Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés//

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
Today at 16:12

Juri Mikail Kazakov   tollából
Today at 15:05

Luukas Frewen   tollából
Yesterday at 23:50

Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 22:54

Lyudmila Sokolova   tollából
Yesterday at 14:30


Vanessa Scarsi   tollából
Yesterday at 07:12

Vanessa Scarsi   tollából
16th Október 2017, 20:05

Juri Mikail Kazakov   tollából
14th Október 2017, 15:19

szemtanúk

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Arina Chenkova, Juri Mikail Kazakov, Kalea Razin, Matteo Moretti






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Cosa Nostra
4
2
Black Hand
0
1
RussGed
2
8
Triád
2
2
Yakuza
1
4
Fegyveres Erők
7
5
Művészek
7
7
Civil polgárok
12
6
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 

avatar
Művészek
Age :
19
Play by :
Sara Fabel
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 16th November 2016, 11:18


Komolyan nem gondoltam, hogy ide fogok jutni! Hogy elszököm otthonról félig engedéllyel. Az utazás fáradalmait kipihenve, az első napot az osztállyal töltöttem, közben kezdet tervet ölteni az agyam apró tiltakozó zuga. Órákon keresztül nézegettem a kis papírlapot amire felírtam a bátyám fellelhetőségét, a banda "székhelyét". Mély levegőt vettem és összeszedve magam a szekrényemből előhalásztam egy ultra mini szoknyát, még jó hogy Rómában legtöbb esetben jó idő van. Fekete rám tapadó ruhadarabot egy vörösesbarna csipke felsővel és sport melltartóval egészítettem még ki, illetve az elmaradhatatlan tornacsukával ami már imitt amott szakadozik, szóval lassan ajánlott egy csere. A szálloda ingyen wifije arra tökéletes, hogy letöltsek egy GPS-t a telefonomra, hogy végre megtaláljam a bátyámat. Délután három körül kevés sminket dobtam még magamra, hogy aztán szobatársamat bevonva a tervembe útnak induljak. Igazi Csaó Lizzie-s bevetésre indultam, tök jó! Mivel itt még amúgy sem jártam, így lassú tempóban haladtam és ahogy irányított a kis technikai kütyü az elém kerülő látványosságokat pedig megcsodáltam. Végül másfél óra múlva eljutottam a próbateremig. Percekig álldogáltam az épület előtt a kiszűrődő zajokat hallgattam, végül megpróbáltam benyitni, ami meglepetésemre sikerült is. Füttyentettem egyet elismerően ahogy bent is sikerült körbenéznem, majd pillantásom megakadt a bátyámon. Azzal a lendülettel ahogy elképedtem megindultam felé és akkora sallert kevertem le neki, hogy öröm volt a visszhangot hallani.
-Ott hagytál! Semmire sem válaszoltál! Kerestelek!-vinnyogó hangom valószínűleg megszakítja a próbát, de most azt akarom, hogy a testvérem végre rám fókuszáljon. Nem igazán gondolok bele, hogy a pofont vissza kaphatom-e, én tudom, hogy minden bánatomat és gyötrelmemet beleadtam abba a lendületbe.
-Hiányoztál...-közlöm vele nyersen s még magam is megijedek a hangomtól. Nekem mindig ő volt a példaképem és elhagyott.
-Nem akartál legalább egyszer hazajönni és megkérdezni hogy vagyok? Legalább én érdekeltelek volna! Önző vagy!-egyre jobban halkul el a hangom, jóformán már csak a szám mozog, legszívesebben újra felképelném, de nem teszem meg. Leülök a színpad szélére és a társai felé kapom haragos tekintetem.
-A húga vagyok!-sok feltörekvő zenész küzd exekkel, na én ebbe nem tartozom bele, végül a telefonomra fókuszálok, Derek már a tizen ikszedik sms-t küldi a mai nap folyamán, el sem olvasom, törlöm és az egyik játékkal kezdek foglalkozni, várva arra, hogy a bátyám szakítson rám időt, illetve kiderüljön valamennyire érdeklem-e még?!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
24
Play by :
Andy Biersack
Hozzászólások száma :
71
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 16th November 2016, 21:54




 

Luukas & Vit


A próbateremben vagyok, és hamarabb jöttem ide, mint mindig, legalább egy fél órával, és éppen az egyik széken üldögélek és a gitáromat pengetem. Szeretek néha csak úgy magamban pengetni, ilyenkor jönnek a legújabb riffek és ötletek hogy mit kellene kottára vetni és nem egy ilyen dalunk lett sikeres. Amit csak azért írtam le hogy csináljak valamit, és végül bejött. Vannak ilyen momentumok, amikor nincs kedvem semmihez és egyszerűen csak a miért ne alapon pengetem a kicsikémet. Ami a megjelenésem illeti ma sem estem túlzásba. Feketét vettem fel, egy kis feketével. Csőnadrág, tornacipő és egy zenekaros póló. AC/DC mintás, az egyik kedvencem. A pólón csak egy fekete farmer mellényt viselek, és kilátszik a teletetovált karom. Igazság szerint elég sok minta akad rajtam, mióta legutóbb találkoztam valakivel otthonról. Akkor még csak olyan öt mintám volt, de ez azóta jelentősen megszaporodott és még mindig nem elég. Mindig akarom a következőt, egyszerűen szeretem ezt a fajta fájdalmat, a tű éles szúrását a bőrömön. Hajam felnyírva mert még mindig így szeretem, és egyszerűen csak a szám szélén egyensúlyozom a cigimet. Nem gyújtottam még meg, csak olyan megnyugtató hogy ott van ha kell.
Lassan beesnek a többiek is, az énekes, a gitáros és a dobos is. Próbálunk és ökörködünk, nem is tudom mennyi ideig de elég sokáig, és elfáradok egy kicsit benne, de utána jól esik leülni és végre elszívni a cigim, és a bandatagokkal beszélgetni, és iszogatni a sörömet, de ekkor kinyílik a próbaterem ajtaja és megpillantok egy ismerős alakot. Még a röhögés is a torkomra fagy amikor a szőke hajú miniszoknyás jelenségben felismerem a húgom, de levegőt venni sincs időm, mert felém indul, és akkor kever le hogy istenesen cseng a fülem.
- Vit te meg.... mégis hogy a francba kerülsz ide?! - fakadok ki dühösen, hiszen nem értékelem még tőle sem hogy felpofozzon. Még mindig fölé tornyosulok ha akarok, és a megjelenésem sem lett éppen szelídebb. Lesokkolva meredek rá és kezem az égő arcomhoz emelve tartom.
- Az nem az én hibám hogy nincs térerős, mert válaszoltam az üzeneteidre, talán csak valaki nem akarta h megkapd... Itt az összes - emelem meg a saját mobilom, középkategóriás, de megbízható darab, épp jó arra amire kell. Ha kijön a második lemezünk akkor megjutalmazom magam egy újjal. Ahogy kinyögi hogy hiányoztam neki, leteszem a gitárom, és egyszerűen megölelem a húgomat, magamhoz szorítom.
- Te is hiányoztál, kicsi - borzolok bele a hajába szeretetteljesen, hiszen ez így van de nem fordulhattam volna vissza, akkor visszaesek abba a kelepcébe ahonnan megléptem.
- Az vagyok, és nem akartam hazamenni. Azt hiszem te is tudod miért, ha már itt vagy és a szüleink sehol. Hiányoztál, és írtam is neked egy csomót, de haza nem mehettem - válaszolok egyenlőre tömören és mellé telepszem. Mármint írtam neki, ha épp józan voltam, és nem felejtettem el.  
- Srácok, ő a húgom Vitalia, és letöröm a mocskos mancsát mindenkinek aki csak akár rossz szemmel is néz rá - jelentem be bandán belül, hiszen tabu. A húgom abszolút tabu a számukra, Keshnek úgyis van elég baja a sok nőjével, nekem meg... nekem is.
- Na, mesélj, mi szél hozott Rómába? Csak nem az én példám követed? - villantok rá egy tipikus Luukas-os mosolyt, amit olyan jól ismerhet már.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
19
Play by :
Sara Fabel
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 19th November 2016, 13:28


Nem sejtettem, hogy ilyen gyorsan rálelek a bátyámra, és abba se gondoltam bele, hogy időben el is csípem és nem kell kajtatnom utána. A próbaterem tök jól néz ki belülről de mikor megpillantom Luukast a harag vörös kis manója feltolja a pumpám és már csak azt veszem észre, hogy mellette állok, ő az arcát fogja mert felpofoztam én pedig csak mondom a magamét neki, nem is akárhogy. Ám ahogy múlik belőlem a feszültség úgy halkul a hangom. Végül csendesen hallgatom már a bátyámat és mint régen ölelésébe bújok, még arra is juttatok energiát, hogy viszonozzam az ölelését.
-Egyébként meg ki lenne az a valaki? A maffia? Luukas ne nevettess...-kérem meg halkan, de tényleg zavar, hogy a mobiljában ott vannak a válasz sms-ek. Így inkább áttérek kérdésére.
-Az osztállyal kirándulunk. Tudod, divattervezőnek készülök. Bár azt is megírtam.-közlöm szomorkásan. Leülök a színpad szélére és míg a bandatagokhoz idézek egy epés megjegyzést a bátyám mellém telepszik. Sejtettem, hogy nem jöhet haza de legalább mutathatta volna hogy érdeklem. Végül ő is közli a bandatagokkal, hogy mi a helyzet. Nagyon helyes! Kérdésére először csak vállat vonok és az ujjaimat kezdem tördelni. Végül pillantásom az eljegyzési ormótlanságra pillant és Luukas orra alá dugom.
-Látod itt ezt?! Két éve járok jegyben. Valójában tök fölöslegesen, a fazont nem szeretem, egyszerűen anyáék neki adtak. Ráadásul az elmúlt hónapokban oda kellett a fickóhoz költöznöm... Ami ennek a teteje, hogy erre az osztálykirándulásra alig akartak elengedni...-fújom ki a megmaradt levegőt mert mire ezt én ledaráltam a bátyámnak még a szusz is kiment belőlem. Mély csendbe burkolózva tekergetem ujjamon a gyűrűt olykor rápillantok a bátyámra és várom a reakcióját.
-A segítségedre van szükségem!-pillantásom a bátyáméba fúrom, remélve, hogy veszi a célzást és jó lenne ha kettesben maradnánk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
24
Play by :
Andy Biersack
Hozzászólások száma :
71
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 15th December 2016, 21:57






Luukas & Vit


Nem számítottam semmiféle kísértetre a múltból, és a húgomra meg aztán pláne nem itt, Rómában. Ugyan, minek jönne ide valaki? Utánam biztos nem, nem hagytam olyan mély nyomokat benne ha jól emlékszem, bár az is igaz hogy törtem be néhány orrot, amikor keresetlen szavakkal illeték és fel akarták szedni hogy csak meghúzzák és balszerencséjükre hallottam. És ez a valaki most itt áll előttem és hozzám bújik, miután felpofozott. Boldog családi élet, helló! Mondjuk nem feltétlenül vágytam rá, de az ember nem válogathat ha a tesója csak így elé áll a semmiből. A kijelentésére elnevetem magam.
- Vit, olaszországban vagy, az olasz Don is itt lakik Rómában ami azt illeti, simán lehetett ő is - válaszolok, de valószínűbb hogy az a seggfej volt, akinek még a nevére sem vagyok kíváncsi, mert csak felforrna tőle az agyvizem, még ennél is jobban. Tudom miylenek anyáék ismerem őket egy ideje, és nem véletlen hogy leléptem, és a sosem viselt ékszert is első adandó alkalommal a kukába dobtam. Kell a francnak.
- Igen erre még emlékszem hogy annak készültél, de ezek szerint meg is valósítod lassan. Meddig maradtok? - kérdezem ahogy megborzolom a haját egy kicsit. Ezt csak én szoktam megtenni, és csak ő tudja hogy én is szeretem ha a hajam birizgálja valaki, és nem kifejezetten a szex közbeni hajba markolásra gondolok. Aztán ahogy kijelenti hogy mi történt felsóhajtok. Nem tudom eldönteni hogy elkapjon a pulykaméreg vagy csak hagyjam az egészet mert ezt már velem is eljátszották de rajtam nem találtak fogást.
- Szóval most hogy elvesztettek, rajtad akarták kiélni magukat. Hadd nézzem csak azt a gyűrűt - nyúlok ki és lehúzom az ujjáról, és a kisujjamra húzom, nem adom neki vissza.
- Azt merték volna megtiltani. Nem akarom tudni ki ez a fazon, félő nem maradna meg a két lábán előttem. Nem szeretem az ilyeneket - elég csak rám nézni, magam vagyok a két lábon járó lázadás és ahogy elnézem a húgom is követne ebben, de valami visszatartja. De mi?
- Mit tehetnék én? Fel sem emeltem a telefont hogy utolérjem a családom, mióta eljöttem, egyedül neked írogattam, de mivel válasz nem jött, gondoltam te is berágtál rám - túrok a hajamba ahogy a megbontott söröm után nyúlok. Ezek szerint valaki közénk állt és ha ide meri tolni a képét, már csak azért is betöröm a fejét. Mármint meg fogom próbálni mindenképpen, és hacsak nem egy kétajtós szekrény menni is fog, mert balhés vagyok. Ő meg élje túl.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
19
Play by :
Sara Fabel
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 26th Január 2017, 14:22


Jajj Luukas semmit sem változott "sajnos". Ugyan az a lázadó "tini" aki akkor volt amikor elhagyott a píííbe! Válaszára csak ráncolni kezdem a szemöldököm, majd elnevetem magam.
-Aha, akkor tuti ártottál a naaagy Don-nak!-lököm meg a vállát kissé, majd ahogy a hajamba túr szemet forgatva lököm el a kezét.
-Az oké, hogy te imádod, de én még mindig harapok a hajkoronámért...-közlöm kicsit ingerülten, majd kifújom a bent tartott levegőt és hagyom hogy a súlyt leszedje a kezemről. Nem acsarkodok amiért nem kapom vissza, inkább fellélegzem.
-Nem sokon múlt hogy ne engedjenek el! Nagyon húzták rá a szájukat. De aztán érveltem és így belementek.-sóhajtok újfent és lóbálni kezdem a lábaimat, míg a bratyesz a sörét hörpöli. Kérdésére komisz mosoly kúszik ajkaimra és egyik tincsemet kezdem el csavargatni, mintegy gondolkozás jeleként.
-Biztosíts nekem szobát, alvóhelyet, bármit! Nem fogok visszamenni az osztállyal. Két hetet leszünk itt aztán nekem befellegzett, hozzá kell mennem ahhoz a vadbaromhoz!!! Csak rád számíthatok!-rimánkodva esdeklem Luukasnak, remélve, hogy szavaim célba érnek. Csak az elinduláshoz kell segítenie aztán...
-Keresek munkát meg fizetek a rezsibe, nem kell eltartanod!-menj bele, menj bele, kérlek, kérlek, kérlek! Hátam mögött még az ujjaimat is keresztbe fonom, tudom gyerekes szokás, de most magamnak kell szorítanom. Ha a tesó nemet mond azzal halálra ítél. Az persze jobban foglakoztat miért nem kaptam meg soha az üzeneteit. De valószínűleg előbb fény derül rá, mint kellene. Mert hogy én utána fogok járni az fix. Míg munkát keresek belefér a kutakodás. Meg hát... A kedves "vőlegényem" is... le sem szálltunk és már zaklatott szinte. Rémes fazon és olyan idős.... Blöa!
-Luukas légyszíves! Muszáj segítened nekem!-mászok hozzá egészen közel és a képébe bámulok kis híján az orrunk is összeér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
24
Play by :
Andy Biersack
Hozzászólások száma :
71
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 2nd Február 2017, 00:23




 

Luukas & Vitalia


Vannak dolgok, amik megváltoztak az életemben, és vannak amik viszonylag állandóak maradtak. A stílusom örök és elpusztíthatatlan, de én ebben érzem jól magam, pláne hogy sikerült olyan társaságot is találnom, akik ezt tolerálják és valljuk be, nem kellett nagy bíztatás hogy lelépjek a családi nyaralásunkról hogy Kesh-el legyek.
Most pedig itt vagyok Róma egyik legjobb próbatermében, a bandámmal és a húgommal, aki hozza a formáját.
- Jajj Vit, persze. Zenész vagyok, oké? Nem maffiózó, érdekelnek is engem a cosa nostra ügyei...- legyintek, ennyit tudok róluk körülbelül. Ez az olasz nevük, és a Don a vezető, azt kész. Ezt mindenki tudja. Nevetve húzom vissza a kezem, én is utálom ha a hajam cseszteti valaki, bár... szex közben nem érdekel. Meg ha egy bizonyos nő csinálná, az sem zavarna annyira.
- Jah tudom, szent és sérthetetlen akárcsak az enyém. Bár én nemrég levágattam, szóval már anyánk se mondhatná hogy oroszlánsörény - vigyorodom el, ahogy egészen rövid tincseimet hátratúrom. Kifejezetten szeretem, és még vadabb külsőt ad, de hát egy rocksztárnak adnia is kell a megjelenésére. Ahogy elnézem Vité is hasonló, csak neki nőiesen van és a javarésze hosszú, de határozottan tetszik. A szüleink morgása meg... hát szépen kifogták, mindkét gyerekük lázadó lett.
- Mertem remélni, hogy érvelni tudsz, de azért durva hogy mit meg nem tesznek. Mármint ez... kész őrültség amit csinálnak, mintha valami középkori rohadt romantikus korszakba élnének - morgok én is aktívan és nem adom vissza a kis ékszert, és a zenekarom tagjai is csak úgy kagylóznak hogy mit beszélgetünk.
- Vit, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ha letelik a két hét akkor maradhatsz nálam, természetesen de ha anyáék érted jönnek nem tarthatlak itt, nem vagyok a gyámod meg semmit. Ha a vőlegényed jön el, annak még beverem az orrát tisztességesen de... érted, nem megoldás - sóhajtok fel ahogy a tarkóm vakargatom, és fel alá kezdek mászkálni, amíg Kesh rám nem szól hogy ne menjek már az agyára megint ezzel, így inkább ledobom magam a sörömmel együtt a padlóra. Tök jó hely, innen mélyebbre már nem eshetek.
- Ha beiratkoznál egy itteni iskolába, kapnál igazolást az itt létre, és diák munkát mellé... - filózok el egy kicsit, nem mindig vagyok ám vadállat, többnyire csak a színpadon és egyéb körülmények között. Az a szőke démon... kell nekem az a szőke démon.
- Nem mondtam, hogy nem fogok de... elvárom hogy felnőtt módra viselkedj. Tudod, én nem beszélek bele  a te dolgaidba te pedig az enyémekbe, nem kell aggodalmaskodni értem ha három napig nem megyek haza, akkor sem - vigyorodom el, mert újabban szívesen nézem a barátom magánéleti zűrjeit a lakásán. Két nővel él együtt bakker, nem semmi.
- Jah, ők pedig... - mutatok körbe és mindenkit bemutatok neki szépen sorban, hiszen valószínű sokat fogja őket látni, ha egymásnál csövelünk.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
19
Play by :
Sara Fabel
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 10th Május 2017, 22:31


Más sem hiányzott, minthogy a bratyó kinyírjon a sok szekálásával, de tudom, hogy rá bármikor számíthatok, talán jobban is mint anyámékra. Csendben hallgatom meg az ő monológját és elvigyorodom, tudtam, hogy ő a segítségemre siet.
-De, milyen iskolába iratkozzam be? Mindjárt végzek aztán dolgozhatok.-közlöm kissé visszavéve az arcomból, tudom hogy a vastag bőr nem sokra megy Luukas-nál. Kiscica szemeim viszont nem tudom eltüntetni, úgy pislogok fel rá miközben fel-alá kezd el járkálni, én nem állok fel, ott ülök ahová eddig letettem formás seggemet. Rászólnak a tesómra, én pedig kezem mögé rejtek egy mosolyt. Erről nem tudott leszokni úgy látom. Viszont rábólintott, fel kell pattannom, még örömömben fel is sikítok és a nyakába ugrok.
-Tudok főzni is.-teszem még hozzá vigyorogva és hatalmas csókot nyomok az egyik orcájára, végül elengedem és hagyom hogy bemutassa a bandáját. Mindenkinek barátságosan integetek, majd Luukasra nézek az "adj sört és nem lesz bajod" nézéssel.
-Végig hallgathatom a próbát?-pillantok a fiúkra és meglóbálom immár gyűrű mentes ujjamat, mintha eltűnt volna a súly rólam. Még a mosolyom is szélesebb s ennek örömére jól összeborzolom Luukas haját.
-Na csapjatok a húrok közé.-tolom a bratyeszt a színpad felé, majd egy távol eső helyen remélhetőleg a sörömmel a kezemben figyelem a bandát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
24
Play by :
Andy Biersack
Hozzászólások száma :
71
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 27th Május 2017, 21:13





To: Vit

Nem vagyok benne biztos, hogy tudatosan hiányoltam valaha is a húgomat, de most hogy betoppant ide, a rossz szagú próba terembe, rájöttem hogy valahol igenis hiányzott a vadóc szeleburdisága, és hogy egymás agyára menjünk. Arra mindig, minden körülmények között képesek vagyunk, és nem is kell más, mint most a haj borzolás.
- Nem tudom, de amíg nem vagy nagykorú addig anyáék haza cibálhatnak akkor is ha nem akarod, és mivel ők élnek, én nem lehetek a hivatalos gyámod. Tanulj ki valami egy vagy két éves cuccot estin, és akkor dolgozhatsz is mellette... Olasszal hogy állsz amúgy? - kérdezem a nyelv ügyében, mert azzal még én sem vagyok százas, de azért haladok, és nyelvtanárhoz is járok ha éppen engedi a napirendem, és nem szakadok ketté a munkától, meg a zenekari dolgoktól, amikkel én foglalkozom jobb híján, mert Kesh egy lusta farok. De naná hogy ő az, aki rám szól hogy ne mászkáljak már fel-alá mert az agyára megyek. Még ha lenne agya, most komolyan...
- Az remek, mert én még mindig nem nagyon - bár azért pár egyszerű dologgal elboldogulok de mesterséf sosem voltam, és nem is terveztem az lenni. Éhen nem halok, és az a lényeg.
- Végig, persze. Viszont nem lesz rövid, szóval nyugodtan menj ki közbe innivalóért vagy valami van lent egy büfé - teszem hozzá ahogy vissza veszem a nyakamba a basszusomat és hangolunk tovább, és beszélgetek a többiekkel is a technikai részletekről. Ahogy belekotyog a dologba, felé fordulok.
- Az rendben van hogy itt maradsz, meg még nálam is, de főnöknek senki nem tett meg, szóval...alapállás... - ebbe nem engedek beleszólást, a zenei karrierem szent és sérthetetlen, ezen is pattantunk össze minden alkalommal apánkkal, mert ő nem értette meg, hogy ez nem egy múló hóbort, és Keshék remek alkalmat kínáltak hogy ott hagyjam az öregem a fenébe.

Son's of Night
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
19
Play by :
Sara Fabel
Hozzászólások száma :
13
Csoport :
Művészek

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 13th Augusztus 2017, 22:47


Sosem volt erősségem a nyelv tanulás, de ezt azért igazán tudhatná Luukas is. Egyszerűen csak megrázom a fejem és sunyin mosolygok is hozzá. Ahogy hogy anyáék haza rángathatnak... Hát, nem akarom na! Valamit tényleg tennem kellene.
-Akkor kitanulom a.... fingom nincs mit tanuljak.-csüggedek el egy pillanatra, de olyan nagyon mégsem. Ugyanis eszembe jut egy remek ötlet. De erről mélyen hallgatok. Mivel a bratyó belement hogy maradhatok nála és igazán még főznie sem kell, így büszkén kihúzom magam és előhalászok egy ízesített nikotin rudacskát a táskámból.
-Kérhetek valakitől tüzet?-pislogok fel a srácokra, majd csak sikerül eltulajdonítanom Luukas sörét és tényleg elvonulok, csak egy rövidke kérést intézek még feléjük amit a tesó rosszul reagál le, így kiöltöm felé a nyelvem és rágyújtok. A mojitos cigaretta füstje finoman éri el a tüdőm én pedig a végén élvezettel fújom ki a füstöt. Csak pislogok a kezemre, ahonnan hiányzik a jegygyűrű, épp nekem nem de na... Max azt mondom hogy elhagytam. Kitalálom addig. Reménykedtem benne, hogy minden rendben lesz és otthon észre sem veszik, hogy eltűnök, egy kis időre.... örökre! Ám ott van még Derek, aki bezzeg minden nap hívogat, esküszöm már a frász kerülget tőle. Gondolkozni kezdek mit tehetne ez ellen tenni, de rájövök szinte azonnal, hogy semmit, mert akkor gyorsabban véget érne a vakációm, mint szeretném. Előhalászom a telefonom és csinálok pár fotót a srácokról, végül megnyitom a hívólistát és az üzenetekbe sem árt belenézni. Keseredetten sóhajtok fel, és inkább elindulok a büfét felkutatni. Miért én?! Megrázom a fejem és ahogy leérek egy tonhalas szendvicset kérek. Annyira megkívántam! Stressz evőségből jeles vagyok az már fix... Még jó hogy sokat mozgok. Végül majdnem elfelejtek fizetni, de már rohanok is fel a fiúkhoz. Szerencsémre vagy újabb szünet van vagy még el sem kezdték...
-Luukas, mit szólnál hozzá ha terveznék nektek fellépőruhát?-istenem csak ne nézzen full idiótának... Első megmozdulásra tuti le fog baszni, de talán, ha szépen pislogok mellé... Jajj kérlek, csak had próbáljam meg. Könyörögve nézek rá, remélve, hogy hatásos lesz a próbálkozásom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar
Művészek
Age :
24
Play by :
Andy Biersack
Hozzászólások száma :
71
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés// •• 11th Szeptember 2017, 23:35





To: Angie

Ez még hiányzott a boldogságomhoz, hogy a húgom a nyakamba szakadjon, minden családi problémájával együtt. Azaz a családunk nem épp egy kellemes hely, és nem is igazán kapálózok ellene, hogy haza kerüljek. Talán látták már a plakátokat vagy a facebook-os oldalakon, ahol hirdetjük a bulikat és a zenekart magát is. Nem tudom mennyire követik ezt, vagy nem, mert azóta nem kaptam tőlük egyetlen aggodalmas levelet vagy hívást sem, hogy leléptem a családi vakációról. Jó ha még nem tagadtak ki.
- Valamit találj, akár esti sulit mindegy. Legyen hivatalos tanulói jogviszonyod, mert akkor nem rángathat haza senki. Amúgy mi a pálya az ősökkel? Kitagadtak már engem? - kérdezem félvállról, mert valahol egy kicsit azért aggaszt a tény, lehet hogy már nem is tekintenek család tagnak. Nem tudom, de érdekel is meg nem is. Lemondó sóhajjal búcsúzom el a sörömtől, majd szerzek másikat valahonnan. A kérdésen nem lepődöm meg, és nem én leszek az, aki prédikálni fog neki a cigiről meg piáról. Hozzávágom a gyújtómat, hogy használja, és felmarkolom a gitárom, hogy beálljak a többiek közé, vissza a felszerelt sarokba az erősítőkhöz.
Vigyorogva pózolok neki ahogy fotóz, aztán belecsapok a húrok közé, és beállok a mikrofon mögé. Én leszek az énekese a csapatnak, és Hyun a gitárosom. Devon pedig az utánozhatatlan dobos, akit nem is adnék soha semmiért senkinek. Az én kisöcsém, noha nem vagyunk rokonok, mégis úgy szeretem.
- Fellépő ruhát? Mifélét? - pillantok a visszatérő húgom felé, miután lenyomtunk egy két számot és megálltunk kibeszélni hogy mégis hogy szólt. Szerintem nem rosszul. Azt nem tudom ebből Vit mennyit hallott, talán még nem látott a mikrofon mögött igazán, maximum háttér vokálban de ez most fullos. Én leszek az énekese ennek a bandának, mert Keshnek már itt nincs keresnivalója. Ez a mi családunk, Devoné, az enyém, és Hyunnie-é ha beilleszkedik közénk, de hiszek benne hogy be fog. Jó szívvel fogadtuk őt.

Son's of Night
©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Luukas és Vitalia //avagy testvéri összeröffenés//
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Opera, avagy egy rémes este a balesetin - KALANDJÁTÉK

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Dél - Itália :: Róma :: Munkahelyek-
Ugrás: