Jason Bishop

Hol is kezdjem? A nevem Jason Robert Bishop, egy világméretű céget vezetek, melyet az apámtól örököltem meg, isten nyugosztalja. De ez már a jelen kezdjük az elején.
Az apám Cole Bishop egyszerű dokkmunkásként kezdte az életét, nagyon kevés pénzt keresett, de sosem adta fel annak a lehetőségét hogy valaha ki fog törni ebből az életből, és ahogy ez néhány kivételes emberrel lenni szokott, ez be is következett. Tanulni és képezni kezdte magát, és egyre több olyan emberrel kötött kapcsolatot, akik láttak benne valamit, amiről még maga sem tudott, igazi vezető egyéniség volt, karizmatikus, okos és rafinált, de sajnos a családi életéről ez nem volt elmondható. Édesanyám és ő nem igazán voltak akkoriban jóban és ezért ő többnyire a munkájában bújt el a problémák elől, de ezzel csak tologatta a bajt, és nem haladtak sehova. Évek teltek el, és apám egyre sikeresebb üzletemberré vált, úgy vált a családi élete egyre rosszabbá, egoista lett és önfejű, nem törődve azzal, hogy a szerettei közben már nem is foglalkoztak vele.
Utolsó lehetőségként a kapcsolatuk megmentésére születtem én, úgy gondolták ha lesz egy gyerek, egy kapocs kettőjük között, akkor újra eszükbe jut miért is házasodtak össze, de sajnos nem így lett, szépen lassan szétesett az életük, közben ebből én nem sok mindent tapasztaltam, igyekeztek elrejteni előlem a valóságot, így az első 10 évemet abban a hitben éltem le, hogy az én családom tökéletes és boldogok. Apám közben kiterjesztette az éttermekre és üdülőkre vonatkozó cégét egy egészen új profilra, az éjszaki bárokra, és bevásárolva magát az éjszakai életbe összeakadt pár olyan arccal akikkel nem kellett volna, így ezek után rettegett is egy esetleges támadástól, vagy hasonlótól.
Míg addig csak tánc és zene téren kellett folyamatos iskola utáni képzésre járnom, onnantól hozzá csapódtak különböző harcművészetek és a fegyverhasználat. 15 évesen már remek kondíciónak és állóképességnek voltam a birtokosa, de még mindig nem értettem miért is kell egy gyereknek ennyi dolgot tanulnia, míg a többiek cigiznek, isznak és buliznak. Rájöttem azonban, hogy az agyalással csak annyit érek el, hogy elmegy az energiám, és nem jutok sehova, ezért ennyiben hagytam az egészet és még 4 éven keresztül tanultam és jártam folyamatosan edzésekre. Az eredményeim kiválóak voltak, kiemelkedően végeztem el a középiskolát, és beadtam a jelentkezésem az egyetemre, ahova fel is vettek, itt ismertem meg Stellát, és rengeteg időt töltöttünk együtt, buli, kurzus és minden más téren. Legyen elég annyi, hogy jó barátok voltunk, mivel mindig jobban vonzott a kevésbé kékvérűek társasága, ő pedig egészen más világlátást képviselt mint a gazdag kölykök akiknek a társaságát legtöbbször el kellett viselnem. Az egyetem abban is felnyitotta a szemem, hogy túlságosan alá helyeztem magam a szüleim akaratának, és mindenben hallgattam rájuk, ami nem is volt gond eddig, de most hogy felnőttem más szelek járnak, most már ideje a magam kezébe venni az életem és kitalálni mit kezdek magammal. Pont pár nappal azután hogy ezt átgondoltam és eldöntöttem, Apám és Anyám egy repülőszerencsétlenség áldozata lett, tehát el sem tudtam tőlük búcsúzni.
Teljesen letörtem, sosem voltam jóban az apámmal, de fontos volt, anyám pedig mindig mindenben támogatott, így a haláluk bőven rányomta a bélyegét a mindennapjaimra. Mélyre kerültem, inni kezdtem és esténként kocsmákban aludtam. A legnagyobb félelmem az volt, hogy ha visszatérek és átveszem apám cégét, valószínűleg szét fog hullani a kezemben, mert nem vagyok olyan mint ő, és valószínűleg még a hagyatékát is el fogom tékozolni. Azonban nem így lett.
Pár hónap múltán visszatértem a szülővárosomba, és az egyetem mellett elkezdtem tanulni a cégirányítást és a menedzsment alapjait. Szerencsére az öreg remek csapatot rakott össze a vezetőségben, akik mindenben mögöttem álltak és segítettek. Évekbe telt, de mint kiderült van tehetségem ehhez, és képes vagyok jó döntéseket hozni céges szinten. Az elkövetkező pár évben terjeszkedtünk több országban is, többek között Olaszország felé, belevágtunk a fegyveriparba, sőt még sikerült tulajdonrészt szereznem két privát védelmi cégben is, ami konkrétan zsoldosokat tarkart, pénzért mentek akárhova háborúzni ha szükségük volt rá. Emellett tovább nőtt a befolyásunk az éjszakai clubok és bárok terén, Rómában több városban is nyitottunk hasonló helyeket, melyek remekül termelték a bevételt. A saját székhelyem átköltöztettem Rómába, hogy hátha onnan könnyebb lesz az ottani műveletek irányítása, addig a New Yorki központot rábíztam a Tanácsra, hogy csak a legnyomósabb ügyekben keressenek meg.