Business date

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multiváltó
Felhasználónév:
Jelszó:


beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
16th November 2017, 15:30

Taras R. Kazakov   tollából
16th November 2017, 11:32


Matteo Moretti   tollából
14th November 2017, 15:45

Dimitrij J. Sergievszkij   tollából
12th November 2017, 17:51

Juri Mikail Kazakov   tollából
11th November 2017, 14:43

Oldal Lelke   tollából
9th November 2017, 23:17

Itala Mantegna   tollából
9th November 2017, 21:41

Marea-Stella Albertini   tollából
8th November 2017, 18:26

szemtanúk

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Mafia Italiani
3
3
S. Bratva
6
4
Yakuza
5
1
Arts & Media
6
7
Law & Justice
4
4
Commerce & Service
5
12
Supporters
0
0
Elite & Business
0
0
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Business date

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Law & Justice
Age :
35
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
26
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Business date •• 9th November 2017, 14:58


„Appuntamento di business
Firenze mocskos kis városa a bűnben ég, és én olyan vagyok mint a Sin Citys csávó, melyik is? Mindegy is.
A sorozatgyilkosság, nem kis piskóta, már a 4. gyilkosság nyomait göngyölítem fel, ugyanoda jutok el, a nagy büdös, retkes semmibe. Fáradt vagyok, a papírok már belém égtek, a képek, a levágott végtagok a hiányzó testrészek. Eleddig a maffia kezét sejtettem benne, de már jómagam sem tudom. Ki spicliket ismerek, kéne nekem egy nagy hal az oroszoktól vagy az olaszoktól, a japokat egy másik kasztba sorolom.
Ezredszer lapozom át a dossziét, újabb tanú után kutatva, aki mondhat nekem esetleg újat, pedig már ezer oldalról körbejártam, álmatlan ékszakák sora áll mögöttem, az agyam lassan nem működik.
Nem vadászom a maffiára, nem vagyok olyan nagykutya, én csak egy egyszerű kis fos vagyok ebben a nagy szarrengetegben. Állok a nyomozással, semmire nem jutok, pedig újabb gyilkosság volt a városban és nekem nincs gecire semmi nyomom sem.
Letolnak az ügyről, gecire nem vágyom erre, de állok a sorompó előtt, elvállalok bármi mást, csak haladjak valamerre.
Rápillantok a papírra, ami az asztalomon figyel. Nia V. Jayde… a főnököm szerint megkörnyékezhetem a nőt, Kazakovnak dolgozik. Róla pedig köztudott, hogy exzsaru, pandúrból lett rabló. Gyönyörűen kimosták a testületből, azonban a muki neve többször bukkan el kétes ügyeknél,mint az egészséges lenne.
Szóval itt ez a nő, akit kihallgattak a robbantások ügyében, persze semmit nem tudott, persze hivatalosan volt jelen, ó persze Kazakov is csak egy egyszerű nézelődő volt, óh, menten el is hiszem. Mindesetre nem lenne rossz, ha kicsit közelebb engedne az ügyhöz.
A számát az ügynökségen adták meg.
Feltárcsázom és „randira” hívom. Az ajánlatom ellenállhatatlan, arról mesélek, hogy nyomozok egy ügyben és a főnöke talán tudna nekem segíteni, de vele is szívesen elcsacsognék, noha nem szeretném hivatalosan beidézni. Szóval randira hívom, amolyan kötelezőre, az emberek nem szoktak nemet mondani, csak ha van valami nagyon titkolni valójuk, de jellemzően akkor sem.
7-re foglalok asztalt a kedvenc kajáldámba, nem jellemző, hogy ne egyedül járnék oda. Az sem,  hogy nem elvitelre kérek ételt.
Nem öltözök ki, de azért hazamegyek lezuhanyozni. Farmert húzok, hozzá fehér inget, bőrcipőt.
A nő saját kocsival jön az étterem elé, máris jó, hogy nem kell érte mennem, ez tulajdonképpen egy amolyan üzleti megbeszélés. Előbb érkezem, mint Ő, enyhe szél fújdogál, nem kap fel a tornádó, de azt sem mondanám, hogy melegem van, csak jön a kurva tél.
Mosolyogva figyelem, ahogy a szexi kis tejeskávé megérkezik, elé sietek, ahogy leparkol ajtót nyitok neki, a sajátját.
- Köszönöm, hogy eljött! – mosolyom puha, őszinte. Remélem kellemes beszélgetős este elé nézek. Kezet nyújtok, hogy kisegítsem a kocsiból, valahol tanultam, hogy így illik.
Mellé szegődöm, hogy megtegyük együtt azt a 200 métert, ami az étteremig vezet.
- Kérem, ne szólja le, ez a kedvenc helyem, igaz nem egy négycsillagos étterem, de ha szereti a finom ételeket, nem fog csalódni. – nagyon mosolyogva engedem előre az ajtóban, hiszen belátni az ablakokon, nincs bent bunyó, senki nem üti le.
A pincér vigyorogva köszönt, nem kell megmutatni hova kell ülni, én itt itthon vagyok, ő meg azt hiszi végre becsajoztam. Eddig itt csak Amandával jártam.
Letolom a köröket, elveszem a kabátját, majd leveszem a sajátom, a bejárat melletti fogasra akasztom, az asztalhoz kísérem széket húzok neki, nem ki alóla, csak, hogy leülhessen. Édes jó anyám büszke lenne rám…
Leülök vele szembe, bort rendelek, tekintetemmel kérdezem meg, hogy vöröset vagy fehéret, édeset vagy szárazat inna. Ha megiszunk egy-egy pohárral még az sem fog fájni, ha mindketten vezetünk később.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
25
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
105
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 9th November 2017, 15:57



Appuntamento di business


21+
~Baszki!~ Döbbenten teszem le a telefont. ~Mifaszomat csináljak?~ Kurva görcs ugrik a gyomromba. Lehet, mindjárt azzal kéne kezdenem, hogy felhívom Kazakovot, és szépen mindent elmesélek neki, valamint tanácsot kérek, hogy mi a picsát is csináljak. Még sem teszem, hiába is bámulom a kurva telefon képernyőjét, amely szép lassan elsötétedik. Jelenleg ugyanis, nem vagyunk annyira beszélő viszonyban. Görcs ugrik a gyomromba, tremorozik a kezem.
Utálom azt a satnya, lapos dumát, amit a fickó elénekelt nekem a telefonba. ~Na persze, tökéletesen nem hivatalos, csak egy találka, mi? Én meg a hülye vagyok a szomszédból! Baszd meg!~
Jó néhány percig ülök a kanapé szélén, ujjammal pöckölgetem a telefont az asztalon. Még sem akar megszólalni, hogy aztán… mondjuk Taras vigyorgását halljam, hogy csak beetetett. Persze, miért is tenne ilyet? Vagy akár Kirill, vagy bárki más ismerős. Nem hiszem el, hogy nem lenne jobb dolguk is, mint engem szivatni?
Kazakov ki fog herélni. Ez egyértelmű teljesen.
Viszont ez a gondolat arra enged következtetni, hogy el fogok menni erre a hülye találkára. Persze, a hülye zsaruja, nem igazán hagyott nekem kibúvót. Picsába! Én is tanultam ezt a fajta „rábeszélést”, amit alkalmazott. De kurvára nem akarnék spicli lenni.
-Ez bazd meg, mekkora már!
Morranok fel, majd elröhögöm magam. Fejet is csóválok hozzá.
-Ilyen a világ retkes faszán nincs! Miért pont én baszki?
Kedvem lenne belerúgni valamibe. Vagy inkább valakibe. ~Hát ez gyönyörű!~ Hiába na, a gondolat teljesen jogos. Így lesz az emberből kettős ügynök. Fejet fogok, és hátra vetem magam a kanapén. Még a könnyem is kicsordul, olyan röhögés fog el. Aztán persze, a józanodási szakasz is elkövetkezik.
-Kazakov ki fog nyírni. Vagy a kedves Dimitrij. Esetleg Kirill…
Találgathatnék még kicsit, biztosan eszembe jutna még egy-két név.
-Rohadjon meg!
Hogy ki? Hát ebben a pillanatban az tök mindegy. Tőlem akár mindenki megrohadhatna ebben a buzeráns játszmában.
Ellököm magam a kanapéról, irányba veszem a fürdőszobát. Veszek egy nyugtató zuhanyt. Közben legondolkozom, hogy vajon miféle bűnügyben tudnék én segíteni? Aztán meg azon, mennyire csípjem ki magam. Nem kéne a fickót túlöltözni, és azt sem hiszem, hogy valami ötcsillagos helyre akar vinni. A zsaruk nem keresnek annyira jól. Ha csak nem olyan pénzeszsákok a sok korrupciótól, mint Paolo. Óh, az apám! Hát na. Akár meg is kérhetném, hogy pattintsa le rólam a kis nyomozót, de azzal csak gyanút ébresztenék a fickó lelkében. Inkább lejátszom ezt a partit.
Végül is egy szolidabb öltözék mellett döntök. Egyszerű fekete, testre simuló ruha, sötét harisnyával, magassarkúval. A hajamat lazán feltűzöm, csípőig érő kabátkát veszek, ez sötétpiros színű, és már indulhatok is.
A Fiat 500-as békésen várakozik a garázsban. Amióta megtámadtak inkább járok a kocsival melózni. Biztonságosabbnak érzem. Ezért is vettem. Még szerencse, hogy Kazakovnál jól keresek. Kicsit meg kell erőszakolnom magamat, hogy az illendőség megkívánta öt percnyi késést megoldjam. Majdnem hajszálpontosan érkezem.
A fickó meglepően udvarias, manapság kissé elszoktam ettől. Elém siet, ajtót nyit, kezet nyújt. Ujjaim a tenyerére simulnak, ahogy finoman megkapaszkodom, mintha bizony nem tudnék egyedül kiszállni a kocsiból. Engedem, hogy segítsen, visszamosolygok rá.
-Ilyen szívélyes meghívásnak nem lehet ellenállni.
Dobom vissza a kedvességet. Elvégre nem kéne mindjárt az első percben eltolni a dolgot. Sőt! Kurvára kell figyelnem, mit hadoválok majd neki össze. Aztán meg majd arra, hogy ő miket mond, kérdez, hogy pontosan vissza tudjam majd adni Kazakovnak. Vagy Kirillnek. Picsa tudja, ezt még eldöntöm.
Most inkább mellette sétálok az étterem felé, némileg vacogva. Alul öltöztem, kurva hideg lett.
-Nem teszem. Kedves helynek tűnik.
Hát tényleg nem egy ötcsillagos, de nem is egy lepratelep. Egészen kulturált. A pincér „bájosan” vigyorog ránk, látszik, hogy ismeri a pasast. Sóhajtok. Bizonyára minden nőjét idehordja, ez a faszfej meg azt hiszi az újabb kis luvnya vagyok. Nem kéne előre ilyesmin bosszantanom magam. Elhessentem a gondolatot, rámosolygok, engedem, hogy elvegye a kabátomat, az asztalhoz kísérjen, széket toljon alám. Meg vagyok lepődve. Tényleg elszoktam már ezektől az udvariassági köröktől. Egy szívverésnyi pillanatra elképzelem, ahogy Kazakov teszi ugyanezt. Röhögni lenne kedvem. Elképzelni nem tudom róla.
-Fehér, száraz.
Válaszolom nem túl hangosan a szemkérdésre. Remélem aztán nem jut majd eszébe elvenni a jogsim ittas vezetésért! Ránézek, elmerengek rajta. ~Mit akarsz tőlem?~ Nagyon kíváncsi vagyok, valójában miért is hívott ide? A gyanú befészkeli magát a lelkembe, és ott vitustáncot jár. Kapja be ő is!
-Kedves kis helynek tűnik. Gyakran jár ide? Tudom, mondta, hogy a kedvenc helye, de ebből még ez nem következik egyértelműen.
Elnézést kérően mosolyodom el. A kérdés semmi másra nem jó, minthogy elindítson valamiféle társalgást. Beszélgethetnénk az időjárásról is, de az annyira sablonos lenne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
35
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
26
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 11th November 2017, 17:19


„Appuntamento di business"
A nő megjelenése kellemes, bizalomgerjesztő, ma ez az én szerepem is. Főleg, hogy okom semmi nincs megbízni benne, majd az embere ismeret vezet valamerre. Ki akarom puhatolni ki ő, mi köze a faszom Kazakovhoz.
Nyilván tudjuk, hogy ott volt a kiállításon, azt is, hogy az ő emberei léptették meg, ahogy azt is, hogy ki Ő, meg a kis szőke haverja, akit ugyan kivágtak minden videóból, de wckefét szopogatnék rá, hogy megjelent ő is a helyszínen. Persze a nőnek arról semmit nem kell tudni, hogy nem vagyunk jól informálva. Blöffölnöm kell, abban pedig jó vagyok, ha nem olvas a fejemben, akkor nagy baj nem lehet.
Érintése tartózkodó, nem azért van itt, mert jól szeretné magát érezni, hanem mert kötelezővé tettem, hogy bizonyíthassa, ő gyanú felett áll. Bezonyám.
Megjelenése csinos, finom, ízletes. Kellemes benyomást kelt bennem, talán még jó is lesz az este.
- Igyekszem majd meghálálni. - jól esik ez a kis illedelmes társalgás, nem kamu még. Őszinte, érdeklődő, puhatolózó.
Sajnálnám, ha Kazakov kutyája lenne, de nem lenne meglepő, előbb vagy utóbb mindenki azzá válik, aminek a közelében vagy. A nőt is bekebelezik majd. Tudnom kell, hogy mi köze a Geduskának a robbantáshoz. Nyilván tudjuk, hogy kik ők, csak bizonyítani nem, nekem is dolgom, nem vagyok alvilági fórumon. Kis spiclikkel tárgyalok, engem az érdekel, hogy mi volt a robbantás oka és ki rámolta ki a bankot végül, mi tűnt el onnan. Egy maffia háború nagyot tudna ütni a város életén, oda a turizmus.
Beengedem az étkezdébe, ebben a csinos ruhában sokkal jobb helyre is vihettem volna, de ki hitte volna? Lényegében nem kellemetlen. Illata betölti a teret egy pillanatra, ahogy elém lép, és a kabátjáért nyúlok.
Megnyerő, így összegezném. Karcsú vállai, keskeny háta van, formás, törékeny.
Mosollyal jelzem,hogy jöhet a bor, fehér és száraz. Végre egy nő, aki nem édeset iszik.
Tekintete bizalmatlan, kutakodó.
Iszom egy kortyot a vízből, ami előttünk van, hátradőlök a széken, lábam kellemesen áthelyezem a másikon. Várakozunk, belelapozok az étlapba.
- Igazából igen. De nem sokszor ülök be, ha igen akkor a kislányommal, ő imád itt lenni, néha beszökik a konyhába és juharszirupot kunyerál. - őszinte vagyok, még semmi olyan nem hangzott el, amiben hazudni kell. Nem is akarok neki. Miért tenném? Beszélgetni hívtam.
- Leginkább elvitelre szoktam kérni, ebben vagyok kivételes, másnak nem adnak. - elmosolyodom, valamiben én is annak számítok.
- Gondolom maga egy kicsit nívósabb helyekhez van szokva. - nem bántásból mondom, igyekszem is, hogy megértse,
- Arra gondolok, hogy nagyon csinos. - felé mutatok, hogy ezzel is összegezzem, milyen jól néz ki. Hú de nagyon rég nem voltam még vacsorázni sem senkivel, már azt sem tudom, hogy kell egy nőt elbűvölni. Totál béna vagyok ebben, bármikor levezetek egy kihallgatást, de udvarolni...az egy másik világ.
- Szereti a Bruschettát? - előételnek gondolom, nagyon finom, elég laktató, keveset kell enni belőle, ez a nyitja a dolognak. De sejtem Ő salátát fog rendelni, ahogy az ilyen kis vékonyka nők szokták.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
25
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
105
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 12th November 2017, 15:59



„Appuntamento di business"


21+
A fazon nem egy langaléta, de nem is törpe. Talán egy bő fél fejjel magasodik fölém. Korban is idősebb lehet nálam pár évvel. Találgatok. Megtehettem volna, hogy kérek némi infót, felhívva mondjuk apucit, de egyelőre nem akarok kavarni. Eljátszom hát a szerepemet. Egy bár pultosa vagyok, aki mit sem tud, csak amennyi egyértelműen kézzel fogható. Nem kutakodik, nem kémkedik, leginkább se lát, se hall, és legfőképpen nem beszél. Persze, azt is tudom, hogy alakítanom kell majd, mert abban biztos vagyok, hogy kérdései lesznek. Másként nem hívott volna találkára. Hívott?! Ehhh! Mondjuk úgy, az oly megszokott háttér szöveggel belekényszerített a helyzetbe, hogy eljöjjek. Hogy mindezzel majd mit kezdek utána, azt nem tudom. Úgy vélem, kellően nagy szarban vagyok.
Leülünk, bort rendelünk. Magam is az étlap után nyúlok, de felpillantok rá. Arcát nézem, ahogy beszél, a szemeit. Találgatom, mit akarhat.
-Tényleg? Nem is gondoltam volna, hogy családja van.
Egy újabb tabu pasas. Sajnálnál is, ha éppen nem lennék vakon szerelmes. Persze, ez az érzés még nem foszt meg attól, hogy ne nézzek meg egy jó pasit, ne vonjak le némi következtetést. Huszonöt múltam. Lassan lekések a családalapításról, férjről, gyerekekről. Mire kikeveredek ebből a megbízásból, minden épkézláb pasast lefoglalnak. Gondolatban csóválok fejet, hogy elhessentsem ezt a gondolatot. Nem kell most az önsajnálat, meg a siránkozás, hogy milyen kurvára magányos vagyok.
Aztán megjegyzést tesz rám, nem sértően, inkább úgy utalóan. Akaratlanul magamra pillantok, már amennyire lehet ezt az asztaltól, és halkan felnevetek.
-Nem, dehogy. Nem igazán van kivel, és mikor jobb helyekre járnom. Igazából, leginkább sehová nem járok el. Annyi időm van két műszak között, hogy kicsit sportoljak. Ennyi az össz szórakozásom, és nem több.
Már-már keserűen hangozhatnának szavaim, de azért igyekszek a hangsúlyomon enyhíteni. Jószerével semmi köze hozzá, hogy mennyire vagyok pancser.
-De most legalább alkalmam nyílt felvenni végre ezt a ruhát. Tudja, -Hajolok kicsit közelebb.- beleszerettem, megvettem, de most van rajtam először.
Színházi öltözék lehetne, kisestélyi, vagy kora délutáni koktél-ruha.
-De azért köszönöm.
Hálásan mosolyodok el. Végül is, megpróbált bókolna a maga suta módján. Nos… annyira nem volt rossz. Mondjuk úgy, ebben is hiányt szenvedtem mostanság. Kazakovék közül senki sem udvarol, nincsenek bókok. Még a legtöbbet Kirill szájából hallottam. Bár mit tagadjam, szerintem az sem másért volt, minthogy célt érjen: Bebújhasson a paplanom alá. Mindegy is.
Nagyon tapintatosan térünk át az étel kérdésére, így az étlapba pillantok. Bruschetta. Aprót megvonom a vállam.
-Különösebben nem vagyok oda érte, de megfelel.
Előétel. Az étlap pereme felett felé pillantok, lopva lesem meg, míg a kínálatot bogarássza.
Megtehetném, hogy egyszerűen elmondom neki a valóságot. Azt, hogy ki is vagyok valójában, és a segítségét kérem. Mit és hogyan tegyek majd, ha Kazakovval állok szemközt. Vajon… megértene-e? Még sem tudom így elárulni Kazakovot. A gondolatra, kicsit beharapom az alsó ajkam. ~Bassza fel! Az a pasas lesz a végzetem! Miatta fogok megdögleni!~ Bosszant a gondolat, melyet most megint csak elsöprök magamból. Nem gondolhatok egész este Juri Kazakovra. Viszont, ha ügyes vagyok, én is megtudhatok némi infót. Újakat, amiket talán még a mieink sem tudnak. Ki tudja? Lehet az osztályok itt is rivalizálnak annyit, mint az amcsi filmekben, és visszatartják maguknak az infókat. Elválik.
Magam elé helyezem végül az étlapot becsukva, karjaimat egymásra ejtem a tetején. Az asztal közepén lévő virág kissé belelóg a látképbe, érte nyúlok, oldalra tolom. Mosollyal bűvölöm, ha felpillant a mozdulatomra, még a vállamat is megvonom kicsit, jelezve, bocs, de kitakart.
-Nem tudok dönteni. Magára bízom a vacsorát, csak ne legyen benne túl sok tengeri-herkentyű. Nem bírom a csigát, osztrigát, és semmi csúszó-mászó izét.
Teszem hozzá elnevetve magamat. Igazából ínyenc vagyok a magam módján, de ezeket a dolgokat soha nem kedveltem. Aztán persze ott van az is, hogy a sok előkelő elnevezés mögött mindenféle franc lehet. Képtelen vagyok megjegyezni egy-egy álámicsoda, mi a fenét is takarhat. Aztán nagyot sóhajtok.
-Hogyan szólítsam? Matteo, signore Moretti, vagy Nyomozó úr? Engem hívjon csak Niának.
Mindenki így nevez, hát minek vacakoljak máson?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
35
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
26
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 14th November 2017, 11:08


„Appuntamento di business"
Okkal vagyunk itt Ő is, meg én is. Ő azért mert kötelezővé tettem, én pedig mert meg akarok tudni pár dolgot, s a legjobb úgy, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal. Végül is éhes vagyok, enni meg kell, akkor már beszélgessünk. Mellé így sokkal kevéssé hivatalos, mintha az irodámba hívtam volna be. Bár kétség kívül sokkal gyorsabb lenne, célra törőbb és gyorsabb. Nem kéne mellébeszélni, de kurva rég „randiztam” talán itt az ideje egy kis játéknak. Kis társasági élet.
- Elváltam. – olyan könnyedén mondom, mintha én akartam volna és nem döglöttem volna bele minden egyes percébe, amikor az asszony közölte, hogy nem bír zsarufeleség lenni. Nem viseli el az ezzel járó stresszt, előbb fenyegetett, aztán elköltözött, majd vissza, aztán megint fenyegetett, végül elvált és vitte a házat, meg a kölyköt. Önkéntelen mozdulattal simítok végig hüvelykujjammal az egykor volt jegygyűrűm helyén. Szép volt, jó volt, észre sem vettem, hogy tönkre ment és vége is lett.
Magányos farkas vagyok, a kapcsolatomban is az voltam végig. Azt hittem a társas magány a kötelező része, hogy ennek így kell lennie. Szerettem, azt hiszem szerettem, sokáig. Aztán elcsitult a szex, múltak a vágyak, előbb én léptem félre, aztán Ő.
Szavaira felé pillantok, biccentek a pincérnek, aki megérkezik a borunkkal, két pohárba tölt, az üveget az asztalon hagyja.
Legalább nem elénk bassza, mint kutya elé a kekszet. Megvárom, hogy a nő poharat ragadjon, aztán nyúlok a sajátomért, rá emelem. Nem koccintok vele, az nem most jön el időben, talán majd. Tekintetem végig fut a nő alakján, amit látok belőle, a többit is láttam odakint. vékony, formás lábait, keskeny csípőjét.
- Szomorú. Több idő kéne, hogy jusson önmagára. Na nem akarok én prédikálni. – poharam az asztalhoz koccintom, összecsukom az étlapot. Sajnálom, hogy a nőnek sem jut ideje saját magára, hiszen nagyon fiatal még, nem tudja, hogy elfutnak mellette az évek. Nem fogok neki erről papolni, mert teljességgel felesleges, nem vagyok az apja, sem a haverja, de az is lehet, hogy Ő ezt élvezi. Van ideje, hogy rájöjjön elfut előle minden. Én is azt hittem, hogy minden előttem áll és tessék…
- Legalább a munkát élvezi? – témánál is vagyunk, ez nagyon korán jött, még lehet, hogy elengedem kicsit a témát, hogy feloldódjon, de ahogy sejtem beszélni fog róla, mert tudja, hogy emiatt van itt túl akar esni rajta, tudni, hogy jó úton halad. Kérdezni fogom ő pedig válaszolni fog, a testbeszéde majd elárulja, ha hazudik, nem várok tőle őszinteséget, sem azt, hogy megnyílik, de el fog szórni ezt meg azt, ez az összes kívánalmam.
Bizalmasan közelebb hajolok, halkan elnevetek, ujjaim a terítő mintáján futnak lassú táncot.
- S milyen jól tette, mint már mondtam észbontóan csinos. Majd elhívom máskor is, hátha van még tartalékban valami a szekrényében. – mosolyom kedves, puha, mint a macska járása, simulni akarok vele, simogatni, bizalmat osztani, hogy tudja nem akarom bántani, nem is fogom. Mellékesen tényleg nagyon csinos. Imádom a karamella nőket, igazából a szép nőket szeretem, nekem nem oszt szoroz a haj vagy bőrszín, rasszista is csak akkor vagyok, ha rossz fiúkról van szó. De ma nem akarok a rácsok mögötti életről gondolkodni sem.
- Táncolni tud? – biztos vagyok benne, a mozgása ruganyos, kecses, szép nő, akin meglátszik, hogy mégis izmos, így élek a gyanúperrel, hogy sejt valamit a maffiáról, lehet küzdősportot űz, nőknél jobban szeretem, ha lőni tud, vagy csavaros az észjárása, persze nem ért, ha klumpával a csillagokat is lerúgja. Érdekel, mit tud a nő, mitől különleges, mert valamitől az. Hiszen kimenekítették a kiállító teremből, valaki a papírjait is eltolta a felszínről, hogy ne lássunk bele. Megvallom, nem is jártam utána, nem nyomoztam le a nőt, semmit nem tudok a múltjáról, mert nem is gyanúsítottként ül most velem szembe. Pillantásom elveszik tekintetében, próbálok belelátni.
- Rendben van. – megjutalmazom egy mosollyal, hogy érezze megértettem, nem fogok neki semmi olyat rendelni, amit nem szeretne, majd valami tésztát neki.
Addig is megvárom, hogy megérkezzen a pincérünk, előételt rendelek, majd meglátjuk mennyire ízlik neki.
- Nia, köszönöm. Matteo! – mutatkozom be egy finom mozdulattal. Nem kell nagyon túlspirázni a dolgot, hiszen csak beszélgetünk, kicsit ismerkedünk, hogy majd belemélyedjünk, abba, amit tudni akarok.
Elejtett információ kell, nem az, amit be akar nekem vallani, az nem fog semmit hozzátenni. Nem látszik hülyének, nem félek, hogy megfontoltak lesznek a szavai.
- Szóval, mióta dolgozik Kazakovnak? – ragozhatnám még, újabb kortyot tolok le a boromból, tekintetemről tudom, hogy élénk lesz, kíváncsi, puhatolózó. Nem akarok tolakodni, beszélgetek.
Jó magam személyesen kétszer találkoztam az ürgével, egyszer még zsaru korában, nem tegnap volt. Annak jó volt, a munkáját jól végezte eleinte, aztán azt beszélik beszippantotta a sötét oldal, persze bizonyítékunk nincs rá, nem is az én osztályom foglalkozik vele. Én pár gyilkosságot húznák a Geduska nyakába, többet pedig a Yakuzának. De az ő felségterületük nem Firenze.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
25
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
105
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 15th November 2017, 10:43



„Appuntamento di business"


21+
„Elváltam.” Úgy ejti a szót kettőnk közé, mintha tudatosan tárná elém a lehetőséget. Majdnem kiszalad a számon az ösztönös kérdés: Miért? Pedig nem kell kérdeznem, enélkül is sejtem az okát. Tíz zsaruból kilenc válik. Leginkább azok, akik nem testületen belül házasodnak. Egy zsaru megérti a másik zsarut. Az ember meg társas lény. Általában senki sem azért nősül meg, vagy megy férjhez, hogy aztán egyedül töltse a nászágyban az éjszakákat, nyűglődjön a gyerek neveléssel, bevásárlással, és minden egyéb háztartási munkával, belefulladva a magányba. Mert hiába él valakivel együtt az ember tartósan, és rohangászok tíz-húsz gyerek a lábai alatt, magányos, ha nincs kivel felnőtt módra beszélgetni. Valahol megértem. Valahol meg nem. Hiszen, pontosan tudni lehet, hogy mibe vág bele az ember egy zsaru oldalán. A másik folyamatos féltése, az aggódás is az agyra tud menni. Aztán ott van persze az is, ha fiatal és egészséges az ember, és a vágyakkal sem áll hadilábon, akkor pocsék módon jön ki egy fáradt társ… Na igen. Bár ez a szex oldala, de amíg ifjú az ember másként látja a dolgokat. Anyám is mindig azt mondta: Amíg az ágyban rendbe lehet hozni a dolgokat, addig nincs baj. A baj ott kezdődik, ha már ez sem működik.
Ránézek, kutatom az arcát. Ebbe a pillanatba tolakszik bele a pincér a borunkkal. Tölt, majd hátra hagyja nekünk a palackot, távozik. Orrom elé emelem a poharat, beleszippantok az illatába, majd finoman megforgatom a nedűt. Fényes, halványan olajos nyomot hagy a pohár oldalán, mely lassan folyik lefelé. Elégedetten sóhajtok, majd kortyolok egy aprót a száraz, aranylóan csillanó italból. Nézem a palackon a címkét, Galestro Chiantigiane. Kellemes aromájú toszkán fehér bor. Jó választás. Számat eltölti a fanyarkás íz, jól esik.
Röviden konstatálja a szabadidőmre vonatkozó megjegyzésemet. Tényleg nincs mit beszélni róla. Magam döntöttem így. Biztosan lehetne másként is, ha nagyon akarnám, hiszen örök mondás, az embernek arra van ideje, amire időt akar szakítani. Na igen. Erről jut eszembe, megint nem voltam kint a lovardában. El is határozom gyorsan, hogy holnap majd… Elmosolyodom, ahogy a prédikálásról ejt szót. Vélhetően ő maga is hasonló cipőben jár.
Aztán egy sima váltással vág bele. Igaza van, hiszen ezért vagyunk itt. A kötelező udvariassági köröket már amúgy is letudtuk. Rápillantok, ajkam szélére apró kis mosolyképződmény kúszik.
-Élvezni? Fura szóhasználat ez így. Munka.
Vonom meg a vállam. Lehetne jobb is, lehetne más is, de ezt kell csinálnom.
-Nem sok válogatni valóm van. Komoly végzettség nélkül…
Nyitva hagyom a mondatot, gondoljon bele bármit. Közben újabb bókot kapok, ezúttal majdnem teljesen őszinte mosoly születik válaszként.
-Bizonnyal akad. Mostanában sűrűbben veszek ruhát, mint amennyit szórakozni eljárok.
Persze, senki ne higgye, hogy ez azt jelenti, minden szabadidőmet a plázában töltöm. Jó, ha két havonta egyszer arra járok, leginkább akkor, ha sürgősen kell valami. Szóval ebből egyenesen következik, mennyit járok el máshová. Basszus… Szavai és a válaszom döbbent rá újra, mennyire nem is élek igazán. Felsóhajtok. Még szerencse, hogy nem ad időt az elkeseredésre.
-Igen. Tud olyan lányt, aki nem szeret táncolni? Persze, nem erre a mostani idióta diszkóra gondolok.
Kis szájhúzással teszem hozzá. Nem vagyok oda ezekért az „amphetaminos” zenékért, sem a rap-ért. Egy igazi tangóval amúgy sem ér fel semmiféle más tánc. Persze, nem tudom, hogy a velem szemben ülő férfi mennyire ismeri ezeket a táncokat, de reménykedni mindig lehet.
Előételt rendel, keresztnevet cserélünk. Még is csak közvetlenebb így. Talán könnyebb lesz nekem is a megfelelő szavakat, a lényegtelenebb információkat előhúzni, és megfelelően tálalni, elég érdekesen ahhoz, hogy ne kényszerüljek mélyebbre ásni, vagy éppen arra, hogy felfedjem előtte magamat. Még nem.
Következő kérdése előtt, újabb korttyal csökkentem poharam tartalmát, majd az asztalra helyezve a készséget, karjaimat annak szélén támasztom meg, és íriszeit fürkészem. Sejtem, elég sok mindent tudhat rólam, vagyis hát arról a Nia V. Jayde-ről, akit éppen alakítok.
-Tavasz óta. Szűk fél éve, ha jól számolok.
Már pedig igen. Meg is döbbent, milyen gyorsan telt el az idő, és mennyi minden is történt ezalatt.
-És maga, mióta nyomozó?
Visszakérdezek, naná. Ha már ismerkedünk, legyen ez kölcsönös. Az információ-éhség bennem is épp annyira dolgozik.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Law & Justice
Age :
35
Tartózkodási hely :
Firenze
Hozzászólások száma :
26
Csoport :
Fegyveres erők

stivali italiani
Témanyitás Re: Business date •• 16th November 2017, 15:30


„Appuntamento di business"
Az éle erről szól, nyomot hagyunk magunk után, ilyet vagy olyat, nem számít, hogy mitől lesz a neved hallhatatlan, amíg az. Aztán pedig mindent enyésszen fel a múló idő.
Elváltam. Pont. Jobb is így, hiszen nekem sem kell arról győzködnöm a volt nejem, hogy szeretem és mindennél fontosabb, éjszak lopózni le aktákat olvasni, neki pedig már nincs oka feltétlen aggódni, maximum annyit, hogy mit mond majd a lányunknak, ha történik velem valami. Olaszország mostanában nem egy életbiztosítás. Kicsit felkavarodott az állóvíz, amióta a maffia nyugtalankodik. Erről mondjuk én pont ennyit is tudok, nem az én asztalom, nem én rendeltem, meg sem eszem. Más utakon járok, én a sorozatgyilkosom keresem, bizonyos nyomok az alvilághoz vezetnek. A robbantás csak ürügy, hogy kicsit beleássam magam az ügybe, mellékesen terelnek a munkámtól, lehet már azt hiszeik fanatikusan keresem a gyilkost. Nyilván rögeszmém, de egy ideje ülök a témán. Egyértelműen szeretnék bilincset csattintani az elkövető csuklójára, de ami késik az meg nem múlik.
Laza mozdulattal kostól a borba, ellenben velem, aki csak belelöttyinti a szájába, nem foglalkozom vele, hogy mit akartak beleputtonyolni, a bor az bor, jobban szeretem a sört.
A nő szép ívű ajka puha mosolyra hajlik, finoman vállat húzok, én ismerek olyat, aki imádja a munkáját, vagy legalább olvastam róla. Mondjuk az én főnököm is biztosan kedveli, ordíthat velünk és alázhat kedvére, otthon meg vele teszik. Ő biztos örömmel basz le minket nap nap után, szóval vannak élvezeti faktorai.
- Szokták volt mondani, hogy minden munkának megvan a maga szépsége. - nem tudhatom, hogy ő maga hogyan áll hozzá, de a szavaiból sejtem, hogy szívesebben csinálna mást, valami neki valóbbat, mi lehet az? Manapság minden diploma megvehető a sarki bódéban és nem ér sokkal többet egy végzett pénzügyes, mint egy rafinált csaló.
- Mit dolgozna szívesen? - ha már erről beszélgetünk, hátha megtudom mi álmai melója, lehet kiderül, hogy még értelmes is. Akkor talán nem fog nekem kotyogni, mint öreganyám kávégépe.
- Értem. Szerencsés véletlen, hogy most megmutathatta a világnak az egyikben magát. - nem tagadható, hogy a nő formás nagyon, vékony, jól izmolt.
Kulturáltan, halkan elnevetem magam. A barátságos fényben, a motoszkáló csendben nem akarok hangoskodni én sem, valahogy olyan, mintha illúziót tőrnék darabokra, mintha varázst buktatnék le a színpadon.
- El nem hinné mennyi nő nem szeret, vagy csak szégyenlősek, lehetnének bátrabbak, értékelnénk. Örülök, hogy egy kivétellel hozott össze a sors. - házasságunk kezdetén eljártam az asszonnyal klasszikus táncra, tangót, salsát, csa-csa-csát, keringőt tanultam, talán még rumbát is. Bebizonyosodott, hogy két botlábam nőtt, mindkettővel zseniálisan tudok lábakat tiporni, mire belejöttem volna és élvezni kezdtem volna, az asszony beféltékenykedett az oktató csajra és lefújta a dolgot. Kár érte, jókat szeretkeztünk utána, már a nejemmel, nem az oktató csajjal. Jó volt a közös program, nem is próbálkoztunk mással.
- Pedig hát maga is nagyon fiatalnak tűnik, a retró diszkóra bukik? Vagy élőzenés rendezvényekre? - millió éve még csak koncertre sem voltam, nemhogy táncolni, vagy érdemben zenés helyen, ahol nem fél részegen próbáltam felszedni valami csóka ribancot egy éjszakára. Sajnos ez össze is szokott jönni, olykor olyan részegre iszom magam, hogy arra sem emlékszem basztunk-e? De addigra nem is számít. Jószerivel semmi nem számít.
Tekintetem elakd a vendégeken, azon agyalok, kit mit csinálhat civilben, az egyik férfi biztosan a szeretőjével van, az órájára pislog az ajtóra, menne. Kötelező randi az is.
Tudatosan az arcára pillantok, amikor bedobom Kazakov nevét. Látni akarom, milyen reakciót vált ki belőle. rándulnak-e izmok? Hogy jön ki vajon a főnökével? De a nő arca rezzenéstelen marad, nem látok semmit, semmi előre mozdított, így tovább ütöm ezt a vasat.
- Az pont elég, hogy eldöntse gyűlöli-e? - kis időt adok, hogy kit kell gyűlölni, a főnököt, vagy a munkát? Mert a kedves Kazakovrol megoszlanak a vélemények. A férfiak félik, a nők meg leszopnák, és vagy gyűlölik, a másik fele, meg rajongva kúszik a seggében. Részemről bilincset annak is a csuklójára, bebaszni a börtönbe, élve felzabálnák, vagy ha túl nagy kutya, most csak sejtjük, hogy a Geduska élé pöffeszkedik, de tudni nem tudjuk, még az is lehet, hogy aranyélete lenne odabent, Csak a zsaru múltja dobhat ezen, ám bent is védve lenne. A legjobb lenne golyót röpíteni a fejébe, nem bűnhődne sokat, de nem is élősködne az állam pénzén.
Olvastam a nő semmit mondó vallomását, hogy dolgozni volt ott, Juri Kazakov megbízásából, hogy semmit nem tud, egyszer csak rájuk robbant, aztán lövöldöztek és elvitték a bankárt, aki később szintén vallomás tette, de semmi használhatóval nem szolgálhatott a rablók és per robbantok kilétét illetően. Hogy hogy nem, az összes kamerafelvételnek lába kélt. Nahát, mily megdöbbentő. Újra az arcát fürkészem éppen hogy csak fél szemmel, de minden kis rezdülés izgat.
- Hogy jön ki a főnökével? Azt mesélik nehéz eset nagyon. De lehet csak a rendszeres razziákat nem szereti. - könnyedén elmosolyodom, azokat ugyan ki szeretné. ujjaim a pohár talpán simogatnak, lassú, figyelőmozdulatokkal.
A pincér elénk gyúrja az előételt, megvárom, hogy a nő hozzálásson, mielőtt és is megkóstálnám a kis falatkákat.
- Amióta az eszem tudom nyomozó akartam lenni, 20 évesen álltam be a kötelékbe, azóta, az már vagy 15 éve. - és csak egy golyó ütötte seb van az irhámon és kétszer késeltek meg abból egyszer combon szúrt egy kurva a drogos fasziját védve, esküszöm jobban fájt, mint a vállamon átfutó golyó.
- Már nincs miért váltani. - megcsillantom a csábos mosolyom, hogy érezze, milyen közel vagyok ahhoz, hogy nyugdíjba küldjenek, hát gecire nem.
A kislányomra gondolok, aki most állatorvos akar lenni, aztán meg majd ügyvéd, mint a nevelő apja, végül remélem, hogy én adom majd férjhez az oltár előtt. Igyekszem vele ápolni a kapcsolatom, de nagyon nehéz úgy, hogy nem én nevelem.
Elismerően hümmentek az előételbe kóstolva, nem rossz, nem rossz, ezért is vagyunk itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Business date
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Észak - Itália :: Firenze :: Szórakozóhelyek-
Ugrás: