Akera Kaoru

Stivali Italiani

Üdvözlünk titeket Olaszországban, a maffia főhazájában. Oldalunk fórum alapú szerepjáték, szeretettel várunk minden erre tévedőt!
 

Share | 
 

 Akera Kaoru

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar
Yakuza
Age :
35
Tartózkodási hely :
Korzika
Hozzászólások száma :
10
Csoport :
Yakuza

stivali italiani
Témanyitás Akera Kaoru •• 3rd Január 2017, 22:23



Akera Kaoru
The quiet one

Sötét titkok rólam
Hogy ne feledd kivel van dolgod
Yakuza
35
Jin Akanishi
Keresett



Becenév: Kao, Ruru

Szül. hely: Japán, Tokió

Szül. idő: 1982. április 15

Csoporton belüli rang:  Kobun

Foglalkozás:Amnesia nightklub vezetője és tulajdonosa

Anya:Lung Mei

Apa:Akera Kensuke

Egyéb családtagok: - Takeshi, 45 éves, Korzikai kobun
- Apai nagyszülők: Joseph & Pace Wu
- Anyai nagyszülők: Hannah & Ryota



Családi állapot:Nőtlen

Tartózkodási hely: Korzika


Szavakban
Pozitívum, negatívum
Azt hiszem joggal mondhatom, hogy én vagyok a fekete báránya a családomnak, mert szinte semmi közös vonás nincs bennünk a bátyámmal, aki tíz évvel előzött meg. Apánk szemében ő a tökéletes, a nyers anyag, a munkálható. Ha őt acélnak tartják, akkor engem maximum réznek neveznének.  Sokáig gyűlöltem őt, hogy mindenben olyan átkozottul tökéletes, és apánk egy szem fia. Igen, tudom hogy én is az vagyok, de engem nem vett semmi se, mondván nem vagyok méltó a családba. A természetem nem erőszakos, és agresszív mint Takeshié, és nem olyan üres. Felnőtt fejjel belátom, nem lett volna szabad irigykednem rá. Ő csak egy héj, míg bennem van élet, vannak céljaim, és álmaim és nem tört össze a világ, nem tett olyan nyomorékká mint őt. Én vagyok a csend maga, őmellette de sajnos a kapcsolatunk sosem volt valami jó, és gyakran szenvedtem az ütései alatt. Amikor próbáltam józanul megmagyarázni neki valamit, amiben tévedett ő általában így felelt. Nem értjük meg egymást túl jól.  Sose szerette bennem, hogy én mindig kész voltam megoldást keresni, kompromisszumot kötni és könnyed, nyugodt stílusom mögé bújva bárkit lehengerelni. Tudtam jól, ő az utód, nem én, akkor miért küzdjek? Miért akarja rosszat a bátyámnak hogy a helyére török? Én sosem lennék olyan jó vezető mint ő. Nem abban, nem a családban.
Évekkel később jöttem rá hogy igazából szeretem a testvéremet valahol mélyen, és miután eleget tanultam mindenfélét, felkerestem. Segítséget ajánlottam neki az üzletéhez, mert kiváló minősítéssel diplomáztam, és felvett a clubbjába.  Még mindig nem értjük meg egymást teljesen, de legalább… valamelyest nyitott felém, és ennek az apróságnak is örülök, mert ilyen vagyok. Tudom élvezni az életet, és meglátni az apró jó dolgokat, amik mosolyt hoznak az arcomra. Én még tudok élni.

Apró betűs rész:
-A legjobb iskolákba jártam, és mindent kitűnő eredménnyel zártam, az egyedüli amiben sosem jeleskedtem, a csajozás.
-A család nem tart sokra, de mint minden férfinak nekem is jártasnak kell lennem harcművészetben, hiszen szégyen ha nem tudnám megvédeni magam.
-Fekete öves karatés vagyok, és kung fu bajnok.
-Órákat edzek, és ha nem is mindennap kétnaponta biztosan.
-Imádom a könyveket, és rajongok mindenféle fantasy történetért.
-Gyakran járok színházba, és szeretem a művészetet. A klasszikus zenét, és hangversenyeket is, de a modern, hangos, zajos koncerteket is.
-Tudok zongorázni.
-Egyedül élek, így hát meg kellett mentenem magam az éhen halástól, és isteni rament főzök bármikor.
-Szörnyen magányos vagyok.
-Az írásom rendezett és nagyon olvasható.
-Több nyelven is beszélek. Olaszul, angolul, franciául.
-Szívesen heverek a tévén előtt filmeket nézve egymás után, és képes vagyok egy filmet sokszor megnézni ha tetszik. Egyszerűen rojtosra nézem őket.
-Kijövök Takeshi feleségével, és szeretem a főztjét. Na meg a kislányok, két kis tündér. Imádom a keresztlányaim.

Hiába erős a tested, ha a szíved gyenge.

Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
Későre jár már mire sikerül bezárnom a clubbot. Vagyis helyesebb lenne azt mondanom, hogy már korán van mert hat óra is elvan már, és én még csak most nyújtózkodhatok ki, miután kitöltöttem a zárási forma nyomtatványokat és mindent a helyére tettem hogy ha Takeshi kíváncsi rá egyből megtalálja. Rendben tartom az irodáját helyette is. Nem mindig jön be, és olyankor elfoglalom az asztalát, neki nagyobb helye van mint nekem, és általában nem szokta zavarni, mert nem tárol itt semmi olyasmit, amiről nem szabadna tudnom. Így is sok mindent tudok, amiről elvileg nem kellene de megtartom magamnak. Mostanában talán kicsit kevesebbet vitázunk, de azért így is istentelenül össze tudunk menni, aminek az a vége hogy agresszíven duzzogni kezd és napokig egymásra sem nézünk.

Húsz perccel később, már a kocsimban ülök, elegáns de nem túlságosan feltűnő fehér bmw. Takeshivel szemben nekem nem mániám hogy mindenem fekete legyen,  bár van egy két dolog amiben mondjuk preferálom, de alkuképes vagyok a színekben is és a kocsimnál is az elsődleges szempontom a kényelmi funkciói voltak.  Mint a dupla abs vagy hat légzsák, meg ilyen apróságok, mint az ülésfűtés.  Kényelmes iramban vezetek, nem sietek, úgysem vár haza senki, csak az üres lakásom, és bőven időm közben gondolkozni amikor várakozásra készülök egy piros lámpánál. Valahogy sosem éreztem igazán a családot magam körül. Tudom hogy vannak, de gyerekként is sok időt töltöttem iskolákban, tanároknál és edzőknél. Többet, mint otthon.  Mivel apám nem látott bennem semmit, nem is tartott igényt a társaságomra és egy két tanáromat jobban tisztelem szerintem mint őt. Ami rá nézve elég szomorú. Mindegy, ez van. Nem mondom hogy valahol nem bánt és szomorít el, de olyankor a mosolyom és a humorom mögé rejtőzöm ahogy egyszer a bátyám mondta. Azt mondta én még szomorúnak sem tudok lenni, mert örökké mosolygok. Pedig ha tudná mennyire nem így van és mennyire vágyom én is arra, hogy valaki törődjön velem. Mint vele a felesége, és körberajongja mint a két kislánya. Azok a kis tünemények, talán jót tesznek neki, elterelik a figyelmét és megtanítják szeretni.

Én nem vagyok olyan hős típus, és nem siethetek a segítségére de valahol mégis csak megnyugtat a tudat hogy azért a közelében vagyok és - bár sosem fog - de támaszkodhatna rám ha szükséges, mert mindezek ellenére hogy utáltam, mégis csak a bátyám. A mögöttem álló kocsi dudál rám, mire észbe kapom és gázt adok, hogy haladjunk és hamarosan el is kanyarodom a közeli lakópark felé. Nagy társasházak alkotják, elkerített birtokkal és többnyire baráti családok költöznek ide, de nekem is tetszett a környék vettem egy lakást itt. Kellemes, csendes környék. Átépítés alá vontam, és most mindenhol toló ajtók vannak, de modern felszereltségű, már-már "okos lakás". Sok minden kis funkció van amit már telefonról is irányíthatok, ez az én kis birodalmam és a kicsik imádnak itt játszani vagy kint a füvön ha Takeshi elhozza őket ide.  Akkor is ezen gondolkozom amikor felsétálok a garázsból a lakásba, és felkapcsolom a villanyt. Körülnézek. Mindig, minden alkalommal, hiszen sosem tudhatom ki akar nekem esni az egyik ajtó mögül, és attól még hogy nem vagyok a yakuza szerves része, tudok dolgokat és emiatt kellőképpen odafigyelek a védelemre és biztonságra.

A nappaliba érve leteszem magam és lehallgatom az üzeneteimet amiket esetleg hagyhattak nekem. Sok barátom és ismerősöm van de szinte semmit nem tudnak rólam, csak együtt szoktunk járni hangversenyre, vagy koncertre vagy valamilyen nyílt fórumra és onnan ismerjük egymást, és mindig hagynak nekem üzenetet vagy meghívót és egy másik eseményre, hátha érdekel, és én is szoktam viszont küldözgetni. De ettől még nem az igazi, és az üzenetek után, az esti fürdés közben is azon töprengek hogy ma is magányosan fogom lehunyni a szemem, és senki mást nem ölelgethetek, mint a kispárnámat. Hát nehéz az élet, de talán… holnap. Mindig bízom a holnapban, hiszen ébresztőt is azért állítok, mert bízok abban, hogy holnap reggel is felkelek, és jobb nap lesz mint az előző.

Hát, jó éjt. Oyasumi-nasai.

Csoportváltás miatti kiegészítés:

Egészen jól alakult az életem, és nem is vágytam ennél többre komolyan. Nekem elég volt hogy Take-val sem veszekedtem minden áldott nap, és az üzleti ügyeket általában rám bízta, csak a magánéletben nem értettünk egyet mindig, lévén nekem voltak érzéseim, viszont családom nem. Felhozta, hogy nekem sem ártana már megnősülnöm, de hát... hol találjon az ember normális nőt, ebben az őrült világban? Most komolyan. Mindenesetre elgondolkodtatott, és kissé megint távolabb kerültünk, pedig nem ez a célom! Sokkal inkább az volt, hogy csökkentsem a szakadékot kettőnk között. Ám erre már nem lesz alkalmam, és emiatt vérzik a szívem.
Nem rég, egy hete ért a hír, hogy Takeshit megölték, miközben a rá bízott feladatot próbálta végrehajtani, és az ojabun ítélete is megszületett ebben az ügyben. Kage hozta el a hivatalos döntést, mint a legfőbb vezetőnk végrehajtója és szócsöve. Letaglózott a tény, hogy elvesztettem a bátyám, aki olyan morgós volt mint valami vén medve, de olyan erős is mint a szikla. Hogyan pótolhatnék én, egy ilyen ember?! Pedig meg kell tennem, mert fia nem született Takeshinek és a legközelebbi élő férfirokon én vagyok. Hogy mennyire átkozom azt a napot, amikor kobun létére elment valami ügy miatt!
Persze ettől még a munkát meg kell csinálni, és már kettőnkét egyszerre csinálom, és intézem a temetést meg minden más papírozós mókát is. Közben pedig zokog a lelkem, mert akármilyen is volt, akkor is a bátyám volt, a testvérem és nem gyűlöltem úgy, ahogy ő engem. Fáj a hiánya, és hogy többé esélyünk sem lesz veszekedni egymással és a gyerekeinek is csak múlt időben mesélhetek majd az apjukról.
Most azonban lábra kell állnom, és el foglalni a helyét, hogy a nagy család továbbra is hatékonyan működhessen, és meg kell ismernem Take azon oldalát, amit eddig nem mutatott nekem. Helyt kell állnom, az emlékéért is.

©️ made by b. zsanett


A hozzászólást Akera Kaoru összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 3rd Október 2017, 14:29-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Vendég


stivali italiani
Témanyitás Re: Akera Kaoru •• 4th Január 2017, 17:54




Gratulálunk Elfogadva!
A nagy emberek nem születnek nagynak, de azzá lesznek.

Szia, Kaoru!

 
Egy újabb családtag! Nem könnyű egy kobun testvérének lenni, de azt hiszem te megtaláltad a helyed Takeshi mellett. Mindig szüksége van mindenkinek egy ilyesfajta jobb kézre mint amilyen te vagy.
Rendben tartasz mindent és szemmel tartod amit kell, és figyelsz a bátyádra.

A pb-d tökéletes, jó választás volt a karaktered számára.

Rengeteg szabadidős tevékenységed van, ami dicséretre méltó, szerintem  nem fognak unatkozni melletted az emberek ha játszani kezdenek veled.
Én is szeretnék egy ilyen kis öcsit, de nekem sajnos ez nem adatott meg, így Takhesi nevében is
szeretettel üdvözöllek.

Azért, szeretném látni, hogy néha összevesztek Razz  Gyűljetek csak! Smile Mindig is egy kicsit hiányos oldalunk volt a yakuza, de nagyon örülök, hogy egyre többen lesztek! Smile

A fogalmazásmódod, egyszerű és könnyed, könnyedén el tudom képzelni, hogy mi hogy néz ki a környezetedben és a mozdulataidat is. Örülök, hogy egy ilyen jó író csatlakozik közénk!

Nyomás foglalni ha még nem tetted meg Wink


Dario Cool


Vissza az elejére Go down
 
Akera Kaoru
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Stivali Italiani :: Yakuza-
Ugrás: