Lucille G. Castillo

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multiváltó
Felhasználónév:
Jelszó:


beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
16th November 2017, 15:30

Taras R. Kazakov   tollából
16th November 2017, 11:32


Matteo Moretti   tollából
14th November 2017, 15:45

Dimitrij J. Sergievszkij   tollából
12th November 2017, 17:51

Juri Mikail Kazakov   tollából
11th November 2017, 14:43

Oldal Lelke   tollából
9th November 2017, 23:17

Itala Mantegna   tollából
9th November 2017, 21:41

Marea-Stella Albertini   tollából
8th November 2017, 18:26

szemtanúk

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Mafia Italiani
3
3
S. Bratva
6
4
Yakuza
5
1
Arts & Media
6
7
Law & Justice
4
4
Commerce & Service
5
12
Supporters
0
0
Elite & Business
0
0
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 Lucille G. Castillo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Lucille G. Castillo •• 26th November 2016, 22:08



Lucille Grace Castillo
Törött szárnyú kismadár

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
Művész
23
Anna Kendrick
Keresett



Becenév: Lucy, Lulu

Szül. hely: Spanyolország, Madrid

Szül. idő: 1992.12.08

Csoporton belüli rang: ×

Foglalkozás: Titkárnő

Anya: Francesca Castillo

Apa: Pablo Joseph Castillo

Egyéb családtagok: ×

Családi állapot: Hajadon

Tartózkodási hely: Róma


Szavakban
Pozitívum, negatívum
pozitív tulajdonságok: Odaadó, Kitartó, Cserfes, Szorgalmas, Türelmes, Okos, Ravasz, Barátságos, Nyugodt, Jólelkű, Céltudatos, Soha meg nem hátráló típus, Intelligens


negatív tulajdonságok: Makacs, Konok, Akaratos, Hisztis, Kiszámíthatatlan, Nagyszájú, Végtelenül romantikus, Hiszékeny


Az emberek egyszerűen nem tudják, hogy milyen boldogok. Addig, amíg el nem veszik tőlük ezt a boldogságot.

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!

Bús felhők között a nap,
Átkarol, és csak hívogat,
Azt súgja nem lesz gond,
Folyton csak ennyit mond.

Az ablaküvegben visszatükröződő alakomat figyeltem. Külsőleg pontosan ugyan olyan, mint évekkel ezelőtt. Persze azt a komolyságot és visszafogottságot leszámítva, ami az évek múlásával átvette az uralmat az életem felett. Ugyan olyan aranybarna hajzuhatagom van, mint akkor, amikor az egész kálváriám elkezdődött. Ugyan az a meggyötört tekintet néz rám vissza most is, mint amelyekkel az orvosomra pillantottam abban a szívszorító pillanatban. Akkor ott egy örökkévalóságig tartott ameddig felfogtam a szavakat, amelyek elhagyták a száját, és amelyek elhozták számomra a földi poklot.
Alig voltam még csak tizennyolc éves, frissen érettségizett és a szüleim legnagyobb tiltakozásának ellenére menyasszony. Mindenki azt hihetné, hogy egy igazi tündérmese az élet egy ilyen lánynak, mint én voltam akkor. Viszont ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, mivel ez nagyon nincs így. Azok az átkozott tündérmesék sem véletlenül érnek véget olyan hamar, pedig hallgatnád még őket. Előbb vagy utóbb minden boldog pillanat kipukkad, mint egy szappanbuborék.
Minden gyermekkori mese, amit az anyukám elmondott nekem lefekvés előtt, ugyanúgy kezdődött „Egyszer volt, hol nem volt”, még a vége is pedig pont ugyan olyan sablonos volt a  „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” szöveggel. Kislányként mindig hittem ezekben a történetekben, én szerettem volna lenni a hercegnő az elvarázsolt kastélyban, de mára azonban minden megváltozott, legfőképpen én. Felnőttem és rájöttem az igazságra, ezek csak mesék és a tündérmesék sosem válnak valóra. Pontosan úgy, ahogyan az én boldog befejezésem sem fog soha. A valóság ennél sokkal viharosabbá, zavarosabbá és ijesztőbbé válhat egy röpke pillanat alatt.
A szüleim ugyan még nem tudtak róla, de két hónapja várandós voltam az unokájukkal. Leon a vőlegényem és én iszonyatosan örültünk a babának. Igaz, hogy fiatalok voltunk és nem terveztük, hogy ilyen korán szülővé válunk, de ennek ellenére repdestünk a boldogságtól. Akkor este éppen nála voltunk, ugyanis másnak találkozónk volt az orvosommal, hajnalban viszont arra ébredtem, hogy iszonyatos fájdalom hasított belém. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben, de Leon csak azt mondta feküdjek vissza. Nem lesz semmi baj, biztos csak egy kis semmiség az egész. Addig-addig hajtogatta ameddig be nem adtam a derekam és vissza nem vackoltam magam az ágyba. Fél órával később ugyan olyan fájdalomra ébredtem, de most már véreztem is. A vőlegényem azonnal beültetett az autóba és elindult velem a kórházba, ahol közölték velem a lehető legfájdalmasabb hírt, amit akkor csak kaphattam, ugyanis elvetéltem.
Azt a fájdalmat és szomorúságot nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem. Iszonyatos harag, csalódottság, düh és elkeseredettség kerített hatalmába. Senkit nem akartam látni, mindenre és mindenkire haragudtam. Megpróbáltam mindenkit ellökni magamtól és többször is véget akartam vetni az életemnek, de a családom ott volt és támogatott, segített. Leon viszont állítása szerint besokallt és magamra hagyott. Ott abban a percben pedig fogalmam sem volt róla, hogy valaha lesz e még számomra boldog vég, vagy csak a szomorú magány. Az volt életem legmélyebb és legsötétebb időszaka. Onnantól már csak felfelé vezetett az utam, szerencsére.
Az volt életem eddigi legszebb és egyben legszörnyűbb éve. De mint ahogy azt mondani szokás, minden rosszban van valami jó is. Ebben az egész fájdalmas katyvaszban az volt a jó rész, hogy a szüleim rávettek arra, hogy ne halasszak az egyetemen. Aminek köszönhetően meg sem álltam az olaszok legszebb és legnyüzsgőbb városáig. Ki gondolta volna, hogy egy egyetemi felvétellel Megváltozik az életem és Madrid után Róma lesz a lakhelyem, az otthonom.
Azóta eltelt már majdnem öt év és boldogabb vagyok, mint azt a történések fényében gondolni mertem volna. Az egyetem mellett kénytelen voltam munkát vállalni, hiszen azt nem várhatom el, hogy a szüleim tartsanak el ennyi idősen is. Így kerültem a CCC Company dolgozó kis hangyái közé. Meg kall hogy mondjam soha nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen jól fogom majd magam érezni, de legnagyobb meglepetésemre így történt.
A főnököm egy igazán fura figura, de a maga hóbortos és kissé flúgos módján imádnivaló. Annak idején mindenki azzal riogatott, hogy ne fűzzek sok reményt a munkához, mert senkit nem visel el sokáig maga mellett. Úgy látszik, én vagyok a kivétel aki erősíti a szabályokat. Velem ugyanis már jó pár évet lehúzott együtt és remélem nem túlzok azzal, ha a barátomnak nevezem.
Igaz ami igaz, a barátok mindent elmondanak egymásnak, de a múltamról semmit nem tud. Ez olyan része az életemnek amit csak nagyon ritkán osztok meg bárkivel is. Talán majd egyszer egy pár feles után megnyílok neki, de addig a titok az titok marad. Én pedig továbbra is ugyan az a nagyszájú és gondoskodó lány maradok akinek fogalma sincs hogyan kezelje az érzéseit, érezzen is bármit bárki iránt.


© made by b. zsanett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Lucille G. Castillo •• 27th November 2016, 18:31



Gratulálunk, Elfogadva!

Kedves Lucy :*-*:

Befutott ismét egy keresett és ez mindig nagyon jó hír. A poharas lány. :juhhé:  Én így hívom az általad választott ( bár a hirdetésben iránypontként megadott) avatárt. Anna egyszerű, bájos és nagyon magával ragadó, és van valami furcsa szomorúság a mosolygó tekintetében amit én nem nagyon tudok hova tenni, de talán a te történeted amelyet hozzá passzoltattál ezt pontosan lefedi. Ritka arc, aminek én magam örülök a legjobban, mert szeretem ha a mögötte megszülető mesét a későbbiekben én hozzá köthetem. És így utólag, a történeted olvasása után elmondhatom, örülök, hogy én bírálhatlak el. Kellemes, koraesti olvasmányt kaptam tőled és ezt az élményt köszönöm. :22:

Nézzük hát szépen sorban a lapodat: a jellemzés rész a megszokott módon, ahogyan másoktól is láttam már tömör és lényegretörő. De amit én nagyon szeretek ezekben a fajta jellemzésekben az az, hogy mindig van benne egy-egy jellemvonás, egy egy ritkán használt megfogalmazás, amely mégis egyedivé teszi, csak az adott emberre jellemzővé.  Nálad a „soha meg nem hátráló” kifejezés volt ami megragadta a fantáziámat, és az, hogy ezt a tulajdonságokat a pozitívumok közé soroltad, teljesen jogosan. A makacsság ezen fajtája nem feltétlen mindig csupán rossz.  Ez egyfajta biztosíték, következetesség. A másik ami szintén meglepett, hogy a „végtelenül romantikus” jelzőt meg éppen a negatívumok közé soroltad. Éppen ezért mondom, hogy ezt a részt még ha csak pár szóban kapunk is jellemzést valakiről akkor is  eredetivé, és egyénre szabottá lehet formálni ahogyan te is tetted. :luf:

A történet részed, ha helyesen gondolkodtam egy Children of Distance idézettel kezdtél, és ez a pár sor abszolút mértékben előre vetítette a te hullámzó, felhős égboltot váltó napsugaras majd megint felhős kis életedet, amelyben eddig részed volt. :glór:  Userként most nagyon át tudom érezni azt, hogy milyen érzés volt amikor megtudtad várandós vagy, az az eufória ami ilyenkor eluralkodik az emberen, hogy legszívesebben átölelné az egész világot. :bounce:  És aztán a tragédia, hogy elveszítetted a picidet. Crying or Very sad  Bele sem merek gondolni, hogy mennyire üresnek és teljesen reménytelennek láthatja valaki ilyenkor az életet. Hiszen mégiscsak elveszített valamit, ami addig a része volt. És kicsit talán felelősnek is érzi magát, hogy nem tudott vigyázni arra, akire neki kellett volna. Talán ez okozza ezt a szinte szűnni nem akaró bűntudatot. A legszomorúbb talán mégis az, hogy akiben addig bíztál, a vőlegényed elhagyott. De a szüleid ott voltak, hogy támogassanak, és talán ezt ellensúlyozták vele, mindazt amin keresztül mentél. Örülök, hogy végül ha sok időbe is telt de Rómában sikerült magadra találnod. Erős lány vagy, aki nem engedi, hogy megtörjék, és itt köszön vissza az a nagyon hangsúlyos tulajdonságod, amit már korábban is említettem, és ami engem is megragadott: soha meg nem hátráló. Valóban ilyennek látlak. És újrakezdőnek. :22:

Az írói stílusod tiszta, szépen érthető, és számomra roppantul tetszetős alázattal bánsz a szavakkal. :wee:  Nem akarsz felesleges ismétlésekbe belemenni, nem kezded felvezetni a fájdalom „ötven árnyalatát”, és ettől vált nekem az írás hihetővé és nagyon olvasmányossá.

Én remélem, hogy megtalálod majd a boldogságot, és azt is, hogy idővel képes leszel felfedni CC előtt majd azt a bizonyos múltbeli titkodat. Én nagyon drukkolok hozzá és nem is tartalak fel itt tovább, mert van aki már nagyon vár téged. Foglald le gyönyörű arcocskád, és irány a játéktér!

Nagyon jó játékokat kívánok Neked!
:lovpov:






Vissza az elejére Go down
 
Lucille G. Castillo
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Karakteralkotás :: Elfogadott karakterek :: Arts & Media-
Ugrás: