C'mon rescue me | Freddie & Rosie

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 C'mon rescue me | Freddie & Rosie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
20
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
4
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás C'mon rescue me | Freddie & Rosie •• 27th Szeptember 2017, 21:39


Freddie && Rosie

Nehezen viseltem az utazást és a költözést, azt meg még inkább, hogy anyám oda meg vissza van Freddiert. Mintha nem is ezen a bolygón volna. A vak is észrevehetné, hogy nincs semmi az égvilágon kívül semmi köztünk. De nem, anyám valami rózsaszínködbe került, mikor beköltözött hozzánk.  
Mély sóhajjal veszem kezembe az új gépemet, hogy ismerkedjek vele. Más valami hihetetlen boldog lenne, hogy Rómába költöznek. Minden emlékem ott van, és úgy érzem elszakítottak Brian-től. Az ágyamon fekve a telefonom ismét rezegni kezd. Freddie. Kávézni akar. Már kezdtem beadni a derekamat, mert állandóan nyúz, hogy csak beszéljünk, mert itthon nem tudunk, anyám miatt. Viszont mindenképp túlakar lenni a dolgokon. Ezért is egyezem bele, hogy akkor menjünk. Viszont ahhoz nem mehetek pólóba és melegítőbe. Pedig rosszabb felszerelésben is látott. Gyorsan felhúzva egy fehér hosszú ujjút és a fekete farmerbe belepréselve a fenekemet fogom copfba a hajam, majd anyámnak egy puszit hintve a homlokára elindulok a városba. Szoknom kell, hogy mit merre találok. Ezek az olaszok elég önfejűen vezetnek, és a közlekedés felér egy káosszal. Én nem tudom, hogy bírnak életben maradni egyáltalán. Cikázva a tömegbe lassan nézelődöm is. Túlélés első szabálya, hogy mindig tudd merre vagy, merre tudsz menekülni. Második, a gyorshívón Freddie legyen.
Minden csörrenésre összerezzenek és összébb húzva a pulcsimat, a kapucnit a fejembe vetve sietősre fogom a lépteimet. Majd gyorsan megnézem a telefonon a címet és mikor megtalálom megkönnyebbülten zuttyanok le az első székre, a kapucnit még mindig magamon hagyva. Félek, rettegek mindentől.
Előveszem a telefont, hogy írjak egy sms-t neki, hogy előkerültem és várni fogom. A pincérnő azonnal megjelenik és olaszul kezd el makogni. Én pedig megrázom a fejem. Nyelvleckéket kell vennem, mert nagyon gáz, hogy ide jöttünk lakni csak, hogy nem beszélem a nyelvet. Megköszörülök a torkom és többször is körül nézve rágom a szám belső felét. Ideges vagyok. Nem tudom mitől, hogy Freddie mit akarhat, vagy, hogy meg is halhatok, mert egyedül jöttem ki a házból. De nem tehetek róla, én jobban szeretem, ha kicsit egyedül vagyok. Mellesleg az új lakásunk nem sokkal nagyobb, mint egy cipős doboz, nem megvalósítható. Amikor valaki a vállamhoz ér úgy rezzenek össze, hogy még az asztalt is siker meglöknöm, ezzel felhívva a figyelmet magunkra, de aztán a barna szempár megnyugtat és mélyen kifújom azt a levegőt, amit magamban tartottam és még csak nem is vettem észre.
- Ne ijesztgess. – bosszús szemekkel nézek rá és megingatom a fejem. Olyan. Furcsa így találkozni, nem állok fel, nem ölelem át. Csak összegubózva ülök továbbá a helyemen és ismételten megjelenik a pincérnő.
- Egy capuccino lesz. – csak hagyjon már békén. Aztán a kezemet az asztalra téve nézek a férfira.
- Szóval itt vagyunk, ahogy kérted. De tudod nem aludtam jól, mivel neki préseltél a falnak. – a bosszús árnyak nem múlnak az arcomról, mivel anyám úgy tudja, hogy együtt vagyunk így gáz lett volna még egy ágyat hozatni a pici szobámba, a földön még sem hagyhatom. Viszont a póló, amit adott megnyugtat és tudok aludni. Még magam sem értem, hogy miért ilyen nehéz.
- Mellesleg meg irtó pipa vagyok. Az újságos? A nő a babakocsival. Na és persze a taxira váró férfi az újsággal. Mint valami ezeréves kémfilm. Freddie, újítani kellene. – sorolom fel azokat, akiket kiszúrtam útközben. Hiszen azért tudtam, hogy nem fogja elnézni, hogy egyedül kószáljak a városba.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
28
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
2
Csoport :
fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: C'mon rescue me | Freddie & Rosie •• 28th Szeptember 2017, 16:42



rosie & freddie
so i'm lame again?

Muszáj volt elhívnom valahova, ahol nincs ott az anyja, ahol nincs megszabva, hogy milyen tettek szükségesek, és milyen távolság hathat furcsán, ha úgy alakulna a helyzet. Eleinte mondjuk nehezebb volt az anyja előtt megjátszani, hogy mi a boldog pár vagyunk, és nem azért vagyok Rosie mellett, mert szükséges, és vigyáznom kell rá. Remélem soha sem kerül sor arra, hogy az anyjának előálljunk azzal, hogy nem vagyunk együtt, és csak muszájból történt ez az egész. Majd lerendezünk egy kamu szakítást, vagy valami, mert ezt az idők végezetéig nem húzhatjuk, nem egészséges, és egyébként is, egyszer már nem lesz veszélyben, akkor pedig mondani kell valamit az anyjának, hogy miért pártolok el tőlük. Azt nem mondom, hogy akkor ennyi, ténylegesen el fogok szakadni ettől a családtól, mert az nem lehet, hiába nem kell védenem, azért olyan régóta mellette vagyok, hogy képtelen lennék nem rájuk nézni, olykor-olykor. Szép szakítást kell rendezni, hogy ne legyen az anyjának fura, hogy majd néha beugrok, megkérdezem, hogy vannak-e és tudok segíteni. Fura egy hölgy ő, ha már lánya egy majdnem tíz évvel idősebb pasival jön össze, kétségtelenül kiakad, vagy eltiltja, bármi, de nem, ő nem, ő velünk van, és egyengeti, a szerinte szépen bimbódzó románcunkat. Nagyon remélem, hogy tényleg nem kell elrontanunk a kedvét azzal, hogy vallomást teszünk.
Neki se egyszerű ez az egész most, ahogy nekem sem, és olyan kicsi a szobája, hogy ott fura lenne még egy ágy, és nem is férne el. Én bevállaltam azt, hogy ne aludjunk együtt, jó nekem valami matrac a földön, de nem úgy lett. Az anyjánál hitelesebb. Még azt is beadtuk neki, hogy azért költözök, mert Rosieval akarok leni, ami részben igaz is, csak az ok nem igazán. De nem tudok mit tenni, ez van, megígértem neki, hogy amíg ennek az egésznek biztosan nincs vége, addig nem megyek sehova, és meg fogom védeni. Minden ígéretemet megtartom, ahogy ezt is meg fogom tartani, nem megyek sehova mellőle és az anyja mellőle, míg én magam nem bizonyosodok meg arról, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Hiába készíti ki az idegeimet Rosie, mégis csak foglalkozom vele, és azzal, hogy mi lesz vele, éppen ezért nem hagyhattam felügyelet nélkül. A költözés miatt minden nehezebb, az biztos, hogy neki könnyebb lesz, hiszen más ország, város, minden, én mégis vele jöttem. Nem volt kis munka, főleg, hogy az olaszom a suli óta kopott, elég sokat, ott se nagyon tanultam, de igyekszem visszahozni, hogy biztosan megtudjam értetni magamat mindenkivel rendesen. Megértenek, de mégis csak szükség van a nyelvre a munkához.
A kávézóba később érek, mint ő nem sokkal, de ő már bent ül, amikor én is, és a vállára simítom a kezem, hogy felhívjam magamra a figyelmét, de az későn jut el az agyamig, hogy ezzel lehet megijesztem őt. - Ne haragudj, bele se gondoltam, hogy ezzel megijesztelek - sütöm le bűnbánóan a szemeimet, mert nem az volt a cél, csak az, hogy tudja, hogy itt vagyok. Azért ebben a környezetben igazán meglátszik, hogy nem csak korban, és magasságban van hatalmas különbség köztünk, hanem sok másban is. Tudom, hogy őt még a költözés is megviselte, én lazábban fogom fel, megszoktam igazából.
- Duplát, feketén - mosolygok a pincérnőre, elsőre én nekem fel se tűnt, hogy ő itt van, csak mikor már Rosie elmondta, hogy mit szeretne. Nem tudom mennyire lesz jó ez a mostani kis találka, de az ezer százalék, hogy kevesebb mű dolog lesz benne, mint azokban, amik náluk vannak.
- Ne haragudj... Mondtam, hogy vegyünk egy matracot és rejtsük el az ágyad alatt, akkor nem kellene nyomorognod velem - nekem az is jó lenne, én már a legelején megmondtam, de ha nem akarna annyira messze aludni tőlem nem is préselném a falhoz, de kell az a tisztes táv, amit elfogadtam. Csak neki rossz a nyomorgás.
- Bevallom, csak az első kettőhöz volt közöm, a taxira váró szerintem csak véletlen keveredett ide - az biztos, mert én nem kértem senkit, így kissit fura, de elhessegetem a dolgot, lehet csak paranoiás, de azért megjegyzem, hogy volt egy ilyen eset is.
- Anyudnak mit mondtál? Engem alig akart elengedni reggel - szerintem már amúgy az esküvőt tervezgeti, nagyon aranyos asszony, tényleg, csak kicsit nagyon belelovalta magát valamibe, ami soha nem történhet meg. Ha akarjuk sem. Nem lenne etikus, semmilyen szempontból sem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
20
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
4
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Re: C'mon rescue me | Freddie & Rosie •• 29th Szeptember 2017, 10:27


Freddie && Rosie

Mindig is volt valami furcsa érzés mikor megjelent Freddie a házban, olyan otthonosan mozgott, anyám pedig egyenesen oda volt érte és minden alkalommal megragadta a pillanatot, hogy közölje velem, hogy megfogtam vele a nem tudom mit, mert nem emlékszem, de a lényeg, hogy hatalmas mázlim van vele. Mert látszik a szemében, hogy szeret. Csak ilyenkor elgondolkozom, hogy tényleg, vagy csak megjátssza? Anyám elvileg nagyon is jó emberismerő és ilyenkor mindig kétségbe vonom, hogy anyám hibázik vagy Freddie érez többet.
A város olyan gyorsasággal szeltem át, hogy még zihálva huppantam a fém székre és megigazítva a hajamat toltam le a fejemen a kapucnit, mikor megjelent a férfi.
Sokkalta magasabb volt nálam és ez nagyon tetszett, hogy úgy kell felnézni rá és erősnek hat, egy igazi védelmezőnek. Talán ezért is kötődöm hozzá. Pedig nem szabadna, hiszen ha vége ennek az egésznek ő visszarepül, vagy mi és valaki marad. A szívem már most belesajdult abba, hogy elképzeltem milyen lenne nélküle ébredni.
Keze érintésétől először kitört a frász, aztán pedig forróság vette át a helyét. Koncentrálj Rosie, ő csak egy rendőr. Te meg az vagy, akit meg kell védenie. Ha lankad a figyelme, akkor sajnos az életembe is kerülhet. Figyelmesen néztem, ahogy rendel és megvártam, míg leül a székre, hiszen a magasságkülönbségek kezdtek fájni a nyakamnak. Az ajkamba harapva mosolyodom el, ahogy újabb opciókat sorol fel annak érdekébe, hogy megkönnyítse az alvási szokásunkat.
- Másodszor kérsz bocsánatot egy percen belül. Pedig az alvással semmi bajom, de ne lepődj meg, ha ma este úgy alszol, hogy átölellek. – a hangom teljesen komoly volt és talán el is pirultam, mert elképzeltem, hogy teljesen hozzábújva alszom. Mert mennyivel biztonságosabb, ha egy rendőrrel alszol. Ha már ennyire rossz passzba kerültünk sajnos akkor próbáljuk már ki, hogy elviselhetőbbé tegyük.
Széles mosolyra fakadok, ahogy közli, hogy kettőt tényleg ő rendelt mellém. Mert azért sejtettem, hogy mennyire fog aggódni, hogy elveszek ezen a hosszú távon egyedül. Viszont elvileg nagyon titokban vagyok. Viszont a támadóknak biztosan van valami beépített ügynökük, szóval bármikor rám találhatnának. Meg vannak számolva a perceim.
Elkalandozva azon agyalok, hogy vajon mennyire fájna a halál. Brain szemei máig bennem égnek, ahogy próbálja üvölteni, hogy fussak. Ahogy a földre rogy és kezével próbálja a sebet eltakarni, hogy a vér ne bukjon ki. Borzalmas volt és elkalandozva figyeltem a fekete szemekre, amik annyira szugeráltak. Megfogtam a kezét, hogy biztosítsam, jelen vagyok most már én is.
- Mondtam, hogy elhívtál egy randira. Mire ő közölte, hogy nem mehetek el, öltözzek át. – nevettem fel, mert tényleg kicsit mániákusan akarja, hogy Freddie csak jó passzban lásson, viszont azt hiszem, akik egy ágyban alszanak, már látták egymást a lehető legrosszabb pillanatokban. Főleg az, aki velem él valószínűleg látott kócosan, morgósan és fájdalomtól összegörnyedten, ahogy próbálom a démonjaimat kiűzni a lelkemből, szinte semmilyen sikerrel. De ezt szigorúan csak akkor teszem, mikor nincs jelen. Ez túl törékeny pillanat ahhoz, hogy ő lássa, részese legyen.
- Mi a baj? Olyan fura voltál reggel is. – simítom meg a kezét és közelebb húzódom hozzá, olyan automatikusan jön, hogy fel sem tűnik. Talán az együtt töltött idő, vagy az aggodalom, hogy elrontottam valamit, vagy kiderült, hogy a helyzet itt is rossz és a hátamra van szegezve egy céltábla? Ezer meg egy gondolat cikázott a fejembe, ahogy próbáltam rájönni, hogy mi is a baja. Viszont megjelent a pincérnő és meghozta a rendelésünket, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt, de arra pont elég volt, hogy kicsit távolodjak tőle, hiszen az illata teljesen megbabonáz és szeretnék jelen pillanatban tisztán gondolkodni. Mert nem akarom, hogy az utolsó szavam az legyen anyámnak, hogy ne aggódj, nem kapsz unokát.
- Olyan rossz anyának hazudni. – hajtom le a fejem és a csészét közelebb húzva játszom a szélével, hogy ne kelljen rá néznem a férfira, aki ott ül velem szemben.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


stivali italiani
Témanyitás Re: C'mon rescue me | Freddie & Rosie ••


Vissza az elejére Go down
 
C'mon rescue me | Freddie & Rosie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Róma :: Szórakozóhelyek-
Ugrás: