Juri Mikail Kazakov

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Juri Mikail Kazakov

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Russij Geduska
Age :
39
Play by :
Joe Manganiello
Hozzászólások száma :
543
Csoport :
RussGed

stivali italiani
Témanyitás Juri Mikail Kazakov •• 16th Április 2016, 10:56


Juri Mikail Kazakov
Maradok, akivé lenni vágytam

RussGed
38
Joe Manganiello
Keresett
Juri
Oroszország, Moszkva. 1978.
CSOPORTON BELÜLI RANG: Alvezér
Bártulajdonos
Alla Verona
Jurg D. Kazakov
Egyéb családtagok: 2 fia van, Taras és Miron
CSALÁDI ÁLLAPOT: Házas
TARTÓZKODÁSI HELY: Firenze

Távol áll tőlem a céltalan beszéd, főleg ha nincs rajta hasznom vagy ha minimum nem hoz egy jobbféle szexet. Oké, elmondom, ha cserébe nyalókázol, deal? A jószívem visz a sírba vagy a magas koleszterin. Egyedüli gyerek vagyok, miután anyám megszült ’78 június 17.-én eldöntötte nem kockáztat. Övé a tökéletes kölyök, akinél jobbat akkor sem pottyanhat ki, ha maga az atyaúristen ejti teherbe. Meg mert félt még egy szerencsétlen adni faternak, akit kedvére kínozhat. Apám begyöpösödött katonaember, a vodka és a kommunizmus elkötelezett híve. Az ebédlő falán évekig ott lógott egy Lenin portré és minden vacsora előtt megemlékeztünk a nagy vezető páratlan tetteiről. Képes volt könnyekig hatódni az öreg. Húsz év szolgálat után megsüketült a fél fülére és leszerelték. Ezt képtelen volt feldolgozni ezért úgy döntött, ha már ő nem, majd a fia szolgálja a hazát. Amint lehetett elkezdett kiképezni, ha lassú voltam megvert, ha elestem aznap nem kaptam vacsorát. Anyám, hiába volt jó asszony, nem tudott mit tenni. Félt. Apám egyre jobban kezdett elborulni, tombolt benne a feszültség és a harag. Volt, hogy véresre verte nagyanyámat, mert rosszat szólt a rendszer ellen. Tizenöt éves voltam, amikor meghalt, mint utóbb kiderült agydaganatban. A család egy emberként lélegzett fel a temetés után, senkinek nem hiányzott a saját bejárató zsarnokunk. Anyám rögtön jobb iskolába íratott, külön tanárral próbálta kompenzálni a lemaradást, de semmi nem kötött le. Nem azért mert hülye lettem volna, egyszerűen nem voltam képes rá, hogy figyeljek. Miután az egyik oktatóm felidegesített és megfejeltem, a drága mama úgy döntött valahol le kell vezetnem az energiáimat és beíratott judóra. A legjobb voltam, de ez magától értetődik. „Erőszakolj, hogy ne erőszakoljanak.” Apám mindig ezt mondta és az emlékével együtt ez még a mai napig kísért. Ez volt a jelszavam a háborúban is. Anyám szülinapját ünnepeltük, amikor elvittek katonának. Rühelltem az érzést, hogy erre a faszkalap faterom milyen kurva büszke lenne. Irak, Afganisztán…olyan dolgokat láttam, amit embernek nem lenne szabad. Bár nem is, mint emberek voltunk ott, hanem, mint vérszomjas fenevadak. Tisztán emlékszem az első férfire, akit megöltem. Nem hazudom, hogy rossz érzés gyilkolni. Van benne valami felemelő, valami különleges, kicsit olyan, mint a szex, ahol csak egyvalaki megy el. Elfojtod magadban a bűntudatot, amit pontosan a bűntudat hiánya miatt érzel, egymás után 153-szor.
Megannyi küzdősportban kipróbáltam magam, egy ideig hittem benne, hogy a kiloccsanó agyvelő látványát leverhetem egy bokszzsákon, egy tatamin, vagy egy kurva kötélen. De semmi sem segített., Főleg, hogy egy idő után úgy kapaszkodtam eme felemelő emlékekbe, hogy nem volt szabadulás. A végére nem is akartam, püföltem a homokzsákot és sajnáltam, hogy hiába ütöm csak az én vérem fog folyni.
Olaszországi pályafutásomat akkor kezd el firtatni, amikor majd azt érzed, hogy be kéne törni az orrod és nem találsz jobb embert erre, mint engem. Amúgy áthelyeztek, mert olyan kibaszott jófiú voltam, hogy feltoltam a főnököm fiának a seggébe az öklöm. Elvittem a balhét, mert egy pöcs vagyok,és mert azt gondoltam, hogy picinyke rózsabimbó pont olyan ember, mint a többi vaskutya és egy erőszakos cselekedetet meg lehet torolni, nos kurvára nem lehetett. Ádioslepido.
Az olasz csendőrség egy másik ügy, ezt sem fejteném ki, mert akkor a Hattori Hanzommal le kéne tépnem a skalpod. Jó duma ez, lehet megtartom.
Arra a kérdésre miként is lettem DEA ügynök a válasz baszottul egyszerű, ki akartak belezni, azon a szép gondolatmeneten indultak útnak, hogy amúgy is alkalmatlan vagyok az életre. Volt nekem is pár hetem, amikor ezt hittem, de elfújta egy szép tavaszi szellő, meg jó pár pofon, amit álltam, majd feküdtem, végül már magam sem tudtam merre járok agyban. Féltem mire magamhoz térek egy atombomba lecsupaszította a lábamról a szőrt. Firenzei karrierem csúcsa volt ez a szép esemény, pedig ha kérdeznek, elmondom, hogy a DEA kevéssé jövedelmez jól, na meg nem is nekem való a zsernyákok élete, gecire untam.
Nos, azt hiszem mindegy is. Adrenalin függésem miatt imádom ezt a kettős életet, pedig pontosan tudom merre tartok. A jövő az enyém és a hozzám hasonló húsevőkké, mi vagyunk a kibaszott táplálék lánc csúcsán.
Mivel is foglalkozom? Egy kis ezzel meg azzal, és hozzá egy kis amazzal. Információ áramlattal, drogkartelkedéssel, kurvákkal és kevésbé olcsó nőkkel. Mondom ezt én, mint egy jól menő sztriptíz bár menő tulajdonosa. Miből, mi? … A többiről kérdezz meg…

Életem néhány lapja



"Csepp vagyok a tengerben.
szívem, lelkem fegyverben."

Megint ott vagyok, kezemben a kiszuperált sorozatlövő, ami semmire sem jó, csak, hogy valakit fejen basszak vele, ha ugyan annyira a közelembe tudna érni. Addigra hulla leszek, olyan mélyen gecire halott, hogy el sem tudom képzelni. A haláltól nem félek, a fájdalom viszont nem annyira vonz. Nem azt mondom, hogy nem szívesen keveredek közelharcba bárki fia-borjával, de egy álló háború kelleső közepén sokan gondolunk anyánkra. Hogy minek is pottyantott erre mocsadék világra, vagy, hogy miért  is nem az ölelő karjaiban várom a kurva megváltást. Mert valahol arra várok. Legyen már vége.
Fáradhatatlanul ropognak a fegyverek, a lövések zaja lassan egybe olvad mindazzal, amit magam felett látok, tompulok, ámvagy csak fogy a drog a szervezetből. A kettő együtt, ez a legbiztosabb…
A stressz elviselhetetlenné válik. Ölelem magamhoz a fegyvert, önkéntlen gondolok a apámra… Büszke lenne a retkes kis féreg, a legjobban akkor, ha megdöglenék, de nem fogok. Már csak azért sem. Az idegek ugrálnak az arcomba, noha pontosan tudom, hogy ez a jóféle kokain okozta mámor egyik jele. Most kéne felugrani és neki rohanni az ellennek.. csak ne lenne ilyen meleg, csak ne félnék ilyen kibaszottul. Nem tudom a többiek miként élik meg ezt a fergeteges csatarendszert, de én minden nap rettegek egy kört, aztán teszem a dolgom. Felkészülve a halálra. Ha már választhatok, inkább, mint fogolynak lenni. A kínzást nem annyira kultiválom. A szívem hevesen ver, bizonyítja, hogy még élek. Amikor ide kerültem, még a rettegés is tette, az mára elmúlt. Már csak homályos emlék, amikor még féltem, amikor nem lőttem le az első embert, aki ellenséges színeket viselt. A nyugis pillanatokban vagy megkattansz, vagy röhögve meséled a többieknek a másik halálsikoly kiváltotta merevedésedre. Állatok vagyunk, akikért el fog jönni a sátán, ha nem vagyunk mi magunk azok….
A halálba rohanók hörgés még az ajkamon, amikor felülök az ágyban… A múlt árnyai ráncokat rajzolnak az arcomra.

"Vagyok ártó bűvölet.
Vagyok izzó gyűlölet."

Nem tudom ki volt a spicli, de ha ezt a mai napot túlélem, akkor ő nem fogja. Dimitrij ökle újra és újra lecsap. Alkarommal védem az arcom, semmi nem segít. Óvnám a testem a belső szerveim, az arcom, a szemem, de már azt sem tudom hova kapjak. Záporoznak az ütések, kemények, megfontoltak, dühösek, elkeseredettek.  Az első kettőt még peckesen álltam, onnan haladok lefelé, előbb a térdem koppan a kemény filcen, a fájdalom a vállamba mar, ahogy lesoroz egy jobbossal.
Minden bitang erős, dühös öklelése teljesen jogos. Csak védekezni marad erőm, visszaütni nem fogok, nem is lenne értelme. A lelkére van bízva, hogy mit kezd az életemmel.
Már nem tudom hányadszor sújt le, azt sem, hogy ordít közben valamit, vagy csak a dühödt lihegése jut el hozzám. A fülemből is csordogál valami. A fájdalom lassan elszakít a valóságtól, már érzem a karom alatt is talaj hidegét. A rücskök a bőrömbe vájnak, de már semmi sem számít. Vér íze tölti meg a számat, orromat és valahol belül mélyen érzem, hogy vége. Most zárul le az egyik folyamat. Halált érdemlek,  és meg is kapom.
Kénytelen vagyok összegömbölyödni, már semmi többre nem futja, nincs erőm, energiám.
Azt mondják az ember legerősebb ösztöne az élni vágyás. Bennem ez valahol elveszett, talán még a háborúban, amikor a kölyökkel találtam magam szembe, az ujjam már elsült a ravaszon, amikor analizáltam, hogy 14 éves sincs, hogy a szemében a rémület a kaszásnak szól, hogy az anyja nevével az ajkán zuhant hanyatt, mire földet ér már nem él. Valahogy azt érzem ez vár rám most is. A férfi minden ütése kőkemény, nem érzem, hogy fáradna, csitulna… már nem érzek semmit. A fény sem jön, semmi sem jön, elcsendesedik a világ, a testem meg-megvonaglik, a fejem lehorzsolódik a kemény filcen, de már nem számít… semmi sem számít.

"Mélyen szántó fájdalom.
Nincs már bennem szánalom."

A tömeg elviselhetetlen, csakúgy mint a hőség. A kibaszott orosz telekhez vagyok szokva, ahogy az Armanin alól nem áramlik belőlem hőség. Mennyire hiányzik egy jó nyelet hazai vodka is.  Ehsetenem, ezek a kibaszott olaszok, hogy bírják? Mi a faszért nem viszi el őket a hőguta, mindent egymás után szépen sorban, vagy egy rakásban. Bevállaltam a Pailot 4 napját, a versenyét, naná. Firenze fő  látványossága, mikor a csőcselék is ide sereglik, lila fingjuk nincs róla, hogy kinek kéne szurkolni meg minek, csak a lovak szaga csapja meg a társadalmi zombikat, és a bűzős, csöves izzadság szag. Lepillantok Patek karórám számlapjára és fájón felsóhajtok, még vagy két óra, mire a főguru idetolja a képét, a nyeszlet kölykeivel, hogy végig nézzék az évszázadok óta tartó versengést.
Persze innen a háztetőről nem annyira látom be a terepet, de a lovak jellegzetes hangja eljut hozzám. Ha valamit becsülök, akkor az ezeknek az állatoknak a szépsége, a függetlensége, a 600 kiló önálló akarat. Az arányos, izmos testük az okos szemük… Na igen, nem tagadom, hogy tetszenek, de a nőkkel is így vagyok. Legyen vadmacska alkata… el sem morfondírozok rajta. Tüzet csiholok a 3. Marbolom alá, lassan kocadohányzásom átcsap valamiféle tüdő elpusztításba. Valamiben csak meg kell halni, vagy mi a faszom.
Lassan telik az idő, gecva meleg is van és unom is. Azt is fejen kínálnám egy péklapáttal, aki kitalálta,hogy itt kushadjak, mint valami vadászkopó. Grrr.
Bele sem szívok a cigibe, már pöccintem is el a csikket, az idő mégiscsak szalad.
Na nem kell félni, nem azért dekkolok a retkes tetőn, hogy fertősziti  főikvizítorát agyba puffantsam. Csak tudni akarom, kikkel érkezik és ki lesz számomra megfelelő randi partner estére. Mennyivel egyszerűbb lenne lentről szemmel tartani, de fele ennyire sem menő. Meg a faszom fog lemenni a tömegbe.
Mire újra észbe kapok, a smasszerok áradatában bevonul a specifikátorom, és helyet foglal a páholyba, ahol szintén ezer fok van, még a por is oda száll. A puska érzéki távcsöve kirajzolja előttem a bóbita arcokat. Csak még kéne húzni a ravaszt és lenne sikoltozás, de ez a nap, ma a lovaké. Az ismerős arcok láttán egész felderülök.
Nocsak, nocsak barátocskám. Este találkozunk a bárom egy kieső kis szegletében. Már azt is tudom, melyik lány fogja nekem odahozni, csak mint mindig.
Újabb cigire pöffentek és elcsomagolom a fegyvert, a vállamra csapom, hogy a lent várakozó Bugatti csomagtartójába ejtsem.
Majd a tévében megnézem, hogy jó tippet kaptam-e a bukitól, befolyik-e valamennyi pénz a számlára, nyerni fog-e nekem a sötét pej kanca?



A hozzászólást Juri Mikail Kazakov összesen 13 alkalommal szerkesztette, legutóbb 13th Július 2017, 14:09-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Kis Pista


stivali italiani
Témanyitás Re: Juri Mikail Kazakov •• 18th Április 2016, 22:04



Gratulálunk, Elfogadva!

Privet Juri, 🇧🇧

Én nem merem neked azt mondani, hogy kedves ahogyan Dim-nek sem mertem anno. :rol:  Az igazat megvallva belecsaphatnék itten a közepébe, lerendezhetném azzal, hogy tűnés a játéktérre, jót ne halljak rólad, de nem fogom ezt tenni. Már csak azért sem, mert ahogyan olvastalak, ahogyan már korábban is volt alkalmam beleolvasni a karakterlapodba, valami hihetetlenül és elképesztően durva karaktert hoztál össze, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni.  Ugyebár keresett karakterként jöttél, nem tudom az avatár végül kinek az ötlete volt, de szerintem keresve sem találhattatok volna jobbat Joe-nál. Megint telitalálat lett a történet és az arc összepárosítása. Szerettem volna már vele egy igazán belevaló és gyakorlatilag minden tekintetben ízig-vérig kemény karaktert olvasni és a végeredmény láttán elakadt a szavam. :nn:

A jellemzés…khm, hát hogy is mondjam. Perpillanat van nálam egy Kojak nyalóka, még két cupa chups, egy kólás és egy zöldalmás. Bár gyanítom nem ilyesmire gondoltál. :eatw:  Az fix, hogy nem minden napi nyitást adsz nekünk a jellemzés részben. Kvázi úgy képzellek el, mintha levágnád magad egy régi, elnyűtt karosszékbe, lábakat az asztalra és szépen elkezded sorolni az életed apró részleteit. Furcsa amúgy, mert mindenről mesélsz, de mégsem engedsz csak egy kevés bepillantást. Tényekként közlöd, érzelmeket abszolút nem viszel bele. Ha meg mégis akkor azokat megpróbálod valamiféle módon keményebb mondatok közé fűzni. Okos húzás, és nagyon nagyon tetszik. Kifejezetten kedvelem az ilyen elbújtatott embereket, amilyen te is vagy.”Elfojtod magadban a bűntudatot, amit pontosan a bűntudat hiánya miatt érzel” ez volt a kulcsmondat nekem ebben a részben, :wee:  úgy éreztem ebben a mondatban kaptad el a lényegét a karakterednek, hogy milyen is valójában. Ez a furcsa, személyiségbeli 22-es csapdája.

A történet résznél aztán az jutott eszembe amikor elkezdtem olvasni, hogy valaki mintha visszaköszönne a sorok mögül, mire rájöttem. Még a keresztnév is azonos. Szóval valamiért ugyanazokat a kicsit keserű gondolatokat véltem felfedezni az első bekezdésedben, mintha Jurij Orlov-tól hallanám viszont. Igen, igen….a Fegyvernepper. Nem idézet de egyszerűen nekem valamiért ez a párhuzam ugrott be. Mindhárom kis apró történetrészletben más oldaladat ismerjük meg…tulajdonképpen kicsit olyan mintha maga az életutad lenne tömörített formában. A második rész naturálisan valóságos, egyszerűen én magam bevallom őszintén ritkán látok egy verést ennyire jól és a lényeget megragadóan megírva. A harmadik rész kerete meg a lóversennyel, és a megfigyeléssel majd a konklúzióval egyszerűen zseniális. 🇧🇯

Az írói stílusodról…nos valami más kapcsán azt írtad ma nekem, hogy igénytelen vagy. Hát az lehet, de hogy nem az írást illetően az is biztos. Én már többször hangoztattam, hogy szeretem ha egy karaktert valaki megformál, akkor azt hozza tokkal és vonóval. Nem finomkodik, nem fogja vissza magát, nem kezdi el szépíteni a nyers valóságot. Mindent úgy és akkor pakol a helyére amikor azt kell. És neked, ahogyan írsz én elhittem mindent. :wee:  Elhittem a jellemet, azt, hogy ha úgy alakulna engem is gondolkodás nélkül eltennél láb alól. Úgy írsz, hogy az emberrel elhiteted a szavaidat, és ez a legnagyobb erősséged. Fantasztikusan pakolod a mondatokat egymás után, abban is biztos vagyok, hogy egy elég érett személyiséggel van dolgom ( nem véletlenül kort használtam, hanem személyiséget).

Engem teljesen levettél a lábamról a stílusoddal, az írásoddal.  Firenze jelenlegi alvezérének nem lesz könnyű dolga kettőtökkel, az fix. És akkor még nem is beszéltünk a történetetek harmadik szereplőjéről Raenáról….na lesznek még itt kacifántos dolgok ebben biztos vagyok.

Summa summárum, nem foglak tovább az előtérben tartani, nem is bírnálak, erősebb vagy nálam. A foglalókon túl esve üdvözöllek, irány az olasz játéktér!

Nagyon jó játékokat kívánok Neked az oldalon!
:lovpov:







Vissza az elejére Go down
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Juri Mikail Kazakov •• 29th December 2016, 16:08


Kiegészítés:

Csoportváltás user kérésére 2016.12.29.
Csoportváltás jóváhagyva.


Régi csoport: Fegyveres erők
Új csoport: RussGed (Drog seku, Firenze)

Váltás kijátszás alatt
Vissza az elejére Go down
 
Juri Mikail Kazakov
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Russij Geduska-
Ugrás: