Skyla A. Belpassi

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Skyla A. Belpassi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
18
Play by :
↕ Jung Eun Ji ↕
Hozzászólások száma :
1
Csoport :
↕ Civil ↕

stivali italiani
Témanyitás Skyla A. Belpassi •• 30th Augusztus 2016, 22:39



Skyla Aurora Belpassi
Szenilla

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
CIVIL
17
JUNG EUN JI
SAJÁT



Becenév: Kya

Szül. hely: Dél-Korea, Szöul

Szül. idő: 1999.06.17

Foglalkozás: Diák

Anya: Choi Ri Ki

Apa: Diego Belpassi

Egyéb családtagok: Emmaline Belpassi - mostohaanya... vagy valmi olyasmi

Családi állapot: Eljegyezve

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum

- Vidám, kedves, energikus, kitartó, sportos
- Naiv, nagyszájú, lobbanékony, szétszórt, hangos


Practice like a champion"

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
2010 Szöul, Dél-Korea
Ha döntenem kellene, hogy egy hatalmas házban és egy szép városban, vagy az iskola medencéjében élném le szívesebben az életemet, biztosan az utóbbira esne a választásom.  Mindennél jobban szeretem ezt a helyet. A kövezetet, a lámpákat, a medence legalját, minden egyes négyzetcentiméterét és a különösen kék vizét, ami mintha most szorosabban ölelné körbe a lábamat, mint általában.
- Joon Ho… szerinted miattam van? – teszem fel a mellettem ülő fiúnak azt a kérdést, ami hetek óta nyomja a szívemet, különösen az utóbbi pár napban. Tudom, hogy nem fog tudni rá felelni, ahogy ő is tisztában van vele, hogy erre a kérdésre nincsen olyan válasz, ami számomra megfelelő lenne. Mindenhogy fáj. Joon Ho-nak is fáj. Ezért is szomorúbb sokkal ez a nap, mint amilyennek lennie kellene. Ahelyett, hogy az uszodában ücsörgünk ketten, és tétlenül lógatjuk a lábunkat a hideg vízbe, inkább valami játékteremben kellene végigszórakoznunk azt a pár órát, ami még hátra van az indulásomig. Pár óra. Tényleg csak ennyim maradt, hogy egy kis időt tölthessek még a szeretteimmel. Furcsa is volt egyébként, amikor megjelent a házunkban egy komor arckifejezésű szemüveges nő, akit anyám az új nyelvtanáromként mutatott be, majd közölte velem, hogy mostantól intenzív olasz nyelvoktatásban lesz részem. Ötletem sem volt, hogy az angol mellett, miért akarnak még egy nyelven megtanítani, mikor elég egyértelmű volt mindig is, hogy abszolút nincsen nyelvérzékem. Aztán persze az egész értelmet nyert, amikor anya elmondta, hogy Olaszországba kell mennem. Szóval most úgy állunk, hogy egész más nyelven kell majd beszélnem, másik országban fogok élni, új emberekkel, és egy férfival, akit még csak nem is ismerek, habár történetesen az apám. Egyszer találkoztam vele, amikor anyához jött intézni valamit. Kiabáltak, anya sírt, apám pedig még csak rám sem nézett. Soha nem kérdeztem róla, soha nem akartam megismerni. Azt viszont tudom, hogy Rómában egy hatalmas háza van, üzletember és nagyon gazdag. Azzal is tisztában vagyok, hogy ő máig sem szeretne viszontlátni sem engem, sem anyát.  Most mégis oda kell mennem és vele laknom. Anya tervezte így. Új életet akar kezdeni egy olyan emberrel, akit szeret és úgy gondolja, hogy nekem ebben nincs helyem. Pedig soha nem voltam rossz gyerek. Jó, nem vagyok az a kimondott jó tanuló… valójában a jegyeim borzalmasak. Nem értek sem a matematikához, sem az irodalomhoz. Talán ez az oka, hogy nem akar többé úgy tekinteni rám, mint a lányára.
- Anya azt mondta, hogy mindent magammal vihetek, amit csak akarok. Szóval kezdjünk el agyalni azon, hogy hogyan is foglak belecsempészni téged meg ezt a helyet a bőröndömbe – mosolygok Joon Ho-ra. Lassan felemeli a fejét és rám néz. Nem szól semmit, csak szomorúan a tekintetembe bámul. Furcsán viselkedik, soha nem ilyen. Joon Ho az a fajta ember, aki akkor is beszél, amikor senki sem kíváncsi rá. Most már nem is tudom eldönteni, hogy melyikünk érzi magát rosszabbul.
Hirtelen megmozdul és minden további nélkül, egyszerűen átölel. Nem szokása ölelkezni. Nekem sem. Most viszont nem tudok elképzelni semmit sem a világon, ami jobban esne, mint ez.

2016 Róma, Olaszország
Ó basszus. Ó BASSZUS. Nagyon elkések. Nem hiszem el, hogy nem csörgött a telefonom reggel. Tényleg nem. Talán új mobilra lenne szükségem. Vagy legközelebb mondjuk beállíthatnám az ébresztőt. Meg fog ölni az osztályfőnököm, a héten már ez a negyedik nap, hogy nem érek be a suliba. Baszki, tényleg a negyedik. Tutira meghalok.
Olimpikonokat megszégyenítő gyorsasággal száguldok be a terembe és hatalmas robajjal tépem fel az osztályterem ajtaját.
- Elnézést a késért – lihegem a matektanár arcába. Rám néz, és egy hatalmas sóhaj kíséretében int, hogy üljek a helyemre. Meg is pillantom a jól ismert padot a hátsó sorban. Miután egy újabb nap erejéig hivatalosan is kisajátítom a széket és az asztalt, reménykedve hajtom a fejemet rá, hátha nem keresi meg az osztályfőnököt a tanár úr, az óra vége után.
Egy a fejemnek nekirepülő gumilabda ébreszt, amelyet nyilvánvalóan fantasztikus röppálya és nagy sebesség jellemez, mert az egész testem beleremeg az ügyes dobásba. Minden körülöttem lévő osztálytársam hangos nevetésben tör ki, amiből egy tökéletesen kitűnik a többi közül. Sokkal idegesítőbb, sokkal hangosabb, sokkal gusztustalanabb. A sajgó ponthoz nyúlok, majd álomtól kótyagos fejjel feltekintek. Meg is pillantom annak a bizonyos nevetésnek a tulajdonosát, aki most önelégült vigyorral az arcán vizsgálgat engem.
- Nem gondolod, hogy otthon kéne aludni? – mér végig Isaac. Ez a srác. Komolyan. Annak ellenére, hogy mennyire közönséges, idióta és hasznavehetetlen, én még képes vagyok a barátomnak nevezni. Talán csak azért, mert amikor elkezdtük a gimit, vele sikerült megtalálni először a közös hangot. Mivel hasonló korában érkezett Rómába, mint én, így hamar egymásra találtunk. Akkor persze még fogalmam sem volt arról, hogy mennyire szenvedés lesz kibírnom vele a középiskolai éveket egy osztályban. Ha tudom, hogy milyen Isaac valódi személyisége, még csak nem is kezdek el vele beszélgetni.
- Te tényleg meg akarsz halni? – kiabálok rá, majd a válaszát meg sem várva inkább fáradtan visszadőlök a padra. A legtöbben még nevetnek egy kicsit, majd mindannyian a fejüket rosszallóan csóválva elfordulnak. Szinte érzem magamon Isaac csalódott tekintetét, amiért nem háborodtam fel és nem mentem oda hozzá verekedni. Szeret a középpontban lenni, így valószínűleg nincs ínyére, hogy ennyire gyorsan lezártam az ő kis játékát. De hát nincs mit tenni, ha az ember a szokásosnál is fáradtabb.
Persze, nem kell sokat várnom arra, hogy a fiú tudtomra adja nemtetszését, mert a következő pillanatban teljesen zavartalanul ül le az előttem lévő székre, természetesen felém fordulva.
- Csak egy üres fenyegetés? Tőled többet várok, Kya – megjátszott csalódottsággal a hangjában közli a mondandóját, miközben egy barna tincsemmel játékba kezd és az ujjai köré csavarja. Amint megérzem, hogy a hajamhoz ér szinte reflexszerűen kapom fel a fejemet és ütöm arrébb kezemmel az övét.
- Én viszont semmivel sem vártam tőled többet ennél – mutatok a sarokban nyugvó labdára.
- Nem tetszett? – válaszképp csak a fejemet rázom, mire ő felsóhajt. – Mázlid van Skyla Belpassi, kitaláltam valami mást is a számodra– amint szavai elhagyják ajkait és közelebb hajol azzal az idegesítő mosolyával az arcán, kiráz a hideg. Rosszat sejtek, érzem a csontjaimban, hogy ennek nem lesz jó vége. Ezen az sem segít, hogy ravasz szemeit az enyémbe fúrja.
- Mit akarsz? – teszem fel a kérdést, mire az ő mosolya csak szélesedik.
- Fogadjunk! – komolyan, még a vér is megáll az ereimben, amikor ennek az idiótának a szájából hallom ezt a szót. Már előre felkészülök arra, hogy egy tökéletes beszámolót fogok hallani arról, hogy mennyire nem nagy dolog az egyik osztálytársunkat nyakon önteni vörösborral, vagy rajongói levelet írni az igazgatónknak, esetleg meghackelni az iskola weboldalát. – Ne vágj már ilyen képet! Semmi lehetetlent nem fogok tőled kérni. Csak eszembe jutott, hogy futhatnánk.
- Futni?! Ennyi? Csak egy versenyt akarsz futni? – zavarodottságomat látva úgy dönt, hogy szavak helyett inkább csak bólint. Meglep az ajánlata, egyértelműnek találom a győzelmemet. Isaac nem kifejezetten tartozik a jó futók közé, én viszont egészen jeleskedek benne. Ugyan nem az a fajta sport, amit a legszívesebben űzök, de szeretem. Az egyetlen olyan dolog, amiben jó vagyok azok a sportok. Tényleg, abszolút nem értek semmihez, nem tudok főzni, nem vagyok jó tanuló, a kézügyességem egy három éves kislányéval vetekszik és anya szépségéből sem sokat örököltem. Viszont amikor arra kerül a sor, hogy fussak, ússzak vagy táncoljak, tényleg jónak érzem magam. Főleg az úszásban. Gyerekkorom óta ez jelenti számomra a világot, azt a dolgot, amit mindennél jobban szeretek csinálni.
- Ha nyersz… ezek a tieid – azzal a farzsebéből két jegyet húz elő, amik egy olyan banda koncertjére szólnak, amiért Rómába érkezésem óta rajongok. Felpattanok a helyemről és a jegyekért nyúlok, mire ő elkapja a kezét és visszagyömöszöli a zsebébe a két papírdarabot.
Rosszalló fejcsóválásba kezd.
- Csak, ha nyersz. És akkor mi is történik, ha én nyerek? Ki akarod találni, vagy mondjam? – intek neki, hogy folytassa– Tudod, Tao-nak van egy bátyja, aki tetováló művész. Elég jól csinálja, sokan járnak hozzá. Ha vesztesz, magadra kell tetováltatnod valamit – először csak a homlokomat ráncolom az ötleten, majd az említett fiúra nézek, akit szintén jól ismerek, mert rendszeresen visszajárkál a suliba, hiába végzett már. Mivel remek úszó, ezért sokszor besegít az edzéseken, ha pedig unatkozik, akkor gyakran meglátogat minket. Meg sem lepődök, hogy csak vigyorog és helyeslően bólogat. Ki van zárva, hogy bármit is varrassak bármelyik testrészemre, még a gondolattól is feláll a szőr a hátamon. Viszont… biztosra veszem, hogy Isaac-nél jobb időt futok, és azok a jegyek… nem is tudom honnan szedte őket. Amikor én próbáltam venni belőlük magamnak meg a barátnőmnek, Reirának, már egy darab sem volt.
Az ajkamba harapok, nem tudom, hogy megérné-e kockáztatni. Isaac türelmetlen arca viszont nem arról árulkodik, hogy sok időt akar hagyni a gondolkodásra.
- Legyen – szólalok meg végül, mire ő elégedett mosollyal az arcán kezet nyújt, amit egy pillanatnyi habozás után meg is fogok.
Anya régen mindig elmondta nekem, hogy ne csináljak hülyeségeket. Jól leszidott, ha beírással mentem haza, vagy amikor a szülői értekezleten panaszkodtak rám a tanárok. Ha még mindig vele élnék és egyik nap beállítanék egy tetoválással, tuti hogy baromira kinyírna. Most már viszont senkit nem érdekel, hogy mit csinálok, apám három napból egyszer köszön nekem, amikor összefutunk otthon, de soha nem érdeklődik, nem kérdez semmit és semmiért nem kiabál velem. Szóval tök jó. Szabadság vagy mi. Ha akarom még a tanároknak is visszaszólhatok baromi rondán, vagy verekedhetek a suliban meg ilyenek. Élvezhetem az életem azt a részét, amit még a sajátomnak mondhatok. Nemsokára úgy is eltűnök majd apám házából és a suliból is, hogy Iseki Shota-val élhessek majd, akinek az apjával az enyém egy tök jó egyezséget kötöttek a gyerekeik közti házasságról. Szép és jó, az egyetlen baj vele az, hogy csak minket felejtettek el megkérdezni a dologról. Na meg az, hogy Iseki Shota egy világi köcsög, akivel soha semmin nem közösködnék magamtól.



© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Cosa Nostra
Age :
31
Play by :
Anonymus
Hozzászólások száma :
164
Csoport :
Cosa Nostra

stivali italiani
Témanyitás Re: Skyla A. Belpassi •• 31st Augusztus 2016, 16:53



Gratulálunk, Elfogadva!

Kedves Skyla! :luf:

Akkor az eddigiektől eltekintve magamhoz ragadnám a szót! Az arcod lenne számomra a kiindulási pont Very Happy :oops:  Bevallom neked, életemben nem hallottam még erről a kislányról, viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy az avatarkép alapján nem  Carlie Rae Jepsen jutott eszembe róla Very Happy :glór:  ő is hasonlóan bájos és kedves tekintetű lányka, és mind az amit szavakban, jellemzésül leírsz a lap elején róla, tökéletesen visszaadja az a két gif amit betettél a profilodba az idézettel együtt. Egy csupa szív, kedves, imádni való kicsit talán felelőtlen viszont annál naivabb lányt látok benne, akinek az előtörténeted első bekezdésében fogalma sincs arról, hogy miért kell elhagynia a szeretett otthonát. Bevallom neked, én se lennék sokkal boldogabb ha egyik napról a másikra közölnék velem, hogy "na gyerekem, fogd a cókmókodat, ruhádat és egyéb fontos tárgyaidat és mehetsz, itt a repjegyed, ég áldjon!" Azt viszont nyugodtan kijelenthetem, hogyha valaki engem Olaszországba akarna küldeni, hogy ott éljek tovább mind ezt úgy, hogy van ki eltartson s nem nekem kell a mocsok legaljából felküzdenem magam, fejvesztve rohannék  :füty:  🇨🇨  egy-két fontos dolog a bőröndbe és már itt se lennék, hiszen Rómába, Velencébe, Firenzébe eljutni szerintem sokunknak egy életcélja Very Happy Az már más kérdés, hogy kit hagyunk magunk mögött... mert az már tényleg szívszorító és még számomra is fájdalmas volt olvasni azt a kis részletet, mikor az amúgy túl sok érzelmet ki nem mutató barát megöleli Kylat ezzel tudatva vele szomorúságát.  :ppp: Ennél a pontnál viszont én magam is elszomorodtam és kegyetlennek véltem a karakter anyjának döntését amiért ki akarja őt robbantani, el akarja taszítani mind attól, ami az övé volt, amiben élt és amit szeretett, fontos volt neki. Egy másik világba, más kultúrába rémesen nehéz beilleszkedni főleg ennyi idős korban, de örülök neki, hogy ha nem is zökkenőmentesen de a kisasszonynak ezt sikerült kiviteleznie  :bummy:  az már más kérdés, hogy egy csipkelődő barátot sikerült neki találni...
... a második bekezdés viszont hát, lehet, hogy most ki fogsz engem nevetni, de mintha csak magamat látnám viszont általad virtuális papírra vésve Very Happy Mikor elkezdtem a gimnáziumot valamivel több mint hat évvel ez előtt, én magam is hasonló kínokat éltem át órák alatt és 9.es koromban volt, hogy a nap első két tanórája alatt mást se csináltam csak halkan szuszogtam Very Happy mert horkolni azért nem illik ugyebár, ami aztán megszűnt, hogy szakvizsga évében újra elővegyem ezt a jól bevált szokásomat, hogy akkor már ne az unalomtól, sokkal inkább a megfeszített tempó miatt alhassak végre. Volt, hogy egymást után négy modern művtörit aludtam át semmitől nem zavartatva magam  :boin: Épp ezért is visszanyúlva az elfogadóm elejére hol említettem, egy vidám, kedves de naiv lánynak látom, hát most kiegészíteném azzal is, hogy mind emellett rémesen fáradtnak is! Very Happy  és pont ez teszi őt imádni valóvá.
Egy valami viszont felkeltette a figyelmemet, ez még az adatok között található. Eljegyezve?! Egy ilyen fiatal lány? hát nem mondom van egy furcsa, kicsit zűrös és számomra titokzatos élete Kyanak, viszont olyan ajtókat és kapukat sőt, még ablakokat is nyitogattál előttem az írásod által, aminek hála egyre kíváncsibbá és kíváncsibbá tettél, mikor pedig eljutottam az utolsó ponthoz, bevallom felhorkantam! Mert igen, olvastam volna még, hátha kiderül ez és az de nem rovom fel neked inkább remélem, hogy játék téren minden kifog derülni, mert a szemem nem fogom levenni rólad Razz

Egy nagyon szépen megfogalmazott, kellemes olvasmányt kaptam tőled aminek mint említettem a hossza ellenére is hamar vége lett, olvastalak volna még ha kell napestig Very Happy Imádom ahogy írsz, s mint említettem, figyelni foglak Razz
Nem is tartalak fel tovább, futás foglalni és érezd magad nagyon jól közöttük!
Jó szórakozást kívánok  :22:  :pand:





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Skyla A. Belpassi
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: