Kalea Yekaterina Razin

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Kalea Yekaterina Razin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
29
Play by :
Eiza Gonzalez
Hozzászólások száma :
6
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Kalea Yekaterina Razin •• 9th Szeptember 2017, 19:01


Kalea Yekaterina Razin
apothecary

Civil
29
Eiza Gonzalez
Keresett
Lea
Szentpétervár, 1988. szeptember 20.
-
Gyógyszerész
Irina Nikolaïevna Orlova
Benjamin Razin
-
Özvegy
Firenze

- intelligens, jó túlélési ösztönnel rendelkezik, tudja mennyit ér (tudása, adottsága), tisztában van azzal mitől döglik a légy, céltudatos, megbízható, csalafinta

- hirtelen haragú, akaratos, lobbanékony, bosszúálló, becsvágyó, könyörtelen, kimért

Életem néhány lapja

A kultúrák, a különböző mentalitások, életcélok, szép reményű álmok keveredésének hívtak gyerekkoromban a szüleim a hátam mögött. A sors fura fintora az ahogyan ők találkoztak és összehoztak, valamiféle társasági eseményen esett meg a mexikói srácnak a szeme a mesébe illő szépséggel rendelkező orosz nőn. 2 hónappal később anyám beadta az állampolgársági kérelmét, hogy apámmal kezdje el az új életét, távol a hidegtől, a vodkától, a kommunizmustól. Megismerkedésük után egy 1 évvel érkeztem meg én, óriási riadalmak között. Idő előtt megindult a szülés, így koraszülöttként nem sok jót jósoltak nekem. Éppen próbáltak a szüleim kibékülni az orosz nagyszüleimmel, lévén, hogy kevés kellett a lány szöktetéshez. Ezzel az alkalommal döntöttem úgy, hogy szeretném meglátni a napvilágot és nem is akárhol, hanem Szentpéterváron. Mégis vettem az akadályokat, szépen cseperedtem. Túléltem mindent amit kellett, a legjobban pedig azt utáltam ahogy a nagyanyám próbált hölgyet faragni belőlem mikor engem nem érdekelt a dolog. Mielőtt valami óriási változás ment volna rajtam végbe, elpatkolt a vénlány. Sikerült a legelőnyösebb tulajdonságokat összeszednem, anyám mesebeli szépségéből nagyjából semmit se örököltem, csupán a mexikói vonásokat sikerült megkapnom. Anno ennek örültem, most már kevésbé.
Nagyjából 20-as évem elején lehettem mikor bejelentették a szüleim, hogy elválnak. Köszönöm szépen ez hiányzott nekem miután sikerült megbirkóznom a gyógyszerészeti egyetemmel. Azon kívül nagyon mást nem tehettem, hogy elfogadtam a döntésüket, beletörődtem. Ám amint kimondták a válásukat, én úgy döntöttem elég volt az óvó szárnyaktól, összecsomagoltam és elköltöztem. Próbáltam a saját lábamra állni, hiszen széthullt a családom a szüleimnek hála.
Olaszország különböző városaiban bukkantam fel, eléggé rossz társaságba keveredve. Általában mindig volt egy polgári állásom, kisebb nagyobb kihagyásokkal a gyógyszerész diplomámat hasznosítottam. Illetve modellkedtem, sőt táncoltam is. Ráadásul vetkőztem is, ha éppen annyira kifogytam a pénzből. Nem vagyok büszke a múltra, a tényre se, hogy mit tettem. De az élet vitt rá, mert a válás után a szüleim elhunytak egy balesetben. Én pedig a családi birtokot, mindent amit lehetett pénzzé tettem majd egy alapítványnak adományoztam. Úgy éreztem nincs szükségem semmire onnan. A válás előtt vígan dalolva költöztem volna vissza, de ez már nem ugyan az a helyzet volt. Sokkal jobb lelkiismerettel gondolok a dologra úgy, hogy karitatív célt szolgált a pénz. Ami még jó volt ebben az időszakban, hogy különböző küzdősportokat próbáltam ki, tanultam meg. Elvégre egyedül voltam, így az önvédelem sem volt utolsó szempont. Életem erre az időszakára az volt a jellemző, hogy sehogy sem sikerült stabil partnert találnom, viszont bukkantak fel fiúk és lányok egyaránt.
Velencében ismertem meg őt. Az a bizonyos őt akit minden kislány epekedve vár miközben lerajzolva a világra szóló esküvőt majd a sok gyereket. Nálam csak az ő volt, Adrian. Az esküvő is a lehető legegyszerűbb volt, mert ő úgy akarta. Nekem pedig édes mindegy volt, csak velem legyen ő. Végre sikerült egyenesbe jönnöm, mindenféle rossz dolog elkerült, volt rendes állásom és már férjem is. Megkezdtük a csodálatos közös életünket, amit másfél évvel később kisfiúnk, Benjamin születése koronázott meg.
Még ma is pontosan emlékszem a történtekre. A harmadik születésnapját szerveztem a kis drágámnak mikor telefonhívást kaptam. Valósággal rettegek azóta azoktól a telefonhívásoktól ahol az első kérdés abban merül ki, hogy mi a nevem. A férjem és a kisfiam balesetet szenvedtek. Mély levegőt vettem, próbáltam feldolgozni az információt. Ám ennyi nem elég, sosem lehet elég a jóból. A kórházba szállítás közben elhunyt a férjem, míg a kis Benjamin a helyszínen kilehelte apró lelkét. Összetörtem. Napokig el se hagytam a lakást, fogalmam nincs hogyan intéződött el a temetés. Én csak arra emlékszem, hogy alig tudták miattam eltemetni őket.
Úgy döntöttem elég volt Velencéből és ott szerzett jó élményekből. Firenzében találtam új állást, vagyis egyik helyről beajánlottak a másikra. Nekem változás kellett, így vígan és dalolva költöztem újra. A gyász, a fájdalom elől a munkába menekültem. Behoztam az évek alatt szerzett lemaradást, az egyik legjobb lettem a gyógyszerész pályán belül. Azt hiszem ennek köszönhettem, hogy megkerestek az oroszok. Igen, Firenzében nagyon sok orosz él, én pedig ügyesen beilleszkedtem közéjük. És végzem amit kell, annak ellenére, hogy terápiára járok. Már jó ideje halottak, én mégis azt képzelem, hogy Benjamin él. Vannak tiszta pillanataim mikor eltudom fogadni a történteket, feldolgozom és eljut a tudatom a tény, hogy halottak. Aztán történik valami és újra rögeszmésen kezdek ragaszkodni a tényhez, hogy meg kell találnom a fiamat. Vajon mi lesz így?
Közben tudom hol a helyem, vigyáznom kell magamra. Soha nem követném el azt a hibát, hogy az életemet kockáztatnám, hiszen jó a túlélési ösztönöm, intelligens vagyok. Sőt, azt is tudom mitől döglik a lény. Na meg, hogy a tudásommal és képzettségemmel mennyire értékes vagyok. Természetesen ez a felismerés nem fog a fejembe szállni, annál jobban figyelek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Inaktív
Age :
27
Play by :
Song Joong Ki
Hozzászólások száma :
89
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea Yekaterina Razin •• 12th Szeptember 2017, 18:57


Gratulálunk elfogadva!
A NAGY EMBEREK NEM SZÜLETNEK NAGYNAK, DE AZZÁ LESZNEK.

Kedves Kalea!

És akkor most azt hiszem itt a helye a hosszú bocsánatkérésnek, amiért eddig várattunk téged  :ijj:  :alél:  Személy szerint én magam nem tartózkodtam gép közelben egyéb okok miatt, a többiekről nem tudok nyilatkozni, de mindannyiunk nevében őszintén az elnézésedet kérem! Nem szokásunk eddig váratni senkit, sajnos most így jött ki a lépés - és nem akarom az iskolakezdésre, a melóra és mi egyébre fogni, mert nincs mentségünk.
De viszont, hogy jól végződjön minden, most már itt vagyok, és véget vetek szánalmas tettünknek  :yup:

Először is engedd meg, hogy üdvözöljelek az oldalon - már ha ez "először is"-nek számít a korábbi után Very Happy Remélem nem szegte még kedved a hosszú ücsörgés és az egy helyben való toporgás, és ezek után is bízhatok majd abban, hogy szép, kellemes és izgalmas pályafutásod lesz közöttünk, hogy te magad is érezni fogod, hogy jó helyre kerültél, egy remekül író userekkel teli közösségbe.  

És akkor bele is csapok a közepébe, mert drága, az előtörténeted első mondatával már levettél a lábamról! Én mondom soha nem olvastam még ilyen szépen felvezetve azt, hogy mi is egy gyerek, minek számít, milyen ő, kiből lett és miért. Megszoktam már, hogy mást se látok, mint a szokásos "X és Y szerelmének gyümölcse vagyok én/lett ő" stb. Imádom, hogy eltekintettél ettől a sémától, nem a megszokott alapot hoztad hanem adtál hozzá - egyetlen egy mondattal - egy nagyon erős líraiságot, drámai hangsúlyt aminek maga a lényege, hogy mennyire különböző szülők gyermeke lett ez a lány. Mert azért valljuk be, vajmi kevés köze van egymáshoz a szláv népeknek, valamint a jó kis latin amerikaiaknak Very Happy és ez nem csak a külsőségek vagy a beszélt nyelvek terén mondható el róluk, de ugyan így a mentalitásuk, a szokásaik is mások. Tetszik ez a kettősség, kíváncsi vagyok arra, hogy a jövőben fogsz-e valamit kamatoztatni ebből a vonalból, vagy csak egy alap sztorit kaptunk vele, hogy aztán a jövőben ki-ki elképzelje, hogy éppen a mexikói tüzes hév miatt cselekszik úgy ahogy, vagy éppen az oroszok ismert kegyetlenségét hívoja "segítségül"?  :gyaa:
Nagyon jót mosolyogtam az alábbi soraidon: " anyám mesebeli szépségéből nagyjából semmit se örököltem, csupán a mexikói vonásokat sikerült megkapnom." ... azért valljuk be, sokan szeretnének olyan "mesebeli szépségből semmit se örököltem" Eiza Gonzalez pofit maguknak Razz Szerintem nagyon is szép nő, szóval én kérem ki magamnak ezt a pár sort Razz
Tetszik, hogy úgy ahogy van, az egész karaktereddel felborítod a megszokottakat, kezdve a már fent említettekkel, hogy aztán folytathassam a szülők válásával. Szokás ugye a gyereket - még akkor is ha már nem kicsi kölyökről van szó - valamelyik szülőnél hagyni, mert ugyebár mi írók mindig abban látjuk a legnagyobb lehetőséget, ha az egyik szülő jó, azzal maradunk ugyebár mi - mint karakterek - és ott van az utálandó fél is, aki miatt folyamatosan változik a karakter élete. Te viszont úgy döntöttél mind ehelyett, hogy útjára engeded Kaleát, és ha már nincs család, nincs együtt anyu és apu, akkor a kis pulya se legyen ott velük és szélnek eresztetted  :fél:  Nagyon tetszik Very Happy Hatalmas pacsi jár érte, főleg az újításaidért.
Izgalmas szál lett ahogy a tékozló lányból, a minden rosszba, de főleg rossz társaságok bűvkörébe belekeveredő lányt végül eljuttattad addig, hogy férje legyen és gyermeke, hogy végre boldogságra leljen, amit aztán olyan ügyesen porrá is zúztál mint annak a rendje  O.o Viszont azt hiszem, hogy a legjobb részét az egésznek és nem csak a történetnek de a karakternek is, a végén rejtetted el.: " Már jó ideje halottak, én mégis azt képzelem, hogy Benjamin él. Vannak tiszta pillanataim mikor eltudom fogadni a történteket..." Ennyi megpróbáltatás és viszontagság után nem is csodálkozok abban, hogy szegény lánynak valami kattan a fejecskéjében, viszont ezzel a kis résszel olyan erőt mozgattál meg a lapodban, amire ember nem gondolt volna. Sokan túllépnek, elfogadják, nem fogadják. De, hogy két érzés között lavírozzanak, nagyon ritka a kijátszott példája ennek, és ugyan így kritikus is, hiszen ezzel még nagyobb kíváncsisággal töltöd el az olvasókat afelől, hogy miként fogod tudni ezt a szálat tartani? Very Happy Mennyire találod meg az arany középutat, vagy billensz el az egyik vagy épp a másik irányba? Én kíváncsian várom!

Nnno de ennyi várakozás után nem is szaporítanám tovább a szót, összességében egy nagyon izgalmas karaktert alkottál akinek életútját nagy örömmel fogom nyomonkövetni  :nee:
Nagyon jó játékokat és remek szórakozást, időtöltést kívánok neked! :nyomnyom:

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kalea Yekaterina Razin
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: