Xia Yan Tao

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Xia Yan Tao

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Civil Polgárok
Age :
22
Play by :
Li Wenhan
Keresett :
soon
Hozzászólások száma :
5
Csoport :
Civil gondolom, mert sportoló nincs

stivali italiani
Témanyitás Xia Yan Tao •• 30th Augusztus 2016, 23:43



Xia   Yan Tao
Chinese prince

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
Civil
21
Li Wenhan
is-is



Becenév: Tao, kizárólag

Szül. hely: Peking, Kína

Szül. idő: 1995. 08. 17.

Csoporton belüli rang: -

Foglalkozás: Versenyúszó

Anya: Xia Li Xin

Apa:Xia Yi Fan

Egyéb családtagok: Xia Heo Yi - bátyj
Xia Syaoran - öcsike

Családi állapot: nőtlen (hivatalosan)

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum
- okos
- szorgalmas
- tanulékony
- közvetlen
- barátságos

- titokzatos
- kegyetlenül őszinte
- kétszínű (ritkán, de megesik)
- piszkálódós (csak néhány embert néz ki magának valamiért)
- rendetlen

Aki tisztességesen edz, az mindig elfárad.

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
- Na pattanj fel – ragadtam meg a hajánál fogva a fiút az iskola udvarán, miután kapott tőlem egy alapos verést. – Anyáék mindjárt itt vannak, szóval jobb lenne ha összekapnád magad és mosolyognál rájuk egy kicsit.
Nem kérdés, a dolog, hogy mi történt közöttünk. Attól függetlenül, hogy a szüleink jóban voltak, én még elég szerencsétlennek és nyomoréknak tartottam a fiút, akiről nem mellesleg sokkal inkább gondolnám azt, hogy lány, mert annyi férfiasság sem szorult belé, mint egy rajnyi lepkefingba. De mindegy is, egyáltalán nem foglalkoztatott a dolog, addig jó nekem, amíg ilyen kis szerencsétlen.
- Sziasztok fiúk – lépett oda hozzánk Li Qin anyukája, aztán aggódó pillantásokat vetett a kisfiára. Na igen, talán nem kéne elmondanom neki, hogy ezt pont én csináltam vele, de igazából ha mondanám is valószínűleg felnevetnének és azt mondanák nekem, hogy jó gyerek vagyok, amiért megvédem a drágát. Hát igen, kiskorunkban még kedveltük egymást, csak aztán más irányt vett az életünk lassan. Én magas testalkatot és izmokat kaptam az élettől, persze az utóbbiért azért tettem is valamennyit, viszont ez előbbit áldásként nyomta a kezembe az, aki a javakat osztogatja. Emellett azért tagadhatatlan tény, hogy elég helyes vagyok, ezért még az olasz lányok nagy részének is bejövök, vagy talán még a srácoknak is, ki tudja. Stílusérzékem van, öltözködni tudok, az úszás meg menő hobbinak számít, így szerintem mindenem megvan, amivel érvényesülhetek emberként. Li Qin pedig… Hát alacsony, csúnyácska és nyomi, furcsa álmokkal, most pedig nagyon szépen fejeztem ki magam. Mindegy is, úgy néz ki, az ő lapjait is nekem kellett bezsebelnem.
- Csókolom – köszöntem neki, és adtam két puszit, aztán megvillantottam a jellegzetes mosolyomat is. Már totyogó korom óta ismerem őt, de valahogy nem áll rá a szám a sziára, mindig így köszöntem neki talán azért, mert a gyerekek mindig így üdvözlik az embereket.
- Szia Tao – lapogatta meg az arcom, aztán a hátam mögött földön fekvő fiúra nézett – Nahát, megint bántottak?
- Aha – válaszoltam helyette, aztán lassan odasétáltam a gyerekhez, és kedvesen felé nyújtottam a kezem – de megint megmentettelek. Ugye Qin-qin?
A ráragasztott becenevet gúnyosan ejtettem ki, de annyira kedves volt a hangom, hogy valószínűleg csak két ember hallhatta ki azt belőle. Ő és én, senki más. Meglepődtem rajta, hogy állta a tekintetem, sőt egészen belemélyesztette az enyémbe, ami most meglepően dühösnek tűnt, de valamiért mégis szépnek találtam a szemeit. Az egyetlen szép dolog volt ezen a fiún…
- Gyere felsegítelek – léptem mögé, aztán hátulról átölelve a testemhez szorítva emeltem fel, és közben folyamatosan suttogtam a fülébe – Örülsz, hogy ilyen közel vagy hozzám mi? Élvezd ki, rövid az idő amikor ennyire jó fej vagyok veled.
Nem volt ez jó fejség, mind a ketten tudtuk. Csak most éppen nem bántottam, mint úgy általában. És az, hogy alapvetően miért bántottam őt… Mind a kettőnk számára titok volt. Talán azért, mert mások is ezt tették vele, én pedig nem akartam, hogy az ő sorsára jussak. Gyerek vagyok 17 éves, ezért egyáltalán nem gáz ha így gondolkozom, legalábbis akkor így gondoltam, ezért legjobb barátból legrosszabb ellenséggé változtam, hogy utána megkeseríthessem az életét.
-.-.-.-
- Egész jól haladsz – mosolyogtam rá kedvesen a velem szemben ülő középiskolás lányra, aztán hátrahúzódtam, hogy a pincér letehesse elém a levest, amit rendeltünk a koreai étteremben. Mindig ide jövünk egy-egy edzés után, mert az ember megéhezik, és ilyenkor képes elég sokat enni. Bár én velem más a helyzet, hiszen csak tanítani járok már be a gimibe – tök furcsa, hogy az egykori edzőm segédje lett belőlem – így nem nagyon tudok miben megéhezni, de kaja az mindig jöhet, szóval egyáltalán nem bántam, hogy itt vagyunk most, amúgy is van egy halleves, amit nagyon szeretek és itt csinálják a legjobban az őshazán kívül.
- Köszi – mosolygott rám a lány, és láttam, hogy már szemezni kezd a tányérommal, én pedig szimpla udvariasságból nem piszkáltam még bele, most viszont elmosolyodtam, és a pálcikákkal kivettem egy kis haldarabot és felé nyújtottam.
- Tessék, éhen ne halj – mosolyogtam rá, és egy picit sem lepett meg, hogy a lány kissé elpirult, de azért elfogadta az ételt. Tudtam, hogy így fog tenni, az előbbit onnan gondoltam, mert már ismertem egy ideje, és könnyű zavarba hozni, én pedig nem hátrányomra változtam meg, sőt a vonásaim nagyrészt tartották ugyanazt a képet, amit a gimnázium tablója is őriz, de azért tény, hogy egy picit érettebb képet mutatok most pár évvel később. Hamarosan kihozták a lánynak szánt levest is, én pedig mosolyogva figyeltem ahogy megint habzsolni kezd, mint minden egyes alkalommal, tökre szeretem ha valaki olyan társaságában vagyok aki jól tud enni, mert legalább nem én vagyok az egyetlen ilyen.
- Vigyázz, mert belelóg a hajad – hajoltam egy picit közelebb hozzá, hogy a füle mögé tűrhessem a tincseit, aztán a pillantását is elkaptam, egészen közel volt az arcom az övéhez – Nem adnak neked enni otthon, vagy mi?
- Hát izéé – megint pirosodás, ami már határozottan tőlem volt, mivel behatoltam az intim szférájába. Legalábbis gondolom ezért volt, a lányok általában akkor jönnek zavarba, ha ilyesmi történik. – Dehogynem.
- Akkor ne habzsolj, mert megfájdul a hasad, és holnap nem tudlak edzeni pedig tudod, hogy te vagy a kedvencem – kacsintottam rá cinkosan, aztán már el is kaptam róla a pillantásom, inkább az előttem gőzölgő, finom tál levesnek szenteltem mindet. Egy darabig nyugodtan ettem, aztán megint felnéztem, mert mondani szerettem volna valamit a lánynak.
- Tudom, hogy a jövő héten versenyed van ezért jól kell teljesítened, én is ott leszek és ha szégyent hozol rám én tényleg… - nem fejeztem be a mondatot, mert elnéztem a válla felett egyetlen pillanatra, és akkor megpillantottam valamit. Vagy inkább valakit. Valakit, akinek nem kéne itt lennie, valakit, akit már évek óta nem láttam. Ezt hívják visszatérő jelenségnek, nem? Mindegy is, teljes mértékben teszek rá, de nem, ez nem lehet ő, a tekintete ugyanolyan, ugyanazzal a dacos gyűlölettel mered rám, de most valahogy máshogy néz ki. Valahogy… Jobban. Sokkal jobban. Mond Li Qin, ennyire bántott volna az téged, amit én annak idején természetes gyermeki csínynek szántam?
-.-.-.-
- Oké, rajthoz! – ordítottam el magam, aztán sétálgatni kezdtem a kőre lépő diákok között ellenőrizve azt, hogy teljesíteni tudják-e a kérésem. Rögtön a második srácot belelöktem a vízbe, ugyanis nem igazán azt csinálta amit kértem tőle.
- Remeg a lábad öcsém, ha ennyire fosol a víztől, akkor mi a francot keresel itt? – pirítottam rá egy picit, aztán a kezemben lévő pálcával a medence széle felé intettem – Ötven fekvőtámasz és meg ne próbálj ellenkezni.
Tovább sétáltam a többiek között, halkan bólogatva, de csak a következő rajtkőig, ahol a kezemben tartott eszközzel ráhúztam egyet a fiú lábára, aki fájdalmasan nyögött fel.
- Hogy lehet ilyen púposan állni? Legyél már büszke arra, hogy úszó vagy, húzd ki magad, dülleszd ki a mellkasod, és egyenesen állj, felszegett fejjel! – rivalltam rá, aztán a lábánál fogva rángattam le onnan és kaptam elő a sodrófát az edzős cuccomból – Oké. Akkor az edzés végéig ezzel állsz majd a sarokban és gondolkodsz azon, hogy mi számodra az úszás, és a végén megkérdezlek, rendicsek?
Sétáltam tovább, de amint odaértem a már guggoló lányhoz, egyszerűen csak a passzív megalázás mellett döntöttem, és a hátára támaszkodva vettem szemügyre a mellette helyet foglalót.
- Nagyszerű. Látom, hogy vannak itt degeneráltak is, akik még a vezényszavakkal sincsenek tisztába. Mi ez a testhelyzet? – kérdeztem a lánytól, aztán felé nyújtottam a kezem, hogy lesegíthessem a kőről, mert azért mégiscsak úriember vagyok – lépcsőzés negyvenszer oda vissza. Ha meglátom, hogy egy pillanatra is megállsz elintézem, hogy ez legyen az utolsó napod.
A következő lány mellett csak szimplán elhaladtam, miután ráordítottam, hogy több lelkesedést szeretnék látni tőle, aztán a medence közepén helyet foglaló sávban álló lány felé mutattam.
- Látjátok? Mi olyan nehéz abban, hogy valaki így nézzen ki azelőtt, hogy belevetné magát a vízbe? – néztem körbe hitetlenül a társaságon, mert számomra elképzelhetetlen volt az, hogy valaki, aki úszik ne rajongjon érte szenvedélyesen. – Nem rossz Belpassi. A vendégem vagy edzés után, megint.




© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Xia Yan Tao •• 31st Augusztus 2016, 19:40




Gratulálunk, Elfogadva!

Üdvözöllek a köreinkben! Wink

Először is feladtad a leckét a számomra, a pb választásod zseniális, kevés olyan ázsiai arcot látni, aki megnyerő külsővel rendelkezik,bár én náluk mindig is inkább arcra megyek, és szinte mind afféle Jackie Chan jellegű, majdhogynem egy kaptafa. De neked sikerült valami egyedit találnod és ehhez mérten egy egyedi történetet alkotnod.

Bevallom, első blikkre sem voltál túlzottan szimpatikus, főleg azzal, hogy verted az iskolában az egykori legjobb barátodat, remélem ő is itt van, és ha lehet ezt mondani, kíváncsi vagyok arra, hogy milyen érzés lesz amikor visszanyal a fagyi. Lehet, hogy gonosz vagyok, de nem hiszem, hogy érdekel téged, mert olyan karaktert alkottál, aki lásd be, eléggé bicskanyitogató módon viselkedik és tanít is. A tanítási módszereid igazán egyediek, és ha volna gyerekem, nem járatnám hozzád úszni tanulni, vagy elég lenne egyszer összekerülnie veled, nem tennéd zsebre amit kapnál  :füty:  :rol:


Félre ne értsd! Nem fenyegetni szeretnélek, pusztán elérted a célod a karakterrel. Sikerült egy igazán negatív jellemű és kisugárzású karaktert alkotnod. Keveseknek sikerül ilyen jól elkapni a karakter igazi kisugárzást, és neked sikerült, a három részre tagolt Et-vel, a közepén tényleg meglepődtem, hogy láthattam egy gyengédebbik oldalad, vajon ez is egyfajta máz? Mindenesetre felkeltetted az érdeklődésem, kíváncsivá tettél.

Látom végül a haverod is megérkezett, nagyon érdekes háromszögnek nézünk elébe! Számíthatsz rám, hogy figyelemmel fogom követni a triótokat, mert szeretem az efféle izgalmas játékokat, amik sosem egyszerűek!

Nem is tartanálak fel tovább, üdv köztünk, irány foglalni!

Dario Cool






Vissza az elejére Go down
 
Xia Yan Tao
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Civil Polgárok-
Ugrás: