És a másik: Hét év alatt többször is te voltál a hónap dolgozója - az ember akit apám nevetve hívott veszett kutyának, és véres hússal etetett; Az ember aki megtalálta nem csak velem, de az összes Sergievszkij-vel a közös hangot. Aki a golyó elé vetette magát, csak hogy engem védjen, miután átvettem apám székét Firenzében. Hatalmas csalódás voltál nekem, miután kiderült hogy DEA ügynök vagy olyannyira, hogy bánatomban majdnem halálra vertelek. Makacsul nem akartál megdögleni, a jelvényedet villogtatva sittre küldeni az új családod tagjait, vagy akár hazatakarodni, hiszen az inkognitód végérvényesen oda lett... Átálltál. Legalábbis ezt mondod te. A hűséged bizonyítása érdekében olyan dolgokat kellett megtenned, amiért a világ bármely országában életfogytig tartó börtönbüntetést kellene letöltened. Kettős ügynökként működsz tovább, a RussGed kicsi kincse lettél - nekem pedig a jobbkezem, ha nem is teljhatalmú, de a távollétemben abszolút döntéshozó - de csak miután elmúlt a heves inger, hogy feldarabolva szórjalak szét Vatikán város főterén. Nem haragszom - te pedig nem kárhoztatsz a természetes kétségeimért.