Vitalia Frewen

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multiváltó
Felhasználónév:
Jelszó:


beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
16th November 2017, 15:30

Taras R. Kazakov   tollából
16th November 2017, 11:32


Matteo Moretti   tollából
14th November 2017, 15:45

Dimitrij J. Sergievszkij   tollából
12th November 2017, 17:51

Juri Mikail Kazakov   tollából
11th November 2017, 14:43

Oldal Lelke   tollából
9th November 2017, 23:17

Itala Mantegna   tollából
9th November 2017, 21:41

Marea-Stella Albertini   tollából
8th November 2017, 18:26

szemtanúk

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Arina Chenkova






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Mafia Italiani
3
3
S. Bratva
6
4
Yakuza
5
1
Arts & Media
6
7
Law & Justice
4
4
Commerce & Service
5
12
Supporters
0
0
Elite & Business
0
0
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Vitalia Frewen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
19
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
15
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Vitalia Frewen •• 15th November 2016, 11:13



Vitalia Lidya Frewen
-

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
MŰVÉSZEK
18
SARA FABEL
KERESETT



Becenév: Nagyon maximum Vit-nek!

Szül. hely:Csehország, Prága

Szül. idő: 1998. szeptember. 16.

Csoporton belüli rang: Divattervezők rémálma

Foglalkozás: Végzős divattervező

Anya: Lidya Jensen

Apa: Sebastian Frewen

Egyéb családtagok: Luukas Frewen az én imádott bátyusom
Derek Sax akinek ígértek

Családi állapot: Jegyben jár

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum
Fiatal kora ellenére rengeteget csalódott már, az élet pofonjaiból bőven kijutott a mélyen belül érzékeny, sebezhető és finom lelkű lánynak. Az évek és a szűnni nem akaró bánat megkeményítették szívét. A kedves ajkak, melyek folyton mosolyogtak, mára már csak legfeljebb egy-egy gúnyos grimasz erejéig rándulnak össze. Kiveszett belőlük az őszinteség. Mint ahogy lelkéből a reménység, tettrekészség és motiváltság. A hév elszállt, helyén csak bizalmatlanság, gúnyos, barátságtalan irónia, szarkazmus és cinizmus maradt másokkal szemben. Finom ívű szemöldöke nem remeg harsány nevetéstől, időnként hideg és mogorva ráncok szántják homlokát. Arrogáns szókimondósága, öntelt, önfejű és szörnyen makacs kiállása töri csak meg a csendes, merengő magányt, mi körbeveszi. Komoly büszkesége, nyugodtsága belül egy türelmetlen, titokzatos lényt rejt. Tüzet takar, mely kész robbanni, s csak a természet szerető ölelésében, a földben találja meg békéjét.


Testalkata közép magasságú, mely törékenynek tűnik, valójában azonban a több éves tánc és mozgás hatására erős. Bőre hibátlan és enyhén napbarnított, idomai kerekek, nőiesek. Arca szív alakú, orra apró, finom vonalú, ajkai teltek, mandulavágású szeme pedig kékes zöld színű. Hosszú és rakoncátlan, erős szálú haja egészséges, derék alá érő hosszúságú és jelenleg szőkére festett (eredeti színe gesztenye barna). Gyengéd és kedves arcvonásai szinte nem is hozzá valóak, ellentmondva kemény és rideg természetének. Mosolya, mely mások előtt oly ritkán ékesíti arcát ép, egészséges, fehér fogainak és az arca két oldalán alkalmanként megjelenő gödröcskéknek köszönhetően szép és lehengerlő… de ritkán mosolyog őszintén.

Öltözködését többnyire apró, semmit takaró ruhák és tornacipő, alkalmanként egyéb lábbelik teszik ki. Ragaszkodik a sötét színekhez. Ritkán megy túl a sötét és monokróm árnyalatokon, illetve a saját olcsón elkészíthető, néha kifejezetten kompromitáló darabokon. Most pedig, hogy betöltötte a tizennyolcadik életévét elkezdte a tetoválásait gyűjteni.





Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el..."

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer hátat fogok fordítani mindennek és mindenkinek, valójában az egész életem kezd lassan fenekestül kifordulni magából. Még az iskolát sem fejeztem be, de már jegyben járok.... Oké menjünk vissza az elejére!

Szokványos családom van, apa, anya, bátyus és én! Ez idáig szépen hangzik, és kor is van a két gyerek között, papíron öt év! Azért el tudom képzelni, hogy a bratyesz jobban örült volna egy öcskösnek, mint nekem. Végül is velem vajon mit kezdett? Meg hát tuti sz@rrá féltettek az anyáék és nem sűrűn engedték a közelembe, mert hogy kicsi vagyok törékeny bla bla bla. Szóval tök megértem a tesómat, hogy annyira nem csípi a búrámat, de nekem ő a mindenem és a példaképem. Főleg mióta elérte a lázadókora csúcspontját és egy nyaralás alkalmával lelépett. Amíg apáék szinte lemondtak a fiukról én mindig próbáltam elérni, telefonon vagy írott levélben, nekem nagyon hiányzott Luukas. Volt hogy éjjel sírva keltem fel és próbáltam felhívni, szinte sosem értem el és a leveleimre sem kaptam válasz egyszer sem, aztán ahogy anyák lebeszéltek róla, egyre ritkábban kerestem őt. Végül a napjaim teljesen unalmassá váltak, már csak a sulira figyeltem, a szüleinkkel is egyre ritkábban beszéltem, megszületett a savanyú és semmire sem figyelő énem, a bátyám okozta hiányból.

Egy évvel később már a divattervező iskolából ballagtam haza, ez régóta a nagy álmaim egyike volt, késő délutánig tartott az egyik órám, ha jól emlékszem szerdai nap volt. Hatkor nyitottam be a lakásba és furcsa hangra kaptam fel a fejem, még sosem hallottam, a nappaliban fiatal férfival beszéltek anyámék, ahogy tudtam olyan csendben lopóztam fel az emeletre, észre sem vettek. A lépcső tetejéről hallgatóztam tovább.
-Természetes Derek, és megértjük.-ráncoltam a homlokom csak apám mondatára hiszen úgy vettem észre az elejéről jócskán lemaradtam.
-Nem kellene az iskola végéig várni vele?-mégis mivel akartok várni anya? Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy mi a csudáról beszélhetnek a hátam mögött. Remélem nem költözünk el, mert akkor újabb világ omlik össze bennem az fix.
-Igen, magam is úgy vélem Vitalia végezze el az iskolát, az egybe kelés várhat.-tessék?! ez a fazon azt se tudja ki vagyok!!! Na nem, nem vagyok eladni való malac! Dühösen vágok egyet a lépcső korlátra, majd becsörtetek a szobámba és még az ajtót is bevágom magam mögött. Kezdem azt érezni hogy a bátyám után kellene menni. Tizenhat éves vagyok ezt ők sem gondolhatják komolyan, milyen világban élünk?! Idegesen fújom ki a levegőt, majd a következő lendülettel nyitom is ki az ablakot, hogy kimászva rajta a tetőn keressek megnyugvást. Még Luukas mutatta meg a háztetőn a kedvenc helyét. Emlékszem, akkor volt talán először és utoljára büszke rám, hogy utána mertem mászni és senkinek sem szóltunk erről. Ez volt a mi kis titkunk a sok közül. Most viszont mikor szükségem lenne rá sehol sincs. Egyáltalán ki ez a Derek?! Az életben nem láttam még! Elhúzom a számat és lövök egy smst a bátyámnak remélve, hogy megkapja.

"Anyáék őrültek, már nem a középkorban élünk."

Vajon megkapja? Vagy választ sosem kapok rá?! Még a telefonom is együtt érzőn pislogott, legalábbis felvillant a kijelző, de reményeim szerte foszlottak, konkrétan az anyám hívott fel, hogy van egy remek híre a számomra és siessek haza. Ez most komoly? A nagy robajjal becsapott szoba ajtóra senki sem figyelt?! Ennyit számítunk? Egyre jobban vonzott a szökés lehetősége, a bátyám tuti megértene... Egy órával később visszamásztam a szobámba és lementem a földszintre, a megalázó mégis az volt, hogy az a fazon is itt volt még.
-Drágám!-anyám mézesmázos kezdése sem villanyoz fel, így mikor megölel, csak haloványan viszonozom.
-Mr. Sax azért jött, hogy megkérje a kezed.-áll fel az apám is, mire könnybe lábad a szemem, a bátyámat akarom!
-Öhm, aha...-nem kapok sokkot, nem kapok sokkot, el fogok ájulni! Persze az idegzetem ennél erősebb, az hogy makogok egy másik dolog. Fél órával később már négyen beszélgetünk a nappaliban, ujjamon csillog a kis fehérarany gyűrű ormótlan gyémántkővel a közepén. Nem figyelek a három vidáman társalgóra, képzeletben már egészen máshol vagyok.
-Akkor két év múlva? Addig lesz időnk megismerkedni Kedvesem.-egy apró tincset tűrök a fülem mögé miközben felpillantok Derekre, de csak bólintok, még mindig nem tudok megszólalni, hogy tehették ezt a szüleim? És mi van az álmaimmal?!


Az utolsó egy hónap olyan volt mint egy fogdában, azonnal szabadulnom kell innen! Derekhez kellett költöznöm az utolsó hónapban, hogy szokjuk egymást, eddig se egy csók se egy érintés nem történt, semmi, csak az állandó beszélgetés, a tervei meghallgatása. Hahóóó és én mikor jövök? Az önzés a férfiaknál berögzült dolog lehet, mert már két éve hallgatom anyáméktól, hogy ők is így jöttek össze és nézzem meg őket lett két szép gyerekük. Kezdek elgondolkozni azon, hogy vajon akkor miért is lécelt le a bátyám? Az oké, hogy a két év alatt tényleg megismertük egymást, és valamilyen szinten én is nyitottan az úri ember felé, de még mindig nem vagyok kibékülve ezzel a dologgal. Az iskola épp Rómába szervez kirándulást. Esdve könyörögtem anyáméknak, hogy mehessek, aztán még Derek elé is oda kellett állnom.
-Ez nagyon fontos és plusz pont a vizsgámon, akár még feljebb is léphetek. Kérlek, csak két hétről van szó!-legalább ennyi szabadságom had lehessen mielőtt bekötik a fejem. A srác igazán furcsán nézett rám, de én tovább könyörögtem neki.
-Nem sokára végzek az iskolával akkor úgyis feleségül veszel, addig had éljek normális diák életet! Derek, engedj el.-pillantok fel rá és most először érzem azt, hogy meg kell csókoljam. Lábujjhegyre állva két kezem közé fogom az arcát és húzom magamhoz, hogy végül lehelet finom csókban részesítsem. Szinte látom ahogy leesik róla a távolság tartás maszkja.
-Csak siess haza és legalább egyszer írj.-kér meg rá, majd a szekrény aljából előveszi a hatalmas gurulós bőröndjét.
-Ebben remélem elfér mindened.-csuklik el a hangja, majd kisétál a szobámból. Ha tudná, hogy nem szándékozom visszajönni nem ment volna bele.

Öt nappal később már a repülőn ülök az osztály többi tagjával együtt, igyekszem kipihenni magam, hiszen Rómában sem a divat fog lekötni hanem hogy megtaláljam rég lekoccolt bátyámat. Órákat vagyunk a levegőben, jobban szeretem a földi közlekedést. Fellélegzem ahogy ismét be kell csatolnunk az öveket a leszállás következik. A terminálból kifele jövet igyekszem feltűnés nélkül nyújtani, tisztára elgémberedett minden tagom. Most viszont jöhet az új kihívás!
-Luukas itt jövök!-szemöldökeim magasba szöknek, ahogy a reptérrel szembeni utcában az emeletes házon a bátyám vigyorával kell szembesülnöm. Szóval ő sikerek közt teng leng. Majd most kicsit felbolygatom a kis mézes életét, mert segítenie kell. Felírom a stúdió címét, majd az osztállyal haladva a szálloda felé veszem az irányt. Hello Róma!


© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Vitalia Frewen •• 15th November 2016, 17:18



Gratulálunk, Elfogadva!

Kedves Vitalia :*-*:

Először is üdvözöllek nálunk, amit noha már megtettem korábban, ám ezt most hivatalos elfogadó formájába is öntöm. :tp:  Amikor megláttam a neved egyből egyetlen szóra asszociáltam és annak számtalan szinonímájára: Élet, Élettelteli, Életigenlő….nem is tudom valahogyan egy temperamentumos, minden tekintetben tűzről pattant Életrevaló lányt vártam a történeteddel és meg kell mondjam ezt meg is kaptam tökéletesen.  Az arcod…számomra eddig teljesen ismeretlen volt, aztán rákerestem neten ki is a hölgy. Nos, meg kell mondani imádom a finneket. Munkatársként (user kikukkant a karakter mögül) a nyelvüket, a világhoz való hozzáállásukat vagy éppen a zenéjüket. És ebből a szempontból azt hiszem még inkább összepasszol a kialakított jellem a választott avatárral. Különleges, és egyedi, amilyen te is vagy.

Nézzük is sorban a lapodat. A jellemzés részed csodálatosan összeszedett, egész és választékosan megfogalmazott kis szösszenet volt, amelyben tulajdonképpen nem csupán a belső tulajdonságaidat ismerhettük meg, hanem azt is, hogy te milyennek látod magadat. :22:  A lendületes és határozott mondatok mögött mégis ott lehetett látni a bizonytalan, a jövőjében kicsit talán kétkedve tekintő kislányt, akinek hiányzik valaki az életéből. A festett haj, a tetoválások, a szépen ívelő szemöldök mögött te ugyanaz a lányka vagy aki ha lázadva is, de egyetlen cél által vezérelve halad előre: meglelni a boldogságot….ami neki a boldogságot jelenti. :nyomnyom:

A történet részed annyira magával ragadóan fiatalos, lendületes és nagyon sokféle gondolatot és érzelmet felvonultató volt, hogy szinte kapkodtam a fejem. :wee:  Jó értelemben természetesen. Valamiféle ösztönös dac munkált benned attól a pillanattól, hogy a bátyád tulajdonképpen maga mögött hagyta a családot, talán akkor még nem is gondolva bele, hogy milyen törést okoz a húgában. Hiszen egy kisebb testvér mindig is a nagyobbat fogja követni…felnéz rá egészen addig a pillanatig amíg csalódnia nem kell benne. :22:  Ami érdekes, hogy téged erősebbé tett ez a fajta csalódottság, bár talán te keserűségnek hívod, de hidd el kevesen mernék megtenni azt amit te végül megtettél. 🇧🇱  Kivált ilyen fiatalon. Én is átmentem ugyanezen, csak nekem ehhez nem kellett elhagynom a családomat, az otthonomat és egy teljesen új világban új életet kezdenem.  Elképesztő bátorság van benned, hogy te ilyen fiatalon ezt meg merted tenni. 🇧🇯  Furcsa, de a világ számos pontján még mindig hisznek az előre elrendelt házasságokban, amelyek csak nagyon kevés százalékban működnek valóban. :rol:   Az érzelmek pedig legtöbbször el sem érkeznek. Tizenhat évesen nem csodálom, hogy pusztán egy börtönt látsz benne, mert ebben a formában ez az is. Én örülök, hogy mégis volt merszed meglépni, hogy volt merszed megszökni a bátyád után, és remélem, hogy együtt, a két testvér immáron sokkal erősebb lesz mint azt bárki is gondolná. 🇲🇲

Az írói stílusoddal lehengereltél. :gbh:  Ahogyan már korábban is tettem rá utalást, van egyfajta magával ragadó lendülete annak ahogyan írsz, ahogyan az olvasót beszipppantod. Választékos, érthető és tiszta mondatokkal alkotsz, ezzel is növelve  a hatást az olvasódban. Tetszik, hogy az írásmódot abszolút  a karakterhez szabtad, és az életkorával teljesen azonos volt minden mondatod. Hihetően hoztad az egészet és talán nekem pont ettől volt roppantul tetszetős, és ezért is olvastalak olyan szívesen. Abban biztos vagyok, hogy személyedben Luukas egy igazán remekül író embert kapott. 🇸🇿

Nem is tartalak fel tovább, hiszen a bátyád már tűkön ülve vár, amit nem is csodálok. Foglald le különleges arcod, és irány a játéktér.

Jó játékokat kívánok Neked!
:lovpov:







Vissza az elejére Go down
 
Vitalia Frewen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Arts & Media-
Ugrás: