Matthüas Aldenberg

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Matthüas Aldenberg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
19
Play by :
x Park Bo Gum
Keresett :
Hozzászólások száma :
15
Csoport :
civil

stivali italiani
Témanyitás Matthüas Aldenberg •• 31st Július 2016, 11:35



Matthüas David Aldenberg
Karakter titulusa

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
CSOPORT
18
Kim Jong Hyeon "JR"
Saját



Becenév: Mate

Szül. hely: Olaszország, Róma

Szül. idő: 1998. 08. 07.

Csoporton belüli rang: -

Foglalkozás: Tanuló, plusz alkalmi melókat csinál

Anya: ismeretlen

Apa: ismeretlen

Egyéb családtagok:Öccse: Blayze,
a pap aki felnevelte
barátja: Cain, de őt tartja az igazi testvérének

Családi állapot: nőtlen

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum
- kitartó, rendes, segítőkész, nagyon tud szeretni, szépen rajzol, jól táncol

- antiszociális, szótlan, nagyon tud utálni is, rideg, bunkó

Igazad van. Az olyan szív, mint a tied volt, nem talál egy meleg, hozzá hasonló társat. Igazad volt, igazad van. A te szíved s az én szívem is örökös árvaságra van teremtve - de örökös, fájó büszkeségre is.

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
Csattanás, vagy talán tompa puffanás? Nem tudtam volna megmondani, de az biztos, hogy az a köcsög most végre megkapta a magáét. Figyeltem ahogyan lassan a földre esik, és egy ideig nem is tervezte, hogy majd felkel. Kis mosoly költözött az arcomra.
- Matt… - kezdte el, mire én csak egy emberes rúgást mértem a gyomra tájékára. Utálom ha valaki Mattnek szólít. Nem illik hozzám, a további becézésről meg inkább nem is akarok szót ejteni. Fúj.
- Matthüas… - kezdte újra. Na, ez egy fokkal jobb. Most már nem fogom bántani, csak végtelenül lassan guggoltam le hozzá, hogy aztán hátraránthassam a fejét, és úgy nézhessek egy apró mosollyal az arcába.
- Mit akarsz? – kérdeztem tőle, miközben a kezemben füstölgő cigarettába beleszívtam.
- Kérlek fogadj el mint édesapád – na jó. Eddig nyugodt voltam, és csak úgy reagáltam a tényre amit közlött, ahogyan mindenki más is tette volna. Most viszont pipa lettem. Egy pillanat alatt ment fel bennem a pumpa, ami mást sem bizonyított, csak a hirtelen haragomat.
- Ha nem akarod, hogy kiverjem belőled még a szart is, akkor szállj le rólam és elégedj meg a kis tökéletes életeddel, értve vagyok? – meredtem fenyegetően a férfira, s a szavaimat is csak a fogaim közt szűrtem. A testőrei épp időben kapcsoltak ahhoz, hogy még le tudjanak szedni a pasiról, mielőtt tényleg megpróbáltam volna a dolgot… De talán már így is elkéstek egy picit, mert már eléggé felfokozott volt ahhoz az idegállapotom, hogy nekikmenjek. S mindennek mi lett az eredménye? Kaptam néhány pofont, meg egy törött kart magamhoz.
- Kérlek szeressétek nagyon a fiamat – nyúlt a nyakamhoz, a férfi, aki az egész osztály előtt jelentette be: megtalálta az elveszettnek, vagy talán halottnak hitt gyermekét. Amint megéreztem a bőrömön az ujjai siklását, rögtön éreztem, hogy ökölbe szorul a kezem, de elnyomtam magamban a késztetést. Meg kell tennem. Meg kell tennem a férfiért aki felnevelt, Cainért… Nem bánthatja őket senki. Ahogy végigpillantottam az osztályon, a tekintetem végig érzelemmentes maradt, csak akkor változott meg egy picit, amikor egy lányt vettem észre a padsorok rejtekében, aki végignézte az apámmal lefolytatott verekedést, illetve egy másik fiún… Aki erőteljesen az ikertestvéremnek tűnt. Blayze talán? Igen, ő lesz az. Pont a lány melletti padban foglalt helyet, és úgy nézett rám, mintha ölni tudott volna. Soha nem volt csőlátásom, de ebben a helyzetben kialakult a dolog… Ugyanis nem láttam magamelőtt senkit, csak az ikeröcsémet, akivel nincs közöttünk semmi hasonlóság, mégis, mintha teljesen ugyanolyanok lennénk. Magasnak tűnt még ülő formájában is, a testalkata kisportolt, csak mint az enyém, a bőrszíne a kávéra emlékeztető, napcsókolta árnyalatú, de nem azért, mert kiült volna délben napozni, hanem természetesen ilyen… A szeme is ugyanaz a fekete, feneketlenül mély tekintet, mint az enyém, az orrának egyenes vonala, a sötétbarna haja… Ugyanolyanok voltunk, de mégis teljesen mások, viszont az biztos, hogy vannak olyan hasonlóságok köztünk, amiket le sem tagadhatnánk. Ilyenek lehetnek az ő arcán levő már gyógyulófélben lévő sérülések, vagy az enyémen friss vágás és véraláfutások nyomai. Ki vagy Blayze? Ki vagy te, hogy ilyen gyűlöletes pillantásokat vess rám? Ösztönből utálsz engem, mi? Na nem mintha baj lenne, mert ugyanezt teszem én is veled, csak ne kerülj az utamba, mert azt nem fogom tolerálni…
- Kész vagy már? – ordítottam fel unottan a lány szobájába, mert a szülei behívtak a lakásba. Egy ideje volt, hogy hazahoztuk kocsival egy közös iskolai feladat végeztével, és akkor úgy nézett ki hálás nekem ezért. Fogalmam sincs, hogy miért ijedt meg akkor ennyire, de valamennyire meghathatott a jelenet, ugyanis azóta folyamatosan idejárok hozzájuk reggel, és délután hazahozzuk őket Papival. Megmondom őszintén azért valahol örültem neki, hogy ez így alakult, mert akkor legalább nem gáz bemenni úgy a suliba, hogy cipelik a seggem. Mondhatom azt, hogy Hell-t hozzuk és visszük, mert útbaesik nekünk, holott ez egyáltalán nem igaz, de mindegy, nem kell erről tudnia senkinek.
- Hell gyere már, nem divatbemutatóra mész az istenért – ordítottam megint, az anyukája meg csak nevetgélt a helyzeten. Fogalmam sincs, hogy miért, de úgy néz ki kedvel engem annak ellenére is, hogy amúgy egy gengszter vagyok aki dohányzik, aktfotókat rajzolgat a matekfüzetébe a lánya mellett, és úgy vonzza a bajt, mintha muszáj lenne. Igen, mint általában most is volt a járomcsontomon egy elég csúnya folt, de azt mondtam az idősebb nőnek, hogy csak elestem biciklivel…
- Hell, nem szólok még egyszer! Itt foglak hagyni! – kiáltottam fel neki megint, aztán már el is indultam a flancos ház lépcsőjén felfelé, hogy kivághassam a lány szobájának ajtaját. Azt mondták nekem, hogy ne feszengjek, csináljak úgy, mintha otthon lennék, ezért mertem mindezt megengedni magamnak…
- Öhm, bocsi… - fordultam el az ajtóban, holott megfordult a fejemben, hogy most szándékosan kéne cukkolnom azzal, hogy egy szál melltartóban álldogál a szobája közepén. Egy másik lánnyal meg is tettem volna a dolgot, de most nem éreztem mindezt helyénvalónak.
- Igyekezz már kérlek – sürgettem azért tovább, mert nem bírom ha egy csaj órákig képes készülődni. Én magam tíz perc alatt megvagyok, pedig azért adok a külsőmre, csak éppen nem érzem szükségét annak, hogy kisestélyiben induljak el otthonról.
- Mate, nem hagyhatod itt – éreztem meg Cain kezének enyhe nyomását a vállamon. Teljesen igaza van, a világ legnagyobb gecisége lenne egy tök részeg gyereket kinthagyni az esőben főleg akkor, ha ez a gyerek teli van pénzzel. Pedig pont ezt kéne tennem… Hogy végre rájöjjön mennyire múlandó dolog az apja nyakán élősködni… Mert utálni utálja, meg is értem miért teszi, de azért a pénze jól jön ugyebár… Undorító.
- Igazad van. Először megrugdosom egy picit, aztán hagyom itt – morogtam az orrom alatt, de aztán végül elvetettem az ötletet. Nem szokásom hátbatámadni az embereket, nekem is jobb úgy elkalapálni, hogy legalább próbál védekezni.
- Akármennyire utálod… Ő akkor is a testvéred – jött megint az okoskodás mögülem. és ha nem az a bizonyos ember balfaszkodna, akkor valószínűleg már rég agyonütöttem volna.
- Jól van na. hazaviszem, de akkor segíts már betörni abba a villába, mert tudod, hogy nekem oda nincs bejárásom…
- Talán nem kellett volna kibaszni a kulcsot a negyedikről és lenne. – jött erre a válasz, amire már a frusztrációm kimerített egy bizonyos mércét.
- Nem tudnád csak befogni a pofádat öt percre? – néztem rá, mire a másik elröhögte magát. Ő az idősebb kettőnk közül, és sosem vette túl komolyan amikor pár sör után egy picit jobban felvágott nyelvvel rendelkeztem, mint alapból, és még neki is beszóltam.
Inkább csak felkaptam a kölyköt a vállamra, aki amúgy kurva nehéz volt, de mindegy, nem vagyok puhány, elbírom. A francnak nőtt meg ez is ekkorára, csak a baj van vele még így is. Egészen hazáig cipeltem, néha dobva egyet a testén és egyáltalán nem érdekelt amikor halk nyöszörgést hallottam tőle.
- Ha lerókázod a cipőmet én komolyan feldarabollak – sziszegtem neki, és hála az égnek kimaradt ez a dolog a mai estémből, ugyanis egyszer sem hányt hazáig. Csak pár nyuszítést hallottam tőle, amikor sikerült végre az acélbetétes bakancsommal berúgni a ház ajtaját, de ez nyilván a sérülései miatt lehetett.
Felvittem a szobájába, lefektettem a gyereket, és már mentem is volna, ha nem veszem észre az oldalán a vérfoltot, ami… nos elég nagy volt ahhoz, hogy pánikba essek tőle.
- A kurva életbe már – rögtön felforgattam az egész lakást annak érdekébe, hogy találjak egy elsősegély csomagot. Szerencsére nagyjából olyan helyen szúrták meg, ahol nincsenek létfontosságú szervei, és bekötözni még én is betudom őket, mert ezer meg egy súlyosabb sérülést tanultam meg ellátni, még sebet is tudok összevarrni a legvégsőbb esetekben, mert hát nem mehetek oda mindig az apácákhoz, hogy csinálják meg… Ja igen, egy kolostorban lakom, de ez már részletkérdés teljes mértékben.
- Ne halj meg te köcsög könyörgök – morogtam a bajszom alatt, miközben visszamentem a szobába. Sikerült rendesen bekötnöm a sebet, így elnézve nem is tűnt már annyira ijesztőnek, csak kicsit erősebben vérzett a kelleténél.
Magam előtt sem tagadhatom le, hogy megkönnyebbülten sóhajtottam fel amikor nem a véres bőrét, hanem a kötést láttam, ami nem úgy nézett ki, mint ami átvérzik. Ezek után csak betakargattam a gyereket, mert eléggé reszketett, és a kócos tincseit is kisöpörtem az arcából. Megvártam amíg elalszik és csak azután szólaltam meg.
- Ne hidd azt, hogy szent a béke. A háború csak most kezdődik – veregettem meg az alvó Lay arcát, aztán nemes egyszerűséggel távoztam.

© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Matthüas Aldenberg •• 8th Augusztus 2016, 14:18




Gratulálunk Elfogadva!
A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

Kedves Mr. Matthüas, a harcias!

Sokáig gondolkodtam,a megszólításon, hiszen téged nem mindegy, hogy hogyan szólít meg az ember, de ne verd be a képem, kérlek, inkább üljünk le és tárgyaljuk meg a feltételeket!  :alél: Az arcomból élek. (na jó nem, de nem hagyhattam ki Razz) Erős az írás módod, már az első sorokból átéreztem, hogy nem egy leány álom lesz a történeted, hogy nem egy szép ázsiai fiú leszel a sok közül, hanem valaki, aki elég keményen nyomja. Mint a Szigorúan piszkos ügyek Yan-ja.  

Nem apróztad el, rálátást kaptam nagyjából mindenre amit megszerettél volna mutatni a karakteredből, nem kapkodtad el, átgondoltad és szerintem jó nagy gengszter leszel ha végül még a szakállad vagy a bajszod is megnöveszted Razz Még komolyabban fognak venni téged a körülötted levők, vagy az utadba tévedők Razz Kellenek az ilyen balhés tagok a civilek közé is, mint te! Foglald el a játékteret! Very Happy A takarító brigádot, pedig majd küldjük utánad Very Happy

Üdv köztünk, nyomás foglalni.

Leon  :eatw:








©️ made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
 
Matthüas Aldenberg
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: