Kalea && Mila

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Kalea && Mila

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Kalea && Mila •• 14th Szeptember 2017, 20:59


Soha nem gondoltam volna, hogy élvezni fogok egy megbízást. Na jó, persze, élvezem a vezetést, átszelni egész Európát keresztül és kasul, de most örömmel teszem a dolgom. Mert találkozni fogok vele újra. Leaval.
Jól van na, tudom, hogy egy olyan nő, mint ő sosem venne észre egy olyan kis lúzert, mint én, de álmodni azért csak szabad? Mármint bármikor ránézek, azonnal ökölbe szorul a gyomrom, elkezdek izzadni, mint egy megpakolt csatakanca, és az a jól működő pofázmányom tökre leblokkol és kábé tőszavakban vagyok képes megnyilvánulni. De majd ma más lesz, és elképzelem, hogy egy szál tangabugyiban vár rám, pezsgőt bontunk, ő megcsókol, én pedig patakokban folyok.
- Razin dokinak, expressz csomag! - a portás már ismer, sokszor voltam már itt vagy legalábbis elégszer ahhoz, hogy már megszokta a látványomat. Kikerülök pár fehér köpenybe öltöztetett muksót, meg pár zöld köpenybe öltöztetett muksót, amit ismét fehér köpenyes muksók követnek. Meg kell vallani, nem adnak túlzottan itt a divatra, s ha ezt én is megjegyzem, akkor ott bizony bajok vannak. Mert változtam, bár azt még nem tudom megmondani, hogy jó vagy rossz ez az új én. De el kell ismerni, jó hatással van rám Nia, és néha olyan pacsuliban illatozok, hogy ha megtehetném, magam után fordulnék.
Egy dobozt viszek magammal, fogalmam sincs, hogy mi van benne, de méretéhez képest túl könnyű, viszont azt már régóta tudom, hogy amit neki hozok, az mindig könnyű. Valami tetra van a címkén, amit bár el tudok olvasni, de nem értek, így inkább nem is töröm rajta a szőke fejem, hogy mi lehet. Vállat vonok, majd hatalmasat sóhajtok, még mielőtt bekopognék az ajtón. Ennyi tisztelet azért belém is szorult, annak ellenére, hogy vár rám, még nem vagyok tűrhő és nem rontok csak úgy be. Lehet, hogy tényleg tangában van és éppen a kopogásomra vár, hogy pukkassza a pezsgőt.
- Kopp-kopp, bejöhetek? - szedd már össze magad, ez csak egy nő, de mégis milyen! Gondolom engedélyt kapok, szóval megindulok befelé a cuccal a kezemben, majd megyek a mindenféle főzetekkel teli asztalhoz, és lepakolok. - A tetraizé franciából.
Szipogok egyet, majd köhintek is hozzá. - Használhatom a mosdót, nagyon kell pisilni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil Polgárok
Age :
29
Play by :
Eiza Gonzalez
Hozzászólások száma :
6
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 18th Szeptember 2017, 19:32


Várok. Már megint küldenek egy csomagot nekem amihez tartozik valaki. Természetesen nem a csomag keltette fel az érdeklődésemet. Sokkal inkább az aki hozza, a postás érdekel. Viszont tudom azt, hogy az a lány vagyis pontosabban nő rá se pillant valaki olyanra, mint én. Nem vagyunk egy súlycsoportban, elvégre én nem vagyok úgy kivarrva, mint a nagymamám ágyterítője. Valószínűleg azok a kedvencei és nem az én kategóriám, a mezei gyógyszerészek akik naphosszat különböző színű köpenyekbe feszítenek.
Meglepődöm. Mivel tudja Lyudmila, hogy várom, így feleslegesnek tartom a kopogást. Aztán gyorsan átfut a kis agyamon a gondolat, hogy biztosan nem akar neveletlennek, udvariatlannak tűnni. Igazából ezzel szerzet magának egy jó pontot nálam. Már ha egyáltalán számítanak neki valamit ezek a pontok. Mire feleszmélek abból a gondolkodásból és próbálnék értelmes választ kinyögni a bejöhetek kérdésre, megjelenik. Kezében a csomaggal, ami valljuk be eléggé értékes és az a legjobb neki, hogy valójában nincs is tisztában azzal mi van benne. Sokkal inkább rohangáljon vele úgy mintha a napi csokoládé adagom lenne.
Otthonosan mozog, nem ez az első alkalom, hogy nálam jár. Ó, a fenébe, vagyis járna nálam. Ez csak a nyamvadt laborom ahol a munka időmet töltöm, ahol próbálok valami olyat csinálni amiért fizetnek és közben nem veszik észre, hogy nem mindig oda összepontosítok ahova kéne. Hála az égnek és a tyúkoknak, hogy nincs mindenhol kamera.
- A folyosó végén jobbra, ott a női mosdó. -
Kis pisis, fut át az agyamon ahogy végig nézek rajta. Gondolom el talál a mosdóig, addig én meg felfedezem mit kézbesített. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg az-e amit kértem. Na meg a mennyisége sem utolsó szempont. Ahhoz az asztalhoz lépek ahova letette, a saját, zöld színű köpenyemből zsebéből kihalászom az ollót. Általában magammal hordok, mert elég sokszor kapok különböző méretű és csomagolású küldeményeket, amiket így gyorsan megszabadíthatok a felesleges doboztól. Ezzel az történik, a ragasztószalag mentén felvágom és már nyitom is ki a dobozt. Ez az, az jött ami kell. Hálás vagyok az orosz postásomnak. Már ha az enyém lesz egyszer...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 18th Szeptember 2017, 19:57


- Köszike és puszika! - hadarom el gyorsan, majd serény léptekkel indulok meg kifelé, hogy aztán olyan négy kötőjel tizenhét liter felesleget paszírozzak ki magamból. Jó persze, nem annyi volt, de akkor is, ha egyszer a gátak szakadnak, akkor nincs mese, engedni kell, hogy a természet elvégezze a dolgát. Egyébként el sem hiszem, hogy erről gondolkodok, amikor megmosom a kezeimet, majd a papírtörlőt használva szárítkozok meg. Elnézem a szempárt, ami visszatekint rám a tükörből, majd meg kell jegyeznem, hogy fáradt vagyok. Rettentően és nagyon fáradt, a szemeim alatt lévő táskák meg inkább bőröndök, nem is egyszerű kézi poggyászok. Csak sóhajtok, körözök egyet a fejemmel, hogy lazítsam az izületeket, majd kirúgom az ajtót, hiszen ha már egyszer kezet mostam, nem akarok mindenféle bacilusokat elkapni.
- Minden rendben van? Azt kaptad, amit kértél? - térek immáron vissza a laborba, majd közelebb lépek hozzá és csodálom. Egyrészt mert gyönyörű és csábító és gondoljon bárki bármit, nagyon is szexi, még ebben a köpenyben is. Másrészt mert okos, hiszen valljuk be, itt nem nagyon dolgozhat buta ember, s pontosan ezért vagyok én itt vendégszereplő, nem mindennapos fellépő. Harmadrészt mert olyan visszafogott, mintha tudná, hogy elcsöppenek egyetlen mosolyától, s hogy ezt elkerülje, inkább játsza a szendét, mintsem kezdeményezne. És ez annyira izgató, mint a csuda. - Egyébként már tökre kérdezni akartam, hogy mi ez a sok cucc, amit hordok itt neked, de valszeg egy szavadat sem érteném, szóval ... kérsz egy cukrot?
Melegítőm zsebébe nyúlok, majd egy halom nőgyógyász cukorkát markolok fel onnan. S hogy miért nőgyógyász cukor? Még otthon neveztem el így, mert a dokinál, ahová az egyik barátnőm járt rendelésre, mindig ilyen fajta édesség volt a váróban, ő meg nem volt rest mindig hozni belőle. Azt viszont tökre nem veszem észre, hogy mennyire közvetlenné váltam a közelében, de nem is volt időm ezen gondolkodni, hiszen ha vett, akkor vett, ha nem, akkor csak én toltam be az arcomba egy narancsos ízűt, hogy utána a többit visszategyem a macinaciba.
- Nincs valami kávégép a közelben? Mondjuk úgy, kicsit elpilledtem, aztán feldobnám a hangulatomat valamivel. Vagy esetleg te is tudnál segíteni! - vigyorgom el magam, majd a nacika másik zsebében csörgetem meg az aprót, hátha csak kávé lesz a dologból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil Polgárok
Age :
29
Play by :
Eiza Gonzalez
Hozzászólások száma :
6
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 18th Szeptember 2017, 21:03


Köszike és puszika? Komolyan gondolta a nő ezeket a szavakat? Amennyiben igen, egyáltalán nem az ő szájába valók ezek. Ha mégsem gondolta komolyan, úgy már értem miért mondta ezt. Egyébként megértem miért kellett annyira sietnie a mosdóban. Először is az elsődleges vizelet mennyisége százhúsz liter, aminek ha távoznia kéne a szervezetből azt hiszem soha nem állnánk fel a vécéről. Viszont a másodlagos vizelet mennyisége jóval lecsökken egy megfelelő mennyiségre amivel nem kell naphosszat vécére járni. Amúgy a nők a férfiakhoz képest sokkal kisebb húgyhólyaggal rendelkeznek, ezért is kellett csak úgy elrohannia a postásomnak. Persze ezek olyan dolgok, hogy nem kötöm senki orrára se. A végén tiszta hülyének néznének amiért csak úgy elkezdenék szövegelni itt a pisiről. Onnan pedig egyenes irányt vennék a diliházba. Így sem vagyok néha abban biztos, hogy nem vagyok oda való. Hiszen hiába vannak tiszta pillanataim, még mindig úgy gondolom, hogy a fiam, Benjamin él. És csak arra vár, hogy megkeressen. Egyáltalán valamikor megfogok vagy kifogok ebből gyógyulni? Ha nem, soha nem fog egy ilyen nő akár csak rám nézni is.
- Eddig még sosem kaptam tőled mást, mint amit vártam. -
Remélem ezzel az egekbe szökik az önbecsülése. Elég sokszor kaptam már olyat amit éppen, hogy nem vertem a postás fejébe. Vele ez nem hiszem megfog történni, mert figyelnek arra, hogy mit küldenek nekem. A felesleges, ócska cuccokat úgy is kidobálom a szemétbe küldöm. Az ollót vissza csúsztattam a zsebembe, bele a tokjába, mert nem lenne vicces ha saját magamat vágnám fel. Fogalmam nincs, hogy ilyenre adnak-e egyáltalán betegszabadságot.
- Különböző gyógyszerek, kísérleti stádiumban lévő medicinák hozzávalóit hordozod nekem. Kérhetek kettő cukrot? -
Próbáltam a lehető legegyszerűbben elő adni neked. Hiszen a kíváncsiság hajtja őt és nem adhatok neki olyan választ amit nem tud kikódolni. Ezért vettem elő a legegyszerűbbet, a legközérthetőbb verziót. Ha ennél többre kíváncsi, kérdezzen. Közben elvesz két cukorkát, reméli csak nem fog a kezére csapni. Az almásat gyorsan kibontja és a szájába csúsztatja, a másikat a köpenye zsebébe. Aztán elveszi a lány kezéből a csomagolást, az övével együtt pedig a legközelebbi kukába dobja. Ebben a laborban rengeteg kuka van amúgy, mert töménytelen mennyiségű hulladék keletkezik.
- Minek neked kávégép ha kaphatsz a saját kávémból? Illetve én miben tudnék segíteni? Beteg vagy, valahol fáj, van valamilyen tüneted? -
A labor egyik oldalában húzódik az a rész ahova leszoktak ülni, kávézni és akár még enni egy keveset. Odasétálok, remélve, hogy követ Lyudmila. Kezet mosok, óriási adag szappannal, hogy mindenféle felesleges dologtól megszabaduljak, majd megtörlöm kezeimet. Előszedem a táskámból a piros termoszt, kettő bögrét kutatok elő a szekrényből és kávét töltök. Az egyik bögrét a kezébe nyomom, másikat megfogom és kézen ragadom. Menjünk innen, mert ez a kávé annál többet érdemel, mint, hogy valami löttyök mellett fogyasszuk el. Ezért a laborhoz tartozó kis teraszon kötünk ki, nagyjából úgy az ötödik emeletről nézelődünk lefelé serényen. Ennél rosszabb úgy se lehet az az automatás kávé. Gondolom meg van elégedve, ha nem keríthetek másik postást. Közben előbújik belőlem a gyógyszerész, hisz kéne segítsek rajta. Csak mesélje el, hogy mi baja van és megoldjuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 18th Szeptember 2017, 21:35


- Aham, értem. - és most még csak nem is hazudtam. Mert azt értem, hogy gyógyszer, mert kísérleti stádium, meg a többi is, szóval tényleg értettem, amit mondott. - Akár többet is, van még ott, ahonnan ez jött.
Vigyorgom el magam, majd figyelem, ahogy elcseni tőlem a cukorka fóliáját, aztán kidobja az egyik kukába. S tegyük hozzá, hogy jól megfigyelem, bár meg kell vallani, hogy a köpeny túl sokat takar belőle, mégis csodálhatom alakját, könnyed lépéseit, és az a forduló, amivel újra felém pillant, hát amiatt meg kellene zabálni, de most itt a kémcsövek és és Bunsen-égők között nem fogom letámadni! Igen, annak idején figyeltem kémia órán, bár ezzel a két kifejezéssel ki is merítettem az összes szaktudásom a témával kapcsolatban. Aztán meglep, nem kicsit, hanem éppenséggel nagyon.
Na nem azzal, hogy felajánlja a saját kávéját, hiszen ez a legtündérebb dolog, amit hónapok óta csináltak velem, leszámítva Nia kedvességét, aki meg ugye adott egy ágyat a lakásában, hanem inkább azzal, hogy visszakérdezett. - Nem vagyok beteg, csak tudod... Te ilyen tudós vagy, aztán hátha összekotyvasztottál már valamit, ami még a halottat is felébreszti. Ne nevezzük kábítószernek, inkább serkentőnek.
Vigyorgom el magam újra, majd követem őt a kávé lelőhelye felé, aztán meg kifelé a teraszra. Ez viszont hibának bizonyult, mert bár tökre nem vagyok tériszonyos, és voltam már magas épületekben, de most valahogy bizonytalanság fog el, ahogyan kiléptem a korlát mellé. - De ne is vedd komolyan, amit az előbb mondtam, csak vicc próbált lenni, abból is a szarabbik fajta.
Vállat vonok.
- Köszi a kávét. - mosolygom el magam, amikor felé nézek, majd egy kicsit hátrálok, és az épület falának dőlök. Aprót kortyolok és elismerően hümmögök, majd újra megköszönöm a meghívást. - Egyébként hogyhogy itt vagy még ilyen későn? A pasid helyében biztos ideges lennék, hogy merre van már a gyönyörű barátnőm... Talán még féltékenységi jelenetet is rendeznék!
Cigarettára gyújtok, maximum majd jól megmondja, hogy nem szabad, s akkor jól el fogom oltani, de addig is mélyet szippantok a dohányból, s hörpintek mellé a kávémból. Egyszerűen ez a kettő annyira jól megy egymáshoz, hogy nem is értem, egyesek miért mondanak le ilyen élvezetekről.
- Bocs, nem akartam így belemászni a magánéletedbe, néha előbb beszélek, mint gondolkodnék. - ismét vállat vonok, majd kémlelni kezdem a környéket. Itt-ott fényeket látok, az egyik talán vacsorához készülődő család; a másik egy idősebb pár, akik az esti híradást kapcsolták be; a harmadik egy ifjú szerelmes, aki éppen levelet próbál írni kiválasztottjának... Mennyi normális élet. - Kinek lesz a második cukor? Csak nem a pasidnak?
Újra elnevetem magam és visszatérek a slukk-korty rituálé élvezetéhez.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil Polgárok
Age :
29
Play by :
Eiza Gonzalez
Hozzászólások száma :
6
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 18th Szeptember 2017, 22:19


Szelíden rámosolygok. Örülök amiért kivételesen tudtam úgy fogalmazni, hogy megértette mivel is foglalkozom. Amúgy egy eléggé lekurtított változat volt amit elmondtam. Viszont szakszavak és előzetes tudás nélkül csupán ennyit tudtam elmondani. Amennyiben a kíváncsisága kitartó és akarna valamit tanulni, szívesen beavatom egy két dologba. Természetesen ingyen és bérmentve, mielőtt valaki meglátná bennem a haszonleső hárpiát aki még egy poharat se tesz tovább ha nem látja benne hasznát.
- Ha kotyvasztottam volna ilyen szert, szerinted itt lennék? Amúgy vannak serkentők, csak kísérleti stádiumban. Állatokon teszteljük éppen. -
Nem, akkor sem fogok neki olyat adni ha térden csúszva könyörög érte. Amíg az állatkísérletek nem fejeződnek be megfelelő eredménnyel, szó se lehet arról, hogy emberek közelébe kerüljön a szer tesztelésre. És akikhez tesztelésre is kerül a szer, jó adag pénzeket vasalhatnak fel. Amennyiben még akkor is érdekelni fogja a dolog, be tudom juttatni a programba. Persze ahhoz kell egy nagyon nagy adag orvosi teszt és különböző kórtörténetek, de lehet róla szó.
Elengedem a fülem mellett a vicc dolgot. Lehet neki ez az, viszont nekem az életem. A gyógyszereken, a különböző szereken kívül nagyon más nem maradt. Ki vagy mi tudna mellettem megmaradna ha folytonosan a munkába temetkezem? Ha úgy érzem egy csődtömeg vagyok a társas kapcsolatokban? Ha a köpenyem biztonságában merek beszélgetni, máskor pedig megveszem gyorsan a kenyeret és megyek is tovább.
- Szóra sem érdemes. -
Elmosolyodom, óriásit kortyolva a bögrémből. Amúgy vehetnék már valamilyen új bögréket, ezeken kezdem megunni. Ahogy azt is, hogy minden reggel itt kezdek és nem valahol máshol. Vagy éppen, hogy egyedül fekszem és kelek. Már megint oda kanyarodtunk vissza, hogy a köpenyem nélkül nehéz akár még emberi kapcsolatnak nevezhető valami produkálnom. Valamikor fog ez változni? Segít rajtam a terápia? Nem akarok egyedül megöregedni, mint a szomszédnéni. A végén a macskái fogják felfalni mielőtt valaki rátalál a hullájára.
- Sem pasim, sem csajom, se macskám nincs. A munkámon kívül nincs semmim. Neked ki rendez féltékenységi jelenetet? -
Felnevetek miközben tálalom neki a sarkított helyzetet. A munkámon kívül azért ott van a lakásom, a kocsim, a számláim amiket fizetni kell. Néha meg főzök magamra, máskor pedig rendelek. Mindenféle kaját, hogy azért étkezzek változatosan a körülményekhez képest. Amit nem említek neki az a terápia, azért nem kell annyira nyíltan kiteregetnem a szennyest. Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek vissza, ha már beszélgetünk. Ő is lehet őszinte, legalább megtudok valamit.
Mivel rajtunk kívül valószínűleg csak a portás van itt, így nem szólítom meg. Dohányozzon, ha ez okoz neki élvezetet. Nálam más okoz, ezért is kortyolok újra nagyot a kávéból. Számomra sosem okozott örömöt a dohány, a cigaretta. Valószínűleg, mert tudtam mi is történik ilyenkor tüdővel. Vajon változtatna a gondolkodásán ha egyszer leülnénk és elmesélném neki mi is a helyzet a cigaretta és a tüdő szövetek kapcsolatával?
- Semmi gond, ezt könnyebben el tudom mondani, mint azt, hogy mivel foglalkozom. -
Biztató mosolyt eresztek meg feléje, hisz ez az igazság. Akármennyire is előbb beszél, mint gondolkodik, valamilyen szinten megértem. Fiatal, nagyjából olyan öt évvel, mint én. Még hajtja a vére, a kíváncsisága, hogy felfedezzen mindent amit akar. Valamikor én is ilyen voltam. Egészen a balesetig. Újra olyan akarok lenni. Akarom, hogy működjön a terápia.
- Nekem lesz, a következő műszakra. -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 19th Szeptember 2017, 11:51


Se pasi, se csaj. Azért valljuk be, ez elég szar egy helyzet lehet neki. Persze én is ilyen cipőben járok, de basszuskulcs, még rohadt sok időm van minderre, ha egyszer egyáltalán valami komolyat szeretnék kezdeni az életben, addig meg úgyis egyetlen szerelmem van és az a kocsim. Viszont őt nehéz úgy elképzelni, hogy magányosan tölti az éjszakáit, egyedül néz szembe a hétvégékkel és nincs senki az életében, akivel megoszthatná a mindennapokat. Sóhajtok egyet, majd szépen lassan lecsúszok a mögöttem lévő padra. Lábaimat magam alá húzom, kávémat kortyolom és a cigaretta végét kurtítom pár milliméterrel rövidebbre.
- Nekem sincs senkim. - azt viszont nem teszem hozzá, hogy se pasim, se csajom, mert ... Jézusom, az előbb tényleg azt mondta, hogy nincs csaja? A szemeim elkerekednek, és majdnem félre is nyelek, de egy úriasszony lenyeli, amit bevesz a szájába, szóval nem rendezek jelenetet. Csak ülök ott a füstölgő bűzbombával, figyelem a környéket, s azon veszem magam, hogy egyre inkább rá fókuszálok. Régen volt ilyen "csajos" beszélgetésem vagy mondjuk inkább úgy, bármilyen nemű beszélgetésem, ami nem arról szólt, hogy hova kell mennem, mit kell elfuvaroznom és kinek a cuccát kell határokon átcsempésznem. Üdítő volt egy kicsit normális embernek lenni, olyannak, mint amilyeneket az újságokban vagy a filmeken lát az ember, elnyúlni egy kicsit a hosszú nap után és élvezni valaki társaságát.
- Nem mondom azt, hogy őrülten vágyom valakire, de ha megtalálnám az igazit, azt biztos nem engedném el. Most még tök jól elvagyok, de ki tudja mi lesz három év múlva, mennyit változom és mennyire vágyok arra, hogy valaki átöleljen a reggeli ébredés után. - elmosolyodom, de egyfajta keserűség is költözött abba a grimaszba. Mert tényleg, ezekre a dolgokra most így huszonkevés éves fejjel még nem gondol az ember lánya, de mi van, ha egyik nap arra eszmélek, hogy már nem akarok a kocsimban lakni, hogy nem egy zuhany miatt terpesztem szét a lábam, hogy valakivel el akarom költeni a vacsorámat és nemcsak egy papírdobozból zabálni az utcai lámpák fényénél. - Meddig dolgozol?
Meggondolatlan kérdés volt, hiszen ki tudja, hogy mit fog rá válaszolni, de valahogyan kibukott belőlem. - Még nem vacsoráztam és lassan rettentően éhes leszek, szóval azt gondoltam, talán lehetünk egymás társasága, ha már se pasink, se csajunk.
Elnevetem magam, majd kiiszom a bögrét és felállok a helyemről, hogy közelebb lépjek hozzá és átnyújtsam a porcelánt.
- Mit szólsz hozzá? Ha akarod, nevezhetjük randinak is! - vigyorgok fel, majd elpöckölöm a csikket a vakvilágba, nem is törődve azzal, hogy kinek a fejére eshet rá a meteorként száguló, végén még parázsló füstszűrő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Civil Polgárok
Age :
29
Play by :
Eiza Gonzalez
Hozzászólások száma :
6
Csoport :
Civil polgárok

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 20th Szeptember 2017, 20:53


Néha eszembe jut, hogy mi lesz később. Irtó gyors sebességgel száguldok a harminc évem felé, azután pedig nem egy sétagalopp gyereket szülni. Jó, mármint gyereket bármikor lehet szülni amint a lyukra jön. Viszont én itt a kockázatokról beszélek, arról, hogy mennyivel nő például a Down szindróma esélye vagy mennyivel nagyobb a gyerekhalálozási arány. Ezt talán nevezhetném a szakmám ártalmának, hisz a gyógyszerészek általában az orvosok jobb kezei. Én sosem dolgoztam senki keze alá, mégis olyan dolgokkal vagyok tisztában amivel nem sok mezei halandó. Amúgy ezért tépelődök mostanság. Persze először azért a terápia kérdését kell megoldjam és csak utána a másikat. Szépen, lassan, kis lépésekben remélem minden a megfelelő vágányba terelődik.
Meglepődöm, annyira, hogy a nyelvemre kell harapjak. Nincs senkije? Hogy a fenébe nincs senkije? Egy ilyen nőnek? Akiért még a munkások is megfordulnak, ő pedig nyugodtan megkérdezheti, hogy mi van anyádat rigó baszta. A munkások pedig észre se veszik mi hangzott el, annyira leköti őket a külseje. Furcsa, nagyon furcsa. Lehet valami rejteget, ezért nem vallja be, hogy kije vagy mije van. Egy biztos az egészben, valószínűleg van egy kocsija amivel csomagokat kézbesít. Annál több információval még nem nagyon rendelkezem.
- Három év múlva pontosan arra fogsz vágyni, hogy valaki átöleljen a reggeli ébredés után és megkérdezze hogy aludtál. -
Hűha, lehet éppen most osztottam ki egy kéretlen tanácsot. Amennyiben nem tetszik neki a dolog, biztosan el fogja húzni a száját. Én pedig maradok a tapasztalatommal amit az előbb megosztottam vele. Huszonannyi évesen senki sem arra vágyik amire később fog, ez biztos. Viszont lehet arra számítani és gondolni, hogy később mi fog kelleni. Például a reggeli ébredéskor valaki legyen melletted, kérdezze mit kérsz reggelire vagy éppen mit fogsz ma csinálni. Apró dolgoknak szokták gondolni az emberek, mégis óriási dolgok ezek.
- Te voltál az utolsó munkám, a hozzávalókat vártam. -
Még bólogatok is a válasz mellé, majd kortyolok a kávéból. Sokszor tart ébren, mikor várom, hogy miből mi is lesz. Hiszen anélkül sosem tehetem innen ki a lábam, hogy végbe nem ment volna a reakció, a folyamat, Amúgy a zárás vár még rám és az, hogy bepakoljak a labor mosogatógépébe. Mire jövök reggel minden csillogni, villogni fog. Foghatok neki az új dolgoknak amiket a Lyudmila által hozott hozzávalókból alkotok meg.
- Lennél a társaságom? Komolyan? -
Ez az este arról szól, hogy sorozatosan meglepődjek. Főleg rajta, mert ilyet tőlem elég ritkán kértek mostanában. Azért rápillantok, nézem ahogy padon ül és, hogy tényleg komolyan gondolta-e. Amennyire ki tudom venni ebben az esti fényben, akarja. Egye fene, maximum meghívom valamire és ha sikerül jól, a csomagot a portán fogja hagyni. Ennél többet úgy sem veszíthetek, vagy igen?
- Randizni akarnál velem? -
Hopp, olyan nevet adott az estének, hogy hirtelen a bögre kicsúszik a kezemből és szétmegy. Persze nem az enyém, amiben lötyög még egy kevés kávé, hanem az övé amit át akart nyújtani. A porcelán darabok szanaszét hevernek, majd holnap reggel a takarítónő szedje fel ha akarja, ha meg nem ott marad. Engem már nem zavar ez se.
Magam előtt befelé kezdem terelgetni, ha nem is lesz randi, legalább vacsora legyen. Az éhségérzet rám is tört, anélkül, hogy nagyobb figyelmet szenteltem volna neki. Most már van figyelem, társaság, csak kaja kell. Bezárom magunk után a terasz ajtaját, gondolom majd a bögre darabjai is a csikk sorsása jut. Hanem a szemetesbe fog landolni, ám biztosan nem általam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

avatar
Russij Geduska
Age :
21
Play by :
Teya Salat
Hozzászólások száma :
37
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Re: Kalea && Mila •• 21st Szeptember 2017, 11:23


Micsoda reményteli előrejelzés, hogy már előre tudja, hogy mit fogok akarni három év múlva. Most, jelenleg, ebben a nadrágban úgy érzem, hogy visongva kellene felröhögnöm, de mégsem nevetem ki, mert talán többet tud nálam a párkapcsolatokról. Mert vegyük számba, hogy kikkel voltam hosszabb ideig pár... És ezzel a lista véget is ért, hiszen a középiskolai szerelmeket azért nem sorolnám ide, s amióta a RussGed tagja vagyok, nem tudtam senkivel sem összejönni, bár tegyük hozzá, hogy nem is akartam. Mert mégis, mit mondok a kiszemeltnek, hogy mivel foglalkozom? Építsem hazugságra az egész történetet? Rendkívül jó hozzáállás lenne, így csak maradnak a belsős viszonyok, de a legtöbb taggal nincs humorom összejönni, hiszen ismerem őket annyira, hogy okádnom kelljen tőlük.
- Sajnálom, hogy megvárattalak. - jelentem ki kissé szomorkás hanggal, majd folytatom. - Miért ne lennék? Annyira ördögtől való, hogy szívesen venném a társaságod? Vagy van valami olyan titkod, ami miatt rettegnem kellene tőled? Feljön a Hold és elvágod a torkom?
Elröfögöm magam, tudom, hogy nem illendő ilyen egy nőtől, de én olyan messze állok attól a fogalomtól, mint a McDonald's az öt csillagos étteremtől, s valahogyan nekem jobban is áll a népkajálda, mint egy puccos hely. Viszont meglep, ahogyan visszakérdez, reméltem, hogy ő is poénra fogja a dolgot, de amikor kiesik a kezéből a bögre, akkor megpróbálok utánanyúlni, s csak annyit érek el vele, hogy a korlátnak csapom a porcelánt és jól rámarkolok annak szilánkjaira.
- Bassza meg! - szakad ki belőlem a káromkodás, majd még jobban összeszorítom az öklömet, ami nem volt olyan jó ötlet, hiszen a darabkák még mindig a kezemben voltak, vörösre festve a tenyerem belső felét. - A kurva életbe!
Újra csak elkiáltom magam, majd befelé megyek a teraszajtón, talán kicsit félre is lököm, majd valami csapfélét keresek, ami alá odatarthatom az ujjaimat. A fémen halkan csörömpöltek a szilánkok, hiszen vagy a fél bögre a kezemben maradt, melyek egyre fehérebbek lettek, ahogyan a hideg élmény egyre jobban tisztította a sebemet.
Csípett, nagyon csípett, de hirtelen ez volt a legjobb ötletem, s amikor Lea is bejött utánam, a szemeibe néztem, könnyektől elhomályosult tekintettel. Nem sírtam, azt azért nem mondanám, de pár könnycsepp azért megtöltötte a tekintetem. - Remélem, nem kell varrni... És nincs valami kötszered? Ellátnám a saját bajom.
Nevetem el magam, majd szipogva kerestem a közelemben egy széket, hogy leüjjek rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kalea && Mila
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Észak - Itália :: Firenze :: Munkahelyek-
Ugrás: