American idiot - Lucy & CC

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 
Légy üdvözölve!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
multiváltó
Felhasználónév:
Jelszó:


beszélgessünk

Feljegyzéseink

Matteo Moretti   tollából
16th November 2017, 15:30

Taras R. Kazakov   tollából
16th November 2017, 11:32


Matteo Moretti   tollából
14th November 2017, 15:45

Dimitrij J. Sergievszkij   tollából
12th November 2017, 17:51

Juri Mikail Kazakov   tollából
11th November 2017, 14:43

Oldal Lelke   tollából
9th November 2017, 23:17

Itala Mantegna   tollából
9th November 2017, 21:41

Marea-Stella Albertini   tollából
8th November 2017, 18:26

szemtanúk

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs






A legtöbb felhasználó (69 fő) 24th Március 2016, 19:54-kor volt itt.


statisztika

Csoportok
Mafia Italiani
3
3
S. Bratva
6
4
Yakuza
5
1
Arts & Media
6
7
Law & Justice
4
4
Commerce & Service
5
12
Supporters
0
0
Elite & Business
0
0
banner csere

Az oldalunk Facebook csoportja

Frpg banner hirdetés:
Frpg.hu oldalunk helyezésének növelése Stivali Italiani Toplista

Magyarország FRPG Top 100 hirdetésünk:
FRPG Top Sites - Magyarország

Share | 
 

 American idiot - Lucy & CC

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás American idiot - Lucy & CC •• 28th November 2016, 00:40












Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


- Nem, nem, neeee csikizz még egy öt perc... na csak öt percet haaaaddddd - morgolódom félálomban és azt sem tudom melyik bolygón vagyok, és mi az istenre kell nekem felkelnem, aztán résnyire nyitom a szemeim és rájövök hogy a telefon zenél, és a párna csücske csiklandozza a fülem és nem valami galád nőszemély az egy tollal. Mert igenis kinézem egyesekből. Ahogy lelógatom a lábam az ágyam széléről kiráz a hideg nagyon fázós tudok lenni, és mindent megadnék érte ha még aludhatnék egy két órát a fekete-fehér ágyneműm rejtekében de sajnos... vár egy új nap és tele vagyok munkával ahogy elnézem a kis naptáram ami mindig az ágyam mellett hever, hogy reggel belenézhessek és eldönthessem, miért kellene még aludnom egy keveset.
Nehezen veszem rá magam hogy felkeljek innen és lezuhanyozzak és tökéletes formájúra lőjem be a hajam, had jöjjön eső, szélvihar, a hajam ugyanolyan marad. Majd meghaltam abban az egy hétben amikor Angel miatt nem formázhattam a hajam csak egy darab fésűt hagyott itt nekem. A szívtelen némber/gazember, nevezzem bárhogy is. Most azonban belövöm, és az öltözködést sem viszem túlzásba, szaggatott térdű farmer és cipő, valamint egy rövid ujjú ing, amin több zipzár is díszeleg, kicsit mellényszerű hatása van.
Ilyen szerelésben indulok el az irodába, a kocsiban már a kedvenc lemezem bömböl, hogy valamelyest lendületet kapjak a naphoz, és mire odaérek az épülethez már pörgésre kész vagyok és energikus léptekkel zúzok a lift felé, és szaladok be az irodámba.
- Luuuucyyyyy. Köszi a kávéééééét - kiabálok ki ahogy észreveszem az asztalomon gőzölgő hatalmas papírpoharat, nem múlasztja el ide készíteni nekem, tudja hogy enélkül használhatatlan vagyok és imádom az apró figyelmességeiért. Tényleg nem sokan viselnek el engem hosszabb távon de ő már lassan három éve, és nem is tudom... már el sem engedném. Aztán lassan megjelenik ő is az irodában és ránézek.
- Ne kímélj, tudom hogy fájni fog, szóval ki vele, hol kell lennem ma kivel és miért? - kérdezem hiszen mindig jobban tudja a napirendem mint én magam. Ami ciki de... akkor is ez van és kell nekem ez a nő.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 29th November 2016, 00:30




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



HHa van a világon valami, amit jobban gyűlölök a hétfőknél, akkor az a koránkelés. Egyszerűen nem is értem, hogy képesek az emberek arra, hogy már hajnali 4-5 óra magasságában sarkon talpon legyenek és úgy vigyorogjanak mit a vadalma. Én egészen addig nem vagyok képes a jobbik formámat hozni ameddig legalább két kávén és egy kiadós zuhanyon nem vagyok túl.
Tudom, egyszer a koffein imádata fog a sírba vinni, de egyszerűen nem tehetek róla. Amióta Chaol a főnököm egy kicsit a fejetetejére állt az életem. Éjszakánként sokáig fent vagyunk egy-egy új projekt miatt, másnap persze ugyan úgy be kell menni az irodába és ugyan olyan lelkesedéssel végig kell csinálni a napot, mint ha kipihentem volna magam. Viszont így három év távlatából már azt hiszem eléggé megedződtem ahhoz, hogy kezelni tudjam a dolgot. Így nincs hiszti, picsogás csak a kemény munka és a hét végén a kemény lazulás, legalább is jobb esetben.
- Fahéj! Ma te vagy a főnök. Vigyázz a lakásra és ne engedj be senkit. – mondtam mosolyogva a csodaszép vörös perzsacicámnak miközben megcirógattam.
Komolyan mondom, ha nem találok rá egy éve egyik este, munkából hazafelé jövet akkor sokkal sivárabb és unalmasabb lenne az életem. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen parányi kis szőrcsomó mennyire be tudja aranyozni az ember napját amikor hazaér a munkából.  Oda jön szeretget, dorombol és éjszaka békésen durmol a párna sarkán mellettem.
- Na de most megyek, te kis rosszcsont. Kaja a tálkádban. Este majd jövök. – mosolyogtam rá majd miután nyomtam egy puszit a szőrös kis kobakjára a lakáskulcsommal a kezemben elindultam az irodába.
Befelé menet minden nap bemegyek a lakásomtól nem messze lévő kis kávézóba, ahol beszerzem a reggelimnek szánt csokis croissant, valamint a főnököm nagy örömére az Ő napindításához elmaradhatatlan kávéját. Majd öt perccel később már a lift ajtajában várakozom.
- Jó reggelt Lucille! – köszönt oda kedvesen az egyik biztonsági őr.
- Jó reggelt Thomas! – mosolyogtam vissza rá, majd egy könnyed mozdulattal beszálltam a liftbe.
Miután felértem az irodába, mindenki felé küldtem egy kedves mosolyt és lendületes léptekkel meg sem álltam CC irodájáig. Ahol az asztalra biggyesztettem a még mindig gőzölgő kávét, bekapcsoltam a gépét és kiszellőztettem. Nem is tudom mi lenne vele nélkülem. Sokszor azt érzem, hogy a fejét is elhagyná, ha nem lenne a nyakához nőve.
Nem sokkal azután, hogy befejeztem a szellőztetést az imént emlegetett csodabogár is befutott.
- Nincs mit. – válaszoltam kuncogva, hiszen tudhatná, hogy minden reggelt azzal indítok, hogy neki megszerezzem az ébresztő „üzemanyagot”.
Gyorsan felkaptam az asztalomról a határidőnaplóját és egy tollat, majd sietős léptekkel besasszéztam fülig érő vigyorral az irodájába. Nem is értem miért riogatott mindenki azzal, hogy nem fogom bírni sokáig vele. Hogy ilyen meg olyan és förtelmes főnök. Amióta csak ismerem, vagy legalább is majdnem azóta teljes az összhang közöttünk és emiatt nem is olyan számomra a egy-egy nap bent az irodában, mint ha dolgoznánk, hanem olyan mint ha csak segítenék a legjobb barátomnak.
- Ne légy ennyire melodranatikus. Annyira nem lesz olyan szörnyű. Lesz egy megbeszélésed a varroda vezetőjével tízkor. Aztán ebéd egy újságíróval. Aztán ha jól látom hétkor lesz az a galéria megnyitó, amire annyira nem akarsz elmenni. De a nap többi részében szabad vagy. – vigyorogtam továbbra is miközben összecsuktam a határidőnaplót és vártam, hogyan is tovább.


540 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 11th December 2016, 22:54












Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


Nem szeretek reggel felkelni, ez világéletemben így volt, de sajnos az egyetemi évek után, muszáj volt, amikor saját vállalkozásba fogtam, és kemény évek munkája az, hogy most vezérigazgatónak nevezhetem magam és egyeduralkodom az egész cégem minden részlege felett. Persze, mindnek van kinevezett vezetője, de ők nekem számolnak el. Mondjuk nem tartom magam egy szívtelen diktátornak, de van amit megkövetelek és azt kegyetlenül. Persze, próbálok a józan észen belül maradni, de van amikor nem sikerül és annyira felidegesítenek hogy majd lerobban a fejem a helyéről. Ritkán jövök olyan hangulatba hogy ordítok, de volt már rá példa. Belőlem is ki lehet hozni az állatot, bár ilyenkor azt szoktam mondani hogy: Bennem egy vadállat él. Azt hiszem mormota. Hehehe. Na szóval az irodámba érve is pozitívan létezem, mert létezem és bocsásd meg ha kérdezem... - dúdolgatom magamban, ahogy a kávémra esik a pillantásom meg is köszönöm mint mindig. Szeretem ha ilyen apró figyelmességekkel fogadnak, úgy sokat hozzá tud ám tenni az ember napjához. Én is hozzá szoktam tenni másokéhoz, bár mindenki tudja milyen fura állat vagyok, de a legtöbben kedvelnek. Akik meg nem, hát nem fogok álmatlanul forgolódni miattuk. Levetem magam a forgó székembe és hallgatom Lucy ütemtervét.
- Hm, egészen élhetően hangzik, gyanúsan az. Biztos nincs közben valami egyéb? Vezetői értekezlet vagy ilyesmi? - kérdezem homlokráncolva ahogy a szörnyűséges zöld naplómat nézem a titkárnőm kezében.
- Jövőre neonsárgát rendelj nekem. Ettől a zöldtől már agyfaszt kapok, nem kell több ilyen ... - adom ki a rendeletet, úgyis ő rendezi az irodaszereket is, meg rendeli meg őket. Rábízom, mert mindig tök jó dolgokat rendel be, és nem bánom ha picit drágább de legalább lehet vele dolgozni.
- Galéria, hát.... igen, nem igazán az én esetem. Igazán eljöhetnél velem hogy ne unjam halálra magam beírom túlórának, naaa, naaa naaaaaaaa? - meresztek rá kiskutya szemeket.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 14th December 2016, 18:54




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Ami azt illeti én és a főnököm igazán jól kijövünk egymással. Sőt még azt is megmerem kockáztatni, hogy igazán sok bennünk a közös. De mindenesetre azzal is tisztában vagyok, hogy fura egy figura. Nem az a tipikus üzletember, sokkal inkább olyan, mint egy lázadó tinédzser, aki mindezek ellenére igazán jól vezeti a vállalkozását. Bár sokszor az a benyomásom, hogy nélkülem megállna itt az élet. Jó, persze nem azt mondom, hogy pótolhatatlan lennék, mert minden bizonnyal találna valakit egy órán belül a helyemre, de nem hiszem hogy sok esetben tudná hányadán is áll. Meglepetéseket persze mindig tud okozni az embernek, de szerintem akkor sem bírná sokáig nélkülem.
- Mondtam én, hogy annyira nem lesz szörnyű. Nincs semmi más. Szóval nyugodtan teret engedhetsz annak a ördögi fantáziádnak. –– vigyorogtam jókedvűen miközben leteszem az asztalra a határidőnaplót.
Neonsárgát? Most komolyan neonsárga határidőnaplót szeretne? Végül is Ő tudja, de egy évvel ezelőtt még pont ezt a zöldet szerette volna. Mondjuk amennyi program és jegyzet bele van vésve ebbe a dagadék kis noteszbe, nem csodálom hogyha elment tőle a kedve. CC Egy tervezői zseni, de nem az a tipikus jegyzetelős fajta. Szóval a napló úgy is nálam lesz 0-24 úgyhogy lényegében csak ilyenkor látja. Viszont ha sárga akkor legyen sárga.
- Jövő ilyenkor ugyan ezt fogod mondani a sárgára is. De legyen akkor sárga. –– fújtam ki lemondóan a tüdőmből a levegőt.
Ami azt illeti szeretek neki vásárolni, mert nem nyavalyog amiatt ha egy picivel többet kell fizetni valamiért, ha azzal legalább normálisan lehet dolgozni. Még emlékszem milyen állapotok uralkodtak itt amikor idejöttem. Az elődjeim ugyanis nem igazán foglalkoztak azzal, mi hogyan néz ki és mi az amivel igazán lehet dolgozni. Én viszont amondó vagyok, hogy ha egy picivel többet költünk valamire akkor amikor megvesszük, akkor az nagy eséllyel nem megy tönkre olyan hamar, mint az olcsóbb változatok amiket egy-két használat után már lehet is kidobni. Na azt nevezem én igazán pénzkidobásnak. Azzal hosszútávon több pénzt veszít, mint amennyit megspórol.
- Ne merészeld! –– vigyorogtam rá miközben mutatóujjammal rámutattam és csóválni kezdtem a fejem.
- Tudod jól, hogy ha ezekkel a szomorú kiskutyaszemekkel nézel rám akkor elgyengülök, és akkor akármire rá tudsz venni. –– folytattam a kis monológomat.
Nagyon is jól tudja, hogy nem tudok csak úgy hátat fordítani neki amikor ilyen bánatos tekintettel néz rám. Egyrészt mert ilyenkor igazán érzem, hogy szüksége van rám, másrészt meg azért mert ilyenkor azt érzem, hogy nekem is szükségem van rá. Az meg már csak hab a tortán, hogy vele ellentétben én imádok kiállításokra járni. Ha pedig még ki is fizeti, akkor én duplán jól járok ezzel az estével. Na ez is egyike azoknak a dolgoknak amelyek miatt megéri és ami miatt szeretek CC-nek dolgozni.
- Viszont akkor értem kell jönnöd, ugye tudod? Nekem pedig be kell, engednem téged a saját kis világomba, a magánszférámba. Amire eddig még soha nem volt példa. –– néztem rá huncut mosollyal az arcomon, miközben rátámaszkodtam az íróasztalának a sarkára.


482 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 7th Január 2017, 14:14




Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


A reggeli nyűgösségem valahogy elmúlik a kocsiban ülve, mert tudom hogy hosszú napom lesz, és minden napot úgy kell kezdeni hogy ez egy jó nap lesz. Aztán van amikor mégsem sikerül, és olyankor tudnám a hajam tépni hogy mi az ördögnek keltem fel egyáltalán. Nem tudom ma milyen napom lesz, de máris egy jó pontja a napnak hogy látom a kávémat az asztalomon. Mondjuk iszom egyet reggel ébredés után, de kell még egy mire használható állapotba rendezem a gondolataim, és nem csak úgy tengek lengek mint valami zombi. És külön imádom hogy Lucy még erről is gondoskodik, sok más egyéb teendője mellett, mert tudom hogy néha elhavazom szegényt. És azt is hogy volt már olyan amikor kb 4 órát aludhatott, bár az még így is több volt mint ami nekem jutott aznap.
- Akkor is gyanús. Angel sem jelentkezett be hozzám? Bár mondjuk... ő engem szokott hívni de akkor is...- könyöklök az asztalra és megtámasztom a fejem. Múltkor a bátyám azt mondta ilyenkor mindig egy ábrándozó egyetemistára emlékeztetem, noha már régen nem járok iskolába.
- Hát jó, akkor rajzolni fogok és nyakadra járni hogy jó-e. Jajj meg... van az a prezi amit elő kell majd adnom jövő héten a konferencián, az kész van már? - jut eszembe valami, de nem vagyok túl számonkérő, csak érdekel hogy hogy áll az anyag.
- Lehet. Mondjuk.... legyen inkább kék. Az a világoskék, az jobb lenne. Egy idő után úgyis megunom, de így legalább nem mindig egyszínű - mosolyodom el, mert a zöld is tetszett még év elején de miután tele lett írva, már kevésbé. Erről jut eszembe, még a sajátomat is megint összhangba kell hozni ezzek a rémséggel.
- Add ide azt a rémséget - nyúlok érte nagy sóhajjal, hogy átnézzem a heti tervet is, mikor tudok beiktatni valami személyes programot. Mondjuk valami kellemes kinyúlást egy masszás alatt, vagy más jellegűt.
- Tudom, szerinted miért meregetem rád őket? - és még szomorú lekonyuló szájat is mellékelek, hogy végképp ne tudjon nekem ellenállni, de nem szeretem a galériákat, még akkor sem, ha a vendégek zöme az én kollekcióimban jelenik meg, és amiatt tisztelet jegyet kaptam. Éppen ezért próbálom megfűzni Lucyt hogy jöjjön el velem. Mikor kérdezgetni kezd már tudom hogy megvettem és széles mosolyra húzódik a szám.
- Tudom. Ma négykor elmegyünk innen haza, hazadoblak, és fél hétre érted megyek, az úgy jó? És abban a pár percben amíg várok rád, jól feldúlom a magánszférád, na? - vigyorgok, mert nem tudom a magánélete mennyire van rendben ritkán mesél bármit is, és nem tudom barátja van-e mondjuk.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 12th Február 2017, 21:38




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Értem én, hogy szokatlanul laza napja van ma, de akkor sem tudom felfogni, hogy miért nem tud CC ennek egy kicsit örülni legalább. Így több ideje lesz arra, hogy kreatívkodjon és kiélje a fantáziáját egy-egy ruha megalkotásában. Ha nekem lenne egy kicsi plusz szabadidőm én biztos azzal tölteném amit imádok csinálni.
- Komolyan nem értelek… – csóváltam meg a fejem ezzel is jelezve, hogy tényleg nem értem miért nem örül végre egy lazább napnak.
- Egyébként is nagyon jól tudod, hogy Angel velem nem szeret beszélni. Pláne nem időpontot egyeztetni hozzád. – fintorogtam egyet jelezve ezzel is, hogy kölcsönös a szeretet hiánya az említett és köztem.
Annyira nem bízom abban az alakban. Már azt is furcsának találom, ahogy legyeskedik CC körül, de az, hogy még modellkedik is ha megkéri, az már túl gyanús. Mondjon akárki akármit én akkor sem bízom meg benne és ezen nem hinném, hogy bármi is változtatni fog.
- Mesésen hangzik. – vigyorogtam rá, miközben a szemeimben játékos fény csillog.
Imádom CC munkáit és az, hogy kikéri a véleményem igazán sokat jelent a számomra. Ebből tudom, hogy megbízik bennem és ad a véleményemre. Bár ismerem már annyira, hogy ha valamit egyszer a fejébe vesz, akkor azt elég nehéz onnan kiirtani. Ha pedig a ruháiról van szó, akkor elég konkrét az elképzelése. Viszont ahogy észrevettem az idő alatt amióta neki dolgozom, kész arra, hogy kompromisszumot kössön a siker érdekében.
- Már tegnap óta az asztalodon van. – kuncogtam fejcsóválva.
Időnként olyan szétszórt tud lenni, hogy azon sem csodálkoznék, ha egyszer a fejét is elhagyná. Bár szerencsére az a nyakához van nőve, így azt egy kicsit nehézkes lenne kivitelezni, de Ő a lehetetlenre is képes, úgyhogy bármit kinézek belőle.
- Emlékezz csak vissza, hogy mielőtt hazamentem az asztalodra tettem. Csak akkor éppen valami mással voltál elfoglalva és olyankor hajlamos vagy nem figyelni rám. – dorgáltam meg egy picit, de csak amolyan játékos csipkelődés céljából.
Bár tény és való, hogy szétszórt és időnként elviselhetetlen tud lenni, de azt hiszem elég jól sikerült már alkalmazkodnom a rigolyáihoz és nagyon jól kezelem őket. legalább is azt hiszem. Bár lehet neki erről más a véleménye. Mindenesetre élvezem, hogy vele dolgozhatok, mert itt sosincs megállás. Itt folyamatos a pörgés és a nyüzsgés, ami számomra létfontosságú.
- Na jó… Meglátom mit tehetek ez ügyben. – feleltem.
- Szörnyű egy alak vagy. Ugye tudsz róla? – nevettem rá, mivel már képtelen voltam fékezni a feltörekvő nevetésem.
A vak is látja, hogy CC nem éppen az esetem és én sem az övé. De ha így néz rám akkor nem tudok neki ellenállni és egyszerűen elolvadok. Ez persze nem azt jelenti, hogy gyengéd érzelmeket táplálnék a főnököm iránt, csupán annyit, hogy nagyon jóban vagyunk és bármit megtennénk a másikért.
-Tökéletes. Viszont gőzöm sincs, hogy mit vegyek fel. Te mibe jössz? – mérem végig, miközben folyamatosan azon kattog az agyam mit is kellene felvennem.
- Hééé… Nem véletlenül hívják magánszférának. Arról nem is beszélve, hogy ahhoz Fahéjnak is lesz némi hozzáfűznivalója. – jegyzem meg őszinte aggodalommal a hangomban.
Fahéj tipikusan az a fajta háziállat, aki imádja ha én szeretgetem, de más nem nyúlhat hozzá. Azt pedig ha valaki hozzám ér kifejezetten rühelli. Amolyan féltékeny, kisajátítós fajta, és bármennyire is imádom, ezért a tulajdonságáért nem annyira rajongom.


530 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 4th Március 2017, 22:51




Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


Gyanakodva nézek Lucyre, és a naptáramra hogy tényleg nincs-e semmi trükk benne, ritkán vannak ilyen szabad óráim, amikor nem kell éppen mennem valahová, vagy jönnek hozzám, hanem ténylegesen azt csinálhatok amit akarok. Mondjuk új ruhákat tervezhetek, vagy kiegészítőket vagy akármit. Még az asztalomra borulva szundikálhatok is éppen ha olyanom van, volt már rá példa hogy elaludtam a munkám felett, annyira ki voltam.
- Nem? Miért nem? A nagyobb baj nem az hogy te nem értessz engem, hanem ha már én sem magamat - nevetek fel ahogy becsukom a rémséges fűzöld förmedvényt és visszaadom Lucynek úgyis ő írja nekem tele mindig mindenféle izgalmas és halálosan unalmas dologgal. Végül is, ő a titkárnőm bár tény hogy annak remek, már el sem engedném, és rémálmaimban szerepel a nap amikor közli hogy terhes és nem dolgozhat többet.
- Tudom, tudom. Csak nálam sem jelentkezett már egy jó ideje, és már majdnem elkezdett hiányozni az a sunyi feje. Vajon miben töri a fejét már megint? - gondolkozom el hangosan, hiszen Angel talán egy olyan barátom, akivel elég különös a kapcsolatunk, és ismerem a múltját, talán egyedül itt olaszországban és valamilyen szinten mélyen megérintett hogy elmondta, megmutatta ki is ő valójában. Nem értem miért fújnak egymásra Lucyval de tény hogy kölcsönös. Csak tudnám miért? Na mindegy.
- Mesés is lesz. Pláne ha végre nyakon csap a múzsám és kitalálom a hiányzó részletet a már meglévő skicceimhez - dőlök hátra és körbefordulok a székemmel. Ki a gyerekes? Én? Soha! Beleiszom a kávémba is, mert ha már ilyen törődést kapok ki is használom. Fel kell készülnie rá hogy negyed óránként a nyakán leszek hogy milyen lett az új tervem, és általában sikerül megegyeznünk.
- Igen? Hol? Ja! Megvan! Áhá, ez az... jajj ne már, ezt elő kell majd adnom? - nézem meg a jegyzeteket amik mellékelve vannak és tudom hogy a ppt már kiemelt fontossággal az email boxomban vár. Remek lesz ez is.
- Öhm. Lehetséges. Talán telefonáltam, és olyankor blackout hogy mi történik körülöttem. Mindenesetre köszi hogy megcsináltad, ennyivel is kevesebb dolgunk van mára - mosolyodok el ahogy bepötyögöm a gépem jelszavát és beindítom a programokat és a photoshopot is. Tudom hogy néha hajlamos vagyok nem figyelni, de olyankor valahol teljesen máshol jár az agyam, és nem tehetek róla hogy beszűkül a figyelmem.
- Jó. Akkor kéket akarok - döntöttem el a naptár kérdést mert azt is mire megszokom, meg a végére utálni fogom, de legalább megtalálom mert kék és ki fogja szúrni a szemem. Bár pont ez a lényege, hogy megtaláljam.
- Tudom hogy az vagyok, és mégis végtelenül szerethető na és persze nem utolsó sorban végtelenül szerény is - nevetek vissza ahogy kinyújtózom, mert tudom hogy nyert ügyem van, nem kell egyedül mennem a galériába. Mondjuk azt még nem tudom mit fogok felvenni, de biztos hogy kávézni fogok előtte hogy ne legyen teljesen álmos a fejem. Márpedig előre sejtem hogy az lesz, mert nem nekem való az ilyesmi, miért nem elég ha elküldöm Lucyt? Ő szívesen dekkol ilyen rendezvényeken...
- Hát ez... látod... egy remek kérdés. Szerintem fekete farmerben és ingben egy zakóval és semmi túlzás. Ha már divatdiktáror vagyok akkor megtehetem hogy abban jelenek meg amiben akarok - jegyzem meg, mert nem tudom milyen színű inget vegyek.
- Hm? Fahéj? Az meg miféle fenevad? Kutya vagy macska? - bizonyára mondta már, de egyszerűen nem esik be mivel kell majd megküzdenem ha végül felmegyek hozzá.
- Jó majd csak kicsit dúlom fel na - teszem hozzá vigyorogva és eszembe jut hogy ez lesz az első alkalom hogy láthatom hol lakik. Persze tudom, ritkán, de előfordult már addig voltunk bent hogy én vittem haza, de akkor az épület előtt kitettem, nem mentem fel. Most viszont bejutok majd.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 12th Március 2017, 21:48




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Ahelyett hogy örülnél neki, hogy van némi szabadidőd, itt kételkedsz a szavamban. Ami mellesleg sérti az önérzetemet. – jegyeztem meg némi játszott sértődöttséggel, ahogy visszaveszem tőle a határidőnaplót.
CC az a fajta főnök, sőt férfi, akivel jól el tudok beszélgetni anélkül, hogy az agyában jártam volna. Éppen ezért merem azt állítani, hogy a mi kapcsolatunk jóval túlmutat már egy sima főnök-alkalmazott kapcsolaton. Mi már sokkal inkább vagyunk barátok. Plusz ha azt vesszük, hogy sokkal több időt töltök vele mint bárki mással akkor azt is meg merem kockáztatni, hogy Ő az én itteni családom.
- Nem tudom, de tőle nem számíthatunk semmi jóra. – morogtam az orrom alatt.
Egyszerűen nem kedvelem azt a pasast, és erről nem tehetek. De legalább megnyugtató, hogy Ő sem szeret engem és így nem kell vele jó pofiznom. Sok mindenre képes vagyok, de erre nem. Nincs az a pénz.
Remélem minél hamarabb, mert a szenvedésed látványától én is kifáradok. – vettettem oda neki játékosan, de tény, hogy amilyen nyűglődést lerendez olyankor, amikor nem jön az ihlet, háááát… komolyan mondom, még én is belefáradok a látványba. Nem csodálom, hogy olyankor általában mindig az a vége, hogy az irodában éjszakázik.
- Te vagy a főnök. Ezt vállaltad, szóval ne nyafogj. – válaszoltam a kissé gyerekes reakciójára.
Nagyon szeretem Őt, de néha tényleg olyan tud lenni, mint egy nagyra nőtt óvodás. Nem is értem, hogy lehet, hogy sokan annyira félnek tőle. Pedig ha ismernék azt az oldalát amit én, akkor minden bizonnyal mindenkit képes lenne levenni a lábáról, pontosan úgy ahogy velem is megtette.
- Igen, ezt volt már szerencsém megtapasztalni. És nincs mit, ez a dolgom. – mosolyogtam vissza én is kedvesen.
- A kék jó választás. Megnyugtató és visszafogott, ami kimondottan jót tesz majd a szemeimnek. – kuncogtam jókedvűen.
Végtére is CC képes sokszor olyan színeket kitalálni, amitől az embernek jojózni kezd a szeme hosszútávon. Viszont a kék egy nagyon jó szín, és ha ügyesen választok akkor még talán neki is fog tetszeni, még akkor is ha nem olyan rikítós színű, mint amiket ő szeret.
- Cöhh… – jegyeztem meg röviden és tömören.
Hiába érzi már magát nyeregben, ha valami közbe jön akkor úgy sem lesz az egészből semmi. Arról már nem is beszélve, hogy fogalmam sincs mit vegyek fel, és ha nem találom ki rövid időn belül, akkor előtör belőlem a hisztis énem. Arra pedig nem hinném, hogy bárki is vevő lenne.
- Akkor ezek szerint nem fogod túlzásba vinni. Ez igazán megnyugtató. – nevettem el magam végül.
Hiszen ha a főnököm nem viszi túlzásba a cicomázást akkor talán nem lesz baj, ha én sem nagyestélyiben jelenek meg a díszes nagyközönség előtt. Nem mint ha általában ezt tenném, de azért jobb a békesség. Arról már nem is beszélve, hogy CC-nél sosem lehet tudni mikor mi forog az agyában.
- Macska, és ha engem kérdezel, akkor egy igazi kis bestia. Aki nem igazán kedveli az idegeneket, főleg a férfiakat. Ami amúgy elég abszurd, lévén, hogy kislány. – válaszolom a kérdésére elég részletesen.
Ugyan már meséltem neki a kis védencemről, de ezek szerint az is egy amolyan „se hall, se lát” pillanat lehetett. Amiből elég sok van nála, ami elégé aggasztó lenne, ha nem ismerném, és nem tudnám, hogy nála ez a normális.
- Addig ameddig nem posztolgatod ki a dolgaimat és nem kutatsz a fehérneműim között, addig annyira dúlod fel, amennyire akarod. – vigyorogtam rá cinkosan.
Bevallom őszintén, hogy elég érdekes lesz Őt a lakásomon belül tudni. De végül is egyszer van ami még sosem. Ennek pedig alighanem most jött el a pillanata. Ami ha jobban belegondolok akkor nem is zavar annyira.
- Viszont most visszamegyek az asztalomhoz, és nekifogok a mai tennivalóknak, mert ha így haladunk, akkor sosem érek a munkám végére. Aztán a végén még büntibe küld a főnököm. – mondtam egy kisebb grimasz kíséretében, ami előrevetítette, hogy mekkora is lesz mai nap hátralévő részében a munkakedvem.


635 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 28th Március 2017, 22:04




Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


- Nem a te szavadban kételkedek, hanem abban hogy ez a dolog valóságos. Legalább két hete nem volt szabad délutánom, amikor azt csinálhattam amit csak akarok és furcsa hogy most van - magyarázom neki és felhúzom a szemöldököm kicsit ahogy az önérzete kerül szóba. Hát van neki az tény. Bár ebbe nem mennék bele, mikor ki gázol bele kinek az önérzetébe, mert hát én is meg tudok ám bántódni, nem is olyan nehéz elérni ami azt illeti. Mondjuk ő még nem sértett meg igazán, az apróbb szóváltások nem tartoznak a komoly kategóriába és kell is hogy valami egészséges szinten szívhassuk egymás vérét. Talán éppen ezt nem bírták az elődei. Csodálom benne hogy legrosszabb napjaimon is képes hiszti nélkül elviselni ami azért nagy szó.
- Jajj ne ellenségeskedjetek már. Angel az egyik legjobb modellem, már ha hajlandó megjelenni és felvenni azt amit kitaláltam neki. Legutóbb is az a fekete-vörös ruha... két órán belül egyetlen darab sem maradt belőle - mosolyodom el, mert hát bevallom őszintén kellett hozzá némi idő, mire megpuhítottam hogy ő azt igenis fel akarja venni, de végül felvette és a vártnál is nagyobb sikere lett. Imádom amikor igazam van, vele szemben meg hatványozottabban mint általában.
- Én is remélem hogy hamar mert ma nem itt akarok éjszakázni és különben is galériába kell mennünk, bah, nah, nem akarom még mindig - tüsszögök egy sort rajta. Miért kell nekem mindig minden ilyen rendezvényen megjelennem most komolyan...Nem lenne elég ha csak valami... nem tudom, klónt küldenék? Milyen jó lenne már basszus, egyszerre tudnék két helyen is lenni, és kétféle dologgal foglalkozni.
- Igen tudom, hogy én vagyok az és azt is hogy viselnem kell az összes felelősséget ami ezzel jár, de néha nekem is jogom van hisztizni - fejtegetem, hiszen tény és való hogy a partnercégek között is vannak olyanok, amiknek a vezetőitől a csodás hajam tépném. Olyan igazi begyöpösödött buta emberek, akik nem tudnak haladni a korral, annak ellenére, hogy vezetőemberek, akiknek nyitottnak kellene lenni az innovációkra és mindenre. Mint én. A cégen belül, van játszó szoba és állatsarok is. Nem akarom hogy mindenkinek kényszer legyen itt lennie, elvárok dolgokat ez igaz de közben miért ne érezhetné jól magát az ember?
- Na igen, de nagyon kék legyen hogy mindenhol kiszúrja a szemem ha éppen keresném, és én mindig keresem szóval... - ez így mind a kritérium hogy milyet rendeljen, ezen belül azt rendel amit szeretne de kettő példányban mert egy privát is kell, amibe nem a céges ügyeimet jegyzem le. Mert fel kell írnom dolgokat, hogy el ne felejtsem, de hát tudjuk hogy én képes vagyok erre szóval... Akinek rövid az esze, annak legyen notesze.
- Ah, nem. Egyáltalán nem ami azt illeti, semmi kedvem nagyon kiöltözni, és az is lehet hogy így megyek ahogy vagyok. Meglátom lesz-e időm hazaszaladni átöltözni - sóhajtok fel, mert ez még egyáltalán nem biztos, és amennyire érdekel, inkább csak haza viszem Lucyt és hagyom hogy helyttem is ő csípje ki magát. Nem akarok túlzásba esni.
- Ahha! És te képes lennél ilyen fenevad közelébe engedni engem? Hát így szeretsz te engem?! Méghogy.... áhh... - csapok máris hisztit, de a végére azért elröhögöm magam, megküzdök én bármivel, még Cerberossal is ha úgy adódik. Inkább ne adódjon úgy. Ilyen mitológiai szörnyek ne jelentkezzenek be a noteszembe, hacsak nem éppen valamilyen márka névnek vagy logónak. Logónak! Ez még jó is. Gyorsan leskiccelem egy post-it-re és figyelek tovább.
- Az nem az én stílusom ami azt illeti. Találnék szexi fehérneműket a szekrény mélyén? - vigyorodom el kajánul, de tisztelem annyira hogy ha be is enged nem kutatnék a dolgai között, mindenkinek kell egy magánszféra, és én is kiborulnék ha valaki az én dolgaim között kezdene kutakodni mindenféle előzetes engedély nélkül. Valószínűleg addig élne az a valaki.
- Szörnyű főnököd lehet, ha képes lenne büntibe küldeni, csak mert nem haladsz a munkáddal - vigyorodom el, és ahogy kimegy úgy nekiállok én is a rajzolásnak, és egészen belemerülök. Még szerencse hogy állítok ilyenkor emlékeztetőt, pont az ilyen esetekre. Csipog a megfelelő időkben és csak kétszer mászok ki Lucyhez hogy megmutassam neki mire jutottam és kevés híján be is fejezem a legújabb terveimet, mire lejár a munkaidőnk, és jól nem volt időm hazamenni és átvedleni szóval kizárásos alapon, megyek ahogy vagyok. Felkapom a zakóm és kész is. Lekapcsolom a gépem és kisétálok.
- Na drága egyetlen Lucille, felkészültél hogy elkísérj a galéria megnyitóra? Mert akkor indulnunk kellene hogy át tudj öltözni én meg megküzdhessek aaa macskáddal - mert tudom hogy valami fűszernövény neve volt, de mégis mi lehetett? Sáfrány? Faháncs? Mindegy is. Türelmesen várom hogy ő is indulásra kész legyen.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 5th Április 2017, 20:19




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Akkor már éppen itt volt az ideje. Nem? – vigyorogtam rá kedvesen.
Sokan azt gondolják, hogy CC egy makacs és önfejű pasas akivel szinte lehetetlen együtt dolgozni. De nekem teljesen más a véleményem. Nem azt mondom, hogy az elején nem volt ott az a bizonyos zabszem, de mostanra már elég jól kiismertük egymást. Úgyhogy bátran merek szurkálódni és incselkedni vele. A mai nap is egy ilyenekkel teletűzdelt napnak ígérkezik. Főleg abban az esetben ha elvonatkoztatunk a „kedvenc” modellünktől. Valahogy nem tudom megérteni, hogy mit szeret benne amikor egy…
- Én ugyan nem ellenségeskedem. Csupán hangot adok a nemtetszésemnek. – jegyeztem meg egy vállrándítás kíséretében.
Tény, hogy a fura alakok vonzzák egymást és az is tény, hogy sem CC, sem pedig Angel esetében nem kell messzire menni egy kis furcsaságért. Mindazonáltal ameddig CC esetében ez jópofa és barátságot keltő, addig Angel esetében ez épp az ellenkezőjét váltja ki.
- Pedig jó móka lesz. Majd jól leitatlak és kifaggatom minden perverz kis titkodat. – nevettem el magam, miközben játékosan összedörzsöltem a kezem.
Annyira szeretem hogy ilyen fesztelen a kettőnk közötti viszony. Egyszerűen nem tudok elég hálás lenni a sorsnak, hogy Ő a főnököm és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a barátom is egyben. Piszok nagy szerencsém volt annak idején, hogy az elődeim nem voltak elég kitartóak és így nem maradtak itt annyi ideig, hogy megismerjék CC valódi személyiségét.
- Néha – mosolyogtam rá játékosan.
De tényleg csak néha, mert sokszor agyérgörcsöt tudok kapni a sok feladattól és attól a hülyeségtől amiket mások mondanak. Pedig nekem az a feladatom, hogy ezeket kiszűrjem és tényleg csak a lényeg jusson el hozzá. Ha pedig már Ő ettől hisztis lesz, akkor mit szóljak én? Pláne az olyan napokon amikor amúgy is hisztis és harapós hangulatomban vagyok. Bár szerencse, hogy ebből igencsak csekély mennyiség van az évben.
- Ha rajtam múlik akkor észre fogod venni. Emiatt ne fájjon a fejed. – jegyeztem meg határozottan, de mégis kedvesen.
Imádom amikor a feledékenységét is képes kifigurázni. Elvégre senkinek nem hibátlan a memóriája, mindenki tévedhet és felejthet. De erre van az embernek egy csini titkárnője aki mindent észben tart és mindent lejegyzetel. Na nem mintha nekem nem lenne lyukas az agyam néha. A legutóbb a saját anyukám születésnapját felejtettem el majdnem. De szerencsére eszembe jutott és sikerült Őt még időben felköszöntenem.
- Akkor jó, mert fogalmam sincs mit vegyek fel. De így legalább nem fogom furán érezni magam. – fűztem hozzá elmerengőn.
- Minden további nélkül. – kuncogtam azon a kis előadáson, amit lerendezett ahogy Fahéj került szóba.
- Nem csak a mélyén. De ez azt hiszem már túl sok infó egy egészséges főnök-beosztott kapcsolatban. – jegyeztem meg halkan, de mosolygósan.
- Ugye? – kérdeztem vissza kuncogva, miközben elindultam kifelé az ajtón a saját kis irodarészem felé.
A nap hátralévő részében úgy dolgoztam, mint egy kis méhecske. Kivéve azokat a pillanatokat, amikor CC zaklatott azzal, hogy mit is alkotott és szerintem jó lesz e úgy ahogy van. Úgyhogy lényegében iszonyatosan gyorsan eltelt az egész nap és alighanem én lepődtem meg a legjobban amikor megállt előttem.
- Ennél készebb már csak akkor lehetnék, ha otthon állnék előtted amiben menni fogok. Ugyanis végre sikerült kitalálnom mit is veszek fel. Fahéj meg majd megbékél. Adsz neki egy kis jutalomfalatot és simán lekenyerezed. – mondtam mosolyogva ahogy kinyomtam a gépem, felálltam az asztalomtól és belebújtam a kabátomba.
A hazafelé út eléggé eseménytelennek bizonyult és igazából még beszélgetni se nagyon beszélgettünk. Azt hiszem eléggé szokatlan ez a helyzet mind a kettőnk számára. Végtére is a leginkább a munka köt össze minket és az irodán kívül nem nagyon szoktunk találkozni.
- Tíz perc és kész vagyok. Na jó, talán húsz. De annál több biztos nem. – vigyorogtam rá játékosan, miközben beengedtem Őt a lakásomba.


610 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 27th Május 2017, 23:38




Ramon & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


- Az ideje, mindenképpen, de valahogy gyanús hogy nekem nem szokott egy teljes fél napom szabadon lenni, mert mindig mindenki akar tőlem valamit - sóhajtok fel hiszen tény és való hogy imádok rajzolni és tervezgetni de nem tudom már mikor tehettem utoljára, amikor nem az alvásra szánt időmből faragtam le egy kicsit hogy befejezzek egy két tervrajzot, mert még nekem is vannak határidőim. Anélkül össze is omlana az életem, mert sosem tudnám hová kell mennem, és hol kell lennem, na meg persze hogy kivel.
Felnyögök ahogy közli hogy nem ellenségeskedik, pedig hát tudom én nagyon hogy mi folyik itt. Nem szívlelik egymást, és fel nem foghatom miért.
- Ugyan már Lucy. Tudom hogy néztek egymásra, de egyszerűen nem megy a fejembe hogy miért hiszen Angel az egyik legjobb önkéntes modellem, és el kell ismerned hogy az alakja kifogástalan, és a barátom... - sóhajtok fel, de aztán csak legyintek, nem szerethet mindenki mindenkit, ebben igaza van. Ha ők nem jönnek ki, csak ki kell kerülnöm hogy ne legyenek együtt.
- Jó, ne válaszolj, tudom hogy nem kötelező kedvelni őt - fojtom bele, vagy fojtanám a szót, hiszen már látom is hogy nyitja a száját, hogy ellent mondjon. Nem értem mit tud szeretni a galériákon, amikor már a puszta hangzása is unalmat ígér. Képek, és festmények amiket meg kell néznem, és rohadtul nem fogom érteni a mondandóját.
- Leitatsz? Hajjajj, lenne mit mesélnem, nem ihatok hát egy kortyot sem, a végén még huhuhhh - borzongok bele, hiszen nem véletlenül ismerem én Angelt, és fordulok meg az ő kis bizniszében. Mert előfordult már hogy ott ért a reggel nála, az egyik privát szobában. Nem lenne éppen szép ha ezt Lucy is megtudná szóval inkább csak hallgatok mélyen róla.
- Igen, néha... - értek vele együtt bőszen, és nem hagyom magam szétesni teljesen, összekanalazom a darabjaimat és lenyelem a hisztit, végül is éppen totálisan nem alkalma az idő rá. Mondjuk az is igaz hogy Lucy is tud hisztis lenni ha akar, de szerencsére olyan kevés van és nem is sokat beszélünk de hát nem lehet mindig mindenkinek száz százalékos napja. Meggondolom a szín kérdést a naptárammal kapcsolatosan, de végül is... kék. Nagyon kék, az egy jó szín.
- Jó, királykék legyen, vagy hát úgyis tudod te. Válaszd azt amelyik a legjobban kisüti a szemed és tökéletes lesz, de kettőt kérek belőle, mert tudod kell egy magán is... - hagyom hát rá a szín és naptár kérdést. Úgyis remekül helyt fog állni ezen a téren. Tudom én hogy feledékeny vagyok, és azt is hogy ez gáz, de hát tudok magamon röhögni én is szóval, nem hiszem hogy mégis akkora tragédia lenne. A bátyám szerint persze az, de hát az ő élete egy merő szabály és keret, soha nem tudnék úgy élni mint ő. Az az élet, nem nekem való. Na meg persze, erre van az embernek titkárnője.
- Én se tudom, de ha így folytatom akkor megyek ahogy vagyok, de majd kiderül...- mert jó lenne valami elegánsabbat felvenni, de most abból kiindulva hogy mennyi kedvem az egészhez, már azt is megbecsülhetik majd ha így megjelenek ott az este. Az hogy még ki is öltözzek, már erős túlzás lenne. De tényleg!
- Na szép, hogy te milyen vagy.... - húzom fel az orrom durcásan, mert nem lehet igaz micsoda egy némber. Még hogy a fenevad közelébe engedjen engem, és nem igazán tudom hogy mit kéne mondanom, szóval diplomatikusan kussolok. Még nekem sem kell mindig pofáznom, noha nagyon szeretem hallatni a hangom, és mindig van valami mondandóm.
- Oh igen, izé. Bocsi, ne haragudj, semmi közöm hozzá hogy mi van ott és mi nincs - jövök egy egészen hangyányit zavarba és hagyom is a témát, hogy miféle fehérneműi vannak. Nem állítom hogy nem vagyok rá kíváncsi, de az is biztos hogy nem ez az elsődleges célom hogy kiderítsem miféle melltartókat és bugyikat hord.
- Hát, szörnyűűűűűű - nyújtom el a szavaimat és hagyom hadd menjen, én is visszavonulok az irodám mélyére és iszogatom a kávémat ahogy végre rajzolni kezdek, és egy fél órán belül mindenütt lapok és skiccek lepik el az irodámat. A ceruzáimat is folyton keresem, és egyet még a fülem mögé is tűzök mert éppen nem tudom hová tenni, és ez a legjobb hely épp amit találok.
Órákkal később nyújtózkodom ki, mert az emlékeztető megszólal, és jelzi hogy ideje lesz elindulni, hacsak nem akarunk csúnyán elkésni a megnyitóról.
- Ennél készebben? Hajjaj akkor menjünk, mert a végén tényleg lemaradunk erről a mókáról...Nah, kitaláltad? Hát én jobb híján, így megyek ahogy vagyok. Jól van, majd valami macskacuccal akkor megküzdök vele - mosolyodom el, ahogy lekapcsolja a gépet és kimegyünk az irodából. Lekapcsolom a villanyokat és lemegyünk a mélygarázsba a kocsimhoz. Fehér bmw-el járok, kényelmes kis jószág, és most ebbe invitálom be Lucyt az anyós ülésre.
Kényelmes de azért gyorsabb tempóban hajtok a megadott címig, és parkolok le, hogy felmehessünk. Türelmesen várom hogy előre menjen és beengedjen.
- Nos ha tíz percnél több, akkor kérek szépen kávét, és meg sem fogok mozdulni, olyan leszek mint valami szép berendezés a nappaliban - ígérem meg neki ahogy belépek a lakásba a nő után. Körülnézek, és felmérem a lakást. Fiatalos, letisztult.
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 5th Június 2017, 22:32




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Tehetetlenül csóváltam meg a fejem a reakcióján. Tény és való, hogy CC elég elfoglalt minden áldott nap, de ettől függetlenül azért örülhetne annak, hogy ma nyugi van. Persze elhiszem, hogy gyanús neki, de én az Ő helyében minden bizonnyal majd ki ugranék a bőrömből, hogy végre egy kicsit azzal is foglalkozhatok amit szeretek és ami miatt elindítottam a vállalatot.
- Ebbe inkább ne menjünk bele, mert még a végén olyat találnék mondani amire nem lennék büszke. – vetettem oda egy kicsit harciasabban, mint ahogy a helyzet megkövetelte.
Nagyon kedvelem CC-t, de Angel sosem lesz a szívem csücske és ezen nem hinném, hogy bármi is változtatni fog. Azt nem mondanám, hogy a főnököm vak, ha nem veszi észre, hogy az állítólagos „barátja” csak kihasználja, de akkor is ez az igazság.
- De még mennyire, hogy leitatlak. – nevettem el magam végül, teljesen elengedve az Angel témát.
Alapból nem vagyok az a nagy, részeges típus aki olyan részegre issza magát, hogy azt sem tudja hol van. De ha a helyzet úgy kívánja akkor én bírom a piát, legyen szó bármilyen fajtáról.
Ahogy halad előre a beszélgetésünk folyama, mind a ketten könnyedén átlendülünk a hisztizős témán. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, nekem például azok a bizonyos napok. Olyankor egyszerűen még magamat is nehezen tudom elviselni.
- Már megtanultam, mi tetszik neked, úgyhogy bízd csak ide. Nem fogsz csalódni a választásomban. – feleltem neki mind a naptár mind pedig a ruhám kiválasztásának kérdésére.
- Volt kitől tanulnom… – vigyorogtam rá sandán, hiszen Ő is beengedett gyanútlanul a „vadállatok” közé. Még most is beleborzongok az első hetem emlékeibe. Egyből beledobtak a mélyvízbe és azt hittem nem élem túl. De aztán minden egyre könnyebb és könnyebb lett. Most már ott tartunk, hogy ha nincs meg a kellő pörgés a mindennapokban akkor hiányzik. Éppen ezért is nem nagyon járok én szabadságra. Az túl nyugis lenne, feltéve, ha nem a szüleimhez utazok, mert akkor az felér egy kínvallatással. Az az állandó faggatózás, hogy mikor lesz már barátom, mikor lesz unokájuk, milyen a munka, miért nem költözök haza, stb., stb. Ezért is megyek haza csak olyan ritkán. Bőven elég ezt egy évben 1x-2x végighallgatni.
A zavarán csak mosolygok egy jót. Nem gondoltam volna, hogy sikerül Őt zavarba hoznom bármivel is, de úgy látszik erre is van példa.
- De még mennyire. – nyújtom rá játékosan a nyelvem, mialatt kislisszolok az irodából és nekiesek a dolgomnak.
Pár telefoncsörgéssel és heves e-mail váltással később megállt CC az asztalomnál és amikor felpillantottam rá, már csak annyi volt hátra a mai feladataimból, hogy kikapcsoljam a gépemet ami pár másodperccel később meg is történt.
- Bizony ám! Egyszerre csini és vagány, az meg már csak mellékes, hogy passzolni is fog a te outfitedhez. – pillantottam végig rajta, amikor felálltam és magamhoz vettem a táskámat.
Amikor elindultunk, a fehér BMW úgy dorombolt, mint egy kismacska. Kevesen tudják rólam, de imádom az autókat és a száguldást is. Úgyhogy nagyon jól éreztem magam a kis gyönyörűségben és szinte ki se akartam szállni amikor végre megérkeztünk. De sajna mégis meg kellett tenni, hiszen kénytelen vagyok átöltözni a megnyitó előtt. Ahogy felértünk a lakásomhoz egy picit zavarban voltam, hiszen mégis csak a főnököm engedem be a magánszférámba. De végül megtettem. Elfordítottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót, majd kedvesen, egy jó házigazdához méltón beinvitáltam.
- Ha több lesz akkor kapni fogsz kávét. De sietek ígérem. – mondtam és azzal a lendülettel már el is tűntem a szobámba, ahol sietős léptekkel masíroztam oda a beépített szekrényemhez.
Miután előhalásztam minden ruhadarabot és kiegészítőt, még beszaladtam a fürdőbe, ahol sietősen felfrissítettem magam. Majd a fekete csipke fehérneműszettre már rá is vettem a Padlizsán színű ruhácskámat. Átfésültem a hajam és egy kicsit megigazítottam a sminkem, felkerült rám az összes ékszer és egy leheletnyi a kedvenc parfümömből.
- Mindjárt kész vagyok. Remélem nem öltétek még meg egymást. – kiabáltam ki a szobámból a résnyire nyitott ajtón, miközben belebújtam az emberkínzásra is alkalmas fekete magassarkúmba.
Még mielőtt késznek nyilvánítottam volna magam, a padlizsánszínű kistáskámba beledobáltam az irataimat a telefonom és némi pénzt ami taxira kellhet az este folyamán, majd felkaptam a fekete bőrkabátom és kiléptem a nappaliba ahol CC háttal állt nekem.
- Na? Megfelelek így az elvárásoknak? – néztem rá csábosan és reméltem, hogy eléggé meglepem az ilyen fajta megjelenésemmel.
Nem azért, mert máskor is csinosan és divatosan öltözködőm, de a munkába nyilvánvaló okokból kifolyólag nem szoktam magam így kicsípni. Ez most egy különleges és egyszeri alakalom, hogy így láthat.


735 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
33
Tartózkodási hely :
Róma
Hozzászólások száma :
17
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 28th Augusztus 2017, 19:07




Lucy & CC

Nem vagyok őrült, csak furcsán normális.


Várok. Még mindig azt várom hogy ez az imádnivaló teremtés itt előttem, a förtelmes határidőnaplómmal közölje, igazából csak viccelt, és egy szabad percem sem lesz. Mégsem teszi meg. Ezek szerint lehetséges hogy mégis csak lesz egy majdnem teljesen szabad délutánom? Hm, nagyon nagyon szépen hangzik, szinte már mesebelien, és nem hiszen a mesékben már. Egy jó pár éve kinőttem belőle.
Megtámasztott fejjel méregetem Lucyt, fel nem foghatom miért fúj ennyire Angelre, bár ő nem ismerheti igazán, nem tudja hogy mit láttam, amikor megnéztem a filmet, és mit rejtenek a hátsó szobái, és nem is tervezem ezt kimondani. A mi titkunk marad, erre el is mosolyodom.
- Akkor ne mondj semmit, engedjük el a témát. Majd jelentkezik, lehet hogy éppen nincs a városban - hagyom annyiban és elmerengek kedves barátomon. Milyen szomorú élete volt, és még mindig képes mosolyogni rám, ritka őszinte mosolyai egyikével. Szeretem azt a mosolyát. Végül is arra kapom fel a fejem megint, hogy le akar itatni, ami nem lenne olyan nehéz, lévén nem nagyon bírom az alkoholt, és hamar fejbe vág, olyankor meg nagyon aktív és vicces részeg leszek. Meg hát nyomulós is, Angel szerint, mert őt látott már full részegen és utána full másnaposan amikor nem bírtam előkerülni a takaróm mélyéről.  Nem volt egy szép történet és megborzongok az emlékére is.
- Nem lenne nehéz dolgod - morgolódok egy kicsit ezen, mert ez kegyetlen dolog lenne tőle, és nem hiszem hogy igazán megtenné. Nem vallana rá, és nem is nézem ki belőle, de jobb félni mint megijedni. A kijelentésére biccentek, hiszen tudja jól, milyen színűt és fazonút fogok kedvelni, rá is bízom.
- Persze persze, tudom hogy tudod, hogy én nem tudom néha. Naaaa vidd már el innen ezt a fűzöld izét - lököm el magam elől a naptárat, úgyis ő jegyzetel bele mindig, még jó hogy szép az írása, máskülönben bajban lennék, ha nem tudnám kiolvasni a betűit. Én sem írok valami szépen, de azért olvasható azt hiszem.
- Volt kitől? Na kitől tanultál mindent? - mosolyodom el, mert tudom hogy kegyetlen volt az első pár hete, amikor idekerült. A mély vízbe érkezett egy új kollekció bemutatása előtti pár napon. Akkor mindent kellett tudnia hirtelen.  A nyelvnyújtására csak legyintek és úgy teszek mint aki bosszankodik, és elküldöm őt is, hogy haladjunk mindketten a napi teendőkkel, mert így aztán jövő ilyenkor sem lesznek új rajzaim és terveim.
Végül hamar eltelik ez a nap is, és az újságíróval való ebédem miatt nem is jutottam haza, hogy átöltözhessek és valami szolonképesebb cuccom legyen, szóval így megyek ahogy vagyok.
- Azzz remek, mert nekem esélyem sincs hogy hazamenjek szóval, így maradtam - vigyorodom el, és ahogy lemegyünk a földszintre le is kapcsolok mindenféle lámpát hogy ne kelljen erre jönniük az éjszakásoknak, nem szeretek plusz munkát adni nekik. Mert az ő munkájukat is meg kell becsülni. Miattuk szép tiszta és rendezett az irodánk és az egész épület, csak én nem tudok olyan korán jönni hogy találkozzak velük személyesen, de többször hagytam már nekik üzenetet.
Lassan kanyarodok ki a parkolóból, és a fehér bmw dorombolva indul be hogy a célunkhoz repítsen. Ami jelen esetben nem más, mint Lucy lakása. Még sosem jártam itt, csak a kapuig hoztam el néha, ha nagyon elnyúlt egy egy munka és már nem tudott máshogy hazamenni, de az más. Akkor sosem mentem fel, nem ismertem meg hol él, és kivel. Vagy kivel nem, de most felmegyek én is, amíg megvárom hogy átöltözzön. A lakása nagyon letisztult, nőies szinte, semmi felesleges dekoráció és giccs, és még a macska is.
- Szia Fahéj. Fahéj, igaz?  - pillantok a vörös macskára ahogy Lucy bemegy a szobába hogy átöltözzön, megpróbálok megbarátkozni a macskával, hogy addig se öljük meg egymást.
- Még mindketten élüüüüüünk - jelzek neki vissza ahogy a könyvespolcát csodálom meg a nappaliban. Egy emberről sok mindent árul el hogy mit olvas és mikor előkészülve megjelenik, háttal állok neki.
- Szinte biztos vagyok be.... aztaszentségit! Többet kellene munka után lássalak - kerekednek ki a szemeim, aztán persze az is leesik hogy ami épp a fejemben járt azt ki is mondtam.
- Öhm, úgy értem hogy nagyon is vonzó vagy és kifogástalan a megjelenésed - korrigálom magam, és meresztem  a szemem. Igazán, huh. És húha. Igazi bombázó, nem is gondoltam hogy vannak ilyen ruhái amik ennyire szexisek.  
#friend | BVB- Saviour| C.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


avatar
Arts & Media
Age :
24
Tartózkodási hely :
Olaszország/Róma
Hozzászólások száma :
9
Csoport :
Művész

stivali italiani
Témanyitás Re: American idiot - Lucy & CC •• 21st Október 2017, 21:12




CC & Lucy

Ha szereted a munkád,
minden nap hétvége.



Az egész napi munkát egy szem pillantás alatt a hátam mögött hagytam és már csak az este további részére koncentráltam. El sem hiszem, hogy CC magával visz arra a kiállításra amiről már hetek óta megállás nélkül beszél a sajtó. Amikor idejöttem és elkezdtem nála dolgozni, tudtam, hogy ez csak kétféle képpen végződhet. Vagy ott hagyom Őt és az egész céget egy pillanat alatt, vagy ott maradok és ez lesz életem legjobb munkája. Amilyen szerencsés voltam akkoriban, a fejemet mertem volna tenni az elsőre, de aztán mégsem így alakult. Azóta pedig a legjobb kapcsolatot alakítottam ki mindenkivel akivel csak lehet, legfőképp a főnökömmel. Őszintén szólva, Ő egy igazi csuda pók, de a legszerethetőbb az egész földkerekségen. Imádom és ezt Ő is tudja, máskülönben nem viselkedne úgy velem ahogyan azt teszi.
Abban a pillanatban ahogy a kulcs a zárba ért, már meg is hallottam ahogy Fahéj hangos trappolással indul meg a bejárati ajtó irányába. Gyanítom ismét a kedvenc helye felől érkezik és fogalma sincs arról mi fogja őt várni.
Nem azt mondom, hogy nem látott még férfit a lakásban, de olyat nem sűrűn akin rajta marad a ruhája két percnél tovább. Persze mindennek meg van a saját előnye és hátulütője is. Kitudja talán jó hatással lesz rá, ha CC-t inkább ruhában látja a közelemben mintsem pucéran. Az azért mégis csak fura lenne, nem?
- Ennek igazán örülök. – kiabáltam vissza, miközben az utolsó simításokat végeztem az esti külsőmön.
Egy kicsit fura nekem ez a helyzet, hiszen eddig még sosem láthatott ennyire kirittyentve. Hiszen az évek alatt egy olyan rendezvényen sem jelentem meg ahol így kellett volna kinéznem. Mindig csak a csinosan elegáns munkaruháimban parádézom, és a céges bulikra sem mentem el soha, hiszen általában olyankor mindig a szüleimnél töltöm az időt. Mert ha nem látogatom meg Őket egyszer-egyszer akkor a fejemet veszik. Arra pedig egy ideig még szükségem lesz, ha továbbiakban is abban a beosztásban akarok maradni ahol jelenleg vagyok. Viszont arra a reakcióra nem számítottam amit CC produkált. Elsőre ugyan nem tudtam eldönteni, hogy vajon mennyire is gondolja komolyan amit mond, de aztán ahogy méregetett, rá kellett döbbennem, hogy tényleg megmozgattam benne valamit.
- Ez igazán hízelgő. Főleg a te szádból. Viszont ha most azonnal nem indulunk el akkor el fogunk késni, ami gyanítom az én hibám lenne. – kuncogok jókedvűen, miközben elindulok a bejárati ajtó irányába.
- Feltűnően jól viseltétek egymás társaságát, a kis "fenevaddal". – mosolyogtam jókedvűen ahogy eszembe jutnak azok a rémült arckifejezések és a riadt tekintet amit a macskám említése váltott ki belőle.


410 szó △ remélem tetszik △  Music

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
American idiot - Lucy & CC
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Olaszország :: Dél - Itália :: Róma :: Munkahelyek :: CCC Company-
Ugrás: