Pénz, pénz, pénz...

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Pénz, pénz, pénz...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Pénz, pénz, pénz... •• 11th Szeptember 2017, 16:06



Minden arany, ami fénylik


21+
Időnként rohadtul nem értek semmit. Legfőképpen Juri Kazakovot nem. Úgy érzem valamilyen szinten baszakszik velem, és legszívesebben ezért kedvem lenne bemosni neki egyet. Vagy kettőt is akár. Ha valaki kérdezné, hogy miért, mit csinál? Akkor a válaszom az lenne: Leginkább semmit. Csak időnként érzem úgy mintha figyelne. Szemmel tart, vagy mi. Méricskél. Csak azért, hogy a következő pillanatban úgy nézzen át rajtam, mintha levegőből lennék. Kibaszottul zavar a dolog, nem tudok vele mit kezdeni.
Igazából azon sem csodálkoztam volna, ha meggondolja magát, és kirúg a gecibe. Mehettem volna vissza a szolgálathoz, újra csak irodai munkára.
Nem… azt hiszem, már nem tudnék csak úgy sima zsaru lenni ezek után. Persze, ez a tény, felvet néhány kérdést, de nem most fogok ezen elgondolkodni.
Viszont azt sem gondoltam volna, hogy bármit is rám bízna valaha is. Esélyt ad? Egyáltalán Kazakov képes lenne ilyesmivel foglalkozni? Vagy ha igen, az véletlen, vagy tudatos nála? Akar segíteni valamennyire, vagy csak adja a sors a lehetőségeket, és ő meg dobálózik vele, mint kisgyerek a pöttyöslasztival? Megannyi kérdés.
Mostanában túl sok van belőle, alájuk fulladok.
Szinte csodaként élem meg, amikor telefont kapok. Persze szabadnap, de ez a kutyát nem érdekli. Kazakovot sem. A Vörös és DD viszik az éjszakát, én meg legyek a belvárosban, itt és itt, délután háromra. Rendezvény, megnyitó délután ötkor. Szolid ruhát vegyek, lehetőleg a VoH emblémája nélkül. Legyek nagyon csinos, és nagyon néma. Lássak és még se. „Igenis, signore Kazakov.”
Azért utána néztem az interneten a dolognak. Neves orosz érmegyűjtemény bemutató kiállítása, aukcióval egybe kötve. Ha nem tudnám, amit tudok, biztosan meglepődnék, mit keres ott egy éjszakai bár tulaja. Ám válasz erre is van: Barátság, ismeretség? Végül is miért ne. Baráti szívességet bármikor, bárki adhat. Főleg egyik orosz a másiknak. Hát igen.
Azért azt még mindig nem hiszem, hogy a Russij Geduska adná a védelmet. Vannak erre kiváló szakemberek, bármelyik őrző-védő magáncégnél. Na igen, de ha én orosz lennék, és ismeretségem megengedné, nem egy másik oroszban bíznék meg maradéktalanul? Sokkal inkább, mint bármely olaszban.
Kérdések megválaszolva, pipa.
Igénybe vett némi időt, míg összekészültem. Ugyanis, nem rendelkeztem olyasmi öltözékkel, melyet nyugodt szívvel felvettem volna. Rohanvást kerestem fel a legközelebbi, valamennyire még is csak neves üzletet, és vásároltam magamnak egy megfelelő kiskosztümöt. Delfinkék egyenes szabású, combközépig érő szoknya, csípőig érő mellénnyel, tejfehér selyemblúzzal. A nem régen vásárolt fekete magassarkú épp megfelelő lesz hozzá. Otthon hajat mostam, szárítottam, némi festéket tettem a szempillámra, halvány rózsaszín szájfényt az ajkaimra, s a tükörbe pillantva úgy véltem, megfelel. Taxit hívtam, mert ilyen glancban még sem motorozhatok át a fél városon.
A megjelöl időben érkeztem az adott helyszínre.
Belvárosi galéria. Az utcára néző járdától, a helyiség mennyezetéig emelkedő üveg portáljait ezúttal fekete alapú üvegtapéta borítja. Rajta elefántfej méretű érmék százai hullnak lefelé. Fent arany betűk hirdetik a neves eseményt. Ajtaja csukva, előtte Kazakov egyik, látásból már ismert kétajtósa szobrozik. Zord, merev arccal, rideg tekintettel nézi végig, ahogy kiszállok a járműből pont előtte. Feléje tipegek, megállok előtte, ő nem mozdul. Kérdő pillantásom vonásait, íriszeit fürkészi, ahogy lepillant rám. Jó esetben az álláig érek épp.
-Ideragasztottak, vagy beengedsz?
Szívem szerint mellkason bökném, de tartok tőle, nem érti a tréfámat. Félek, lekaratézna itt az utcán. Felemelkednek a szemöldökei, gunyoros mosolya villan.
-Mit adsz érte?
Vigyorog baszki… Bele vigyorog gúnyosan a képembe. Szusszantok egyet, majd kényelmesen összefonom az ujjaimat a hátam mögött.
-Tőlem cseveghetünk is itt egy sort, de majd Te magyarázod el a Főnöknek, miért késtem. Okés?
Bűbájos mosolyom a képén landol. Magam vagyok a megtestesült angyali naivság. Hümment, vállat von, oldalra lép, sőt még az ajtót is kinyitja nekem.
-Jó fiú!
Paskolom meg a karját, ahogy ellépek előtte. Kuncogva hallgatom végig felmorranását, de már semmit nem tehet ellenem. Bent vagyok. Most már csak Kazakovot kéne megkeresnem. Azt mondta itt lesz, és ellát a további instrukciókkal. Hát lássuk: Hová bújtál Főnök? Egy, kettő, három, négy… sok, sok, sok, száz! Aki bújt, aki nem, lövök!
Beleborzongok a gondolatba egy pillanatra, talán azt még sem kéne. Ahogy körbe fut tekintetem az oszlopokkal vitrinekkel zsúfolt helyiségen, két üveges szekrény között villanásnyi időre pillantom meg öltönyös alakját. Hűha… ez tényleg valami elit buli lesz itt.
Feléje kopogok tűsarkaimon.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 12th Szeptember 2017, 14:20


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Kések, mint minidig. Nem mert úri kedvem így hozza, vagy netán, mert nem tehetek jobbat, hanem mert lusta vagyok élni és ezáltal elindulni is. Most vagyok túl egy 5 órás repülő úton. Pihennék.
A nappalok hűvösbe fordulna, egyenesen hidegre az éjszakák. Ami a lakásban nem fáj, de keveset vagyok otthon. Azt sem állítanám, hogy a VoH kötné le minden időm, oda is csak akkor járok be, ha már nagyon hiányolnak, márpedig az nem egy megszokott dolog, nem jellemzően sikoltoznak értem, hála a jó égnek, nem lennék partner benne. Azt hiszem semmiben sem.
Az elmúlt három napot odahaza töltöttem édes jó anyám hajlékában, Moszkva szép városában, hívve abban, hogy mint szülőanya ellát néhány jó tanáccsal arra való hivatkozásában, hogy messze benne is egy ember lakik.
A kurva ház semmit nem változott, mióta eljöttem, pedig nem vagyok hazajárós fajta, engem nem vonz a légkör, még a scsi is jobb, ha nem ő csinálja. Méregnek érzem, marja a torkom. Naiv voltam, haza siettem, hoztam magammal életem második szerelmét is, az apró életet, ami úgy tartozik hozzám, akár a karom vagy mindjárt a szívem is számításba jöhet. 3 kurva napot töltöttem el otthon, s anyám ugyan a gyerekkel békét kötött, de meghallgattam többször is, ama kedves tényközlést, hogy ennek a gyönyörű, ártatlan kisfiúnak milyen jövője lenne egy buzi párosnál? Csak nem akarom tönkre tenni? Igaz? Nem akarom, hogy gúnyolják? A baj abban rejlik, hogy nem hiszek ebben. Nekem ezzel nem okoz fájdalmat, nem hat a lelkemig, el sem éri. Miron a fiam, Dim a szerelmem, és ez a dolog összeköt. Nem vagyunk kevesebbek, nem is leszünk és ő sem lesz kevesebb ettől.
A gyerekhez legalább úgy állt, ahogy azt már el lehet fogadni, ha nem is az elvárt lenne. A lelki és szent beszéd nem hatott meg, a ház is ellenséges volt velem, anyám pedig arról győzködött, hogy csináljak magamnak másik gyereket, így már el sem mertem mondani Stellát, engem is összezúz a folyamatos leépítés. Agyfaszt kapok, amikor ezredszer hangzik el, hogy szar vagyok, hogy Dim milyen jól döntött, hogy kilépett a fertő kapcsolatból.
Ja, igen, milyen geci jól tette.
Mironnal azonban öröm volt az együtt töltött idő, az utazás, az, hogy csak 3 nőt akart anyám hozzám adni és azok jöttek is volna, hát milyen szép kisfiam van már. Még igaz is. Erősebb védelmet kaptam, mint odahaza, ebből kifolyólag azt képzelték valami híresség vagyok, de legalább kurva gazdag. Jószerivel igaz is, noha ez kéne, hogy legyen az otthonom.
A régi szobám, új bútorzata, festése, felnőtté varázsolása, nem mulasztotta el a lelkemben lakó zavaró félelmet, a riadt éjszakákat. Motelba kellett volna mennem, naiv voltam, hittem, hogy kapok vigaszt, hogy anyámban egy nő lakik, lélek. De azt hiszem azt apám kiverte belőle, ahogy megtette velem is.
Mire újra Firenze utcáit tapostam, már alig vártam, hogy hazatérjek. Tanultam, sokat. Soha többet nem megyek arra a férgekkel teli házba, minden szar emlék a felszínre úszott, ha nincs ott Miron, nem bújhatok hozzá, talán meg is őrülök. Minden embernek kell otthon, nos nekem az otthon ott van, ahol Ők vannak.
Micha elvitte a bébit, haza, az apjához, máris hiányzik. Vissza a dolgos hétköznapokba.
Kések, nem keveset, mellékesen nem is érdekel. Leszarom kapszula egy levéllel kúszik a szervezetemben, a kokain mellett. Mégis fáradok, jól lehet agyban sokkal jobban, mint testben.
Bár Dim elég nyitott, már nem sugárzik belőle a veszett gyűlölet irányomba…
Leparkolom a Bugattit, olyan lelkesen lépek ki a kaszniból, mintha gyökérkezelésre lennék hivatott.
Az emberem áll az ajtóban, csak biccent, öltönyös alakom láttán, kérdés nélkül feleli meg, hogy eddig minden rendben. Szuper, remélhetőleg fel sem tűnt a király késésem, ami nem sok csak 47 perc, tiszta úrias vagyok , még a végén megéri ide jönnöm.
Azt erősen be kell ám látni, hogy pont telibe fosom az érme készletet, tőlem akár bélyeget is tolhatnának az arcunk alá, én a társasági része miatt jöttem, beszédem van pár emberrel, jól lehet szervezőként vagyok feltüntetve a szépséges meghívókon, akár valami kibaszott gyerekzsúr. Lehet, hogy bohóc jelmezt kellett volna öltöznöm, lehettem volna egyből Az, a nagy Ő Az.
Mosoly kúszik az arcomra, belépek a fesztivál hangulatba, egy döglött fesztiváléba. Tekintetek akadnak az alakomra, két emberemből egy szegődik mellém. A helyzet elég halott, és ekkor villan be, hogy bazdmeg el sem késtem. Ha ennyien vannak itt csak, akkor nemhogy nem késtem de korábban vagyok. Ó rohadt élet, naná, hogy itt baszom a rezet előbb, hiszen most jöttem oroszhonból, ahol egy órával később van. Ennyit a tervezett késéről.
Elvigyorodom, magamhoz ragadok egy tálcán hordott poharat, aztán tiszteletkört teszek, ahogy mások is éppen ezzel vannak elfoglalva.
Sejtelmes szavakat váltunk, már tudom, hogy ki miért van itt, ki mit szeretne, kinek kell szívesség és ki lesz az, aki ma tesz nekem, vagy holnap. S szívességbank megnyitja kapuit.
Fél órája keringek, amikor a tekintetem megakad a pultosomon. Szuper. Megértette, hogy itt a helye, nem kérette magát. Stellát hívtam volna, hozzá vagyok szokva, nem mert Nia kevésbé lenne jó abban, amit csinál, de nem tudom még mennyire megbízható és itt most nagykutyák ugatják körbe a kerítésnyi kolbászt.
A legkevesebben jöttek az érmék miatt, itt ma is nagyobb dolgok vannak születőben.
Bankár urunk felvonul a 21 éves feleségével, a faszi meg a 60 felé közelít, szép is a szerelem
Felé indulok, kezem a nő vállára ejtem, magammal vonom egy pillanatra. Köszönés nélkül súgok a fülére. Legalább nem öltözött kihívóan, elismerően biccentek.
- A férfi csíkos öltönyben, a 20-as szőkével a Cariparma igazgatója, elég nagy segítség nekünk, hogy jól menjen a VoH. – biztos vagyok benne, hogy tudja a Cariparma elég nagy bank, nincs ugyan hitelünk náluk, de még simán lehet.
- A kis köpcös férfi, a piros öltönyben. – nem nézek arra, ahol a férfi áll, ne lássa, hogy róla beszélek.
- A külügyminiszter szeretője, na persze tisztes házasságban él. – a miniszter maga is férfi, szóval a kapcsolatuk nem hivatalos.
- A vörös nő, pezsgővel, sárga sállal. Az Agnus Dei befolyásos támogatója. A többiekről később. Őket figyeled, a szájukról olvasol, tudni akarom kivel, hol és mikor beszélgetnek, kikkel látod úgy, hogy szervezkednek. – biztos vagyok benne, hogy nem kérdez vissza, mert akkor belelépek a szájába. Remélem nem hitte, hogy poharakat fog csak körbe hordozni.
- Csipkedj infókat. – persze dolgozni is fog, nem féltem, hogy unalmában nem tud magával mit kezdeni. Leszarom, ha flörtöl, azt is, ha megdugatja magát bárkivel, csak tudjon meg érdekességeket. Ha jól csinálja, bizalmi kör nálam, és teszt tőlem neki. Látni akarom a szemében, hogy megértette, mielőtt ellépek mellőle, ujjaim végig futnak a nyakán, hogy jelezzem a Nő hozzám tartozik, s ezáltal emelek az értékén. A többiek ugyanazért vannak itt, amiért én, hogy megtudják, hogy állnak most a dolgok. Rólam köztudott, hogy három szórakozóhelyet vezetek. Inmti árintéssel válok el Niától, hogy melóba álljon, de mindenki tudja az enyém, és ezért mindennél jobban akarják.
I remain who I always wanted to be


A hozzászólást Juri Mikail Kazakov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2nd Október 2017, 10:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 13th Szeptember 2017, 15:27



Minden arany, ami fénylik...


21+
A vitrinekből olykor felém szikrázik egy-egy apró korong. Vonzza a tekintetet, de inkább csak a látószögeimnek engedek némi kalandozást. Nem akarom szem elől téveszteni Kazakovot. Tálcás lány sétál el mellettem, tálcáján pezsgős poharak, üresek, telik. Nyugtázom a dolgot, legalább nem nekem kell az egész termet átloholnom. Kissé megnyújtom lépteimet, de arra ügyelek, hogy tartásom, mozgásom tökéletes legyen, mint egy modellé. Érzem, hogy jó néhány szempár tapad rám. Nem ismernek. Én sem őket. Ajkamon halvány mosoly.
Kazakovhoz lépek. Karja átöleli a vállamat, magával pördít. Mintha bizalmas viszonyunk lenne, s csak azért nem csókol meg nyilvánosan, nehogy megszólják, még is mindenki tudja, együtt vagyunk. Megkoronázza ezt azzal, ahogy fülemhez hajol. Kissé oldalra döntöm a fejem, mosolyom elszélesedik. A külső szemlélő számára kétség sem férhet hozzá, hogy épp valami igen kellemeset súg a fülembe. Érzékelem felőle ezt a kifelé mutatott felállást, alkalmazkodom. Tenyerem gyengéden simul mellkasára, mintha ezzel tartanám csupán vissza a mélyebb közelségtől. Szinte már intim a pillanat. Leeresztem szemhéjamat, csupán pilláim alól fürkészem a termet, nem fordulva arra, akikről beszél, de azért valamennyire beazonosítom az adott személyeket. Majd ráérek később is megszemlélni őket alaposan.
A csíkos öltönyös pasas, a huszonéves szőkével elég taszító látvány. ~Biiiiztos nem a pénzéért szereti.~ Ötlik fel bennem a gondolat. Malac arc, ragadozó szemek. A csokornyakkendő laposra préselődik a toka alatt. A zakó éppen csak összeér a kerek hason, a nadrág szárait felkapja elől a comb. A nő, jó fél fejjel magasabb, festett szőke, kissé szögletes arccal. Szép is lehetne, ha nem ülne arcára a hideg számítás. Hosszú combjai kilátszanak a csípőjére feszülő szoknya alól.
Felkuncogok halkan, mintha Kazakov valami kellemeset súgna épp a fülembe. Tekintetem tovább vándorol. A köpcös koránt sem olyan túlsúlyos, mint a bankár, de piros öltönye visszás érzéseket kelt bennem. Lúdbőrözni kezd tőle a hátam, pedig sokkal jobb lenne, ha inkább Kazakov forró leheletétől borzonganék. A gondolattól megingok egy pillanatra. Kedvem lenne belemarkolni a lezserül szétnyíló ing elejébe, és magamhoz rántani a pasast, számmal keményem az ajkára kapni, és mohó csókot lopni tőle. Erőszakkal lököm félre a gondolatot, még mielőtt meggondolatlant teszek. Hangjára koncentrálok. Elteszem az infót a köpcösről, hogy a következő célszemélyt vonjam górcső alá. Magas, középkorán túllévő, még is jól karbantartott, karcsú nőre siklik tekintetem. Haja középvörös zuhatag, szempillái és mellei sem eredetiek. Fekete ruhájához jól passzol a napsárga selyemsál. Majdnem tökéletes alakját szolidan öleli körül az egyenes szabású ruha. Egyelőre egyedül álldogál, poharából pezsgőt kortyolgat.
-Ahogy kívánod!
Suttogom a fülére, mielőtt eltávolodhatna, elég látványosan ahhoz, hogy ha valaki minket figyel, és netán ő is olvasna szájról, hát érezze, engedelmes szerető vagyok. Mielőtt végleg eltávolodik tőlem, ujjaival még végig cirógat a nyakamon. Borsószemek gurulnak végig gerincem mentén, akaratlanul kapok levegő után. Érezheti, ha csak egy picit is figyel még rám. Eszembe villan az álom, amit azon az éjjelen láttam. A tangózó férfi, s ahogy ellép mellőlem, utána pillantok. Nem tudom ki veszi észre, de tekintetem mélyén eleven lángként lobog a vágy. Erőszakkal verem ki a fejemből, aprót csóválva is rajta, hogy megfordulva a pult felé induljak. Hogy az, aki eddig esetleg figyelte kettősünket most megrökönyödve gondolna arra, hogy a VoH tulaja a pultos lánnyal hetyeg… hát az nem hiszem, hogy jobban megvetné ezt, mint a csíkos öltönyöst a huszonéves feleséggel, vagy a miniszter szeretőjét.
A pultba lépek, azonnal helyére zökken a világ. Itt érzem igazán otthon magam. Poharakat és egyéb eszközöket rakosgatok, átrendezem kissé a terepet, hogy minden nekem legyen kéz alatt. Tekintetem pedig a vendégeken svenkel fel és alá. Elfut, majd vissza-visszatér, hol egyik, hol másik megadott személyhez.
Először a piros öltönyös köpcös mozdul. Merev képére mosoly ül, ahogy megindul valaki felé. Sajnos az egyik vitrintől épp nem látom. Mintha keresnék valamit, lépek ki a pultból. Tekintetem lopva kúszik a megfelelő irányba. Számomra ismeretlen férfi kezét szorongatja épp. Sima kézfogásnak is tűnhetne. Inkább a mosolyuk az, mely valahol a viszolygásomat felébreszti. Megjegyzem magamnak a pasas képét. Alaposan kopaszodó, borostát viselő, egyébként jól szituált, már-már sportos kinézetű, középkora végén járó férfi, elegáns angolos szabású, halszálka mintás, sötétszürke öltönyben. Végre elengedik egymás kezét, és Halszálka megveregeti Köpcös vállait. Kicsit közelebb hajol a fülébe suttog. Sajnos, én nem látom a száját. De mintha megérezné, hogy nézem, tekintete a Köpcös válla felett felém rebben. Úgy csinálok, mintha épp most pillantottam volna én is arra. Íriszeink fénye találkozik, biccentek felé. Visszabiccent, én meg már is ellépek oldalra, kicsúszik a látóteremből.
Egy puha törlőruhát ragadok, végig húzom a pult tetején. Árnyék vetül rá. Sárgasál az. Mosolyogva fordulok feléje, írisze végig fut rajtam. Zavarba hoz némileg. Férfiak szoktak így megbámulni. Koktélt kér. Gépies, gyors mozdulatokkal keverem ki neki, amit kért, mosolyogva nyújtom át. Szándékkal teszi, hogy ráfog kissé az ujjaimra. Sóhajtok. Ismerem ezt a gesztust. Ismeretlen férfi torpan meg mellettünk, és ment meg a helyzettől, ismerőseként köszöntve a nőt. A férfi kávét kér, fecsegni kezdenek. Valami közeli eseményről, ahol majd találkoznak. Szóba kerül egy nő is, aki mindkettőjük ismerőse. Két értelmű szavaikból, lopva meglesett gesztusaikból leszűröm, hogy ez több lehet sima ismerettségnél.
Fura csilingelő hang kelti fel a figyelmet. Minden arra felé fordul. Megkezdődik az ünnepélyes megnyitó. Tálcát ragadok, pezsgővel telt poharakat sorakoztatok rá, és útnak indulok a termen át.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 16th Szeptember 2017, 14:54


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21A kiállítás olyan izgalmas, menten ide hányok a nagy érzelmi kitöréstől. Elnyomok egy ásítást, majd Niához visznek a lépteim. Titkokat súgok a fülébe, illatával töltöm meg a tüdőm, emlékekkel az elmém, tompán sajogva üdvözlöm a vágyakat, amik agyban jelen vannak, máshogy nem reagál a testem. Nem adok neki esélyt. Így élem túl a napokat az éjszakákat, az más kérdés, hogy az agyam robban ezer darabra, hogy a vágyak ugyanúgy gyűrűznek a testeben, csak nincs szabad út kifelé. Felkorbácsolja az ereim és sajnos dühhullámokat húz a gerincemre.
A lány füléhez hajolok, információt súgok olyan bizalmasan, mintha éppen az estét beszélnénk le, és valahol azt is tesszük.
Tenyere a mellkasomon égető pajzs.
- Amikor megint letegezel, kitépem a nyelved és feldugom a seggedbe! - megtoldom egy mosollyal, hogy érezze nem csak fenyegetek, meg is teszem. Távolságot tart, olyat, amit muszáj, hogy tudjuk hol a helyünk a világban. Ő azért, hogy ne próbáljam meg a farkam letolnia torkán és végül ne fojtsam meg azért mert nem fog sikerülni. Na persze azt is letolhatom a gigáján, ami még löttyedten is előfordulhat, de nem lenne boldog tőle.
Ellépek, hagyom érvényesülni, kicsit játszani, összeszedni magát, begyűjteni a kért infókat, hogy aztán majd beszámoljon nekem.
Nagyjából 30 perc telhet el, kedvenc bankárommal vitatjuk meg a helyi híreket, értsd azt hiszi tud nekem újat mondani. Álomittasan pillantok jobbra-balra, menekülő útvonalat keresek. Hol egy vészkijárat jelzés? Lelépek, megdöglök, idehalok, vagy három lépéssel arrébb. Mindegy is.
Nia felé pillantok, teszi a dolgát, partnert váltok, két lépést teszek, amikor megmoccan a világ körülöttem. Hangos dörrenéssel zúdul rám a valóság, a falak megrázkódnak, felszólal az első robbanás. Két kezem a fejem fölé emelem, mintha az megmenthetne attól, hogy rám dőljön az épület. Igazából a kezem a fejem fölött nem sokat fog segíteni.
Sikítás hangzik fel minden irányból, újabb dörrenés, leáll a szívem, majd újra lódul. A szent zűrzavarban a tekintetem a pultosom után kutat, valaki nekem ütközik, vakolat hullik a fejemre.
Felzúg a vérem, kiszúrom Niát, felé lendülök, mielőtt észbe kapna, erősen a csuklójára szorítok, úgy rántom magammal, mint egy engedelmes rongybabát.
A kijárat felé vonszolom, de azonnal látható, hogy se ki, se be állapot uralkodik a kiállításnak helyet adó épület ajtajaiban.
Érmék csörömpölnek a padlón, emberek tipornak rajtuk, keveset látok a szállongó pórban. Úgy fordulok meg, ujjaim között a lány csuklójával, hogy majdnem elcsúszom. A hátsó irodákat is ismerem, jártam itt ezerszer, arra veszem az irányt.
Tekintetem sarkából látom meg a bent kavargó fegyveres alakokat. Kurva élet.
Sprintelek a csajjal a nyomomban a hosszú folyóson, a végéig akarok eljutni.
Adrenalin nyargal az ereimben, mint egy dühös kutya, ezer gondolat fut át az agyamon, talpam alatt nyikorog a csempe, el innen. Ha célpont vagyok, akkor a csaj maximum a pajzsom lehet. Egyetlen pisztoly van nálam,
nem fog életet menteni.
I remain who I always wanted to be
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 18th Szeptember 2017, 14:24



Golyófütty. Zene füleimnek.


21+
Kurvára szeretném elmondani neki, hogy tökre mindegy, hogy tegezem, vagy magázom. Oly mértékben felesleges ez a baromság, hogy csak na! Magázva is el tudok küldeni tiszteletlenül bárkit a büdös francba, ahogy tegeződve is tudok mély tisztelettel beszélni. Marhaság, de csak egy sóhajtással adom tudtára, legyen óhaja szerint. Majd egyszer, ha kicsivel jobb lesz a viszonyunk, talán elmagyarázom neki ezt is.
Jobb viszony? Basszafel! A büdös életbe nem lesz Kazakovval jobb a viszonyom. Néha úgy érzem tűz és víz vagyunk. Egyszerre zabáljuk fel egymást, miközben ki is oltjuk a másikat. Királyság, nem?
Nem tehetek róla, de egyszerűen megveszek a közelében. Képtelen vagyok uralkodni magamon. Valamit mindig tennem kell, hogy rám figyeljen, akár csak annyit, hogy tegezve suttogok a fülébe.
Tálcával sétálok hát az emberek között, fülem, szemem nyitva, hogy halljak és lássak. Megnézem a jelenlévőket, rögzítem magamban az arcokat, ruhákat, hogy ki kivel beszélget, s ha a szavakat is elcsípem, megjegyzem őket. Közelebb somfordálok a párocskához, majd útba ejtem a piros öltönyöst is, és magam sem veszem észre, alig négy lépésnyire vagyok Kazakovtól. Már megint a közelébe sodort az utam. Épp a kedvenc bankárunkkal cserél eszmét, így nem is zavarnám őket. Látószögembe kéz nyúlik be, az egyik poharat emeli le a tálcáról. Majd még egyet. Ellép mellőlem. Én is ezt tenném, lépnék tovább, amikor egy pillanatra, mintha megállna körülöttem a világ. Látom a lelassuló porszemeket, ahogy lebegnek a fényben. Az egyik nő megrázza a fejét még, de tincsei úsznak a levegőben. Lépések, mozdulatok lassulnak le, fagynak meg. Csak mintha én maradnék benne az idő sodrában.
Érzem, ahogy finoman megmozdul a talpam alatt a talaj, látom, ahogy végtelen lassúsággal megrezeg minden. Aztán egy szívverésnyi idő alatt tér vissza az idő körém. Fül siketítő robbanás rázza meg a helyet. A talaj rezonál alattam, vakolat és por hullik a nyakamba. A tálca lecsúszik a tenyeremről, de nem kapkodok utána. Oldalra lendítem a karom, hogy meglökjem a felém dőlő egyik vitrint, mielőtt az egész a nyakamba borulna. Sikerül.
Ujjak kulcsolódnak csuklómra, valaki megránt. Önkéntelenül pördülök utána, bár megpróbálok ellent tartani. Ez persze csak addig tart, míg rá nem jövök, Kazakov ujjaival van dolgom.
Első lendületből a kijárat felé rohan, engedelmesen lépek utána, bár koránt sem érzem a pánikot, aminek lehet, jelen kéne lenni a lelkemben. Valahogy olyan, mintha nem is velem történne. Látom és érzem persze. Hallom a sikolyokat, a fájdalmas jajkiáltást, hörgést. Tudom, hogy valaki a közelemben haldoklik. Nincs időm foglalkozni vele. Most nincs.
Kazakov megtorpan, majd megfordul. Irányt váltunk. Alig bírom követni a fordulását. Ő megcsúszik a törmelékeken, és botladozom a magassarkúban. Ujjai úgy szorítják a csuklómat, hogy az már fáj, tartok tőle, mire elérünk valahová, úgy elzsibbad, hogy még egy amputálást is bevállalhatnék simán. Megmozgatom az ujjaimat, hogy enyhítsek az érzéstelenedésen, de már is lépek tovább. Megindulunk vissza, az épület belseje felé. Nem tudom miféle helyiségek vannak itt, nem jártam még erre. Irodáknak gondolom. Amelyik felé közeledünk, abban ismeretlen alakok kavarognak. Fegyvereken csillan meg tompán a fény. “Basszus!”
Őrült tempóban rohanunk egy végeláthatatlannak tűnő folyosón. Úgy érzem, hét mérföldet lépő cipőben vagyok, a folyosó meg nyúlik, mint valami tészta. Mintha egy helyben topognánk. Sejtem a végére szeretne eljutni, de nem tesz boldoggá a gondolat, hogy hátul lévén, én vagyok a kevlárja. Vele rohanok, de a vállam felett hátra nézek. Por száll be a folyosóra. A robbanás moraja már elült, csak a por terjed még, meg a sebesültek kiáltozásai. Vissza kéne mennem, segíteni. Ez lenne a dolgom. Azzal nyugtatom magam, hogy lesznek ott mások. A rendőrség, mentők, tűzoltók, hamar ideérnek, és megmentik, aki menthető. De addig is, nekünk túl kell élni.
Visszapillantok, Kazakov hátára. “Hát legyen, Főnök!”
Elérjük a folyosó végét, kilincset próbál. Míg ő próbálkozik, újra hátrapillantok. Két-három fejet látok, alakok a homályban. A por körülrajzolja őket. Kezükben fegyver.
-Baszki!
Szisszenem magam elé, majd szabad kezem tenyerével támasztok a hátára. Érzékelem, hogy megnyílik előtte az ajtó, s bár lehet, hogy lépne már be, de én is segítek neki. Meglököm. Felső testem már bent, hátsó lábam még kint, amikor felhangzik az oly jól ismert fütyülő hang. Beugrok az ajtón, vélhetően magam előtt taszítva Kazakovot, de ez legyen a legkisebb bajunk. Nem tudom mik a szándékai, de én nem akarok az ajtó előtt maradni. Vékony. Túl vékony ahhoz, hogy megvédjen.
Talán az ablak felé igyekezne, elég egy gyors pillantás, hogy lássam, arra felé nincs kiút. Zsákutca.
-Bassza meg!
Megragadom a karját, és megpróbálom oldalra rántani, el az ajtó elől. Nem maradhatunk ott. Viszont valahogy el kéne zárnunk a bejáratot.
-Toljuk elé!
Mutatok rá egy közeli polcos szekrénykére, ami van elég nehéz, hogy megfogja kicsit az ajtót, de nem annyira, hogy ne tudjuk ketten könnyedén az ajtó elé lökni. Kint felugatnak a fegyverek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 20th Szeptember 2017, 11:25


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Szeretném üdvözült mosollyal köszönteni a pánikot, ami rám kacsint a gyomrom aljából, de a robotpilóta átveszi az irányítást, az egyszer volt zsaru a pandúrból vált rabló és zsivány tudja mi a dolga. Az izmaim maguktól mozdulnak, nem tervezek meg semmit, hagyom, hogy az ösztöneim segítségemre siessenek. A lány vékony csuklója az ujjaim között menedék neki és kicsit nekem is. Tudom, hogy nem akarom hagyni meghalni, én hoztam ide, ahogy azt is, hogy én itt ma csak másodlagos célpont vagyok, vagy sokadlagos. Nem miattam vannak itt, simán fejbe lőttek volna már, ha úgy alakulna.
A folyosón trappolunk végig, orromban még erősen él a por szaga, a robbanás emléke, a fülem még aprót cseng is.
Sikolyok nyomják el a terrortámadás követeléseit, nem hiszem, hogy érme gyűjtök lennének, bár manapság az sem kizárt. Ami mondjuk nekik kelhet, azt nem robbantják fel ilyen lazán, de magukhoz sem veszik.
Magammal rántom a csajt a csúszós talajon, ajtókon próbálok benyomakodni, remélem minduntalan a hátamon koppan, el mégsem engedem el a kezét, nehogy elhagyjam, aztán keresgélnem kelljen. Milyen mókás lenne… csak nem vagyok vicces kedvemben. Jobban szeretnék sírni, mint nevetni. Itt meghalni nem a kedvemre való, mert Mironra is én vigyázok, mellé Dim… az emléke meggyorsítja a lépteimet.
Keveset hallok, a fülem cseng, a szívem vadul dörömböli a násztáncot, amit az életemért jár a többi szervemmel.
Az utolsó ajtó kilincsére siklik a tenyerem, megnyomom befelé, megnyílik a pokol kapuja és Nia kedélyesen betaszít rajta. Odakint felugat egy fegyver, harapása a halat bántja, becsapódik az ajtó mögöttünk.
Kiengedem ujjaim közül a nő csuklóját, az ablakra pillantok, király. Jó döntést hoztam. Vállveregetés magamnak, nem ismer határokat végtelen ügyességem.
Oldalra lépek, a következő golyó megreccsenti az ajtó puha fáját. Niát felkenem a falra egy pillanatra, míg körbe nézek.
A polcra pillantok, megrázom a fejem, totál felesleges. Mi nem jutunk ki, ő nem jut be, akkor mi lesz? Kiéhezünk?
Az irodához tartozó mosdóhoz sietek, résre nyitom az ajtót, felpattintom a lámpát, a nőt pedig magammal rántom a méretes íróasztal mögé, kezemben eddigre hidegen simul a Magnum fém agya. Lábbal nyílik az ajtó, a belépőt megzavarja a kiszűrődő fény, mire végig gondolja, arra lép, majdnem fejbe bassza a visszacsapódó ajtó. Kiteszi a kezét, félig elfordul. Pedig tudja, hogy óvatlan lépés, mire átgondolja felemelkedem az asztal mögül félig, aggyal festem meg az ajtó fehérjét.
- Segíts! – Görnyedten sietek az ajtó felé, hogy berángassam a hullát. Rácsukhassam az ajtót.
kezénél fogva húzom be a hullát, a teste még tűzforró, még talán a vére is pulzál, amikor már az ajtót baszom rá.
- Tudsz lőni? – sebes mozdulatokkal hajolok le, veszem magamhoz az egykorvolt fegyverét, kérdőn pillantok a pultosomra.
Manapság mindent kinézek belőlük, hogy futnak, ütnek, lőnek. Azt tudom, hogy utcaharcon edződött, akkor lehet nem lesz neki újdonság egy pisztoly, nem lepne meg.
Látni akarom, hogy mennyire fél, mennyire hidegvérű, képben van? Figyel? Pánikol? Tudni akarom itt jár-e agyban. Most van egy kevéske időnk, ha nem is sok, de akkor is valamennyi. Pár percünk talán akad arra, hogy összeszedjük erőinket.
Ezerrel dobol a vérem, lüktet a szívem, a kokain őrült táncot jár az ereimben, éledezik a túlélési ösztönöm. Telefont ragadok, 1-es gomb. Kikeltem az ágyból Dimet, három szóval hívom magamhoz, tudom, hogy nem egyedül jön. Ki kell bírnunk úgy 20 percet, ha annyit túlélünk megjön az erősítés. Odakint pedig három emberem küzd az életemért. Fegyverek ropognak, lassan elcsendesedik a világ a robbanástól.
I remain who I always wanted to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 21st Szeptember 2017, 19:45



Golyófütty-szonáta


21+
Kattog az agyam. Mi a faszomért robbantottak. Manapság annyi felől hallani ilyen-olyan terrortámadást. Még sem hiszem, hogy erről lenne szó. Kibaszott maffia! Szinte a zsigereimben érzem, hogy inkább ehhez van köze, mint az aktuálpolitikához. Talán épp azzal „menekülök”, akinek a bőrére pályáznak. Jó esély nyílik a halálra. Akaratlanul vigyorodom el, ahogy beugrik a Star Trek klingonja: „Jó nap ez a halálra! Legyen szép halálod!” Hát bazd meg! Ki a tököm akar ideje korán a walhallába jutni?
Az utolsó ajtóig megpróbálkozunk néhánnyal, én mindannyiszor felkenődök a pasas hátára. Nyögve szitkozódom magamban, félig elharapott nyelvvel. Majd berobbanunk az utolsó iroda ajtaján, s mindkettőnknek elég egy pillantás, hogy tudjuk, zsákutcába rohantunk. Túlnyomás tolja szét az agyamat, mint amikor hirtelen zúgunk le a hegyi úton. Nem cseng a fülem, érdekes módon, de minden hang tompa. Még az is, ahogy kint füttyögnek a lövedékek.
A falnak ránt, rám tehénkedik. Más szituációban imádnám a helyzetet, eljátszadoznék tincseivel, nyaka köré fonnám karjaimat, derekára a lábam, mit számítana, hogy a fal egyenetlenségei ragyákat vésnének a hátamba.”Ébredj Nia! Ez itt egy fegyver-party!”
Mégis, hol jár az eszem? De hát mit tegyek, a fickó közelsége ezt váltja ki belőlem. Egyszerűen imádom a pasast, az sem csökkenti az élményt, hogy épp most halálosdit játsszunk. Egyszer olvastam valahol, hogy a vészhelyzetek fokozzák a nemi vágyat. Lehet, hogy kurvára igaza volt annak a seggfejnek, aki ezt leírta.
De végre lemászik rólam, én meg a falról, ténykedünk. Ajtót nyit, villanyt kapcsol, kissé elvakít, így hálásan veszem, hogy magával ránt az íróasztal mögé. Belézúgok! Jah, már nem! Így aztán csak mellé rogyok, kicsivé leszek. Én vagyok kérem a porszem a szőnyegen. Reccsen az ajtó, a böszme talppal nyit magának utat, hogy válaszul majdnem fejbe nyomja őt a visszacsapódó. Kazakov meg emelkedik mellettem, egy marha nagy magnum mered az ajtóban vaksizó fickóra.
Most… most kéne közbelépnem, mint rendőrnek, kiabálni valami olyasmit, hogy ez itt a rendőrség, és mindenki dobjon el a kezéből mindent, és feküdjön szépen hasra, feje fölé tegye a kezeit. De nem vagyok hülye. Életveszélyben vagyok, így hagyom, teljes lelki nyugalommal, hogy Kazakov ledurrantsa a rosszarcút. Hiába a hangtompító. A robbanástól még süketelő fülemnek robajként hat a magnum durranása. A fickó szétcsapja a karjait, elhajít ezt-azt. Még mondani sem kellett neki, hogy tegye le a fegyvert, megteszi magától is. Csak a szoba falát és az ajtót koszolja össze.
-Fujj! -Egyenesedek fel.- Micsoda randa munka!
Ez persze nem Kazakovnak szól, hanem az újdonsült hullának. A felkérésre persze sietősen követem, megragadom a hulla másik felén a göncöt, berángatjuk a szobába. Hevenyészett biztonságot ad a kilyuggatott, berúgott ajtó, de messziről talán úgy tűnik, mintha. Felpillantok Kazakovra, semmit nem látok a sötét tekintetéből a félhomályban.
-Egy kicsit. Tudom, melyik végén kell állni, hogy túléljem.
Most mondjam el neki, hogy kitűnő voltam ebből is az akadémián? Höhh! Mit szólna hozzá?
Kezemet nyújtom a stukkerért. Ha a markomba adja, akkor először a külsejét vizsgálom meg.
-Kilenc milliméteres Beretta. Jó kis mordály. De csak tíz golyó fér a tárba. Nézzük meg, van-e még nála tartaléktár.
Én közben kiugratom a tárat. Látom, hogy bizony ezzel puffogtatott utánunk, talán, ha két töltény van benne. Nem sokra megyünk vele. Elhajítom, és leguggolok a néhai mellé. Szakavatott, gyors mozdulatokkal tapogatom végig, és közben próbálok nem gondolni arra, hogy most vajon mi járhat a fejében? Már ami engem illet. De erre majd ráérek később is, amikor már túl vagyunk ezen. Telefonál. Dimitrijt hívja. Szűk félóra és itt vannak. Addig kell túlélnünk. Kintről beszűrődik némi lövöldözés hangja.
Négy tárat szedek össze a fickótól, ez alsó hangon is negyven golyó. A fele időre sem lesz elég, ha csak nem találunk ki valamit, de kurva gyorsan.
-Mit gondol, mi a szar ez?
Természetesen a robbanásra, a fegyveres tűzharcra gondolok. Hátha van valami elképzelése arról, mi a szarért is akarnak kinyiffantani bennünket? Mert az oké, hogy volt a nagy bumm, de az már elült a porral együtt, és ha valami cucc kell, hát már vihetnék is. De saját gyanúm szerint, ezek a rosszarcúak jöttek valakiért. S lehet, elég nekik holtan is a tag. Nos hát… ha rajtam múlik, és Kazakovot akarják, akkor… „Nem fog összejönni!” Elvigyorodok Wesley Snipes hangjára.
-Basszunk ki velük Főnök!
Vigyorogva nézek rá, miközben megvonom kicsit a vállaimat. Bármit találjon is ki a pasas, rám számíthat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 25th Szeptember 2017, 17:02


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Eggyel kevesebb, a muki cséphadar a levegőben, ha viccesebb kedvem lenne, akkor malmot kötnék a karjaira és lenne szélerőrművem, viszonylag hamar lemerülős, de mindig lehet valamivel pótolni, ámvagy valakivel. A lövések zaja még a fülemben visszhangzik, csengetnek.
Érzem a kifröccsenő vér semmihez sem hasonlítható illatát, az édes burjánzását, amivel mintát hányok a falra.
Aprónyit félek,hogy a bringa mellettem sikoltó görcsöt kap, hiszen múltkor sem bírta jól a hulla látványát. Igaz, azt ő intézte magának, ezzel meg én színeztem be a falat. A kérdés az, hogy mit fog gondolni, olyan lazán pukkantom fejbe az ürgét, mintha nutelláról csavarnám le a fedelét, ez kérem nem normális, de jómagam sem vagyok az.
Lóporszag keveredik a vérrel és még csak meg sem izzadtam. Mikor lett sport az ölés? Mikortól nem számít ki hal meg? Talán azóta, hogy én vagy Ő? Ez a tét. Talán a háborúban vesztettem az érdeklődésem mások élete iránt, vagy zsaruként az utcán, esetleg, amikor apám kilehelte rothadó lelkét, vigasz volt a földnek, anyámnak pedig a pokol. Kurvára nem tudott mit kezdeni az életével, a szabadsággal, az önállósággal. Rettegett, hogy többé senki nem igazítja el az életét, pedig most is megél. Igaz egyre jobban gyűlöl, lévén a buzi fia vagyok. Óh ha sejtené. Jó, mondjuk Miront csípi, de ki nem?
Az elhalotthoz lépek, intek a nőnek, hogy segítsen berángatni, akárhonnan nézem 100 kiló, még nekem is teher, főleg, hogy öregszem, a derekam sem a régi.
- Ha végeztünk megmasszírozol? - a kérdés költői, de bennem dolgozik a kokain meg a robotzsaru, sajnos nem fémből és nem vagyok még csak sérthetetlen sem.
- Hát... rendesen eldobta az agyát. - vállat rántok, hát bazdmeg lője le máskor ő úgy, hogy nem fröccsen szanaszéjjel, mi vagyok én, egy kikurt vámpírvadász?
Kezébe nyomom a néha fegyverét, csövére csavart csillapítóval, amiről tudjuk, hogy nem életbiztosítás, de lehet vele szúrni, bökni és lőni.
Ó kicsit igen. Jól van, jó lesz ez, akkor nem kell gyorstalpalnom, mint annó a kölyköm leendő anyjával, vagy a leendő kölyköm anyját vagy fasztudja, nem vagyok még csak okos sem, hogy tudjam, de remélem lányom lesz. Úgy szeretnék egy meseszép kislányt, finom illattal és olyan mosollyal, hogy a világot keresztbe szerezzem meg neki, a kis hercegnőmet akarom..
Nia felé pillantok. Wattafak? Szemöldököm a magasba szalad, miközben kiköpi az infót a fegyverről. Mi a geci? Komolyan? Kicsit ért hozzá mi? Gyanakodva méregetem. Punci, nem leszünk így jóban bassza meg.
- Igazi kis G.I. Jane vagy, a végén beléd ne szeressek! - telefont ragadok, Dimet tárcsázom, akit elkap a harci láz, végig sem mondom, már löveti a GPS koordinátákat a telomról. Bemérettél szépöcsém? Menten az agyadra mászik, noha nem is oda vágyom. Szinte azonnal indulnak, szóval annyit kell kibírni élve, hogy ide érnek, bejutnak mindenkit lelőlek... na igen, én meg itt fogok sunnyogni egy fegyver szakértővel, meg egy hullával. Nia mondjuk közben simán lehet lepuffant a gecibe.
Oké, a baj nem kicsi, szemmel kell tartanom, mi van, ha mondjuk a punci rém van állítva? Eleddig is lett volna alkalma lelőni, de most én adom a fegyvert meg a lehetőséget is. Kurva isten bassza keresztbe, meg kasul is egyben.
Szakszerűnek keresgéli a tárakat, de eldob hat töltényt. Hát hülye ez? Hat lehetőség, hogy megvédje magát, vagy engem, ami kicsit jobban aggaszt.
- Oké, hogy most tele a tárad, nagyonész, de hat töltény, pontosan hattal több, mint az egy sem. - utánanyúlok, zsebre süllyesztem, még simán hasznát vehetjük, ahelyett, hogy eldobáljuk itt a muníciót. Hát ez faszom hülye.
Számolom az előkerült tárakat és sír a lelkem. Ha ennél az egy csökinél ennyi volt, mennyi lehet a többi faszarcunál?
Kipillantok a folyósra, sőt inkább hallgatózom, odafent zajlik a buli, kéne nekem egy helyre kis meghívó, de azt hiszem van.
- Hüm? - mi van? Hallgatózom kifelé, nem hiszem, hogy meg kéne tárgyalunk a mi történik és kivel kérdéskört. De persze szakajtsunk rá időt, hát mondjuk csak vadászat tárgya lettünk, trófea a falra, mondjuk kevéssé vagyok szarvasbika, na de bika az igen.
Lepillantok az elhunytra, isten kergesse a pokolba
- Alighanem, makacs érmegyűjtőkkel van dolgunk, akiknek nincs elég pénze megvenni, nyomtatni meg meglehetősen macerás, összekalapozni nem kifizetendő manapság, ez például többé nem gitározik. - lábammal bököm meg a porhüvely, odaát vár majd még egy lélek, aki a szolgám lesz. Walkürök éneke csattog a fülemben.
Esküszöm sokkal jobb lett a kedvem, hogy beszéltem az idegbeteggé váló Dimmel, aki nem sokat teketóriázott, a hangom hallatán dobta el kezéből a villát, hát még halottam, ahogy csámcsog. Kis drága, azt meg mégsem szeretném, hogy agyfasszal berontson, mint annó amikor Katyussal voltunk és a fallal együtt jöttek a dromedár faltörővel, majdnem összehugyozta magam úgy megijedtem, na mondjuk erre volt ezer és egy példa. De a tudat, hogy jön, menten örömódát írok a boldogságtól. Mégsem ártana szorult helyzetünkkel is foglalkozni. Stellát annó pajzsnak használtam, de volt rajta kevlár, ezen a mukin nincs és Nia sem visel, meg amilyen kis vékonyka, lelövik és keresztül száguld a golyó a testén. Nem akarok meghalni, de életeket szívesen ontok.
- Hööj kislány, hátrébb az agyarakkal, fasztudja hányan vannak odakint, de tudjuk meg. - elvigyorodom és felrántom az ajtót, hogy érezze, mi most innen kikavirnyálunk. Az ajtók ugyan zárva vannak, ha jönnek szembe vagy hatan, akkor legyen gyors és hánnya, vesse a kereszteket, hogy túléljük. Előre megyek, Dim ha látná, tépné szexi új frizuráját. Fellapulok ugyan a falra, mert akkor nem látszom.
- Cipőt le! - pillantok hátra Niára, nem lenne jó, ha itt kopácsolna, mint egy varjú, vagy az nem is kopog? Háborítatlanul érjük el a lépcsőt, eltekintve a póktól, ami a nyakamba hullik, csak nem rendezek arachnofób díszbemutatót.
Megállok hallgatózni, orosz szavak grasszálnak a levegőben. Olyasmik, hogy mindenki a földre és kussolás legyen, meg, hol a bankárok gyöngye? Király, nem engem keresnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy jobbak lennének a túlélési esélyeim. Azt meg lefosom, ha odafent a csak törmeléken jár indiántáncot mezítláb. Megindulok felfelé, hogy szembe találjam magam egy újabb mukival, majdnem hátra ugrok, amikor feltűnik, hogy nem erre állnak a szemei. Áhhá, akkor biztosítottnak véli a szintet. Akár kártyázhatnánk is. Mögé osonok, ha közbe nem jön valami egyetlen reccsenéssel választom el a nyakát a gerincének folyamától.
I remain who I always wanted to be
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 26th Szeptember 2017, 11:10



Golyófütty-szonáta


21+
Talán két hete még sikító frászt kaptam volna egy ilyen helyzettől. Pár napja, még ki is borultam kellően. Ám azóta eltelt néhány nap, átgondoltam a dolgokat, és… döntöttem. Másként látok, igyekszem nem megnyomni a pánik gombot. A higgadtsággal, józan gondolkodással többre megyek. Bár, hogy mennyire tudom ezt majd tartani, azt nem tudom most megmondani. Mindenesetre, kerülöm a hisztériát. Az jelenleg nem válik előnyünkre, a mázlira meg nagy szükségünk van.
Kérdésére elkerekednek szemeim. Most tényleg azt kérdezte, amit?
-Persze.
Szinte ösztönből szalad ki a számon a szó, melyet már is nyelnék vissza, de már késő. Fel is nevetnék az abszurditástól, még sem teszem, csak a fejemet rázom meg kicsit, hogy elűzzem a hülyeséget, a nem ide illő gondolatokat. Nem kell a katyvasz. Csinálunk magunk körül káoszt így is. Gyanítom.
-Besegített neki.
Ha már az agyaknál tartunk ugye. Igyekszem napirendre térni a hulla felett. Azt mondják mindent meg lehet szokni. Ez a taccs-party meg önvédelem volt.
Fegyvert kapok a kezembe, tárakat keresek.
-Elbaszott egy J.I. Jane.
Hörrenek fel, némileg lemondóan. A mondat másik felére szívem szerint bokán rúgnám, vagy nemes egyszerűséggel öklömmel csókolnám meg az orrát. „Szeress, Te hülye! Úgy is rád vágyom!” Naná, hogy ezt nem lököm a képébe. Cserébe elhajítom hülyeséget beszélve a félig üres tárat.
Félig üres, vagy félig teli. Nézőpont kérdése, Ő az utóbbinak ítéli, és igaza van. A hat, az pont hattal több, mint a semmi. Beharapom az alsó ajkaimat. Na jó, azért ne vigyük túlzásba a lazaságot.
Kettesben vagyunk, kezemben a hullától rekvirált stukker. Ha ki akarnám iktatni Juri Kazakovot, ennél jobb alkalom nem is születhetne. De nem ez a feladatom. Sokkal inkább az, hogy a bizalmába férkőzzek, hogy infókat szerezzek róla, tőle. A bizalmat meg nem adják ingyen. Úgy tűnik a szex útján nem érem el a célt, hát változtassunk akkor a taktikán. Bár hozzá teszem, kellően sajnálom a dolgot. Rajta kívül még talán soha nem találkoztam olyan pasassal, aki ilyen hatással lett volna rám.
Ahogy látom túl sok ötlete neki sincs a kik és miért kérdéskört illetően. Hallgatózunk néhány pillanatig, a folyosó viszonylag csendes. Ami azt jelenti, senki sem tart felénk lábdobogva, fegyverre kapva. Talán miénk a kezdeményezés lehetősége.
-Nem hinném, hogy az érmék miatt jöttek.
Ezt már kifelé menet válaszolom neki, kibújva a cipőmből követem a folyosóra. Úgy vélem, most indulunk az öngyilkos akciónkra. Két bátor hullajelölt. Király!
Végig osonunk a folyosón, Kazakov megy elől. Csak tudnám miért ilyen merész? Tudtommal rajta sincs páncéling, kevlár, betonfal, tízméter vastag föld, ami megvédhetné golyótól, robbanástól, de még egy árva késpengétől sem. Akkor meg hová ez a húgyagyú sietség? Megindulunk felfelé a lépcsőn. Fentről hangok szűrődnek hozzánk. Nem értem őket. Néhány pillanat kell, míg beazonosítom, hogy oroszul dumálnak. Összevonom a szemöldökömet, felérünk.
Oroszok, de tutira nem Kazakov vagy Sergievszkij emberei, mert már akkor kint lehetnék, nem kéne osonkodnunk. De akkor mifélék lehetnek? Nem értem miről cseverésznek, és ez kellően frusztrál. Szeretném megkérdeni, miről folyik a diskurzus, de nincs most erre lehetőség. Igenes bagázs, de még így is biztos, hogy nem az érmékért jöttek.
Őrbe botlunk, aki szerencsénkre legyen fogva, háttal áll nekünk. Vélhetően azt hiszi, hogy társa elintézett minket, ebből az irányból nem számít támadásra. Az életébe kerül. Magamban szisszenek fel, ahogy Kazakov elreccsenti a fickó nyakát. Nem tesz boldoggá, hogy ilyen lelki nyugalommal öl. Lehet, még is csak le kellett volna puffantanom?
Sóhajtok egyet némán.
Lábammal óvatosan kotrom félre a törmelékeket, nem lenne jó, ha valami összevagdosná a talpam. Nem a harisnyát féltem, annak már így is lőttek, de fertőzést sem szeretnék összeszedni. Bár a halál még mindig ott van a margó szélén.
Kazakov mellé lépek, és óvatosan teszem karjára a kezem. Mondjuk jó lenne, ha feszültségében nem durrantana fejbe. Ha felé pillant, akkor oldalra mutatok, mert lehet onnan nem látni, ahol áll. Egyúttal azt is jelzem neki, nagyon óvatosan lessen ki, alig fedezékünk mögül.
Ha kikukucskál, akkor az ő tekintete is befoghatja az egyik kétajtóst, akit eddig saját emberének gondolt. Nem tudom a fickó mióta bővítette Kazakov csapatát, de egy biztos, most azokkal van, akik ezt a kis ramazurit rendezik. Háttal áll a berobbantott bejáratnak, majdhogynem felénk néz, öltönye kissé megviselt állapotú, de vállán egy kisebb méretű sorozatlövő szíja feszül.
Na, ez a nem mindegy bazd meg!
Most kéne feltennem a kérdést: Mi a faszom is történik itt valójában?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 28th Szeptember 2017, 15:10


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Szuper, bezsebelek egy masszázst, már nem is lehet ennél jobb, a vállam lerohad, de azt hiszem napok óta tart, Dim szokott meggyúrni, aztán lesz belőle sok más is, de legalább az izmaim ellazítja, a fájdalmam messze söpri, jól lehet az egész azon múlik, hogy Ő ér hozzám. A hiánya gyomron vág, golyózápor közepette is azon agyalni, hogy milyen jó lenne vele lenni, nem egy korrekt életbiztosítás. Erről jut eszembe, hogy nem írattam át a végrendeletem, hogy azt sem tudom mi módon kéne. Hiszen lassan 3 gyerek apja vagyok. De persze ezt is vele szeretném megbeszélni, csakis Vele, aki a legfontosabb a földön és aki menten ide tolja a formás seggét, meg a démonnyi haragját.
Csak legyintek, besegítettem naná, de nem én kértem, hogy lőjön ránk, hát mi a geci vagyok én? Jó, hát igazából a 21 gramm az, ami a kérdés, hogy mi van vele, mert a test halott. Lehet valakinek az apja, a szerelme. Összeugrik a gyomrom… Faszom.
Fegyverkezik, én pedig már húznék innen kifelé a bús faszba, ez egy kibaszott kelepce, bárki bejön szitává lyuggat, nekem pedig nincs helyem megmozdulni sem.
- Érezd az iróniát. – elhúzom a szám. A csajnak annyi humorérzéke van, mint hintalóban a lázadási hajlam. Nulla és semmi. Mindenki tudja, hogy nem a geci érmék miatt vannak itt, gondoltam humorral takarom be azt a kételyt, miszerint gőzöm nincs, ki a kikurt célpont. De mivel nem keresnek eszeveszetten, várhatóan nem én. Juhhu.
Rálegyintek a puncira. Istenem, segíts meg.
Kilibbenünk a folyosóra és csak szívből remélem, hogy nem lő hátba. Előrántom a mobilom, megírom a szőkének, hogy a bárpultosok réme is velem van, ergo ha a hátamba talál lyukat, akkor a csajnak olyan halál jár, ami jó hosszan kitart, nem féltem Dimet, elég leleményes. Akkor mondogassa majd a csaj, hogy kedves, meg cuki és mellé geci helyes is. Hát de felhúzom magam bazdmeg menten. Nem kéne. Komolyan nem kéne. Bajban leszünk, ha lankad a figyelmem.
Fellépcsőzöm, elveszek még egy életet, mit nekem? Már belefér, nem mindegy, ha egyszer lecsuknak, akkor mennyi szárad a lelkemen? Azt meg lássuk be, hogy zsaruként sem kímélném, ahogy ő sem teszi másokkal, akkor most mi is a felállás? Nem szükségszerűen szeretek így gyilkolni, túl egyszerű, nincs vér, nincs szaga a halálnak.
Még a hullát motozom, amikor Nia felhívja a figyelmem valamire. Kipislogok a rejtekből és elvigyorodom. Mázli, hogy bérelt a kis geci, szóval ha ő azokkal van, akik most jöttek, akkor körülbelül tudjuk, hogy mire kell számítanunk. Ő nem miattam van itt, dolgoztam már máskor vele, akkor nem tűnt spionnak. Valaki más kell nekik, valószínűleg a bankárok réme fog nekik széfeket nyitogatni, ebben reménykednek.
Lejelelem, hogy mögé kerülök, maradjon itt és ne lőjön agyon senkit, mert a lövés hangos, pillanatok alatt keresztüllövik a mellkasát és akkor ki fog megmasszázsolni?
Megrezzen a mobilom, nem érek rá smst olvasni, mázli, hogy alig érzem, hangja pedig nulla. Nem véletlen ez sem, azért van így kitalálva, hogy szorult helyzetben se lehessen árulóm.
Az exőr mögé osonok, pisztolycsövet dugok a szíve irányába, a hátának támasztva. Ha meghúzom a ravaszt túl gyorsan hal meg, ő is tudja, meg sem rezdül. Elmozdítom a stukit, hogy biztos, ami ziher inkább lőjem gyomron, hogy szenvedjen cseppet. Kezét elemeli a fegyverről, hogy érzékeltesse, ismer jól, én pedig a szépséges kislányát.
A fülére lehelem, hogy lépkedjen hátrébb, beszédem van vele. Rögvest, de azonnal. Mondhatom íziben. Hátrébb lép, hátrálok én is. Amint kijjebb sétálunk tekintete elakad a nőn, megfeszül. Tudom, hogy prédának nézi, akit, ha elérne… sem lenne semmi, de ezt nem tudja.
Mesélek a kislányáról, hogy milyen szép, és ha hülyeséget csinál, Dimitrij meglátogatja. A szőke nevétől is megrezzen, volt már két összecsapásuk a ringben, nem zárult számára kellemesen. Szóval ez a szép szál legény el fog menni a családjához és a felesége szeme láttára lesz nagylány a 7 éves kicsikéje. Csak azért tudom hány éves, mert múltkor mesélte, hogy neccesek a szülinapok, elvétve figyeltem oda.
De ne aggódjon, teszem hozzá, az életét nem veszi el senki, kell, hogy emlékezzen. Szóval, most dönthet okosan, ellenem ámvagy velem?
Dalba kezd, nem suttogva, ezért elé sétálok és szájba vágom a fegyver agyával. Hadaróra vált, nagyon csúnyán néz, de jobban fél Dimtől, akinek jelenleg a szelleme van jelen. Most, még!
A főbankár kéne nekik, de valahogyan bebaszta a kis buráját, próbálják magához téríteni, ne aggódjak rajta vagyok a listán, egy kedves angol úr, sokat fizet a fejemért, nem baj, ha nincs a nyakamon. Óh Sir P. nem tágít.
Szóval a betérők fejvadászok.
Tekintetét megpihenteti a nőn, még mindig őt tartja adunak, nem sejti, ha meg akarja ölni és az életem a tét, hát vállrándítás nélkül hagyom neki.
A „placcon” elcsattan egy lövés, odakapom a fejem, ezt kihasználva a mukikám előre vetődik, ledönti a lábáról a pultosom, elfekszik rajta, mire oda lépnék, már a nyakát szorongatja.
I remain who I always wanted to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 30th Szeptember 2017, 12:14



Golyófütty-szonáta


21+
A csajnak nagyon is van humorérzéke, de úgy tűnik ezúttal mellélőttem hangszínnel. Ő nem hallja ki a hangomból az apró gúnyt, az akasztófahumort, vagy épp az iróniát. Mindegy is. Elvigyorodom, és átlépek efölött. Nincs rá idő, hogy ilyesmivel vacakoljunk. Mind a ketten tudjuk, akárhogyan is csavarjuk a szót, hogy azok ott kint, levadászási céllal jöttek. Hogy kit kell levadászni, azt még pontosan nem tudjuk, de ez az infó sem várat magára sokat.
Végig tekerünk a folyosón, némi folytonossági hiányt szenved a harisnyám. A lépcsőnél Kazakov elintéz egy újabb rosszfiút, hogy aztán a harmadikkal is tudjunk majd kicsit foglalkozni. Ráhagyom, hogy az újabb néhaitól fegyvert rekviráljon, ezalatt én kiszúrom az ismeretlen ismerőst. A két ajtósra felhívom végül a Főnök figyelmét is, ő meg bájcsevejre invitálja a fickót.
Elnézem a már-már filmbe illő jelenetet. Kint jó pár rosszfiú fegyverrel tartja sakkban a robbanás túlélőit, néhányan nekünk háttal, de sajnos vannak páran szemből is. Kiváló ötlet, hogy egyenként intézzük el őket, csak hát… a hiányzás előbb-utóbb szemet fog szúrni, tehát ez nem kivihető terv. Mindenesetre, ha egyet sikerül így lerendezni, már is eggyel kevesebb a potenciális veszélyforrás.
Kazakov után nézek, ahogy eloson a kiszemelt irányába, s hátába nyomja a stukkert. Aggódom. Nem lenne jó, ha valaki kiszúrni idő előtt, és némi ólommal nehezebben térne vissza az alagsorba. Szerencsére nem történik ez meg, a Főnök a kétajtóssal tér vissza. Beszédbe elegyednek, és Kazakov szavaira megáll bennem az ütő. Tényleg képes lenne Dimitrij ilyesmire? A hideg rohan végig a gerincem mentém. Még is mit vártam? Pontosan tudom, kiknek az oldalán szálltam harcba. Pontosan tudom, hogy nincs lacafacázás. Aki hibát vét, halott. S örüljön, ha halott, és nem kell végig néznie valamely szerette vesztét, ilyen-olyan gyötretését. Beleborzongok még a lehetőségébe is. Hallani is rossz. Nem, nem hiszem el, hogy Dimitrij tudna bántani egy gyereket. Nem akarom elhinni. Nem. Aki úgy szereti a fiát, mint a Szőke, az nem tudna egy másik hasonló ártatlant bántani. Ezt Kazakovból sem tudom kinézni. Igyekszem elterelni erről a gondolataimat. Mindenesetre a fenyegetés, meg némi tettlegesség, amit a Főnök követ el rajta, megoldja a fickó nyelvét. Hamar kiderül, miért is jöttek, és közös tippünk jó volt. Nem az érmék kellenek nekik. A bankár, és hát persze még páran, közöttük Kazakov is. Szusszantok egyet. Király! Közben bevillan, hogy meg kéne lesni, mi lett Kazakov többi emberével. Azokkal, akik nem ilyen bérfickók voltak, hanem régebbi, megbízható kétajtósok.
A gondolatot egy lövés hangja téríti ki a fejemből. Odakapom a tekintetem, s ez elég a közöttünk álló fickónak, hogy elsodorjon. Csupán annyi időre lep meg, míg magával nem ránt, le a földre. Nem tudom, mi jár az agyában, de az tutira hülyeség. Talán arra gondolt, hogy velem tarthatja majd sakkban Kazakovot? Baromság. A zsigereimben érzem, hogy a Főnök a kisujját nem mozdítaná értem, ha a saját életéről lenne szó. Simán beáldozna. Ez akár bosszúsággal is eltölthetne, még sem érzek ilyesmit. Haragot érzek, a fickó iránt. Egyik lába a medencémen van keresztben, vélhetően így akar leszorítani, míg a másik lába mellettem térdel. Két keze a nyakamra szorul. Bassza meg! Ösztön mozdít, épp azzal a gyorsasággal, amit belém vertek az edzéseken.
Felrántom a közelebb eső térdem tiszta erőből. Egy pasas soha ne támadjon úgy egy nőre, hogy szabadon felkínálja az ágyékát. Erről ez a majom is most kap leckét. Térdel tolom fel az alhasába a golyóit, s ott is hagyom kicsit a lábam. A fájdalom persze a testébe nyilall, hangtalanul ordít fel. Igaz, ez még nem lenne elég a teljes szabadulásomhoz, de nem csak ennyi a védekezési terv. Bal kezem alulról az ő két keze közé vágom, és a jobbját félresodrom vele, hogy miként visszahúzom a karomat, tenyerem élével kellő mértékű ütést mérhessek nyaka és válla találkozására, pont arra a pontra, ahová akarom. Az ütés ereje persze, nem öli meg, nem is ez a cél. Idegi pont, mely megszakítja az agy vérellátását is kis időre, és némi, átmeneti bénulást okoz. Hatására a fickó elernyedő testtel heverget el rajtam.
Oldalra gördítem, elégedetlenül morranok fel. Felálltamban rántom le a szoknyám alól a harisnyámat. Úgy sem ér már egy fabatkát sem. Viszont kötözőnek még jó lesz. Kazakovra pillantok. Akár segít, akár nem, gyors és nagyon is, talán árulkodóan szakszerű mozdulatokkal kötözöm össze a csuklóit a hátán, s hajtom fel hozzá a lábait is, hogy bokáit a csuklóihoz rögzítsem. Megint Kazakovra pillantok. Elégedetlenül sóhajtok. Miért nincs rajta nyakkendő? Szerencsére az ájulton van, így azt rántom le, hogy a szájára tegyek vele lakatot. Ha eddig nem történik semmi, gyorsan még átkutatom. Remélhetően újabb stukkerrel, és tartalék lőszerrel leszünk gazdagabbak. A szerzeményeket felkínálom Kazakovnak, de ha nem tart rá igényt, akkor a derekam hátuljába tűzöm. Kész arzenál lesz nálunk lassan. Persze, még mindig van bőven idő, amíg a felmentő sereg megérkezik. Na már most, ha Kazakov is célpont, akkor nem ártana felkészülnünk némi keresésre.
Az ájulásba küldött tagot a fal mellé sorakoztatom, vele nem lesz gondunk még egy darabig. De ugye, nem hulla, valamikor fel fog kelni. Elmerengek kicsit azon, milyen nyugodtan álldogált. Biztos vagyok benne, úgy vélte, az utánunk jövő pasas lelövöldözött minket. Ezért is nem vártak ebből az irányból támadást. Nos… ez a meglepetés még élhet a többieknek, amíg nem kezdik el hiányolni társaikat. A nyaktöröttet és ájuldozóst.
Kazakov mellé lépek. Nem most fogok neki szemrehányást tenni azért, mert hagyta, hogy a fickó maga alá gyűrjön. Alkalomadtán majd az orra alá dörgölöm a cserbenhagyást. Most sokkal inkább az foglalkoztat, hogyan tovább. Úgy vélem, ő sem akar feltartott kézzel kisétálni, és megadni magát. Akkor meg, tennünk kéne valamit. Az sem lenne egy hátrány, ha a még élőket megmentenénk. Biztosan jó pontokat zsebelhetnénk be.
Amúgy meg simán el tudom képzelni, hogy még Dimék előtt befutnak a zsaruk is, és lehet, ők nem akarnak majd annyira alkudozni, mint amennyire mi élve szeretnénk megúszni a dolgot. Tehát, olyasmit kell kitalálnunk, amivel egy csapással megoldjuk a helyzetünket.
Lábujjhegyre állok, és igyekszem a füléhez hajolni. Nem akarnám, hogy ideje korán meghallják a hangom.
-Melyik lehet a főnök? Azt kéne kicsinálni.
Elhúzódom kissé, de még így is elég közelről nézek a szemébe, tekintetemben kérdés. A kígyó fejét kell levágni ahhoz, hogy az egész test mozdulatlanná merevedjen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 2nd Október 2017, 11:42


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Megbabonázva figyelem a szokatlan frigyet a földön. Hát ki hogy hálja el. Én nem így tenném, kétség nem fér hozzá, hogy a kis habos kakaót jól mutatna alattam is, de talán nem így feküdnék el rajta.
Kis híja van, hogy merő együttérzésből nem kapok a herémhez, ellenőrzés képen, a helyükön vannak-e? A mukival együtt sóhajtok fel. Na ez gecire fájhatott. Megbillen, előre lépek, hogy megrángassam kissé, mielőtt a törpillából kiszorítja a szuszt is, nekem még jól jönne némi védőhálónak.
Közelről vagyok szemtanúja a precizen bevitt ütésnek, felakad a szemöldököm. Mi a tököm?
Elraktározom, hogy a csaj nagyon szakszerű, túl sokat tud, mondjuk így. Jelen helyzetben elengedem, majd rászabadítom Tarast, vagy Paolot a drágát.
A fifi nyekereg egy kört és cirka 100 kilójával ráomlik a nőre, utána kapok, csak segítek, mielőtt nekem itt belefullad. Meghúzom felfelé, hogy elbukkanjon az aprónép alóla.
- Azért még kérdeztem volna tőle. – tátogom bizalmasan, a grand torony zsebeit kutatva, pisztolyt szerzek Niának, magamnak a gépfegyvert néztem ki, hát milyen szép már, imádom. Olyan károkat tesz, amit nem lehet helyre hozni. De kirakatot robbant be, csak valahogy azt kell kitalálni, hogy a retekbe jutunk ki ki, ekkor ötlik a szemembe az exit zölden rikító felirata.
Ilyen, amikor blokkol az agy. Ám engem már gecire izgat, hogy ki és mi a tökömet akar tőlem, már megint. Agyfasz a köbön, nem lehetne békén hagyni?
A pultsom közben egy tengerészt megszégyenítve kötözi meg a félájult hegyomlást. Jól van, jól. Látom lesz mit megkérdezni, közvetlen a masszázz után. Most valahogy fel sem rémlik, hogy meg is halhatok, mint egy kutya, de minden kutya a menybe megy, nem igaz?
A tejcsoki a falhoz pörgeti a muksót, ebben kicsit segítkezek, mert greci jó fej vagyok, meg mert reggelig ellene 100 kiló halotthús megmozgatásával.
Odafent közben zajlik az élet beindul a sikoly vonat, a könyör áradat, a nőktől leginkább, és, hogy legyen látszat gyűjtik az érméket, meg az ékszekereket a gazdag kurvákról.
Túl hangos a rivalda.
Az orosz szava ritkás használatára is magyarázatot lelek, akcentus lévén felrémlik annak oka, hogy ez figyelemelterelés lehet.
A nőhöz hajolok, hogy a fülembe susoghasson. Lemorzézom, hogy adjon egy percet gondolkodni.
Lássuk, ez egy kibaszott leszámolás, akkor pedig a sárgák keze van a dologban, mert ezek nem oroszok és nem is olaszok, nem tűnik piti melónak sem. Nem vaslószínű hát, hogy külsős meló lenne, csakhogy ez itt Firenze.
Milánót elhagyta Vladimir, ezt tudjuk jól, Velencében az új alvezér éppen a helyét szilárdítja meg, ergo lehet, hogy puccs készül odahaza is. De ezek itt nem Geduslások és nem Nostrások, akkor csak a Yakuza marad.
Ikuyával most volt randevúm, szavát adta, hogy segít nekem előkeríteni az angolom, bár egy yaka szava csak a sajátja között ér valamit, amit nekem ad, az lófing a térben.
Mégis erősebb a gyanúm, hogy rá pár napra, hogy kezet ráztunk, nem durvul így el a városomban. A gyanúm tehát Katsutora terelődik. Tudom róla, hogy romlatlan illemben, mégsem vagyok a kedvence, nem bírja a dolgokhoz való hozzáállásom. Tudva illik róla, hogy kemény, hidegfejű, kíméletlen és kitűnő taktikus. Sakkban verhetetlen, sosem iszik, tehát bebaszva nem lehetett, amikor ezt a cselt kieszelte.
Mecénásnak tett ígéretet feltételezek. A yakát pont annyira, mint a Nostrát és a Geduskát támogatják kívülről, olyan civil „szervezetek”, amiknek a neve tiszta kell, hogy maradjon mégis pénzt tolnak elénk, hogy tegyünk szívességeket, megveszik ezáltal az erőnket, mi pedig fegyvert, drogot, ribancokat és hatalmat veszünk a beforgatott többnullásokon.
Katsuto nagy euró barát, ez nem titok, a saját anyját eladná, ha kéne valakinek, azonban a neje szent. Noha náluk Shingiin nem bír nagy befolyással, de a szerelem ilyen. Ismerem Hatsu-t. Tudom, hogy a nő egy kígyó kegyetlenségével bír. Szóval, ha nekik a bankár kell, akkor abban kell agyalni, mit nyer ebből Hatsu. Gyémántot. Sokat. Különlegeset.
Igazat mondott a gerilla gorilla. A bankár kell nekik, széfek, vagyis egy. Innentől kezdve pedig engem is érdekel a széf tartalma. Olyasmi van benne, ami miatt Katsuto a városomba robbantgat, márpedig ezt csak nagy dologért teszi. Talán olyasmi, ami jól jönne nekem. Katsuto nem jó ellenfél, ellenben Ikuyával nem szemben kegyetlen, ő az okos hátba szúró. Szóval olyasmi van az egyik széfben, ami neki kell, és ha kell neki, kell nekem, ez egyértelmű.
Magamhoz húzom a Nőt, a fülére sóhajtok.
- Akit keresünk, alacsony termetű, nagyon magabiztos, a kisugárzásától is elfutnál. Baszott gyorsan mozog, ne menj a közelébe. – ha Katusto keze van a dologban, ami egyértelmű, akkor Kane itt van. A Harcos, a legyőzhetetlen. Mozgása gyors, koordinált, energiatakarékos, agya villámsebes. Kíméletlen, de nem kegyetlen. Azonban a nő nyakát pont úgy fogja megroppantani, mint bárki másét. A feladat az feladat, nincs apelláta. Jó hír, hogy egyedül van jelen a családból, ha itt van, mondom ha, de elég valószínű, a többiek zsoldosok. Az is érdekelne, honnan vannak felbérelve, nem hinném, hogy Firenzéből, de ki fog derülni. Kell nekem Kane, beszélnem kell vele, tudni akarom miért van vérdíj a fejemen, ki tette rá és mennyi? A 21. század elejét tiporjuk, a pénz beszél a kutya meg csahol. Katusto pont úgy megvehető, mint lennék én, vagy bárki más. Van az az összeg.
- Ne ess neki egyedül, akármi van. Megértetted? – álla alá csúsztatom az ujjam, olyan közel hajolok az arcához, hogy szinte a szájára lélegzek. Akarom, hogy figyeljen rám.
Ellépek tőle, megtolom a nőt előre. Az előbb még eldöntöttem, hogy golyót eresztek az ájuldozó fejébe, de csak egy zsoldos. Nem fog innen mozdulni, élni akar, a pénzét akarja. Nem hajtja a vére, maximum a fejpénzekre utazik, de oda meg élve kellek.
Fellépcsőzök, kilesek az ajtó mellett, a földön térdeplő alakok. Maszkosok másznak körbe, gyűjtik a jattot, valószínűleg megtarthatják. A bankárok krémé kell nekik. Látom is a jó öreg Basiliot megadóan társalogni… ó igen. Kane, ki más? A pénzember bólogat, a szájából vér folydogál.
Magamhoz intem Niát, tudom, hogy lopakodni fog, nem kamikáze, én fogom annak használni.
- Látod? – súgom a fülére, elég nagy a hangzavar, a rimánkodás, elpattan pár pofon, komoly kár senkiben nem esik, nem gyilkolni jöttek hát. Megvárom, hogy biccentsen. Majd hátra tolom magam és intem, hogy tartson velem.
- Maradj itt, van órád? – ha nincs, kölcsön adom az enyém, összehangolom a telommal.
- 3 perc múlva csapj zajt, nagyot. Vond ide az összes figyelmet. A fegyvereket tedd el, ne legyen nálad, ha azt hiszik egy begőzölt tyúk vagy nem bántanak. Érted? – muszáj, hogy megértse nincs más választásunk, nekem kell Kane, beszélnem kell vele.
- Nem hagylak itt és nem esik bajod. Rendben van? – előre hajolok apró csókot lehelek az orra tövére, bizalmit, biztatót. Mielőtt bármit válaszolhatna elsietek mellőle, a vészkijárat felé. Nem hagyok időt, hogy kiboruljon, ellent mondjon.
I remain who I always wanted to be
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 3rd Október 2017, 15:18



Golyófütty-szonáta


21+
Veszélyes játékot játszok azzal, hogy ilyesmi védekezést mutatok be Kazakov előtt, ám jelenleg nincs választási lehetőségem. Ezúttal az életösztön megint felülírja a józan észt. Nincs mérlegelés, csak döntés, amely azonnali és visszavonhatatlan. Ájulásba űzöm hát a pasast, és most nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz majd később, pár óra múlva, holnap, vagy a jövő hónapban. Ezen ráérek majd akkor merengeni.
Kikászálódok a fickó alól, közben szájról olvasok. Halkan morranok fel elégedetlenül. Elvégre engem akart megfojtogatni.
-Nem halt meg.
Tudatom újra, hiszen csak alélt a lelkem, később is kérdőre vonható. Most sürgősebb dolgunk akad, nem érünk rá fecserészni. Ezt persze nem mondom el Kazakovnak, rájön ő magától is. Újfent felfegyverkezünk. Kinek mi jut. Én személy szerint örülök a marok lőfegyvernek, elraktározom. A megkötözöttet a fal tövébe görgetjük, jó lesz ott neki. Aztán elsuttogom neki a kérdést, mire fel gondolkodóba esünk. Vagyis hát inkább csak ő. Én a magam részéről felfelé figyelek, ahol éppen kitör holmi pánik.
Néhányan sikítanak, méltatlankodnak, könyörögnek. A hangok kiveszem, hogy támadóink épp a vagyonokat érő smukkokat gyűjtik egybe. Egy férfi méltatlankodik, pofon csattan, egy nő sikítani kezd. Hisztéria. Ez utóbbi kevésbé tolerálják a rosszarcúak. Valaki oroszul üvöltözik, még mindig nem értek belőle semmit. Kazakovra pillantok. Mi lesz már? Jövőre is itt akar gondolkodni?
Épp ekkor ér gondolatai végére, mert pillantásunk találkozik. Közel lép, derekam karolja, magához húz, hozzám hajol.
Óh, micsoda idilli kép. Romok és hullák felett az utolsó nagy összecsapás előtt, a Hős és a Hősnő búcsúzik, szerelmes csókot váltanak, mindent megbeszélve, a „mi lesz, ha” időszakára. Filmbéli jelenet. Kár, hogy hazugság az egész. Ettől függetlenül, még hozzám hajol, fejét kibomlott hajam tincsei közé tolja. Érzem illatát, borsószemek gurulnak gerincem mentén. S ehhez épp elég a közelsége. Forró lehelete végig söpör bőröm felszínén, ösztönös reakció, hogy beleborzongok. Visszafogom feltörni kész sóhajom. Ez most nem az a helyzet, melyben engedhetem eluralkodni a vágyakat. Nesze neked film! A hangjára koncentrálok, arra, hogy mit mond. Tehát egy szuper gyors harcos. Óva int tőle. Biccentek. Elkerülöm, ha módom lesz rá. Valóban ez a tervem, nem fogok elé menni. Azt hiszem, meg akar csókolni. De csak szemezünk egyet, egészen közelről. Jaj baszki! Ilyenkor mindig bekancsalítok kicsit. Ennyire közelről nem lehet egyszerre mindkét szemünkkel, a másik mindkét szemébe nézni. Kancsal leszel, vagy csak úgy ugrál egyik szemről a másikra pillantásod, mint valami bolha. A helyzet okozta izgalom megcsiklandozza a lelkem, fonáksága hab a tortán. Nevethetnékem támad. Ezt is visszafojtom, még csak az kéne, hogy felröhögjek itt. Mert a helyzet véresen komoly kérem szépen.
Felaraszolunk pár fokot a lépcsőn, hogy kilássunk. Fogalmam nincs kit kell keresni, de valamiért ázsiai beütési fickóra összpontosítok. Mert kicsi és gyors. Épp kiszúrok egyet, aki a vérző szájú Halszálka mintással beszélget, amikor Kazakov magához int. Mellé oldalazok nesztelenül, nem kéne, hogy kintről idő előtt észre vegyenek bennünket. Újra fülembe suttog, én újra gurigatom a borsószemeket. Biccentek. Megmutatja nekem az ázsiai fickót. Egyre gondoltunk hát. Kizárásos alapon, hiszen másik hasonszőrű nincs jelen.
Visszaosonunk a folyosóra, és rövid taktikai megbeszélést tartunk. Jelzem neki, van órám, tartsa meg a sajátját nyugodtan. Aztán előadja a nagy tervet, dob a képemre egy búcsúcsókot, és lelép.
Sikítani lenne kedvem! Hát miféle elbaszott egy búcsúcsók volt ez??!! A filmben a Hős és a Hősnő másként csinálják! Akarom a nekem járó csókomat!! „Bazd meg Kazakov!” Megfulladok. Miközben őrült módon dohogok magamban, lefegyverkezem. Rejtekhelyet keresek a stukkereknek. Pont megfelelő a hátsó iroda, ahol a hullát hagytuk. Magamhoz veszem a cipőmet, elvégre a mezítláb marha gyanús lehet. Rohanva érek vissza a lépcső aljára, visszafogott lihegéssel, míg felvillan bennem, hogy azzal a kis nyamvadt puszival megvásárolta, hogy célponttá tegyem magam. „Ki fognak nyiffantani!” A gondolat fájón villámlik fel bennem, és most még az sem vigasz, hogy „Érte” halhatok. Élni akarok érte, és nem halni! „A kurva életbe!”
Az órámra pillantok. Még húsz másodperc. Hátrálok két lépést, mintha most jönnék a… baszki! Hol a picsába is rejtőzködtem idéig? Hiszen minden ajtó zárva itt lent. Riadtan kapom körbe a tekintetem, s döbbenten fedezem fel, hogy az ájuldozót épp a női mosdó mellett fektettük a fal tövébe. Odaugrok, felrántom az ajtót. Sietve lépek az egyik vécébe, megrántom a lehúzó kart. Csapot nyitok, összevizezem magam. Belebújok a magas sarkúba.
„Kopp, kopp, kopp…” Kiérek a folyosóra. Sikítás!
Kieresztem a torkom. Még magam is meglepődök, hogy bírok ilyen hangosan, ilyen magas frekvencián visítani. Kazakov örülhet. Fent mindenki jéggé dermed, az összes figyelem lefelé terelődik. Néhány rosszarcú már is puskagolyóként közelít.
Hátamat a falhoz nyomom, kezeimet a füleimre tapasztom. Legalább én ne halljam olyan velőtrázóan. Feljebb tekerem a pótméterem, újabb sikolyra zendítek. Még a szemeimet is becsukom, rázom a fejem.
Tökéletesen előadom, a halálra rémült, hisztériás hülye picsát.
Kazakov elégedett lesz velem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 6th Október 2017, 11:58


Everything gold what's shiningy
„On the 30th da"

+21Nem tudok belekötni, hogy a muki nem halt meg, szó sem róla ténylegesen nem tette, de azt is lássuk be, hogy nem annyira beszédes a jelenléte. Most lennének kérdéseim és nem a kihallgató szobában. Megannyi szép emlék fut végig a gerincem mentén, a régvolt zsaru életemből, talán igaz sem volt, olyan mérhetetlenül régi a sztori, szinte őskorszaki.
Volt annak az életnek is némi bája. Átfut az agyamon, ha most visszakullognék a yardra, mennyi embert juttathatnék sittre, köztük magamat is. Kapnék pár életfogytiglanit egymás után. Noha tudom, hogy túl sokáig nem élnék a rácsok mögött, nekem ahhoz túl sok ellenségem van.
Vicces, hogy amíg nyomozgattunk, mennyire tévúton jártunk bizonyos dolgokban. Teszem azt Sztyepant is többnek hittük. Arról szólt a fáma, hogy ő vezeti az alvilági hadsereget, de azt Lev tartotta kézben, akkor is, ha csak seku posztig vitte. Akkoriban nem voltunk biztosak semmiben, csak találgattunk.
Most pedig tudom, hogy semmivel nem vagyunk rosszabb emberek, mint ők, csak merészebben élünk, előbb jár el a kezünk, de a hatalom nálunk összpontosul. A jó fiúk semmivel nem többek, mint mi. Csak nézzük meg onnan, hogy börtönbe zárják a rosszfiúkat, akik az állam pénzén hűsölnek, tévéznek és folytatják a kis bizniszeiket odabent… De ne politizáljunk ott, ahol a fejem a trófea.
A nő teste életszerűtlenül reagál, nekem simul, vágyat lövell felém, olyanokat, amiket nem tudok hova tenni, de mosolyt csal az arcomra, pedig nem vagyok éppen vidám kedvemben.
Van órája, jól van, leadom az utasításokat, nem teljesen reménytelen az eset, nem kapaszkodik belém, nem fél, nem retteg. Kemény, mint az acél, de ez a cél, nem?
Gyorstalpalom Kane jelenlétéről, óvva intem, és joggal teszem. A japán sebesen fog pontot tenni bármilyen ügy végére, nem fogja egy félvér meghatni.
Ám Kane az a típus, akivel volt már összetűzésem, pont annyira nem kezd velem, ahogy én sem tenném vele. Nem a félelem sarkal, a tisztelet. A férfi okos, gyors, önállómunkavégzésre alkalmas. Igazi bérgyilkos, aki nem fél cselekedni, pont mint a mi embereink.
Alacsony, de veszett gyors.
Valami oka van, hogy itt van, mégpedig az, hogy nagyon kell nekik valami, innentől kezdve engem is érdekel és ez még mindig az én városom. Firenze az Én felségterületem, az én királyságom.
Otthagyom a Nőt, tudván, hogy teszi a dolgát, muszáj hinnem benne, ahogy abban is, hogy nem esik bántódása, nem hagy cserben. Az gaci nagy szopás lenne.
Lehajtott fejjel osonok lőre, a katona életre kel a lelkemben, a robot pilóta zajosan felpörög, a szívem lecsillapszik.
Pár dolog van, amiben biztos vagyok, ebből az egyik az, hogy a kiképzésem nem hagy kétséget maga után. Nem mondom, hogy egy kurva kevlár nem jönne jól, azért meghalni nem szeretnék.
Gyima utáni vágyam erősebb bármilyen koktélnál, feltölt, elpusztítja a félést bennem.
Még van tizenvalahány percünk, hogy berontsanak, ha ugyan bejutnak, de Katusto nem hülye, az egész úgy van megszervezve, hogy ki lehet jutni, akkor én is ki fogok, ők pedig be.
Lepillantok az órámra, Niának még másfél perce van, hogy jelenetet rendezzen és magára vonja mindenki figyelmét.
A geci nagy helyzet az, hogy a vérdíj a fejemen nem Katsutoé, akkor nagy valószínűséggel már nem lenne a nyakamon a burám.
Sokkal előbb hiszem el, hogy valaki más patronálja az én ügye, ez csupán egy véletlenszerű összefüggés.
Az én fejpénzemet valaki más szponzorálja, a gondolataim Sir P.-hez vezetnek vissza.
Ez a dolog nem most fog kiderülni.
Fegyvert rántok, átsurranok az egyik őr mögött, szentfaszom. Ezek nem az én embereim, remélem, hogy mögöttük nem lehetne így ellopakodni, mint egy kikurt árnyék, amikor én magam is 196 magas vagyok, még csak nem is lapjára vasalt terítő alkat. G.I. Joe-zom oszloptól oszlopig, már majdnem elhiszem, hogy kicsúszok a 3 perces időintervallumból, az meglehetősen ciki lenne, mert akkor jó magam is szem elé kerülök. Elsietek egy a fal mellett lapuló nő mellett. Milyen munkát végeztek ezek? Mutató ujammal az ajkamon jelzem, hogy kussoljon be, a sokktól alig vesz észre, biccent, majd kúszni kezd ellenkező irányba.
Igazából mindegy is. Nekem inkább van mázlim, mint bármi más, hogy nem veszik ezt a melót komolyan a bérencek.
Áldom a jó sorsot, hogy a figyelem előre összpontosít, de nem tudom meddig tart ez még ki.
Bepréselem magam a vészkijárat melletti ajtó mögé, az órámra sem kell néznem, amikor felharsan a fültépő sikítás, magam is megrezzenek.
Szent faszom! Mi a picsa?
Elégedetten vigyorodom el, nem szarral gurigázik.
A háttal álló őrük, szám szerint 3 olyan hirtelen pördül meg, mintha valaki a hátukra koppintott volna, a legközelebb strázsáló orosz, a sikoly forrása felé lendül a többiek aggódva pislognak Kane fel, aki az egészet fel sem veszi. Arcon üti ököllel a bankár, akinek hátra csuklik a feje, vérrel együtt információt köp, a japán bólint, talpra rántja, akárha egy rongyi lenne. Fél szemmel még látom, ahogy Niát a túszok közé taszigálják, de kicsit jobban érdekel a felém siető párocska. A félvér meg csak nem hal meg nekem, mire visszatérek.
Zsebembe nyúlok, hívást indítok, majd fixálom a vonalat, hogy ne csak én halljam a beszélgetést. Dim szuszogása nem jön vissza a hangszóróból, azt kikapcsolom, csak hall.
Kane előre siet, mögötte a pénzember, a sort pedig egy őr zárja, elhaladnak mellettem, a harcos felém pillant, gyorsabb vagyok, mire észbe kap a pisztolyom csöve a homlokát súrolja.
Biccentek kifelé. Haladjunk. A pénzmuki marad a spártai is. Kettecskén lépünk a kijárat felé vezető folyósora, odakint újabb őrbe botlunk. A japán felé hátrál, csupán kézjellel küldi be az ajtón a táráshoz.
Társalogni kezdünk, pár lépéssel arrébb.
Annyit mond el, amennyit tudnom kell, annyit mondok el, amennyit tudnia kell ahhoz, hogy ne legyünk túl idegesek. Kijelenti, hogy elviszi a bankárt, nekem ehhez semmi közöm nincs. Valóban nincs, ha nem lenne valami izgalmasról szó, ami akár még jól is jöhet nekem. Társalgunk, odabentről alig szüremlik ki bármi, de hallom az elfojtott sikolyokat, ha nem tévedek, akkor elszabadul a pokol lassan. Főleg, mert Dim bármikor behet az embereivel, és ezt a yaka biztosan tudja is jól. Húzom az időt, arról aggatom kiakarja az én fejem, persze nem tudja, mégis többet mond el azzal, hogy ahogy felém pislog.
Biztos vagyok benne, hogy oroszok vannak úton a bankhoz, lesz ott is meglepi, ahogy odabentről is újabb robbanás zaja üti meg a fülem, vakolat hullik a fejemre.
A yaka gyorsan mozdul, mire észbe kapok a fegyverem elröppen, a csuklom fájon felordít. Nem nekem esik, ő engem nem akar, felrántja az ajtót, kiinti a bankárok rémét, feltartott kézzel jelzi, hogy lelép, pláne mert eddigre a gépfegyvert fogom a távozni készülőkre, mégis elengedem, hogy visszafelé iparkodjak. Kezdőik a buli.
Niát kéne kivinnem, hogy eloszlassam a kételyeit, haza vitessem, míg mi a végére járunk az ügynek.
Visszafelé iszkolok, az egykor volt kiállító terembe fegyveresek özönlenek a falon ütött újabb lyukon.
I remain who I always wanted to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 9th Október 2017, 12:10



Golyófütty-szonáta


21+
Mit ne mondjak? Már magam is rühellem a saját visításomat, egyre jobban idegesít, ingerel. Tuti, hogy szívem szerint képen törölném magam. Bizonyára így van ezzel az összes közelemben lévő pasas. Hunyt szempilláim árnyékában lesek előre. Látom, ahogy a földön fekvő ájuldozó még mindig kómázik, és hogy a lépcső irányából legalább hárman, de inkább négyen lódulnak meg lefelé, felém. Az első fickó, kopasz, nagydarab, öltönyös, vállán oldalra csapja a gépfegyvert, szabaddá váló egyik kezével megragadja a jobb felkaromat, a ballal lekever egy pofont. Kedvem lenne megmutatni neki, miért is ne pofozkodjon egy nővel, és miért is ne hagyja szabadon, védtelenül az ágyékát, egyéb testrészét. Nem teszem. Helyette fájdalmas nyögés kíséretében dobom oldalra kissé a fejemet, tenyerének lenyomata tutira látszódni fog egy jó ideig. Csak reménykedni merek, hogy nem kapok tőle agyrázkódást.
-Kussolj ribanc!
Üvölt rám teli torokból, majd megráz kissé, hogy ráfigyeljek. Nem tudok amúgy sem mást tenni, halálra vált tekintetem, zavarodottan rebben rusnya pofájára. Malac szemei, röfi orra, dús, húsos szája, zsírosnak ható képe hányingert keltően taszító. Elnyíló ajkaim közül újra kiengedni szándékozom a visítást, de az iménti pofozkodó tenyere számra tapad.
-Kuss! Hol bujkáltál eddig?
Förmed rám, én pedig riadtan pislogok a vécé irányába, ahol ekkortájt hallgat el a víztartály zenéje. Megtelt, az úszó elzárja a víz útját. Csend borul a folyosóra. A többi kétajtós ájuldozóst kanalazza fel a földről. A fickó még mindig nem tér észhez. Szerencsémre. Ketten felfelé húzzák őt a lépcsőn, a negyedik megindul a folyosó vége felé. A szoba ajtaját szándékkal hagytam nyitva, bent a hullával, és elrejtett stukkereimmel. Utóbbira nem fognak rátalálni, de az előbbi bizonyára gondolkodóba ejti őket. A baj az, hogy csak én vagyok itt erre lefelé, aki bármit is tehetett volna. Talán elég ideig fed majd az álca. Remélten toporgok, majd Malacka felfelé irányít a lépcsőn. Tekintetem azonnal Kazakovot keresi, de nem látom sehol, ahogy a bérgyilkost sem.
Megnyugszom, a terv tehát idáig sikeres volt. És még én is élek. Reménykedem benne, ez így is marad.
Malacka az egyik földön fekvő túsz felé taszít, majdnem rázuhanok. Enyhén domborodó hasú, valóban halálra vált nő reszket a padlón, megfosztva ékszereitől, biztonságérzetétől, gőgjétől. Sminkje csak azért nem folyt le az arcán könnyeivel együtt, mert vélhetően horror értékű kencéket, szépítőszereket használ. Nem kéne neki, nincs rá szüksége. Arca a félelem ellenére, a sírás ellenére is, bájos. Tekintetem nyugtatóan simul rá, biccentek felé. Akarom, hogy érezze, nincs mitől tartania, túl fogjuk élni. Nagyon bízom benne, hogy nem hiú reménnyel kecsegtetem.
Két lépésre tőlem a szintén földön fekvő idősebb nőnél azonban elpattan a cérna. Hisztériásan ül fel. Haja kócos, ruhája piszkos, gyűrött, elhasznált. Hangja már-már fülsértően magas, agyhasogató, ahogy felsikoltva reklamál: Engedjék el! Most, azonnal tüstént!
Úgy látszik Malacka az ügyeletes pofozógép. Magamra emeli a karját, hogy lecsapja az asszonyt. Erre már többen felhorgadnak. Érzem a lázadás szagát a levegőben. A várandós nőre pillantok, fejcsóválással jelzek neki, maradjon a földön. Jól is teszem, mert a következő pillanatban felrobban az oldalfal. Törmelékek zúdulnak a nyakunkba. Ösztön mozgat, ahogy a riadt szemű kismama felé lendülök, saját testemmel védem őt és leendő gyermekét. Fájdalmasan nyögök fel, ahogy egy nagyobb darab, talán féltégla, lapockán talál. Nem épp áldó gondolatom száll tova.
Félrehúzódok a nő fölül, megragadom a karját. Kétségbeesett pillantásával szemezek.
-Gyorsan.
Segítek neki felállni, az ellentétes fal felé terelem, az egyik sarokba. Menet közben szedem össze az öregasszonyt is. Fura egy bébicsősszé válok. A teremben elszabadul a pokol. Tudom, hogy nem tudok mindenkit megmenteni. A feltáruló új résen át fegyveresek özönlenek befelé. Ismerősöknek tűnnek. A bentiek nem örülnek érkezésüknek annyira, lőpárbaj indul.
-Kurva élet!
Szalad ki belőlem a szitokszó, miközben a fal tövébe nyomon a két nőt.
-El ne mozduljanak!
Magukra hagyom őket. Igyekezve elkerülni az ólommérgezést, a legközelebb álló lövöldöző hátába igyekszem. Mielőtt észlelhetné jöttömet, szundikálásra kényszerítem. Fegyverétől zuhantában szabadítom meg, hátba támadom vele a túsztartókat. A meglepetés eluralja őket, szép lassan legyőződnek majd. Kazakovot még mindig nem látom semerre sem, de hát nagy a por még, és a golyók is alacsonyan repkednek.
A távolból szirénaszó hangzik fel…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 14th Október 2017, 13:05


Everything gold what's shiningy

„On the 30th day"

21A dolgok napról napra változnak körülöttem, kezdek kicsit elfáradni. Leülnék, pihennék, lennék mezei kis senki, hogy ne kelljen aggódnom, sem magam miatt, sem másokért, de nem ezt a lapot osztotta az élete. Eleinte azt hittem, hogy a maffiában ezen a szinten már piszlicsáré kis támadások áldozata nem leszek, s lőn. Mérget pumpálnak az ereimbe, lövöldöznek rám és lépten-nyomon valami geciségbe botlok.
Konkrétan elfáradtam. Gyimához akarok bújni és nem azon agyalni, hogy mikor és ki akar homlokon lőni. Mi a faszért nem lehet nyugodtam egy kicsit?
Most pedig semmi mást nem csinálok, mint próbálom megtudni a faszom csíkszeműtől, hogy az én fejemre ki és miért tűzött ki vérdíjat, az ugyanis nagyon veszélyes. Hiszen a pénz beszél, a kutya meg a farkát csóválja és innentől nem könnyű a helyzetem. Hiszen nem tudhatom, hogy mekkora összegről beszélgetünk, így nem lehetek biztos senkiben se, csakis a saját embereimben,a közeliekben.
Összeállna a kép, ha több infóm lenne, így már elég biztos vagyok benne, hogy a Harcossal meg kell beszélnem egy randevút, információra van szükségem. Nem is kevésre.
Odabent pofonosztás esete forog fent, láthatóan a nőket sem kímélik, amit bazdmeg soha nem értek meg, de ez csak én vagyok.
Az újabb robbanás a szívem üti meg, senki más nem lehet, csak akit várok, lévén, hogy Kane már lelépett, az emberei is ezt tervezik, de ebbe lesz némi beleszólásunk, ha nem is sok, de legalább rengeteg.
Kihagy egy ütemet a szívem, ha itt van az oroszok... ja igen, akkor Dim nem lesz, mert ő a bankhoz ment, hogy megszerezze amire szükségem van onnan. Ergo, minden vágyam a semmibe merül.
Magabiztos léptekkel indulok vissza, kezemben gépfegyver, lehet hazaviszem, hát teljesen tetszik, könnyű ahhoz képest, hogy mennyi ember életét képes kioltani.
Tekintetem cikázik a betérők között, és a kifelé igyekvő golyóagyúakon.  Engedem a témát, a nőt keresem, akivel lenne némi dolgom.
Biccentek a beröppenő katonáinknak, ketten azonnal mellém sietnek, intéssel próbálom elküldeni, miközben valaki a bokámba kapaszkodik és rídogál. Pedig el kéne innen húzni a faszomba.
Csettintéssel indítom az emberem a félvér bula után, aki éppen emberek támogat, mint egy katasztrófa mentős.
Pár mondatban tájékoztatnak, hogy a szebbik felem nem erre tart, illetve már nem az, már nem a felem, ami fájó pont, szíven szúrás, menten kedvem támad meghalni, lelőhettek volna.
Többségben vagyunk lévén, az extúszejtők térden rostokolnak, már a szájuk sem olyan nagy, a közeledő szirénaszó senkit nem lep meg, sőt többen várták is, többek közt én is. Na nem, mert felmentés, hanem mert a szükséges rossz. Kezemből a fegyvert az egyik emberemnek adom, ahogy a másikat is, amihez hozzá értem, azt tartom meg, amivel fejbe lőttem a mukit odalent.
Érdekel Nia reakciója. Én le fogok lépni az előtt, hogy a zsaruk ide érnek, de legalább három telefonomba fog telni, hogy kimossam magam innen, illetve, hogy a vendéglista előkerülte ne hozza fel a nevem.
Viszont ebből ügy lesz, tele vele a sajtó, minden jelenlévőt elő fognak szedni.
Az emberem dolga a nőt a kocsimhoz hozni, kislisszolok az új lyukon, szédelegnek szét az embereim, már senki nem akar lövöldözni, a túszok jó része az elit tagja, vagy támogatónk, meg fogják menteni a bőrüket, lévén, hogy semmi közük az egészhez. Hamar fog a sajtó is megjelenni, nekem el kell innen húznom.
Még látom, hogy az emberem súg valamit Nia fülébe és elvezeti, remélem, hogy a kocsimhoz, lévén én is oda tartok. Sietősre veszem a figurát, közeli a sziréna.
Futólépésre váltok, közben a telefonom után kutatok a zsebemben, hívást kell indítanom, menten és azonnal.
Legalább az emberem nem teljesen hülye, a félvérrel a kocsim mellett várakoznak, int, hogy siessek jobban.
- Akarsz vallomást tenni? - a kérdés a nőhöz szól, ha szeretne, akkor maradjon itt, ha meg nem akkor pattanjon a kocsiba, arcán ékesen piroslik a pofon lenyomata, felrántom a szemöldököm, szinte biztos vagyok benne, hogy nem várja meg a zsarukat.
Bevágom magam a kormány mögé, éppen felveszi a hívott fél, amikor gázfröccsöt adok.
Oroszul társalgok, Tarast hívom. Szerezzen be minden videófelvételt, újfent. Utca, bemutatóterem, mindent szerezzen meg és törölje le, nekem sem kell a képlet tiszta.
- Jössz egy masszázzsal.- sóhajtom a nő felé, nyomom a gázpedált, mögöttem felsorakozik a kíséretem. Gyíma pedig később fog hívni, előbb fog mindent egyedül elintézni, engem majd tájékoztat.
I remain who I always wanted to be
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Fegyveres Erők
Age :
25
Play by :
BIANCA LAWSON
Hozzászólások száma :
93
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• 15th Október 2017, 09:28



Golyófütty-szonáta


21+
Nincs időm elkalandozó gondolatokra, pedig olyan szívesen keresném meg ennek az egész őrületnek az okát. Mi a redváért kellett robbantgatni egy békés aukción? Látszatra is leszűröm, kurvára nem az érméket akarták a fickók, de még csak a csillogó ékszerek elkunyerbálása sem ad megfelelő célt és indokot. Valami más van a háttérben, zsigerből érzem. Talán Kazakov kaparászok jó irányba. A folyosón elraktározott, szerencsére még mindig öntudatlan fickó szavai adhatnának némi útirányt, de tényleg nincs erre időm.
A túszok lassan felszabadulnak, eddigi fogva tartóik térdre kényszerülnek a beözönlő felmentő sereg nyomására. Az egyik kazakovista markába nyomom a gépfegyvert, meghagyva neki, töröljön róla ujjlenyomatokat. Főleg az enyémeket. Sarkon fordulok, megiramodok a lépcső irányába. Visszakívánkozom kicsit az alagsori irodába, ahol a szétlőtt agyú fickó heverget. Menet közben vetek pillantást a fal tövébe, ahol a két megmentett nőt hagytam. Elmosolyodom. Látom, ahogy egymást támogatva állnak talpra, megkönnyebbülve, hogy élnek, túléltek.
Elérem a lépcsőt, rohanvást igyekszem lefelé. Szerencsére nem töröm bokám a magas sarkúban. Ettől függetlenül nem válok meg tőle, valamiben csak járni kell. Végig száguldok a folyosón, berontok a hátsó irodába. A rejtekhelyről előkotrom a két stukkert, szoknyám hátuljába támasztom őket, a blézer aljával takarom. A csere tárakat marokra fogom, és már indulok is visszafelé. Máshol nem hagytam ujjlenyomatot remélhetően. Beugrik a vécé még, aztán eszembe jut, hogy ott papírt használtam a fogásokhoz, nem lesz gond.
Újra a lépcsőn találom magam ezúttal felfelé rohanva. Késztetést érzek, hogy kettesével szedjem a lépcsőfokokat, még sem teszem. Tényleg nem akarok lábat törni. A lépcső tetején ismerős alak tornyosul, szemmel láthatóan keres valakit. elsuhannék mellette, megragadja a karom, fülembe sugdos. Kedves szavakat: Kazakov vár a kocsinál. Biccentek, sietősen követem a fickót. Még visszanézek a vállam felett búcsúzóul, ahogy kilépünk az új lyukon, melyen a felmentők érkeztek. Minden rendeződni látszik. Talán két-három percünk van, míg a zsaruk, tűzoltók, mentők, egyéb szervek elérik a helyszínt. Na! Húzzunk bele.
Szinte egyszerre érünk Kazakovval a kocsijához.
A kérdésére megrázom a fejem. Francnak sem kell a procedúra. Álszemélyiséggel nem lenne épp leányálom, és innen még Paolo sem tudna elég gyorsan kiszedni. Nem fedhetjük fel még a kollégák előtt sem, hogy beépített vagyok, nem lehet tudni, kiben bízhat az ember lánya.
Vele együtt lendülök az autóba, csak a másik oldalon. Ismerős helyzet, elővesz némi deja vu érzés. Keserűen, de halkan elnevetem magam. Fejemben üvölt a kérdés: Most már csak balhék után ülhetek a bugattiba? Hát bassza fel! Kedvem lenne rugdosódni egyet, de a járgány nem tehet semmiről. Valaki mást kéne fejberúgni, mondjuk az ázsiai mukit. Oldalra pillantok Kazakovra, tekintetemben kérdés, de nem zavarom telefonálgatás közben. Megint a kurva oroszt használja. Kéne egy gyorstalpalós nyelvtanfolyam, de az túl átlátszó lenne. Aztán rájövök, néhány szót értettem. Videó, törlés. Adja magát a következtetés: Eltűnteti a nyomait. Felsóhajtok, kipillantok az ablakon, kint elsuhannak a lámpák fényei, összemosódik a világ. Íme a bizonyíték a gyanúnkra, Kazakov az orosz maffia egyik főembere. Kár, hogy ez a bizonyíték szart sem ér, mert csak az én fejemben létezik. Gondolatban vonok vállat. Akarom egyáltalán még, hogy mindez kiderüljön? Zsaru vagyok még egyáltalán? Kurva élet! Túl közel kerültem. Már nem tudok objektív lenni.
A megjegyzésére odakapom a fejem, felnevetek.
-Nem felejtettem el.
Kurtán jegyzem meg, vigyorom nem csökken.
-Remélem van elég piája otthon, mert rohadtul innék valamit. Sokat.
Teszem még végül hozzá. Kibújok a cipőmből, talpamat támasztom a kocsi szőnyegére, fejemet a támlának nyomom. A gondolatra, mely felötlik bennem, újra elnevetem magam.
-Valami más programot is csinálhatnánk időnként. Szar érzés, hogy csak balhék után enged a csodakocsijába.
Könnyedséget próbálok csempészni a szavaimba, mintha nem számítana semmi, de tudom, hogy ez épp annak a következménye, hogy túléltük a támadást. Megkönnyebbülés. Jó pszichológus lennék. Talán. Nagyot sóhajtok, leeresztek. A feszültség, mely az első robbanással vette birtokba a testem, most lassan múlni kezd. Megpróbálhatok végre tisztán gondolkozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Pénz, pénz, pénz... •• Today at 15:05


Everything gold what's shiningy

„On the 30th day"

21Kurvára unom, hogy minden egyes kibaszott napom azzal végződik, hogy valaki le akar lőni, felrobbantani, vagy egyszerűen csak a fejem venni. Azért ha erősen magamba nézek nem esik túl jól, a vérdíj a fejemen. Sosem vigasztal, ha vagyonokat osztogatnak, erős motiváló erő. Túl erős. A pénz, szerény véleményem szerint a legerősebb fegyver, mindent meg lehet venni rajta, ami számít, hogy valakit holtan tudj. Ha hétköznapi szemszöggel nézed, és felbérelsz egy bérgyilkost, hogy ölje meg a nejed, majd tüntesse el, azzal szolgáltatást veszel, s mint olyan a vagyonoddal fizetsz. Azt persze már nem borítékolhatod, hogy boldog is leszel, mert érzéseket csak hellyel-közzel lehet takarós bakjegyekért venni.
Az meg bekaphatja a bal bokám, aki azt hazudja, hogy a pénz nem boldogít, mert bazdmeg, dehogynem. Folyton jönnek ezzel a kamuval, hogy nem lehet venni örömet, szerintem ezt még egy gazdag szájából sem hallottam hithűen elhangzani.
Oké, nem mondom, hogy nem vagyok boldogabb Gyima mellett, mint a Bugattiban, de kell a boldogságomhoz. Most, hogy anyagilag fostosan állok, hiszen geci sokat visz a Hunter is, a felújítása nem volt kevés, de a kivásárlásom a rendőrségről még több pénzem vitte el, mondhatni mind. Na persze értem én, hogy a házastársam, ha még az, alá mondjuk nem írtam semmit, szabad hozzáférést biztosított a bankszámlájához, előbb falom fel ezt a nőt itt mellettem sütve, mint, hogy hozzá nyúljak.
A gondolattól, hogy esetleg elválhatok, beledadogok a készülékbe Tarasnak, a rémület torkon ragad, ugyanazzal az erővel gyomrom csap. Talpam a gázpedálra tapad, mögöttem duda harsan, lemaradnak az embereim.
Niára pillantok, naná, hogy simán jön velem, ez a dolga, meg érez valami fogvacogtató vágyat irányomba, kitűnően látom, lüktetve pulzál belőle, nem vagyok hülye. A szex hiánya pedig zajoskodik bennem, érzek kedvet átrántani az ülésembe, ha más nem a nyakánál fogva, lelkesen leszophatna. Összecsikordulnak a fogaim, nehezen küzdök tékozló véremmel.
Gyima megöl, vagy őt, ez kell, hogy távol tartson tőle. Na meg az is, hogy bár sürget a kielégülés a farkam mégsem állna fel.
Kinyomom a készüléket, fellélegzem, levegőt veszek, a lány illata pofátlanul betölti a teret, kell egy új légfrissítő, ami elnyomja ezeket és nem leszek lassan egy csahos vérfarkas.
Nevetése végig gurul a hátamon, a gerincembe karmol.
- Ajánlom is! – hangom játékos, pedig egy zuhanyra vágyom, lehiggadni akarok, békére lelni. Keserű lesz a szám íze. Hiánnyal küzdök, erőssel, kokainért is sír a lelkem, de még nem lehet.
- Be akarsz rúgni? – szemöldököm a magasba szalad, nem rosszallóan kérdezem, csupán csak kíváncsi vagyok, túl vagyunk egy nehéz estén, de még koránt sem biztos, hogy vége van. Elfáradtam, elnyúlnék a kanapémon egy forró zuhany után. Sőt, a kádba ülnék, magam mögé ültetném a szívem választottját, széles mellkasának dőlnék és élvezném a cirógatását, míg minden feszültség szerte foszlik a szervezetemből. De ez sajnos most gecire nem lehetséges, pedig…
Következő szavaira felé fordulok, ráharapok a számra és kis híján elnevetem magam. Megkönnyebbülésemben, hogy élek, komolyan mondom az élet is szebb.
Sok időt hagyok, míg válaszra méltatom utolsó kijelentését, megvárom, begördüljek a ház elé, felnyíljon a garázskapu.
- Randira hívsz? – a kérdés elődorombol a torkomból, visszafordulok az út felé, látom, hogy világít a mobilom, üzenet, kettő. Gyimától egy és a lemarad embereimtől még egy, gondolom agyfasz a köbön, de kurvára elegük van, éljem már túl, ha lehet.
Óh hát nem vagyok hülye, tudom, hogy a csaj alám vetné magát, csak azt nem, hogy mennyire komolyan gondolja ezt, remélem nem picinyke lelke van veszendőben és nem plátói szerelmet táplál irántam, bár akkor belefér egy talpmasszázs is.
- Gyere….- leállítom a motort, magamhoz veszem a mobilom, finoman ajtót nyitok magamnak, ő is tegye magának, hogy ruganyosan kipattanjak a kocsiból.
- Meghívlak egy whiskyre. – magabiztos léptekkel indulok meg a kulccsal használatos lift felé, ha lemarad, akkor a garázs fogságába esik, de majd nézem kamerán.
Mégis a lakásom felé navigálom, pedig járt már nálam. Kulccsal engedem be, hogy villanyt kapcsoljak, össze ne essen nekem valamiben.
Kigombolom a zakóm, a kanapém háttámlájára ejtem, míg a falba épített bárpulthoz lépek, hogy italt töltsek neki és magamnak. Jéggel, sok jéggel.
A poharat a kezébe adom, hellyel kínálom a kanapén. Belekortyolok az italomba, lerúgom a cipőm, újabb korty.
Zuhanyoznom kell, a hajamban is pór van.
I remain who I always wanted to be

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 
Pénz, pénz, pénz...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Észak - Itália :: Firenze-
Ugrás: