Minmin & Rami

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Minmin & Rami

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
28
Tartózkodási hely :
ahol a munka
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
civil/művész

stivali italiani
Témanyitás Minmin & Rami •• 7th Szeptember 2016, 21:06




Még csak nem rég tért haza Párizsból, így hiába mutat az óra delet, ő még csak most tápászkodott fel a kanapéról. Kedve se meg ereje se volt már, hajnalban az ágyig elmászni. Örült, hogy végre otthon lehet és van kényelmes fekvőhelyiség is a közelében. Habár nem mostanra tervezte ébredését, fent van, hiszen egyszerűen nem hagyják aludni. Először a nap beáradó fénye keltette fel, utána pedig drága testvére, aki merő kedvességből még rá is feküdt. Fogalma sincs, hogy hogyan jutott be a házba, de nagyon nem is gondolkozott ezen, úgy fél kábán. Eredetileg igen jó alvó. Felőle aztán lehetett nagy égzengés, földrengés, még a házat is elvihették a feje felől ő ugyan fel nem kel rájuk. De, ha valaki ok nélkül képes volt felriasztani, na azért nem volt kegyelem. Ugyan olyan veszélyes, mint egy medve barlangjába bemenni. Itt csak annyi volt a különbség, hogy esetlegesen nem egyből támadott a feldühített vadállat. Tudja jól, hogy vigyáznia kell az arcára –na meg úgy az egész testére sem árt - még se bírja befogni a száját, vagy vissza szorítani dühét. Megy neki fejestől mindennek és mindenkinek. Eddig még szerencsésen megúszott mindent, de, ha ezt így folytatja… kaphat még eleget.
Fél kettő fele járhatott az idő, mikor összeszedte magát és valamivel, emberibb külsővel ült a gép előtt, mikor megszólalt a telefonja. –Mi az már megint? – egy nagy sóhajt követve morgott bele a telefonba. Kérdést követő válaszra, csak magasba ugrik szemöldöke. –Hogy mit csinálok? Én ilyet mikor ígértem neked?- ráncolja meg homlokát próbálva vissza emlékezni az utolsó beszélgetésükre. És csak ugyan meg is villan fejében, hogy mintha tényleg bele ment volna abba, hogy ma bemegy Jackohoz a táncterembe. Ő is tudja, mikor kell kiszedni az emberből valamit, vagy mikor kell megígértetni dolgokat. Mert, hát akármennyire is próbálná játszani a rossz fiút, az ígéreteit eddig sosem szegte meg. Így most kénytelen elmenni. Bár, hogy minek? A tánc az egyetlen dolog, amihez nem ért vagy csak csupán nem szeret. Pontosan még maga sem tudja. Testvére biztos az indokot is elmondta, hogy miért pont most kéne benéznie, de annyira nem figyelt rá.
Mint ahogyan kérték egy félóra múlva meg is érkezett. Kopogás nélkül lép be a terembe, ahol már meg is pillantja fivérét egy másik sráccal. Kicsit megnézi a színes haj tulajdonosát, de túlságosan nem foglalkozik vele. Nem akar zavarni, így a szék felé veszi az irányt, ám amint megfordul, valaki landol is a hátán. Megforgatja szemét gyerekes öcsére és lefeszíti magáról. Kíváncsi, hogy mit szeretne tőle, viszont az időt nem szeretné húzni vele. Csak hamar oda is súgja fülébe, hogy szeretet volna mutatni neki valamit. Pontosabban valakit és azzal nem feltűnően a rózsaszín hajú felé bökött. Ramon ebből még mindig nem értett semmit, így csak pislogott a másikra. Mindeközben Jaeki egy kapott üzenet után le is lépett azzal, hogy rögtön jön is, csak el kell intéznie valamit. Addig meg gyakoroljanak csak nyugodtan. Ramon Rawleigh Cole homlokát ráncolva nézett az ajtó után. –Remek. Én is szeretlek…- morogta az orra alatt, majd az ismeretlen srácra nézet. –Gyakran hagy itt téged idegenekkel, vagy csak engem szeret így szívatni? –hiszen kicsit olyan érzés volt számára, mintha csak egy gyereket bíztak volna rá. Mert, hát minek kell ő a táncpróbához? Annyi köze volt az egészhez, mint biológusnak a csillagokhoz. –De, ha már itt maradtam… mi a neved? – sóhajt egy aprót, majd megfordítja a széket és lovagló ülésben ül rá.

szavak száma: 557 || zene: xxx || megjegyzés: remélem elmegy egynek  Smile  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
26
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művész/Civil

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 11th Szeptember 2016, 22:07


Aki kitalálta azt, hogy aki nappal legény az éjjel is legyen az, az ne mcsinált végig egy háromnapos fesztivált. Aki éjjel legény, az nappal úgy alszik mint akit agyonvertek egy baseball ütővel. Én már csak tudom, hiszen az álomvilág határán lebegve próbálom lenyomni a telefonom ébresztőjét, mert éktelen hangon sivalkodik itt nekem, de csak azt érem el hogy majdnem leesek az ágyamról, ami elég nagy. Ez fontos, mert mindig képes vagyok a hatalmas ágyamon tökéletesen keresztbe feküdni, és úgy aludni egész éjjel, rémes alvóstárs vagyok ilyen téren. Mindenesetre kibukdácsolok a fürdőbe és emberi külsőbe szedem magam, mert jelenésem van a tánctanáromnál. Na nem kell azt gondolni hogy egy táncosláb vagyok, és mozgáskultúrbabeli zseni, de azért szeretek mozogni, és ez inkább nekem való mint mondjuk a konditeremben izzadás, a 120 kilós kigyúrt hegyek között.
Összekapom magam, és az edzőtáskám kezdem el keresni. Gyorsan beledobom a cipőm és a nadrágom meg az atlátát, és felöltözöm egy szaggatott nadrágba meg egy színes tépett pólóba, fejemre csapok a baseball sapkám. Mert az kell. Aztán felkapom a szendvicsem és félig bekapom ahogy bezárom az ajtót. Elsasszézok a kocsimig, nem régóta van csak jogosítványom, de imádok vezetni nagyon élvezem. Szóval a reggeli kóma után figyelnem kell a forgalomra és csakhamar odaérek a táncstúdióhoz ahol a tanárom oktat. Imádom Jaekit, annyira közvetlen és tehetséges, és mindig kemény, de jó hangulatúak a próbák. Szóval nagy mosollyal az arcomon lépek be és pacsizom is a tanárommal. Kemény próba elé nézünk, kicsit színpadi tánc, kicsit meg hip hop stílust övezünk éppen és szerinte jól haladunk de kutyamód érzem magam minden próba végére. Olyan izmaim fájnak, amikről azt sem tudom hogy van. Most is éppen belemerülünk a mozgás rejtélyeibe amikor megjelenik egy ismeretlen alak, én meg kihasználom a pihenőt és leülök a terem közepén ahogy vagyok, kicsit izzadtan és kócos rózsaszín hajjal. Nézem a megjelenőt hasonlít a tanáromra, talán bátyja, mondta hogy van neki egy. Aztán eltűnik.
- Szia. Nem nem szokott, még a lelket is kihajtja belőlem általában, szóval csak téged szivat - mosolyodom el, egészen csinos illető, biztos van barátnője, és komoly a kapcsolatuk. Szóval csak magamban sóhajtok, és a térdemre támasztom az állam, és halál cuki üzemmódba váltok ha már úgyis mindegy.
- MinHo vagyok, örvendek. Na és te? Gyakran rángat ide hogy megnézd az egyik tanítványát? - kérdezem, hiszen annyira átlátszó volt ahogy lelépett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
28
Tartózkodási hely :
ahol a munka
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
civil/művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 26th Szeptember 2016, 22:26




Fogalma sincs, hogy jutott be drága öccse az ajtón, de nagyon reméli, hogy nem hagyta hajnalban, az ajtóban a kulcsot. Mert, az még, hagyján, ha nyitva felejtette, de ha még kint is maradt a lényeg… Csoda, hogy más nem használta ki az alkalmat. Biztonság ide vagy oda, az ember egy fárasztó fotózás és repülés után kissé figyelmetlen és legfőbb célja az ágyig, vagy legalább a kanapéig eljutni és ott kidőlni. Tisztának tiszta a ház, de azért kellemesebb a matracra zuhanni, mint sem a padlót felnyalni.
De most már eljött a dél az ebédidő és látogatója nem hagyja, hogy még egy étkezést kihagyjon, mert ha már szabad a napja, csinál neki programot. Ramon R. Cole meg is halna egyedül, az unalomba is meg a szétszórtságában is. Lusta felvenni egy menedzsert, mert minek is az? Idegeneket nem szeret a személyes dolgaihoz engedni, fivére meg úgy is játssza magától a szorgos titkárt és még pénzt sem kér el érte. Azt viszont nem szereti mikor kedve szerint új programot ír be neki. Mint ahogyan ma is. Fogalma sincs már miért, de be kell mennie a stúdióba, mert megígérte. Ígéreteit meg mindig betartja. Még akkor is mikor a családi vacsorára kell mennie –amit a háta közepére sem kíván -, ugyan egy órás késéssel, de megjelenik. Külseje veszélyesebb, mint személyisége. Az már más tészta, hogy a világnak mutatott modora nem épp a legfényesebb.
Kettőre be is toppant a táncterembe és tőle szokatlan módon, most időben jött. Viszont nem akar zavarni így csendben átsunnyog a terem másik sarkába, hogy helyet foglalhasson ezt a számítását viszont Jacko keresztbe húzta. Egy gyors kis pusmogást követvén már el is tűnt és csak az ajtó csattanása jelezte gyors távozását. Ramon morogva pillantott utána, majd egy sóhajt követve a színes hajú felé fordult. –Csak tudnám, kitől tanulja ezeket…- vigyorogva süti le szemét, ahogy hallja micsoda rabszolga hajcsár is lehet testvérkéje. Ami vicces, mert kiskorukban mindig Rami volt a játékokban a vezér és katonáskodásuknál elégé keményen „képezte” JaeKi-t. Talán innen ered mostani tanítási technikái is. –Ramon, a hajcsár gazdája. – nyújtotta oda jobbját a kézrázáshoz egy halvány mosoly kíséretében. Szemeivel óvatosan vizsgálgatta a másikat és finom vonásain kicsit el-el időzött tekintete. –Hátha, nem is ide, de rendszeresen szervez nekem találkozókat vadidegenekkel. Úgy gondolja több embert kéne meg ismernem és magamhoz engednem… - forgat szemet és nem is érti, hogy most még is hogyan tud ilyen nyugodtan társalogni a rózsaszín hajúval, mikor alig, ha két perce találkoztak. Máskor harapófogóval kell kiszedni belőle a dolgokat, vagy ha mondja is magától, akkor meg szájzárat kell rakni rá, mert nem éppen a legszebb szavakat használja. –De tudtommal nem locsogni hívtak ide. Mit gyakoroltok most? Sajnos segíteni nem biztos, hogy tudok, mert botlábú vagyok, de azért tehetünk egy próbát. Mondjuk meg taníthatod nekem is. Te mondod én meg csinálom. Vagyis valami hasonlót megpróbálhatok összehozni. Addig te kifújhatod magad és memorizálhatod még jobban. – régen ugyanígy segített öccsének a tanulásban és még jól is szórakoztak azon a rengeteg bénázáson. Arról fogalma sincs mikor lett hirtelen ilyen segítőkész, de tetszik neki a fiú és ezt nem is tagadja. Tekintete mindvégig rajta van és -a szokásos komor kinézete helyett -most egészen kedvesen fest arca.

szavak száma: 521 || zene: Boombayah || megjegyzés: remélem elmegy egynek  Smile  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
26
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művész/Civil

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 31st Október 2016, 22:06





To RiRi

A tánctanáromat imádom, de ugyanakkor néha a halál nemesebbik szervére is kívánom, amilyen angyalarcú rabszolgahajcsár tud lenni és még a lelket is kihajtja belőlem. Bár sokat segít hogy velem egykorú és olyan örökké pozitív jellem, de azt én sem tudom mire vélni hogy berángatja a bátyját. Már sokat mesélt róla hogy Ramon így, Ramon úgy dee... nem tudom, kicsit olyan mintha össze akarna hozni vele, de miért tenné? Biztos van már barátnője, vagy barátja, mert szerintem aki ennyire jó néz ki az minimum biszex de hát kit zavar? Egyszer élünk, belefér. Letelepszem a padlóra és kihasználom a szünetet hogy kifújjam magam, addig az idegent vizslatom.
- Valószínűleg tőled ha te vagy a sokat emlegetett bátyja - vigyorodom el, hiszen így már ismerős, tényleg elképesztő sokat beszél róla. Tetszik a neve, nem olyan keleti hangzású annak ellenére hogy ő annak tűnik, és még szimpatikus is.
- Tényleg egy hajcsár... nem vagyok versenytáncos, mégis azt a tanmenetet követjük, mert szerinte tudom teljesíteni - sóhajtom, mert végül is igaz de attól még nagyon elfáradok, és ilyenkor mint valami rongybaba zuhanok be az ágyamba ha tehetem. a megjegyzésére csak kuncogok, végül is ha azt vesszük ez is egy módja az ismerkedésnek.
- Abban nincs semmi rossz végül is, az ember társas lény, még akkor is ha néha egy lakatlan szigetre költözne legszívesebben. És örülök hogy megismerhetlek - felelek rá neki. Én kifejezetten szeretek új embereket megismerni, és alakítani a kapcsolataimat. Jó az ha vannak, és nem érzem magam egyedül, talán vele is összehaverkodhatok majd jobban és nem a csak a tánctanárom bátyja lesz hanem akár más is. A javaslatát meghallgatom, és felkelek, kinyújtózom.
- Na még tánctanár sem voltam, de megpróbálhatom. Nézd el nekem, nincs benne gyakorlatom, oké? - állok fel, és lassan elmutogatom a háromnegyed koreográfiát amit eddig tudnom kell, és aztán letáncolom egyben is hogy úgyis lássa, és közben kellemesen levegő után kapkodok, hiszen nem egyszerű. Bekapcsolom hozzá a zenét is, és már csak az élvezet kedvéért arra is elugrálom, sokkal jobban néz ki ha ritmusra jön ki minden és végül elégedetten állok meg, eddig jó, és eddig megy.
- Eddig ennyit tudok belőle, de elvileg már nincs sok hátra belőle - teszem hozzá, ahogy a térdeimre támaszkodva kifújom magam.

♫ Zene ♫
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
28
Tartózkodási hely :
ahol a munka
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
civil/művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 3rd December 2016, 17:01




Szereti az öccsét szó se róla, csak jó párszor billentené seggbe, amiért az engedélye nélkül szervez le valamit. Jellemén kicsit feltűnik, hogy csak féltestvérek, mivel az egész család hót happy, meg örökmozgó, pozitív szellemű, ő meg… ő meg csak Ramon. Aki ritkán mutat ki rendes emberi érzéseket, és aki imádja szívatni drága tesóját. Na meg, ahhoz képest, hogy modell… elég botrányosan is tud viselkedni, akár csak szócsatáról, akár rendes verekedésről is van szó. Szerencsére még nem olyan híres, hogy a sunyi kamerások mindig a sarkában, vannak és ez neki pont így jó.
Nem tudja, mi történt vele, de most egész gyorsan összekapta magát és még egy percet sem késett, pedig nála ez olyan ritka, mint a fehér holló. Talán kicsit fúrja is az oldalát, hogy mi olyan fontos, hogy ő a táncterembe lépjen. Pont ő, aki mindenhez ért, csak a mozgáshoz nem. Végtére is, csendesen betoppan, és már ülne is le az útból, mikor faképnél hagyják egy idegen fiúval. Egyből le is esett neki, hogy mire megy ki a játék, de inkább nem szól semmit, csak egy sóhajjal letudja az egészet. Már százszor elmondta, hogy jól van ő egyedül és a háta közepe sem kíván egy új kapcsolatot, mert csak a baj lenne vele. De beszélhet ő erről, úgy sem figyelnek rá. Mert mi az már, hogy huszonhat évesen még nincs senkije? Még egy normális barátja se. De neki jó van így, ahogy van. Így legalább csak egy macskával kell foglalkoznia, meg egy idegesítő bolhával.
Viszont ha már itt van, nem lesz modortalan és nem indul vissza az ágyába, hanem akkor már ismerkedik egy kicsit, hátha ettől leszállnak róla. Meg azért be kell látnia, hogy a furcsa színes fürtök egész jól állnak a szemben pihegő fiúnak. – Hajaj, ez már rosszul kezdődik. –vigyorodik el. –Engem nem szokás csak úgy jó dolgokhoz emlegetni. Mit mondott? Had nyírjam ki! – nem szereti, ha mindenfélét kikotyog a háta mögött, ráadásul semmi jó tulajdonsággal nem rendelkezi, így meglehetősen sokat is hazudhat, így meg legalább meg is tudhatja, miket hord össze. –Hát, ha ügyes vagy hajtson is! Legalább kihozza belőled azt a maximumot, amiről nem is tudtad, hogy létezik. –bár ismeri a technikáit így nem irigyli a kis tanoncot, de máshogy nem lesz olyan sikeres. –Lehet, hogy társas lény az ember, de én ufó vagyok hozzájuk képest és szólóban sokkal egyszerűbb is minden. Kevesebb a nyűg, meg nem is egyszerű engem elviselni, felesleges próbálkozni. – támaszkodik meg hanyagul a háttámlán és onnan figyeli a másikat. Kérdésére csak megértően bólint, és ugyan szemét egy pillanatra sem vette le róla, alig ha megmaradt neki valami. Egyrészt, mert még ha két hónapig gyakorolná, se menne így más részt annyira nem is figyelt oda. Mármint… minek is magyarázkodjon magának? Most az egyszer még szimpatikus teremtést is sodort elé az élet… vagy a tesója. –Tyű, hát nem is tudom, én mire vállalkoztam…- nevet fel kissé zavartan, majd felpattan. –Na, jó, csüccs, le! – kapja fel ölébe, mintha nem is csak párperce ismernék egymást, és leülteti a székére - Innentől kezdve tilos a mozgás egy darabig! Mond, hogy mit csináljak és én megpróbálok nem felbukni.

szavak száma: 510 || zene || megjegyzés:    

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
26
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művész/Civil

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 4th Január 2017, 23:46





To Rami

Az örökmozgósággal az a baj, hogy az ember baromi nehezen fárad el benne és mondjuk kétszer annyi mindent kell csinálnom, mint egy nem túlmozgásos embernek, de esküszöm a tánctanárom egy yakuza kínzómesterrel ér fel, mert még én is elfáradok az edzésem felénél. A felénél, és akkor onnan még jön a neheze, a koreagráfia új részei, vagy éppen az amikor már századjára táncolok le egy mozdulatsort, mert valami nem jó. A kéztartásom, a csípőmozgásom, a lábam... Teljesen kész vagyok néha Jaeki-től. Ennek ellenére azonban imádom, mert átmozgat és fiatalos és nyitott az újra, és személyesen tanít nem egy egész csoporttal, és csak rám koncentrál. Ami jó, csak akkor nem amikor random magamra hagy, egy idegennel akiről kiderül hogy a sokat emlegetett bátyja az. Ramon. El kell ismernem igazán vonzó, még pasi létére tehát vagy foglalt vagy nagyon heteró. Fel is sóhajtok egy picit a gondolatra.
- Pedig nem olyan rossz. El ne mondd neki hogy ezt mondom, de oda vissza van tőled, és tiszta lelki beteg hogy nem jársz el szórakozni és felszedni valakit - direkt nem mondom ki hogy csajozni, mert hadd... hadd legyen szerencsém hogy nem kőheteró.
- Ki ne nyírd, hé! Nem akarok új tánctanár után nézni - nevetek fel a gyilkos hajlamokra, de hát érthető. Én is nagyon szívesen kinyírnék valakit de sajnos nem lehet. Pedig a késztetés nagyon ott motoszkál bennem. Így azonban csak le kell vezetnem valahol a gyilkos hajlamaim, és a tánc egy remek mód, még hasznomra is fog válni később.
- Azt mondja ügyes vagyok, de majd eldöntöd magad hogy igaza van-e. Mindenesetre szerintem az egyiptomi rabszolgahajcsárokat is róla mintázták meg, vagy valamelyik reinkarnálódott benne... - mormogom ahogy felállok és kinyújtózom, hogy lassan eleget tegyek Ramon kérésének. Különben is, pihegni meg szuszogni ráérek utána is, embereljem már meg magam az istenit!
- Ufó? Háh, láttam egy ufóóóóó! - vigyorodom el boldogan, aztán legyintek, még hogy ufó. Bár tuéajdonképpen elég szexi földönkívüli lenne.
- Biztosan nem lehetetlen, csak nem egyszerű. Próbálkozni pedig sosem felesleges, mert ugye nem tudhatod hogy képes vagy-e rá, ha meg sem próbálod - mosolyodom el, és azután letáncolom neki a háromnegyed koreográfiát, aztán zenére is az egészet. Kibszott fárasztó, de mégis élvezem csinálni. Megállok, megtámaszkodok és pihegek egy sort, ahogy Ramon felpattan és közelebb jön csak elvigyorgom magam de kifut alólam a talaj és hirtelen az ölében találom magam és egészen zavarba jövök.
- Öhm, hát köszi a fuvart - nyögöm ki végül ahogy elhelyezkedek a széken kényelmesen.
- Oké szóval... enyhe terpeszállás, az egyik karod magad alé tartod, a másikat a tested mellett... - kezdek bele, és nézem ahogy csinálja amiket magyarázok, és néhol felkuncogok mennyire merev a tartása de az a perverz gondolat is odafurakszik hogy más is lehetne az, amivel tudnék mit kezdeni.
- Ahhoz képest hogy nem vagy egy táncos alak, egészen jó adottsággal mozogsz - szólalok meg ahogy a koreográfia első öt elemét letáncolja, enyhe szaggatottsággal. Cuki mosollyal nézek rá.
- Biztos nem rejtegetsz magadban egy versenytáncost? - méregetem az alakját, igazán kellemes látvány.

♫ Zene ♫
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
28
Tartózkodási hely :
ahol a munka
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
civil/művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 16th Április 2017, 04:20




Eleinte nem örült az új családjának. Annak meg végképp nem, hogy a családhoz egy idegesítő törpe is jár, aki folyton folyvást a sarkában volt és leste minden mozdulatát. Akkor örült, hogy eszébe jutott a katonáskodás, mert addig is lekötötte a másikat és legalább könnyebben merült benne az elem, így már este nem kellett nagyon foglalkozni az altatásával sem. Akkor még bosszantónak tartotta azt az aranyos kölyköt, most visszagondolva meg jót mosolyog azon, hogy milyen édes is volt. Ám a helyzet semmit sem változott. Jaeki-ben még mindig túlteng az energia és a kíváncsiskodás, Ramon, meg ugyanúgy lecsapná, vagy elvinné egy keményebb edzésre. Akár többre is, ha kell.
Szereti ő meg minden, de… néha nem kér a túlzott törődéséből. Majd felszed valakit, ha úgy gondolja, nem kell neki kerítő. Elvan ő egyedül is, sőt. Addig örül, míg egyedül van. Mit kezdene egy társsal? Szeretni nem tud, csak egy újabb nyűg lenne, és benne van már abba a korba, hogy saját családot alapítson, ő meg abból még nem kér. Ramon R. Cole nem kompatibilis a családos élettel.
A srác szavain jót mosolyog. –Tőlem? Nem is értem miért. Nincs semmilyen jó tulajdonságom se, különleges tehetségem sincs és még csak nem is élek példás életet… Nem értem mit csodál bennem annyira. – bár talán a kis tesók mindig elfogultak a nagy testvért illetően, így nem csoda, ha ennyire túllihegi ezt a dolgot. –Hát pedig, ha így folytatja, lassan temetést szervezünk. – vigyorog a színes hajúra. Csak a testvéri szeretett szólt belőle, igaz elgondolkodtató, hogy ha róla így beszél, máshoz, hogy áll.
-Úgy véled? – kuncog. –Hát, lehet, hogy ezt tőlem tanulta, bocsi. – grimaszol. –Élvezd ki öcskös, mert ritkaság az ilyen. –ölt nyelvet. Vicces, de néha tényleg földönkívülinek érzi magát. Senki se érti meg és ő sem másokat. És van úgy, hogy legszívesebben eltűnne erről a bolygóról. Ki tudja? Lehet, ezért van nevelőszülőknél, mert igazából nem is földi. Jó vicc mi?

Mivel elégé botlábú, le sem veszi a szemét a kis táncosról. Hátha ragad rá egy kis tudás. Ám, hiába figyelt rá, aligha jegyzett meg valamit is belőle. Jó, persze, nem a másolás volt a feladat, de azért örült volna annak, ha legalább két mozdulat megmarad. De hát egy kezdőtől, mit várunk? Viszont azt nem szeretné látni, hogy még egy apró mozdulatot is tesz, szóval gondolkodás nélkül kapja ölbe és pászítja le a székbe. Egy gyors kacsintást követve pedig már áll is a helyére. Igyekszik pontosan követni az utasítást ám mozgása eléggé hasonlít egy rozsdás robotéhoz. –Hahaha…nem. Ne jó pofizz! Tudom, hogy bénán mozgok. – mordul fel. Igaz nem szándékosan, csak már hozzászokott a gúnyos megjegyzésekhez és már automatikusan morran az ilyenekre, de aztán eszébe jut, hogy azért még is egy aránylag normális sráccal van összezárva, aki nem érdemli meg, hogy így álljon hozzá. –Khm…azért remélem, legalább szórakoztató vagyok…Bocs az előbbiért.

szavak száma: 460 || zene || megjegyzés:  Bocs a késésért  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
26
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művész/Civil

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 21st Április 2017, 16:18





To Ramon

Az edzés fárasztó de szerintem Jaeki tényleg valami egyiptomi rabszolgahajcsár volt, és korbáccsal verte szerencsétlen dolgozók hátát, mert legalább olyan velem is. Annyiszor táncoltatja le ugyanazt néha, hogy már azért rontom el, máskülönben menne, de ráfeszülök hogy még mindig nem jó és nem is lesz jó. Most éppen kifújom magam amikor az a bizonyos jóképű idegen besétál, és sikeresen össze is ismerkedünk egymással. Nem tagadom hogy jól fest, mert el kell ismernem de... Nem lesz olyan szerencsém hogy legalább biszex legyen. Kérlek, legyen olyan szerencsém hogy az legyen.
- Tőled. Nem tudom miért, bár alapvetően a bátyja vagy, még jó hogy istenít, hiányzol neki azt hiszem. A kisebb testvérek mindig csodálják az idősebbeket, akár különösebb ok nélkül is - mosolyodom el, hiszen ez igaz. Nekem sosem volt idősebb testvérem, de még fiatalabb sem. Egyedül vagyok, mint a kisujjam. Nem mondom hogy hiányzik egy testvér de azt sem hogy nem, biztos tudnék vele mit kezdeni ha lenne egy. Mármint biztosan. Elnevetem magam ahogy ufóskodik, de szerintem messze nem az. Az ufók nem néznek ki jól, és nem néznek ki ennyire vonzónak sem, még tized ennyire sem.
- Hé, hé. Nem ölheted meg, akkor nem lesz tánc tanárom és szomorú leszek, és túlmozgásos és az a világ végét fogja eredményezni szóval... tégy a világnak egy szívességet és hagyd életben - kuncogok fel ahogy válaszolok neki. Alapvetően kedvelem azért az öccsét, és bár tánctanárként viselkedik, azért utána mindig iszunk valamit együtt és sokat segít ez is abban, hogy tökéletesítsem a tánctudásom.
- Tőled? Te is ilyen rabszolgahajcsár vagy mint ő? Na szép...Naná, természetesen kiélvezem a pillanatot - nevetek és viccesen összeráncolom az orromat, ahogy szoktam. Kissé zavarba hoz, ahogy a székhez fuvaroz és letesz. Nem volt rossz a karjaiban lenni, bár merőben szokatlan is ami azt illeti. Én szoktam RiRit vinni így, nem engem, de azt hiszem ennek is vége lesz mostanában. Amennyire aktívan jelez vissza a próbálkozásaimra, van az a szint amit már nem tolerálok én sem.
- Nem mozogsz bénán, csak kicsit be kellene olajoznod magad, látszik hogy most jól mozogsz de nem rendszeresen - mosolyodok el, fel sem veszem a gúnyolódást, hiszen én is szoktam ilyesmit tenni és nem azon morogni hogy ki gúnyos velem. Elég sokan, de hát...Ha mindent felvennék, akkor sosem mennék emberek közé.
- Nagyon szórakoztató vagy Ramon, nem is értem miért mondod hogy nem tudsz kijönni az emberekkel - kuncogok ahogy megszólal.
- Jah semmi baj, nem vagyok sértődékeny ami azt illeti - teszem hozzá kiegészítésként.

♫ Zene ♫
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
28
Tartózkodási hely :
ahol a munka
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
civil/művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 15th Augusztus 2017, 02:33




Fogalma sincs, hogy miért ilyen az alap természete, de már kiskorától kezdve kilóg mindenhonnan. Van, hogy a kinézete, származása miatt, van, hogy csak a negatív, sötét világa miatt. Általában olyan mintha egy nagy fekete árny venné körül, ami miatt, az emberek messze kerülik a társaságát és ő ennek hálát is ad. Csak azt sajnálja, hogy az öccsére ez nem hat. És nem elég, hogy őt el kell viselnie, még titokban egy újabb randit is szervezett neki. Pedig ő határozottan kijelentette, hogy magányosan szeretne meghalni, ha már a szerelem messze kerüli. Mert ő hisz abban, hogy hamarabb fog szembejönni vele az utcán, mintsem a tesója által. Most mégis itt van. Mert gondolta most kivételesen nem lesz bunkó és nem hagyja full egyedül szegény srácot. Inkább szóval tartja, míg a másik oda van. Bár mélyen, belül egy hang azt súgja neki, hogy az se ma lesz. –Na igen. Éppen ezért se hidd el egy szavát se rólam! –  mosolyog szélesen a színes hajúra. Sose akart magának kistesót, de ha már ezt dobta a gép… Na meg a világért se hagyná, hogy baja essen, még ha ezt nagyon is belül gondolja. –Más tánctanár is létezik az épületben, nem lennél nagy gondban. De ha már ilyen cukin kéred, még talán megfontolom. – vigyorogva bök egy pillanatra az orrára. –Hát nem éppen. Én csak a kiképzője voltam, de parancsolni és fegyelmezni nagyon is szokásom, szóval úgy vigyázz fiatalember! –  mosolyodik el már csak a másik orr ráncolgatására is. –Egész aranyos vagy. Már értem mit esznek rajtad. És mióta táncolsz? – billenti meg kíváncsian a fejét, miközben átfuvarozza a székhez. Valamiért szükségét érezte a cipekedésnek, pedig egyáltalán nem szokása másoknak megadni ezt a luxust. Szóval most akár megtiszteltetésnek is veheti az egészet ez az alig hatvan kilós só zsák. De tényleg, most van annyi? Olyan könnyű, mint a pille.
Aztán, miután lepakolta, már kezdődhet is a tánc. Vagyis, valami olyasmi. Mert ő ezt mindennek nevezné csak annak nem. –Életemben nem volt szokásom táncolni. Max keringőzni tudok, vagy esetleg megy még pár páros tánc, de magán számban ritka pocsék vagyok. Az olaj itt nem segítene. Tehetség is kéne hozzá. – nevet fel, ahogy nézi magát a tükörben. Rajta már csak a csoda segítene tánc téren. –Én szórakoztató? Na ilyet is ritkán hallani… Tudod az emberek többsége eléggé irritál, szinte két perc alatt felhúzom rajtuk magam és néha előbb lendítem az öklöm, mint gondolkoznék. Ritkaság az olyan, hogy egy idegennel így ellegyek… Még ismerőssel se szokásom így beszélgetni. Hm, van benned valami kölyök. – vigyorogva pillant rá és kicsit közelebb megy, hogy a hajába borzoljon. –Az jó dolog, főleg mellettem. Elég könnyen gázok mások lelkében akár két perc alatt is. Egy újabb ok, amiért nem vagyok emberbarát. – horkant fel.

szavak száma: 445 || B-DAY || megjegyzés:  Bocs a késésért  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
26
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művész/Civil

stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami •• 12th Szeptember 2017, 21:47





To Ramon

Legalább az edzéseim jók és szeretem őket csinálni, ha már nem vagyok a legjobb abban, hogy hogyan kezeljem ezt a furcsa helyzetet RiRivel és Hópihével. Muszáj lemozognom, mert a tánc az egyetlen olyan mozgásforma, amit annyira élvezek, hogy képes vagyok elfeledni a rám nehezedő érzelmi nyomást. Felszabadulok, és a zene létezik, a lelki szemeim előtt megjelenő mozdulatok és az, hogy ezt kivitelezzem. Megnyugvást hoznak ezek az esték, és az is hogy utána elmegyünk sörözni a Jaekivel. Bár most Ramon megjelenése kissé megborította az elképzelésem, de élvezettel futtatom végig a pillantásom rajta, igazán szemre való jelenség. Nem tagadom.
- Ne? Pedig elég meggyőzően szokott beszélni rólad, és nem is olyan rémes dolgokat ha már itt tartunk- mosolyodok el. Nekem sosem volt kistesóm, nem tudom milyen lehet a bátyus. Valahogy nem volt a szüleimnek indíttatásuk hogy még egy gyereket vállaljanak, talán úgy voltak vele hogy én is elég rossz lehettem, nem tudom.
- De nekem nem kell másik, én elégedett vagyok Jaeki-vel, és a tantervével, hogy mit tanít nekem. Szóval ajánlom is fontold meg, és ne böködd az orrom, mert megharaplak - morgolódok rá, ahogy cipel, de a vigyorog erősebb, nem tudom levakarni sem, és bevallom egy pár pillanatra elgyengülök hogy valaki engem is visz, nem nekem kell az erősebbnek lennem. Általában én vagyok a pasi, és most... ez a pár másodperc jól esik.
- Ha még ennének, de nem esznek... Nem olyan régóta, hat éve körülbelül, de csak hobby szinten, mármint hogy nem versenytáncos vagyok. És nem bánom ha valaki fegyelmez, bár... neked talán megbocsátom - kacsintok rá, bevállalva hogy elküld a fenébe, ha épp nem biszex, mert ez egy elég erős felkérés volt a keringőre, de hát ha nem merek, sosem nyerek. Leparkolnak a székre, és elhelyezkedek ott, kényelmesen, enyhén sajgó izmokkal. Nem lehetek nehéz, hiszen alig eszek, de sokszor annyit mozgok, néha már kórosan soványnak mondanak, és megfenyegettek azzal is, hogy a kórházban fogok kikötni ha ilyen iramban pörgök. Nem akarok ott lenni, biztos altatnának, de az idegeim... Áh.
- Attól még, nem csinálod rosszul, csak látszik hogy rendszertelenül, és van azért tehetséged hozzá. Ezt már én is felismerem, mert táncolok egy ideje hozzá, hogy lássam, ki az aki jó és aki nem - mosolyodom el, ahogy megpróbálja letáncolni amit mondtam neki. Próbáltam professzionálisan, rövidebben mondani dolgokat, remélem sikerült is. Ramon mozgása kifejezetten tetszetős, bár kissé amatőrebb de mégis szexi teste van és tudja hogyan használja, amire kissé... na jó nem kissé, magamban nyálcsorgok is.
- Oh? Szóval ilyen verekedős, balhés fickó vagy? Ki sem nézném belőled, bár meg tudlak érteni. Néha nekem is elegem van az emberekből, és minden hülyeségükből. Nos, ez az én embermágnes képességem azt hiszem, és örülök hogy még ilyen hullafáradtan is működik - mosolyodok el, ahogy bevallja, nem beszélget el bárkivel, és nehezebben nyit. Nem hiszek neki, hiszen most is milyen jól kijövünk ahogy itt áll előttem és a szék előtt.
- Néha én is bele szoktam, de azért többnyire próbálok udvarias maradni ameddig lehet, de... néha nagyon ki tudnak hozni a béketűrésemből.. - értek vele egyet és kinyújtózom, felkelek, és mellé sétálok, hogy vele együtt, én is még egyszer végigpróbáljam a koreómat, zenére. Bekapcsolom, és már úgy perdülök mellé, hogy elkezdem a mozdulatsort, és persze énekelgetem mellé a dalt is, mert szeretem.

♫ Zene ♫
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom


stivali italiani
Témanyitás Re: Minmin & Rami ••


Vissza az elejére Go down
 
Minmin & Rami
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Róma-
Ugrás: