Arina Chenkova

Kedves Naplóm!
Ah, ez mennyire gagyi már. Dühösen átsatírozom. Kik kezdenek el így bármit? Ábrándos hatévesek az első nagy gyerekszerelem vattacukrába ragadva. Szánalmas, fájdalmasan szánalmas vagyok. Ha apám tudta volna, hogy ennyit ér a firenzei egyetem irodalmi képzése még inkább zokogna minden könnytől nyirkos elválásunkkor.
Apu kicsit....helikopterszülő. Anya közel 20 éve nincs, felfalta a gyomrát a rák. Sokra nem emlékszem belőle, családi anekdotákból táplálkozom, ha róla mesélek.  Kissé perverz nagybátyám szerint rá hasonlítok, ő is vörös volt és ennek okán tűzről pattantant. Hehe, Arinka, magadra nem vedd, paskoljam a feneked. Undorító.  
Azt tudom, hogy sokáig haragudtam anyura azért, mert nincs, mert csapkodhatom lángvirág testem a földre akkor sem mászik elő a sírból, nem kever le két pofont és aztán nem simogat meg zálogául a bűnbánatnak. Nem tapsol az elsősorban, amikor karateversenyt nyerek, akkor sem, amikor először ügetek a lovon, nem fut pániktól fűtve, amikor ugyanez a ló, megretten egy sátáni falevéltől és engem hátrahagyva az istállóba siet.
De térjünk vissza édesapámhoz, az én egyszemélyes hős hadseregemhez. Az öreg egy szent, halálkomoly,  nem túlzok. Lányos apuka, különösebb női felügyelet nélkül. Persze, voltak az életemben dadusok, fontoskodó unokanővérek, nagynénik, isten nyugtassa őket, nagymamák. De végig apjamajma voltam, aki szorongva fogadta minden újító ötletemet. Gondolok itt arra, hogy nem tütüt húztam magamra, hanem  barnaövet, nem barbiztam, hanem hangyákra vadásztam, a fuvolát nem rendeltetés szerűen használtam, de nekem senki ne mondja, hogy más nem akart még kardozni vele. Olykor édesem túlzásokba esett, tette ezt akkor is, amikor a gyász óráiban néhai feleségének tett ígéretét sokszorosan valósította meg. Skóciara vágytál lelkem? Veszek neked egy skót birtokot, lovakkal, úgy drágább. Így kerültünk Pétervárról a szigetországi mesevilágba és lett a Kazakov birtok számunkra Irina.  Nehezen akart innen szülőatyám elengedni, rögvest öregedett tíz évet, amikor közöltem, hogy nem csak a megyét, az országot is elhagyom.
Azóta sok mindent hallgatok el előle, de nem akarom, hogy újfent infarktussal furikázza a mentő. Apu, elkezdtem cigizni, elhagytam valahol a szüzességem, és hiába küldtél nyolc paprikasrayt, csak az egyik táskámba tettem belőlük. Borítékolt intenzív. De azt mondjuk tudja, hogy dolgozom, ő szerezte a melót, mit ad Isten, a vénasszony fiánál. Elmagyarázom. Amikor még a dínók hajnalán apám lepapirozta a birtokot, sosem lévén jó üzletember, elsiklott egy olyan aprócska részlet felett, hogy hiába csengetett ki csilliárdokat az nem vételár volt, pusztán hosszútávú bérleti díj, pontosan 30 évre. A banya ragaszkodott hozzá, hogy a föld  rá szálljon vissza, csak az én jóapámat elvakította a hirtelen felindulás és a mélyre rántó gyász. Az óra ketyeg, hamarosan csomagolhatunk, amennyiben...szünet. Beszéljünk a munkáról.  Szeretem. Jó a pénz, ha meg nem, akkor kicsit kiegészítem a kasszából. Biztonságos, az orosz maffia torkának ritkán ugranak, maximum csak a falkán belül megy az acsarkodás. Néha elmerengek azon, hogy lehetnék luxusprosti, két kör póker között egy százasért nekidöntenének a wc fülkének, hamar kaparnék össze annyi pénzt, hogy a boszorkány ne ragaszkodjon annyira a talpalatnyi földjéhez. Jó, lehet magasabb tarifa kéne meg mellé egy év non-stop kurvulás, de ez mégsem annyira végleges, mint a.....később.  A főnök elég grincs, de látszik, hogy fontos neki a késdobáló, az is, hogy ismer mindenkit, akit meg nem, azt elszórakoztatom (leitatom) én. Van egy váltótársam, olyan izmokkal meg oooooolyan fenékkel, amibe bármikor belekapaszkodnék. A hangjának állandóan búgnia kéne, bele a fülembe, kár, hogy keveset szól hozzám. Szerintem csak megijeszti, hogy belém szeretett. Múltkor hagytam neki egy csokit a pulton, amit a Főnök egy gyors vizit alkalmával megevett. Mondom, hogy grincs. Bajban vagyok, veszedelmesen sok a jópasi, bezzeg nekem azzal a kisfiúval kéne hetyegnem. Nah, végtére, azt is elmesélem mi vág taccsra lelkileg. Jurinak van egy kölyke, Taras, aki édeshármasban él a számítógépével meg a gitárjával. Nem rossz annyira amúgy, talán a basszerral sem ver nőket, de senki ne áltassa magát, csak a hangszert sajnálja.  A drága asszony abba hajlandó belemenni, ha kedvenc unokájának kimondom a boldogítót, akkor végtére is a kóceráj családban marad. Ha feldobja a pacskert az ifjú titán lesz a vár fura ura, én meg az úrnő, kész elbaszott Trónok harca.  Akarom ezt? Nem. Apám akarja? Fasztudja. Ha nem keringene feje felett sólyomként a gondolat akkor nem bíztatott volna a pultosságra. De érte megtenném, ha tovább nem, amíg el nem temetem.  
Jön a Főnök, megint le fog baszni, hogy firkálok és nem bájolgok. Picsába, ma is adhatom neki Dimitrij ajándékát...