Dimitrij J. Sergievszkij

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Dimitrij J. Sergievszkij

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Russij Geduska
Age :
36
Play by :
Charlie Hunnam
Hozzászólások száma :
428
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Dimitrij J. Sergievszkij •• 3rd Április 2016, 21:56


Dimitrij Julijevics Sergievszkij
BÁDOGEMBER

RUSSGED
36
CHARLIE HUNNAM
Keresett
Dim
Moszkva 1980. DEC. 24.
Szeku
"The Hunter" csaposa || Illegális ketrecharc-szervező || Ketrecharcos
Elizaveta Glukhovsky
† Julij Jevgenyijevics Sergievszkij † (Lev)
Vlad, Mika (unokatestvér) || Ilja és Ivan Sergievszkij (njk nagybácsik)
Házas
Firenze

Magas. Szőke. Kék szemű. Angyalarcú. Baltásgyilkos.
Nem csak szervezem, néha harcolok én is a ketreceink valamelyikében – ami meglátszik a testalkatomon. Öltözködés terén magamtól a praktikumot preferálom és a kevlárt, kifejezetten szerencsés vagyok hát, hogy a divatvilág megellette a maga öltöztetőit és stylistjait: ha már úgyis fizetést kap tőlünk, nyugodtan beugorhat az én gardróbomba is álmodni egy nagyot, nem?

Amit nem tudsz feláldozni, az lebéklyóz. Kiszámíthatóvá, gyengévé tesz.
A gyásznak öt fázisa van – van, aki megreked valamelyik szinten, kínja pedig időtlenné válik, még ha el is csendesül. Nem feltétlen egyenlő a gyász azzal, hogy valaki meghalt – elég az, hogy veszteség ért. Árulás és talán mind közül a legrosszabb: amikor a saját testvéred döf hátba – ha nem is álltok vérségi kötelékben, akkor is hiába veszed célkeresztbe a kibaszott fejét. Nem tudod meghúzni a ravaszt.  

Szemelvények a pszichiátriai szakvéleményből: még hogy én szociopata?
Nagyon régen nem találom a helyemet. A Russij Geduska-nak ez persze hasznára válik, hiszen maximalista megszállottsággal végeztem a munkámat már szoldátként is, szekuként pedig méginkább, hiszen nem csinálok titkot belőle - alvezéri babérokra akarok törni idővel.
Azt hiszem belül halott vagyok már egy jó ideje - nem érdekel semmi. Nem érzek egyáltalán semmit. Én csak... üres vagyok.

Long Live The King

...unom az elejét, unom a végét
unom a háborút, unom a békét
unom a négert, unom a sárgát
unom a zsidót és unom az árját...


Monoton záporozó ütéseim művi pontossággal érnek ugyanoda – újra, meg újra és megint, miközben szart sem látok a saját véremtől, és a szemembe csorgó izzadtságomtól.
Amikor földre kerültünk, az öklöm az orr és a felső ajak közötti ponton találta el először Blyth fejét – őszintén szólva nem tudom, de nem is érdekel, hogy elájult-e már ekkorra, vagy még kihúzta másodperceken, perceken keresztül. A kezét biztosan nem emelte fel, hogy legalább megpróbáljon védekezni. A saját ziháló hörgésemtől szinte alig hallom az arcban megroppanó csontokat, kitörő fogak diszharmóniáját, ahogy csont találkozik a csonttal: lenyúzza a bütykeimről a bőrt, az agyamban felrobban és mindent beborít a fájdalom vöröse. Valahol hisztérikusan sikítozik egy díszribanc.
Mire kinyitják a ketrecet, az öklöm már a betont éri – ahol valaha Blyth feje volt, ott mostanra nincs több csontfehér felvillanásokkal tarkított húsmasszánál; Nem tudnak róla leszedni.
Egészen addig, amíg Vladimir fejbe nem rúg. Hatékony leszerelési módszer.

...unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
unom az embert, aki mindent összebarmol...


- Mi a faszomat jelent az, hogy „karakteres arcú szépség”? – Fordul felém egész törzsével az unokafivérem, miközben tekintete továbbra is a portfólió csatolmányának kétszázhuszonkilencmilliomodik bekezdésén nyugszik. Gondolom ha regényt írnak róla, könnyebben e lehet adni a feltörekvő modellecskét.
Válasz helyett lustán a lengőajtóra, és az azon keresztül a sokcsillagos étterem makulátlan, acélfényű konyhájába berángatott ipsére emelem a pillantásomat. A Cosa Nostranak megvan a maga becsületkódexe, mi beérjük a Tízparancsolattal is – esetünkben a „Ne lopj baszd meg!” paragrafussal.
Akár meg is hallgathatnám amit mondani akar. Hagyhatnám, hogy magyarázkodjon, hogy megpróbáljon hatni a józan eszemre, az együttérzésemre, az emberi oldalamra (rábaszott, nagyon régóta nem vagyok egyiknek sem a birtokában), én pedig szívem szerint hagynám is, hogy beszéljen... De inkább nem.
Az ipari húsdarálóba nyomom bele a kézfejét és ott is tartom, miután életre pöccintettem a készüléket – az üvöltéstől már-már semmit nem hallani, így csak az állammal intek Vladnak, hogy lapozzon már végre-valahára a képekhez is abban a nyamvadt dossziéban.
Leállítom a gépet. Elengedem a csuklóig bedarált kart, véres ujjaimmal a lány laminált fényképére koppintok.
- Karakteres arcú szépség. Azt jelenti, hogy egy bányarém. Te meg add ide a másik kezedet!

...unom a doktort, unom a gyógyszert
unom a szexet és unom az óvszert
unom a dealert, unom a pápát
a szentelt vizet és a marihuánát...


A Sergievszkij modellekkel egyetlen probléma van – kontrollálhatatlan, anorexiás, drog-, szex- és hashajtófüggő, instabil, hisztis, szeretethiányos szajha a nagy részük, ami napi szinten nehezíti meg az egyébként nem agysebészet melót. Különben gyönyörűek.
Szeretném, ha Vladimir itt lenne. Basszameg, odaadnám a fél karomat is, ha most a faszszopó Mastroianni és az ő problémamegoldó képessége itt lennének – nálam jobban pedig már csak a kokaintól megborult kiscsaj szeretné (és még csak nem is tud róla), hogy ők legyenek itt és ne én... Ám ő az épület tetőperemén álldogálva egyre csak azt sírja, hogy dögöljek meg.
Én is téged, Kicsim.
Elborul az agyam – nem szoktam szukának könyörögni, vele kivételt tettem: tudom, hogy nem akar leugrani, hogy figyelemfelkeltő akármi az öngyilkossággal való fenyegetőzése és hogy tökmindegy neki, melyik  Sergievszkij az, csak okolhassa valamelyiket a saját nyomoráért.
Már nem csak sír, de kiabál ahogy meglódulok felé – úgy kell meglökni, hogy végre zuhanni kezdjen.
Nem csak neki lehet szar napja.



Olykor elgondolkozom rajta, hogy vajon a fater egyébként is berugdosott volna katonának, vagy csak a hagyományos orosz népi gyógymódot követte, amikor Mastroianni árulása miatt finoman szólva „bekattantam” tizenkilenc évesen. Előbb vagy utóbb mentem volna magamtól is, azt pedig döntse el mindenki magának, hogy javított-e bármit, vagy csak rontott az egyébként is kilátástalannak tetsző helyzeten: fegyverrel lőni egy csimpánz is tud. A hadsereg fegyelmet, tartást ad. Egyesekből kiöl ezt-azt, haszontalan apróságok, például lélek – kicsire azonban nem adunk, a nagy pedig okkal nem számít.
Akkor vonultam be az olasz haditengerészethez, amikor leomlottak az ikertornyok. A kötelező tíz hónapot kitoltam tizenhétre, egyúttal megalapoztam a ketrecharcok jövőjét is – nem mindig én kezdtem a verekedést, de ha kitört akkor garantáltan benne voltam; Békeidőben ember annyit nem vérzett, mint én – abban a néhány órában, amit nem kevés jóindulattal de szabadidőnek lehetett nevezni a kötelékben. Pedig ígéretes voltam – csak az olasz haderő nem kért a pofámból többet, így deportáltak el engem és a dühkezelési gondjaimat a kövér ígéretek földjére, ami a hazaárulásnak egy formája ha úgy vesszük. Nem hiszem, hogy a jóindulat vezette volna a sorsomat aláírásával megpecsételő kezet – három nappal később a Navy Seals  ölelt szerető kebelére. A kúra bevált – a hetedik hét végére nem volt energiám őrjöngeni. Igazából ahhoz is fáradt voltam, hogy elpusztuljak nap végén.
A kiképzés egy év – avatásig – utána Pearl Harborba vezényeltek újabb nyolc hónapra. A dokinak itt tűnt fel, hogy nem vagyok teljesen normális. Eltettem a plecsnit. Az oldalamra varrattam a Seal békáját. Hazajöttem.




Dimitrij Julijevics Sergievszkij
Bádogember

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
Russged
36
Charlie Hunnam
KERESETT



Becenév: Dim

Szül. hely: Moszkva

Szül. idő: 1980.12.24.

Csoporton belüli rang: Szeku

Foglalkozás: "The Hunter" csaposa || Illegális ketrecharc szervező || Ketrecharcos

Anya: Elizaveta Glukhovsky

Apa: † Julij Jevgenyijevics Sergievszkij † (Lev)

Egyéb családtagok:
Unokatestvérek: Vlad, Mika
Nagybácsik: Ilja és Ivan Sergievszkij (njk-k)

Családi állapot: Házas

Tartózkodási hely: Firenze


Bemutatkozás
Belbecs és külcsín
Magas. Szőke. Kék szemű. Angyalarcú. Baltásgyilkos.
Nem csak szervezem, néha harcolok én is a ketreceink valamelyikében – ami meglátszik a testalkatomon. Öltözködés terén magamtól a praktikumot preferálom és a kevlárt, kifejezetten szerencsés vagyok hát, hogy a divatvilág megellette a maga öltöztetőit és stylistjait: ha már úgyis fizetést kap tőlünk, nyugodtan beugorhat az én gardróbomba is álmodni egy nagyot, nem?

Amit nem tudsz feláldozni, az lebéklyóz. Kiszámíthatóvá, gyengévé tesz.
A gyásznak öt fázisa van – van, aki megreked valamelyik szinten, kínja pedig időtlenné válik, még ha el is csendesül. Nem feltétlen egyenlő a gyász azzal, hogy valaki meghalt – elég az, hogy veszteség ért. Árulás és talán mind közül a legrosszabb: amikor a saját testvéred döf hátba – ha nem is álltok vérségi kötelékben, akkor is hiába veszed célkeresztbe a kibaszott fejét. Nem tudod meghúzni a ravaszt.  

Szemelvények a pszichiátriai szakvéleményből: még hogy én szociopata?
Nagyon régen nem találom a helyemet. A Russij Geduska-nak ez persze hasznára válik, hiszen maximalista megszállottsággal végeztem a munkámat már szoldátként is, szekuként pedig méginkább, hiszen nem csinálok titkot belőle - alvezéri babérokra akarok törni idővel.
Azt hiszem belül halott vagyok már egy jó ideje - nem érdekel semmi. Nem érzek egyáltalán semmit. Én csak... üres vagyok.


Az vagy, amivé én tettelek.
Még csak nem is állat, csak egy üres tárgy…"

hello darkness, my old friend
A gyűlölet akkor is életben tart, ha a szeretet kudarcot vall.
...unom az elejét, unom a végét
unom a háborút, unom a békét
unom a négert, unom a sárgát
unom a zsidót és unom az árját...


Monoton záporozó ütéseim művi pontossággal érnek ugyanoda – újra, meg újra és megint, miközben szart sem látok a saját véremtől, és a szemembe csorgó izzadtságomtól.
Amikor földre kerültünk, az öklöm az orr és a felső ajak közötti ponton találta el először Blyth fejét – őszintén szólva nem tudom, de nem is érdekel, hogy elájult-e már ekkorra, vagy még kihúzta másodperceken, perceken keresztül. A kezét biztosan nem emelte fel, hogy legalább megpróbáljon védekezni. A saját ziháló hörgésemtől szinte alig hallom az arcban megroppanó csontokat, kitörő fogak diszharmóniáját, ahogy csont találkozik a csonttal: lenyúzza a bütykeimről a bőrt, az agyamban felrobban és mindent beborít a fájdalom vöröse. Valahol hisztérikusan sikítozik egy díszribanc.
Mire kinyitják a ketrecet, az öklöm már a betont éri – ahol valaha Blyth feje volt, ott mostanra nincs több csontfehér felvillanásokkal tarkított húsmasszánál; Nem tudnak róla leszedni.
Egészen addig, amíg Vladimir fejbe nem rúg. Hatékony leszerelési módszer.

...unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
unom az embert, aki mindent összebarmol...


- Mi a faszomat jelent az, hogy „karakteres arcú szépség”? – Fordul felém egész törzsével az unokafivérem, miközben tekintete továbbra is a portfólió csatolmányának kétszázhuszonkilencmilliomodik bekezdésén nyugszik. Gondolom ha regényt írnak róla, könnyebben e lehet adni a feltörekvő modellecskét.
Válasz helyett lustán a lengőajtóra, és az azon keresztül a sokcsillagos étterem makulátlan, acélfényű konyhájába berángatott ipsére emelem a pillantásomat. A Cosa Nostranak megvan a maga becsületkódexe, mi beérjük a Tízparancsolattal is – esetünkben a „Ne lopj baszd meg!” paragrafussal.
Akár meg is hallgathatnám amit mondani akar. Hagyhatnám, hogy magyarázkodjon, hogy megpróbáljon hatni a józan eszemre, az együttérzésemre, az emberi oldalamra (rábaszott, nagyon régóta nem vagyok egyiknek sem a birtokában), én pedig szívem szerint hagynám is, hogy beszéljen... De inkább nem.
Az ipari húsdarálóba nyomom bele a kézfejét és ott is tartom, miután életre pöccintettem a készüléket – az üvöltéstől már-már semmit nem hallani, így csak az állammal intek Vladnak, hogy lapozzon már végre-valahára a képekhez is abban a nyamvadt dossziéban.
Leállítom a gépet. Elengedem a csuklóig bedarált kart, véres ujjaimmal a lány laminált fényképére koppintok.
- Karakteres arcú szépség. Azt jelenti, hogy egy bányarém. Te meg add ide a másik kezedet!

...unom a doktort, unom a gyógyszert
unom a szexet és unom az óvszert
unom a dealert, unom a pápát
a szentelt vizet és a marihuánát...


A Sergievszkij modellekkel egyetlen probléma van – kontrollálhatatlan, anorexiás, drog-, szex- és hashajtófüggő, instabil, hisztis, szeretethiányos szajha a nagy részük, ami napi szinten nehezíti meg az egyébként nem agysebészet melót. Különben gyönyörűek.
Szeretném, ha Vladimir itt lenne. Basszameg, odaadnám a fél karomat is, ha most a faszszopó Mastroianni és az ő problémamegoldó képessége itt lennének – nálam jobban pedig már csak a kokaintól megborult kiscsaj szeretné (és még csak nem is tud róla), hogy ők legyenek itt és ne én... Ám ő az épület tetőperemén álldogálva egyre csak azt sírja, hogy dögöljek meg.
Én is téged, Kicsim.
Elborul az agyam – nem szoktam szukának könyörögni, vele kivételt tettem: tudom, hogy nem akar leugrani, hogy figyelemfelkeltő akármi az öngyilkossággal való fenyegetőzése és hogy tökmindegy neki, melyik  Sergievszkij az, csak okolhassa valamelyiket a saját nyomoráért.
Már nem csak sír, de kiabál ahogy meglódulok felé – úgy kell meglökni, hogy végre zuhanni kezdjen.
Nem csak neki lehet szar napja.



long live the king


Olykor elgondolkozom rajta, hogy vajon a fater egyébként is berugdosott volna katonának, vagy csak a hagyományos orosz népi gyógymódot követte, amikor Mastroianni árulása miatt finoman szólva „bekattantam” tizenkilenc évesen. Előbb vagy utóbb mentem volna magamtól is, azt pedig döntse el mindenki magának, hogy javított-e bármit, vagy csak rontott az egyébként is kilátástalannak tetsző helyzeten: fegyverrel lőni egy csimpánz is tud. A hadsereg fegyelmet, tartást ad. Egyesekből kiöl ezt-azt, haszontalan apróságok, például lélek – kicsire azonban nem adunk, a nagy pedig okkal nem számít.
Akkor vonultam be az olasz haditengerészethez, amikor leomlottak az ikertornyok. A kötelező tíz hónapot kitoltam tizenhétre, egyúttal megalapoztam a ketrecharcok jövőjét is – nem mindig én kezdtem a verekedést, de ha kitört akkor garantáltan benne voltam; Békeidőben ember annyit nem vérzett, mint én – abban a néhány órában, amit nem kevés jóindulattal de szabadidőnek lehetett nevezni a kötelékben. Pedig ígéretes voltam – csak az olasz haderő nem kért a pofámból többet, így deportáltak el engem és a dühkezelési gondjaimat a kövér ígéretek földjére, ami a hazaárulásnak egy formája ha úgy vesszük. Nem hiszem, hogy a jóindulat vezette volna a sorsomat aláírásával megpecsételő kezet – három nappal később a Navy Seal  ölelt szerető kebelére. A kúra bevált – a hetedik hét végére nem volt energiám őrjöngeni. Igazából ahhoz is fáradt voltam, hogy elpusztuljak nap végén.
A kiképzés egy év – avatásig – utána Pearl Harborba vezényeltek újabb nyolc hónapra. A dokinak itt tűnt fel, hogy nem vagyok teljesen normális. Eltettem a plecsnit. Az oldalamra varrattam a Seal békáját. Hazajöttem.


© made by b. zsanett


lng live the king
GO - TO - HELL & TELL - THE - DEVIL - I'M - NOT - THAT - FAR - BEHIND


A hozzászólást Dimitrij J. Sergievszkij összesen 15 alkalommal szerkesztette, legutóbb 1st Április 2017, 23:00-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Dimitrij J. Sergievszkij •• 5th Április 2016, 19:19



Gratulálunk, Elfogadva!

Kedves Dimitrij,

Hejj de sután néz ez így ki most leírva, de őszintén szólva nem is tudom hogyan is szólíthatnálak…talán a Brutálisanjó Dimitrij lenne a legmegfelelőbb jelző rád nézve. :wee:  Első körben hagy jegyezzem meg, hogy az avatárválasztásod már előrevetítette milyen karaktert is fogok kapni személyedben, de amit végül olvastam tőled….húúúhúú…na de ne kezdjek el jó szokásomhoz híven csapongani, ahogyan mindig is szoktam amikor valami kegyetlen jó előtörténetet van alkalmam olvasni. Ettől függetlenül pörgök még egy keveset Hunnam bátyó fizismiskáját látva, mert szerintem nem sok nő van aki ennek a két lábon járó tesztoszteron bombának ellent tudna állni.  Khm…kitérő offom után a jellemzésed felé kanyarodnék el, ami szerintem már a bevezető pár szóval tökéletesen lefektette az alapokat. És a közbe ékelt kihangsúlyozott mondatokat….ha csak azokat nézem már akkor látom magam előtt, és szinte a monitoron túlra süt át a brutál alaptermészet ami jellemez. 🇧🇯  Az ahogyan a gyászt és az árulást összekötöd, miközben hozod a maga nyersességét a karakterednek hát én padlót fogtam tőled….és a végén aztán még odavágod nekem olvasónak, hogy tulajdonképpen alvezéri babérokra törsz, nem semmi vagy. Engem már itt megvettél magadnak, nem kilóra, dupla kilóra. :boin:

Húúúú a történetrészed….jesszus egek de imádtam mind a három bekezdését. :bummy:  Az idézetekből jövő Tankcsapdás áthallás, pedig még inkább fokozta az egészet, mert alá tudtam hallani a jó öreg klasszikust, és annyira passzolt hozzád. Három különbözőnek tűnő oldaladat mutattad meg, tulajdonképpen ha azt vesszük pontosan azt amivel foglalkozol, és bevallom neked őszintén én a magam egyszerűségével baromira tartok tőled. O.o  Gyaníthatóan a szülészeten maximum akkor futnánk össze ha valamelyik modell lány kerülne oda. És gondolom ajánlatos a munkámat jól végezni, ha nem a darálóban akarják végezni a kis mancsaim. És most gondolom el is árultam melyik bekezdéstől dobtam el az agyam. Igen a második. :tp:  Ebben volt  a legerősebb ellentét, amit én valaha pipáltam szerepjátékos oldalon. Szépséges lányok portfólióit elemezgetni, miközben éppen valakinek a kezét zúzod szét, te jóisten! :wee:  Olvastam ültem, és néztem, hogy azt a nemjóját ( userként egy kicsit erőteljesebb dícséretek jöttek ki belőlem  Laughing ) azért egy ilyen megjátszani sem sűrűn láttam még. Talán szerepjátékos pályafutásom alatt egy kezemen meg tudom számolni mennyiszer volt alkalmam hitelesen elborult elmét olvasni, úgy, hogy nem találtam túlzónak. Te tökéletesen ráéreztél arra hol vannak a határaid, hogy meddig mehetsz el ezzel a jellemmel, és megemelem előtted az alkotók nagykalapját, nem semmi amit itt összehoztál ezzel a fickóvak. Azon túl, hogy egy brutális állat, mégis emberivé tetted, pakoltál bele olyan tulajdonságokat, amitől a kibillenő egyensúlyt visszarántottad. Mestermunka. 🇧🇱

Az írói stílusod úgy rántja magával az embert, hogy észre sem veszem. Tudod, téged tokkal-vonóval kéne bőrkötésben kiadni. Elképesztő zsenialitással bánsz a szavakkal, a hasonlatokkal, a nyersességet pont akkor és pont ott írod bele, ahol annak helye van.   Szeretem a bátran író embereket, akik ki merik engedni magukból ezt az oldalukat is, és te félelmetesen jó vagy benne. Ha eddig még nem mondták, akkor itt az ideje, hogy megtudd, istentelenül jó írónak gondollak, és ezt halálosan komolyan gondolom. 🇸🇿

Sajnálom, az eddigi várakozást, de remélem, hogy az eljövendő játékok kárpótolnak érte. Én örülök, hogy végül én olvastalak és bíráltalak, mert egy élmény voltál nekem. Komolyan. Ejtsd meg a foglalókat, a titulust is, mivel ahogyan látom ranggal érkeztél, és már vár is rád Olaszország. A jóég óvjon mindenkit a haragodtól!

Nagyon jó játékokat kívánok Neked!

:lovpov:






Vissza az elejére Go down
 
Dimitrij J. Sergievszkij
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Russij Geduska-
Ugrás: