, talán nem túlzok nagyot, ha azt állítom, hogy a szőkével való találka lesz benne a legjobb. Bár úgy tűnhet, hogy én megvetem őt, egyáltalán nem így van. Formás lábai, szép vonásai nyilván felkeltik az érdeklődésemet, s bassza meg hát felhúznám nem egyszer. Az a helyzet, hogy ellenállásai pedig még jobban felkeltik az érdeklődésemet, a csaj gecire tudja, hogyan játsszon és ez kurvára elveszi az a józan eszem.
Délután öt óra nulla, nulla. Az ajtómon kopogás, arcomon pedig egy elégedett vigyor. Megérkezett. Nem késik, nem jött előbb, tökéletes. Tudja már jól, hogy én ez nekem mennyire fontos. A megszokott, mogorva invitálásom helyett, most azt kapja, hogy személyesen tárom ki neki az ajtót és egy vigyorral az arcomon nézek rá.
– Üdv Mila, gyere be – ő ne tegezzen. De én.. Én igen. Fiatal, szép, csinos, ha még egy kis csábítást is bevet, akkor teljesen az ujjai köré tudna csavarni. Remélhetőleg ő ezt még nem fedezte fel. Hagyjuk is. Odébb lépek, engedem, hogy beriszáljon mellettem, majd az ajtót halkan teszem be, a kulcsot pedig egy gyors mozdulattal fordítom el. Nem kell semmi zavaró tényező, most csak Ő és én vagyunk, mindenféle sallang nélkül.
Vissza az elejére Go down

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 3rd Szeptember 2017, 17:08


Mondtam már, hogy nem jó arra ébredni, ha a férfi, akit mindenkinél jobban utálsz, ébreszt? Velem ez történt meg, hiszen Alexej egy üzenettel adta a tudtomra, hogy látni akar, s ha ő látni akar, akkor én nem tehetek mást, mint odamegyek, megfogom a bokámat és ... na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még az is lehet, hogy kedves lesz és megértő, megölel és elnézést kér a múltkoriért, mert hogy meg kellett mutatnia az embereinek, hogy ő a góré, én pedig ne pattogjak. Mindegy, készülnöm kell erre a találkozóra, az már biztos.

*-*-*

- Köszönöm szépen! - vigyorogva veszem át a csomagot, mely Alexej vállfára akasztott öltönye, műanyag zacskóba bújtatva és teljesen kimosva. Nem, tökre nem mondta, hogy mosassam ki a zakóját, hiszen azóta nem is nagyon beszéltünk, de valami apró hang azt mondta bennem, hogy értékelni fogja a törődést, és ha nem, akkor többet nem csinálok ilyen baromságot. Mert akkorra már tudni fogom, hogy nem, és akkor nem csinálok magamból majmot.
A mögöttem lévő ülés majrévasára akasztottam a zakót, vigyázva, hogy ne csípődjön oda az anyag, amikor becsukom az ajtót, majd Alexej irodája felé vettem az irányt, annak ellenére, hogy még csak délután fél négy volt. De ki tudja, hogy milyen a forgalom, vannak e építkezések, dugók, egy vén banya elém akar kiugrani kombóval... Lényeg a lényeg, rohadtul nem akarok késni, szóval minél előbb érek oda, annál kevesebb esélyem van rá, hogy újra lebasszon a lábamról. S különben is, lesz időm átöltözni, mert valamiért ezt a susogós melegítőt nem érzem helyénvalónak.

*-*-*

Negyed ötkor érkeztem meg, szóval bőven volt időm átvetkőzni, s a lesötétített ablakoknak hála ezt kíváncsi szemektől mentesen tehettem meg. Na nem mintha zavarna, ha megbámulnak, de most inkább mégse, okés? Fekete fehérneműt vettem fel, melltartót és tangát, pár napja szőrtelenítettem odalent, szóval erre sem lehet panasz, és még a hónaljamban sincs kutya. Nagy szó! Egy pillanatra elgondolkodom, hogy olyan ez, mintha dugni mennék, hiszen azt mondják, ha ugyanolyan színű a fehérneműd, akkor kufircolhatnékod van, de egyáltalán nem erre készülök. Maximum szájba basznak, ahhoz viszont nem kell csinin kinéznem.
Pedig csini vagyok abban a falatnyi, nadrágnak nem nevezhető farmerben, amiből kilátszik az összes seggem, és imádom a génjeimet, mert narancsbőr az nuku. Fehér haspóló, fekete műbőrkabátka, hátha mégis ráfázok és baseball sapka, amit nem is tudom már, hogy honnan szereztem, meg azt sem tudom, hogy kicsoda LeBron James. Talán focista? Mindegy, részletkérdés, sőt, talán még annyi sem.
Fehér edzőcipőben haladok át a raktárakon, felfelé a lépcsőn, vállamon a zakó, még van hetes darab percem. Egy vadkan érdeklődik a számom iránt, lepattintom, mert nem tetszik, hogy mikropénisze van, legalábbis arra tippelek, azért olyan szűk a nadrágja. Aztán elüti az óra az ötöt, én pedig bekopogok. Mi a pina?
- Szép napot főnök úr! Remélem, nem bánja, de kitisztítattam a zakót, amit múltkor kölcsönkaptam. - apró mosollyal indítok, talán ebbe nem lehet belekötni, majd megfagy bennem a szar, majd bezárja az ajtót. Okés, most döglök bele és teljesen igazságtalanul. Mert még a zakót is kimosattam... és tök jó szaga van, meg minden.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 3rd Szeptember 2017, 17:26


Bazdmeg, hát hogy néz ki. Már most érzem, hogy szorít a nadrág és mintha kicsit még izzadnék is, pedig nincs itt két perce. Nyakamat nyújtogatom, nem szégyenkezem, amiatt hogy megnézem. Kurva száját, még az asztalra is felbasznám azonnal, ha arról van szó. Szerencsére a zakóval sikerül kizökkentenie, így a mocskos gondolataim elkotródnak, elbújnak valami felhő mögé. – Megtarthattad volna – elveszem a zakót és lehelyezem a kanapéra. Van belőle elég, nem szenvedtem hiányát, bár be kell látni, hogy eléggé kedves volt tőle ez a dolog. Felírok neki egy jó pontot, bár a korábbi bűnét egyáltalán nem váltja ki vele.
– Remélem éhes vagy, hoztam gyors kaját – az asztalra mutatok, ahol az egyik nevesebb gyors kajálda zacskói vannak terítéken. – Nem kivégezni hívtalak, ne reszkess – az asztalnál lévő székek egyikéhez irányítom, majd leültetem. Bár nem kell bizonygatnom, de azért megmutatom neki, hogy van jobbik oldalam is. Hallottam ezt azt vissza, hiába hiszi azt, hogy nem jut el hozzám, ha nyekken, vagy másképpen viselkedik. Szemmel van tartva még olyankor is, mikor azt képzeli, hogy egyedül van.
– Elintéztem az ostobaságodat, gondoltam jobb, ha szemtől szemben hallod – bele a közepébe, nincs itt szükség bájcsevegésre és a nyalás ezen formájára. Igaz, hogy a hangszínem legalább nem a megszokott morgó medve, hanem némi kedélység is próbálkozik megvillanni. De csak mértékkel, túlzásokba nem esünk. Az egyik tasakot odadobom neki, van benne étel, ha jól vagyok informálva az egyik kedvence. Díszvacsorát mégsem adhatok, azért a viszonyunk olyan szintre még nem lépett. Teszek elé italt is, lássa, hogy nagy most a törődést, majd leülök a mellette lévő székre és a magamnak hozott ételt kezdem kibontani. – Jó étvágyat – rápillantok, fapofával, mert azért a mosolyhoz ennél több kell, majd harapok egy nagyobbat az ételemből. Én cseppet sem érzem magam kínosan, de azért remélem, hogy ő egy kicsit meg van most zavarodva. Sokkal jobb lenne, úgy behálózni, s az asztalra fektetni.
Vissza az elejére Go down

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 3rd Szeptember 2017, 18:15


Az első két szavára az lett volna a válaszom, hogy "köszike, de nem kell szuvenír", azonban olyan gyorsan tapasztottam be lelki kezeimmel, ha vannak olyanjaim egyáltalán, a számat, hogy egy hang sem jött ki belőle, csak egy biccentés. Olyan, ugyan már főnök, szívesen csináltam és tudod, hogy neked bármit biccentés. Bár lehet, hogy egy kicsit sokat várok el egy fejmozdulattól, de majd kiderül, hogy mennyire jó a metakommunikáció kettőnk között. Bár azt látom, hogy dudorodik a nadrágja, ami azért nem rossz. Jól választottam meg a ruhámat önpacsi!
- Igen, éhes vagyok. Köszönöm! - és tökre megnyugtató, hogy nem akarsz végezni velem, bár ettől a mondattól azért még nem olvadt ki a seggem lyuka és még mindig fagyott benne minden. Leülök, mi más tehettem volna, majd hatalmasat nyelek és nyugtatom magam, hogy most enni fogok és nem nem fog kijönni belőlem, pedig bennem van a gyomorideg és amóta megveretett, azóta annyira nincs is étvágyam, meg különben is nemrég ettem, úgyhogy annyira nem is kívánom, de bassza meg, ezt nem baszhatom el! Baszd meg!
- Köszönöm szépen, ígérem, soha nem fordul elő többet! - nem akartam elképzelni, hogy mit intézkedett, de ezzel a kedélyes hangnemmel nem tudtam mit kezdeni. Meg ezzel a kedvességgel, megy úgy en bloc az egész szituáció ledöbbentett, s amikor a tasakot kinyitottam és megláttam benne a pirogot juhtúróval és szalonnapörccel, akkor hatalmasat kell nyelnem. Na nem azért, mert tényleg ez a kedvencem és az egész városban körülbelül egy helyen csinálják jól és ez az adag onnan származik, mert a doboz oldalán rajta van a logójuk, hanem azért, mert a gyomrom egy hozzávetőlegesen akkora gombóccá állt össze, mint a pirog a zacskóban, és olyan félelem lett urrá rajtam, hogy újra abba a helyzetben képzeltem magam, mint a múltkor. Amikor megveretett.
- Ké-rdezhetek valamit uram? - ha nem kapok rá engedélyt, akkor csak viszonzom a jókívánságot, és letolok magamba pár falatot, ügyelve arra, hogy még véletlenül se hányjam ki az ölébe, de ha megengedi, akkor folytatom. - Az előbb azt mondta, hogy nem kivégezni hívott ide, mégis úgy érzem, hogy ez az utolsó vacsorám. Tudom, hogy magánál mindennek oka van, és most is biztosan, de én nem értem. Felvilágosítana, ha kérhetem?
Mintha tojáshéjakon járkálnék, annyira kibaszott ügyesen próbálom nem felbőszíteni, mert azért valljuk be, tök jó, hogy hozatott nekem kaját és ha nem lett volna a múltkori, akkor azt hinném, hogy kefélni akar, de ahhoz nem kellene ez a fejhajtás. Csak mondja, hogy akar és már tolom le a nadrágom. Szóval valamit akar, és nem tudom, hogy micsodát és ez frusztrál. Ejj, micsoda szavakat ismerek!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 3rd Szeptember 2017, 23:19


Nem fordul elő többet? Ugyan el akarom hinni, mégsem sikerül. Mindenki hibázik, emberek vagyunk. Nekem is be szokott csúszni néha egy-egy olyan kellemetlen akadály, melyre nem számítottam. Persze törekszem arra, hogy ez ne sokszor forduljon elő, de teljes bizonyossággal nem tudná azt állítani, hogy soha többé nem következik be ilyesmi. Kizárt, hogy elkerülje. Az a fő, hogy innentől az ilyenekre készüljön fel, ha kell, kap maga mellé útitársat, de ha azt jobban preferálja, hogy pár önvédelmi fogást adjon neki valamelyik szaki, hát bassza kutya, megkapja. – Meg kapsz minden segítséget annak érdekében, hogy többé ne legyen ilyen – ez egy olyan ígéret, amit be fogok tartani. Ha netán ellenkezni kíván, hát akkor beleveretem. Mert, hogy én még mindig nem kívánom megütni, nem tett olyat, s remélem, hogy nem is fog.
Kétkedése nem lep meg. Bár már nagyon unom, hogy ha jót teszek az a gond, ha rosszat pedig az. Hát ki a faszom érti a nőket? Soha nem lehet a kedvükre tenni, mert mindenben csak a rosszat látják meg. Ennek köszönhetően már annyiszor eltöprengtem azon, hogy nem kezdek velük többet.. Aztán pont ilyenkor szokott befutni a rendelőbe egy olyan, akinek kinézete egyből visszahozza a józan eszem. Nőkkel együtt képtelenség, na de nélkülük.. még szarabb.
– Basz…élgetni hívtalak. – megköszörülöm a torkomat, az ételem egy pillanatra az ölemben lévő csomagolásra teszem. – Ha szar közöttünk a hangulat, az ki fog hatni a munkánkra is. Én meg ezt kurvára nem kívánom – ám téged kisanyám, annál jobban. Hosszú lábak, formás combok, egyszerűen képtelen vagyok levenni róla a tekintetem. Újra és újra végigtáncoltatom szemeimet az egész lényén, egyetlen egy fontos részletet sem kihagyva. Csessze meg, ha nem húzhatom fel, itt bajok lesznek.
Felocsúdok, nem kívánok egy mániákus őrült szerepében tetszelegni neki. Az ételt szépen visszacsomagolom, majd felállok és töltök magamnak némi töményt. Kis időhúzás néha kell, most éppen arra jó, hogy szépen átgondoljam, hogy mit is kívánok tőle, azon felül, hogy megkúrni. Nem szabad, hogy ez legyen a vezetőszála a találkának, mert bizony az gecire visszaüthet. Kár lenne.
- Mond Mila, milyen indíttatásból kerültél te ebbe a pozícióba? - bár van egyfajta elméletem, mégis inkább szeretném, ha ő tárná elém a valóságot. Bármi is legyen az, nem lesz hátulütője, csupán csak a kíváncsiságom kielégítetlensége teszi fel, ezt az egyszerűnek tűnő kérdést.
Vissza az elejére Go down

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 4th Szeptember 2017, 06:29


Szóval beszélgetni. Valahogyan nem hallom meg azt az elszólást, mert egyrészt zabszem került a seggembe, ami befolyásolja a hallásomat, másrészt mindenki ezt akarja. Mármint megkefélni. Igen, pontosan tudom, hogy nem vagyok egy feleségnek való típus, és egy éjszaka után eldobható vagyok, de különösképpen nem is zavar, mert... Még indokom sincs arra, hogy miért nem zavar az egész, annyira megszoktam már ezt a helyzetet. Minden jel ott van Alexej szemeiben, testtartásában, mozdulataiban, de én egyszerűen nem veszem észre egyiket sem, mert be vagyok rosálva. Félek tőle, az Isten áldja meg!
- Az tényleg szar, ha a beosztott nem jön ki a főnökével. - az évszázad megállapítása, megérdemlek egy kockacukrot, meg egy buksisimit. Ehelyett beadagolok a pofámba egy pirogot, fehér szaftját úgy kell lenyalni a szám széléről, majd kicsit el is nevetem magam, annyira lehetetlen ez a helyzet. Úgy értem na! Itt van az ember, akitől jobban félek, mint a tűztől és falatozok mellette, mintha a legjobb, gyerekkori barátom lenne. - Szabad?
Levettem a baseball satyit, és az asztalára szerettem volna tenni, ha megengedi, majd ujjaimmal beletúrtam a hajamba, hogy eligazgassam és kicsit belőjjem szélirányba. Kicsit oldott a közvetlensége, hümmögni és zümmögni kezdtem, teljesen véletlenszerű dalokat dúdolva küzdöttem az étellel, majd amikor kérdezett, egy kicsit abbahagytam a fejem tömését és félig tele szájjal kezdtem el válaszolni.
- Mondhatjuk úgy, örökség. - hatalmasat nyeltem, egy korty vízzel öblítettem le, ha találok valahol, majd figyelem, ahogyan tölt magának és iszik. Én nem kérnék alapesetben, hiszen még vezetek, de ha belémparancsolná, akkor kötélnek állok. Azt viszont furcsállom, hogy nem ismeri a történetemet, de lelki vállaimat megvonom. - Apám sofőr volt, világ életében teherkocsikat vezetett, de amikor felbomlott az Unió, akkor kicsit szar lett neki anyámmal és nem talált munkát. De megbízható volt, ezt mindenki tudta róla Kijevben, szóval kapott egy ajánlatot a helyi szervezettől. Aztán még egyet, pont, pont, pont. Ugorjunk előre tizennyolc évet.
Eszek egy falatot, alaposan megrágom, aztán folytatom.
- Egy fickó beállít, hogy apám meghalt és tartozott neki. Ja, kölcsönt kapott, amit úgy törlesztett, hogy egész életében nekik dolgozott. Anyám beleroppant, én meg azóta is fizetem a részleteket. Szóval mondhatjuk azt, kényszerűségből vagyok itt.
Most tényleg vállat vontam, aztán dobtam magamba egy újabb adagot. Valahogy feloldódtam, már képes voltam elhinni, hogy nem fogja elvágni a torkomat, és valami ismeretlen okok miatt meg akar ismerni. Bár nem értem, hogy miért kérdez baromságokat, hiszen neki törlesztek minden meló után, amit ő elvileg továbbküldd az ukrán kollégáknak. Vagy mégsem? Mila, ha te most erre rákérdezel, akkor megöl, abban tuti lehetsz!
- Bocsánat, ha sokat csacsogok. Ha ideges vagyok, mindig csacsogok. - inkább az arcomat tömtem, az sokkalta csendesebb foglalatosság. Letettem a földre a kaját, majd kicsit kinyújtottam a vállaimat, hogy aztán levegyem a kabátom és a szék támlájára tegyem. Kiegyenesedett derékkal ültem, melleimet kinyomtam, hasamat behúztam és úgy pillantottam Alexejre, mert miközben a történetet meséltem, megláttam a szemeiben a vágyat ... irántam.
- Egyébként honnan tudta, hogy ez a kedvencem? Annyira kedves volt magától! - átmentem butácska Milácskába, hiszen általában ezt várják el tőlem a férfiak, s ahogyan látom, Alexej is csak ezért hívott. Máskor megspórolhatná magának az egészet, feleslegesek ezek a körök!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 5th Szeptember 2017, 09:14


Homlokomat összeráncolva hallgatom a sztorit. Tudtam én, minden részletesen megvolt, megkaptam, de kíváncsi voltam arra, hogy ő neki áll-e kiszínezni, vagy másképpen tálalja. Szerencséjére nem ferdített, ezzel talán még jó pontot is szerez nálam, ha már a rosszak annyira feltobzódtak, hogy el kéne őt küldenem a picsába.
– Ha jól értem, ha lehetőséged lenne rá, pattannál? – a többi hablaty nem érdekel. A lényeg szerintem ez, s rohadtul remélem, hogyha tényleg így van, legalább van annyi vér a picsájában, hogy be is vallja. Szeretek tisztában lenni az ilyesmivel, mindig meg kell találni a gyenge pontokat, s bizony, ha ez a nő így gondolkozik, akkor itt egy kibaszott nagy rés van, amit így vagy úgy, de el kell tömíteni.
– Nem kell idegesnek lenni, csak társalgunk – egyelőre, hogy aztán később mi lesz, azt még egyikünk se tudhatja. Szórakoztató ez a viselkedés, filmvásznon nem látni ilyen alakítást, komolyan mondom, ha nem nekem dolgozna be is tömném a száját gyorsan, de így. Moderálom magam. Töltök neki is italt, amit elé pakolok és ekkor valami olyan helyzet alakul ki, aminek köszönhetően az arcomra értetlenség ül ki.
Mi a faszom ez a viselkedés? Hogy a rohadt életbe történhetett meg az, hogy egyik pillanatban még fészkelődnöm kell, azért, hogy lassan meredező farkam ne szúrja ki a szemét, a másikban meg már kókad? Hát mi a szarnak kell átváltani butácskába? Miért hiszi minden nő azt, hogy ettől a férfiak fantáziája beindul? Kurvára farok lohasztó az a stílus, amit elkezd felvenni. Nem tudom, miért gondolja azt, hogy ezzel bármit is úgy ér el, ahogyan elképzelte, sőt ami azt illeti, már én is tudom, hogy nem úgy fog ez menni, mint ahogy én elképzeltem. Nálam az, ha valaki kelleti magát, idiótán vihog és szempillát rebegtet, nem sokat ér. Bírom a kihívást, vegyük például Scarlettet, ő érte úgy kell kaparnom, ami még nekem is fájdalmas. Néha szívem szerint hagynám a picsába az egészet, de tudom, hogy nem tehetem, s reménykedem abban, hogy talán még meg is éri majd az a sok idő, amit ráfordítok.
– Szerinted honnan tudtam? Nem egy porba fingó vagyok, rájöhetnél már – morranok egy picit rá, majd visszaindulok az ételemhez, amit immár állva pusztítok tovább. Eddig is éreztem, hogy nem nagyon van tisztában a hatalmammal, de ezzel a kérdésével sikerült megerősítenie a gyanúmat. Tény, hogy lehetne több is, de ha mélyen magamba nézek, azt látom, hogy nem vágyom rá. Jó ez a pozíció, éppen kielégíti azt, ami nekem kell. A plasztikai sebészetet meg legalább még meg is szerettem, pedig mennyire ellene voltam hónapokig.. Visszagondolva arra az időszakra, eléggé úgy viselkedtem, mint egy hisztis liba, még szerencse, hogy belém verték a dolgomat.
– Szóval, úgy döntöttem, hogy a következő két hónapban kapsz magad mellé valakit, aki segít – nem kertelek, nem bájolgok. Bele a közepébe, azért, hogy minél gyorsabban lezavarhassuk az üzleti témát. – Nincs ebben egyezkedés. Annyi könnyebbséget adok, hogy másik autóval megy, de ha csak egy pillanatra is eltűnsz a szeme elől, akkor jobb, ha nem kerülsz a szemem elé – remélem elég világos vagyok. Az lenne az a pont, amikor személyesen intézném el a dolgot. Kurvára nem vagyok hajlandó ebben alkudozni, főleg nem egy nővel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 5th Szeptember 2017, 10:36


Döntéshelyzet előtt álltam. Vagy őszintén megmondom neki a frankót és bevallom, hogy itthagynám az egészet a francba, vagy hazudok neki és amellett állok ki, hogy teljes mellszélességgel vállalom magam a RussGed tagjának. Sóhajtani szerettem volna, de pillanatok műve alatt átértékeltem a helyzetet és az utóbbi megoldást választottam. Bár az is lehet, hogy azonnal leleplez, de bassza meg, a másik lehetőségnél tuti, hogy eltöri az orrom.
- Ha lenne ilyen lehetőség, akkor sem mennék. - mert valahol mélyen tudom, hogy nincs ilyen lehetőség. Mert megtalálnának, példát statuálnának a többi izgágának velem és abban nem akarok részt venni, de annyi biztos, hogy nem véletlenül gyűjtöm a pénzt abban a kis kazettában otthon. Talán Amerikában el tudnék tűnni, valami kisebb városban, ahová nem ér el a kezük, de ahhoz még nem szedtem össze elég pénzt, még nincsen meg az anyagi háttér.
Aztán változnak a vonásai, s visszatér azon arca, amit már jobban ismerek. Nem Alexej, nem gondollak porba fingó kis gecinek, legalábbis nem előtted, de azért valljuk be, honnan a tökömből tudta, hogy pont ez az étel az, amit annyira szeretek, hogy képes vagyok akár hajnali kettőkor is leszopni a tulajt, hogy csináljon nekem egy adagot? Na, ugye, hogy nem tök egyértelmű és nem is gondoltam, hogy foglalkozna velem ennyire. Annyi viszont kiderült, hogy butácska Milacska nem a kedvence, így visszafogom a hülyébbik énem és azzal foglalom le magam, hogy toljam magamba a pirogot. Mert finom és bármennyire is állt újra csomóba a gyomrom, nem tudom otthagyni.
És milyen jó, hogy eszem, mert közben nem tudok beszélni, pedig már közbevágtam volna, hogy nem kell nekem útitárs, tökre megvagyok egyedül és semmi szükség arra, hogy valami vadkan megmondja nekem az időbeosztásomat, meg a tempót, amivel a kocsit hajtom, és különben is... Miért csinálod ezt velem Alexej?
- Megértettem a parancsot. - még szerencse, hogy odakészítette az italt, mert most kellett, de nagyon. Mégis, mi a tökömet kezdjek majd egy pesztrával? Sosem dolgoztam társsal! - Köszönöm, hogy bizonyíthatok.
A francokat köszönöm, csak nem tudtam mást mondani erre az egész helyzetre. - Megkérdezhetem, hogy kit kapok magam mellé?
Igazából teljesen és tökéletesen mindegy lenne, mert kolonc lesz csak a nyakamon, de azért jól lenne pár óra, nap, hét, tököm tudja mennyi idő, hogy felkészüljek a megváltoztathatatlanra. Ez volt az a pillanat, hogy befejeztem a kajálást, mert kiürült a dobozka, s jó háziasszonyként összecsomagoltam az evőeszközt, összegyűrtem a csomagot és egy kukát kerestem, ahová kidobhatom az egészet. Az ajtó mellett meg is találtam, így felálltam, odalépdeltem a szemeteshez és leguggoltam, hogy kidobjam a felesleget. Döntött derékkal álltam fel, popsimat kinyomtam és ha megfigyelte a mozdulatot Alexej, akkor láthatta, hogy bizony minden apró helyet kitöltök abban a nadrágban és csak a remény tartja össze az anyagot. Nem, egyáltalán nem neki szólt ez a kis bemutató, mindig így csinálom.
Aztán megfordulok, kihúzom magam és a kezeimet magam mögé teszem. - Tehetek még magáért valamit? Bármit?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 23rd Szeptember 2017, 15:24


Hazudik. A rezzenései elárulják és ez meg kell hagyni, hogy kibaszottul nem nyeri el a tetszésemet. Hogyan bízhatnék rá bármit is, ha a képes az arcomba tolni a szemetet, amit el akar hitetni? Minek kellene egy ilyenfajta libát alkalmaznom, főleg egy olyan állásra, melyben mások élete is a tét?
Kiropogtatom a csontjaimat, idegességemet igyekszem palástolni, nem játszom én olyan nyílt lapokkal, mint ahogy azt a kicsike teszi. A faarc, a mogorvaság éppen jó arra, hogy minden lehetséges érzésem elrejtse. Az kéne már csak, hogy Milácska nyitott könyvet kapjon belőlem, képzelem, hogy miféle produkciót kapnék tőle akkor.
- Hogy kit? Majd meglátjuk, de nem egy kedves kis libát – elmosolyodom. Remélem nem gondolta azt, hogy kezes bárányt kap maga mellé. A lehető leggerinctelenebb faszok lesznek, akiket el kell viselnie, arról gondoskodom. – Lehet, még engem is kifogsz, csak hogy a boldogságod teljes legyen - tudom, hogy mennyire utál, gyűlöli, ha velem kell lennie. Én pedig ezt kurvára élvezem, hiszen a szenvedése az nekem csak örömöt okoz.
Összeráncolt homlokkal nézem végig a produkcióját. Nem állíthatom azt, hogy nem izgató, mert gecire az, viszont hiába tolja ki ennyire a picsáját, bizony az én farkamat nem fogja érezni benne.
– Nos egy hétig bérbe adlak egy kedves ismerősömnek – torkomat megköszörülve kezdek neki a dolognak. Ellenkezésre esélyt sem adva, folytatom tovább mondanivalómat, miközben karjaimat összefonom mellkasom előtt és hátamat az íróasztalnak vetem. – Minden egyes igényét ki fogod elégíteni, ha éppen azt kéri, hogy nyald le a cipőjére esett fagyit még azt is. – felegyenesedek és teszek egy lépést felé. – Ha azt hallom vissza tőle, hogy bármi probléma volt, az a fizetségeden fog meglátszani, és ha meglesz veled elégedve az is – megállok előtte, kezeimet a zsebembe csúsztatom. – Ne kúrd el, ha lehet – kérés? Nem. Parancs, hangomon is hallhatja, hogy bizony ebben nem tűrök ellentmondást.
Vissza az elejére Go down

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Welcome Blondie •• 25th Szeptember 2017, 13:49


Ó, attól tényleg teljes lenne az örömöm, nem is tudnám tűrtőzteni magam a boldogságtól, ha Őkegyelmét kellene pár alkalommal furikáznom. Nekem nem esik annyira jól a felvetés, mint amennyire neki tetszhet a szituáció, de csesszuskulcs, mivel érdemeltem ki ekkora törődést? Most komolyan, én egy tök senki vagyok ebben az egész szervezetben, tökre nem kívánom, hogy ennyire foglalkozzanak velem, tessék kérem engem békén hagyni és tenni a dolgomat. Mindenkinek, de főleg nekem, ez lesz a legjobb, és neki sem kellene egy konzervdobozba préselnie magát csak azért, hogy felügyeljen.
- Bérbe? - fordulok meg a szemetestől, majd újra leülök, mert ettől a kijelentéstől teljességgel semminek kezdem magam érezni. Nem vagyok se ló, sem rabszolga, hogy engem csak úgy bérbe adjanak, addig persze rendben van, hogy ha szólnak, én ugrom és olyan magasra, amennyire csak tudok, de a rohadt életbe, inkább mondja azt, hogy beoszt valaki mellé! Nem bérbe! - Remélem, nem a pisztácia a kedvence...
Dünnyögök egyet, mert ha tényleg fagyit kellene nyalnom a cipőjéről, amit valljuk be, egy fülledt, izzadt ágyjelenetben akár meg is csinálnék, mert ha úgy hozza a Sors, szeretem, ha egy kicsit dominálnak, de ... de ha csak azért ad amellé az akárki mellé, hogy amaz basztasson, akkor rohadtul beleszállok egy lámpaoszlopba, és az sem érdekel, ha utána még egyszer megöl Alexej.
- Nem lesz probléma, azt megígérem magának. - szipogtam egyet, majd felnéztem fölém tornyosuló alakjára és ez szokott az a pillanat lenni, amikor a férfiak lehúzzák nadrágjuk zipzárját és a számba adják a farkukat. Mert leginkább erre szoktak használni, én pedig hagyom nekik, hogy kiéljék velem a perverz vágyaikat, de ha hasznom van belőle, akkor miért ne? Végignyalom a merevedésüket, tövig magamba fogadom a kékerest, és még pajkos játékba is csábítom a heréit, ha éppen arról van szó. Bár a pirogon a tejföl elég fokhagymás volt, szóval nem tudom, hogy mennyire élvezné a randiképtelen szám kényeztetését, de ki tudja, lehet, neki erre indul be.
Hatalmasat nyelek, de a nadrág még mindig nem nyílik, így vállat vonok és kezem elindul a zipzár vonalán, egészen a gombig és megpróbálom lehúzni a kis fémdarabkát. Végig a szemeibe nézek, megnyalom alsó ajkamat, majd ha engedi, az alsójába nyúlok és megpróbálom előhalászni a férfiasságát. - Nem fogom elkúrni...
S hogy ezt a bérbeadásra vagy a szopásra értem, azt már rá bízom eldönteni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Welcome Blondie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Észak - Itália :: Firenze :: Munkahelyek-
Ugrás: