Oksana Lysenko

Engedd meg nekem, hogy a már lezajlott üzenetváltásaink ellenében is üdvözöljelek az oldal tagjai között Őszintén szólva megleptél a hozzám címzett PM-eddel, valamint annak tartalmával, de örülök, hogy Milánó, valamint a rezidencia egy ilyen bájos szépséggel fog gazdagodni -csak az asszony meg ne tudja, hogy itt csapom neked a szelet -, ezen felbuzdulva pedig kívánom, hogy nagyon jó időtöltés elébe nézz közöttünk

Járt utat járatlanért el ne hagyj... Így a magam megszokott metódusában szeretnék kitérni a szokatlan, legalábbis számomra ismeretlen arcválasztásod témakörére Hasonló meglepetés volt számomra az, hogy megnyitva a profilodat nem egy, már unásig látott, és klisének elkönyvelhető play by alannyal garázdálkodsz, értve ez alatt a Vámpírnaplók főhősnőjét, vagy akár a hollywoodi életben nagy szerepet betöltő médiaszemélyiségek, akiknek szaftos élete nyitott könyv a rajongók, vagy éppen a gyűlölködők számára Már ennyivel sikerült kíváncsivá tenned Vártam, hogy végre olyan személyt olvashassak, akinél nem befolyásolnak a már látott szerepei, esetleg a zenei videókban feltüntetett énjei. És büszkén kijelenthetem, hogy örülök annak, hogy nem rendelkezek Ekaterina kapcsán semmiféle előtapasztalattal: ez így volt tökéltes Személyében egy bájos szépségű hölgyről értekezünk, és vallom, hogy az általad megformált Oksana is egy ilyen légies, letisztult és magával ragadó jellemmel bíró fiatal asszony, akihez jobb alanyt keresve se találhattál volna Az biztos, hogy engem már csupán ezzel is bőven megvettél kilóra: aztán természetesen görgettem tovább, belekezdtem az olvasásba, és még inkább sikerült mosolyt csalnod az arcomra Könnyen elkövethető hiba az, hogy mikor valaki az orosz szülöttjeként érkezik hozzánk, fő jellemzőjévé a kegyetlenséget, szívtelenséget teszi. Oksana viszont más, ő nem az az amazon típus, akitől még néhány férfinak is megremeg a lába, ha megjelenik előttük felfegyverkezve. És megvallom őszintén, nekem nagyon tetszett ez a sztereotípiák közül való kikacsintás, mi több, imponálóvá tette számomra a karaktert Érdekesnek találom, hogy miként fog elhelyezkedni a sok orosz medve között, esetleg idővel asszimilálódni kényszerül a környezetével, vagy megtartja a jelen személyiségét, és ezzel felvértezve magát fordítja azt az előnyére Felmerült a fejemben a lehetősége annak, hogy ez valamiféle stratégiának, tökéltes álcának a kelléke, de nyugtass meg, hogy nem csak a bolondját járattad velem

Donyeck, kelet-ukrajnai háború... két napon belül két olyan előtörténet is született, aminek mozgatórugója az ukrán forradalom. Talán jogosan gondolom úgy, hogy húzódik a kettő között némi összehangoltság, egymásra játszás, de nem hárítom el annak lehetőségét, hogy csak én akarom beleképzelni magamat tévképzetekbe Viszont azt el kell mondanom, hogy mindkettő értelmében fantasztikus irományokat olvashattunk, látva a forradalom két végletét: egy katona szemszögéből, és egy megsebzett, a szó valós értelmében véve nem vétkes, gyámoltalan hölgyemény oldalát. Fantasztikusan érzékeltetted számunkra azt, hogy mit is hordoznak magukban a felkelések: mindenki a rosszat látja a másikban, nő a feszültség, a tesztoszteron, és a felaljzottságot csillapítandó vágyak megtestesülése. Noha a politikában nem vagyok jártas, azt azért tudom, hogy a kirobbanásukhoz gyakran nem kell több egy kis szikránál, hogy megvalósuljanak az értelmetlen halálok, amik több száz vagy ezer ember halálát követelik... az asszonyokat és gyerekeket ha nem megölik, hát megerőszakolják. Nagyon tetszett az irományodban az, hogy konkrétan nem írtad le, hogy mik a következmények, de mégis mindenki tudja, hogy mire gondoltál. A felfűtött érzelmekben túltengő első részt pedig tökéletesen kompenzálta a második fázis, ami egy kvázi lekerekítése volt az előtörténetednek Kifejezetten tetszett ez a fajta nézőszög is, kiváltképp, mikor ezt írtad: És már nyitja is nekem az ajtót, pedig, ha tudná, hogy nem lakója, hanem takarítója leszek e nevezetes helynek!. Hívhatjuk ezt alacsony önértékelésnek vagy teljes öntudatnak is, de talán ez volt az a mondat, ami számomra kifejezetten emberivé, könnyed megragadhatóvá tette Oksana-t.

És hát a stílusod... nem is tudom mit mondjak Egyszerűen imádtam azt az érzékletességet, amivel végig operáltál az írásod során, főként, mikor a Donyeck-i részben leírtad egy azon bekezdésben Oksana külső jellemzőit és a benne dúló érzéseket. Nagyon élvezetes szófordulatokat használsz, tudod, hogy hogy bánj az olvasókkal annak érdekében, hogy egy pillanatra se veszítsék el az érdeklődésüket

Nem is tartanálak fel tovább, foglald le az arcodat, aztán pedig irány a játéktér Orosz sajátosságú szeretettel és örömmel fogunk várni a rezidenciában

Nagyon jó játékot kívánok Neked! :luf: