CCC - Chaol Christian Callahan

Most komolyan kérdezed hogy hogy nézek ki? Hát nem látod? Remekül! Komolyan. Tehát öhm, mint látod eléggé egyedies a megjelenésem, mert hát nem szeretem a sztenderd dolgokat, az túl unalmas, az élet meg rövid ahhoz, hogy uncsi dolgokkal foglalkozzunk. Vékony, nem túl izmos alakomra minden féle színű és fazonú ruhát felhúzok ha arról van szó, imádom kísérletezni! Mondjuk magamon a legtöbbet, de aztán... stylist vagyok, reszkess világ. Egyszóóóval, minden vagyok, ami a többiek nem nagyon. Na jó, nem mindenki, ez így pontosabb. Többnyire feketében jelenek meg mégis, mert az remekül variálható és ezer színnel fel lehet dobni, vagy apró formákkal, szegecsekkel, csatokkal mindennel, ember, mindennel! Hát kell ennél több?
Dehogy kell. Szóval mindenre vevő vagyok, a lezser dolgokat is szeretem, a feketéket is, öltönyt is felveszek, de szakadt farmerben és trógerolok olykor ha olyanom van. Tök mindegy mit viselek érted? Csak tudjam viselni az adott holmit. Innen jut eszembe hogy mi a különbség a csöves meg a hipster között? Az Iphone. Khm, jó jó tudom, ezt nem itt kéne elnyomnom de... szóval... A kinézetem eddig sem egy egyszerű kör, de akkor beszéljünk kicsit... a hajamról. Alapvetően rövid, mert nem vagyok egy indián típus aki derékig érő sörényt növeszt és két ember kell hogy karban tartsa. Rövid, de minden színű volt már kb. A kedvenc kombinációm a fekete fehér vagy platina szőke ahogy tetszik, de nem olyan szörnyellásan, hanem így, ahogy láthatod. Oldalt a felnyírt rész fehérszőke, a többi korom fekete. Vagy a fehér rész fekete, a többi nagyon vörös. Ezek a kedvenceim, de volt már fekete-lila, fekete-zöld, és még sok más érdekes kombó is. A fazon többnyire ugyanolyan, mert jól megy a szürke szemeimhez. Vagy hát, szürke, kék, nem tudom biztosan. Szerinted? Kék vagy szürke? Szóval mindegy is, az arcom azért elég markáns, és néha borostás. Esküszöm az arcszőrzet valami szupersebességgel nő! Akad rajtam pár kikandikáló tetoválás és microdermál az arcomon. Mert nekem tetszik, akinek meg az (f)elfordulhat. Muhahaha.

A legjobban azzal definiálhatnám magam hogy crazy. Na nem olyan orvosilag, inkább csak a jó értelemben vett agybaj kapott el. Nagy baj az agy baj, már elkaptam, nem baj. Szóval hát kreatív vagyok és szerintem az egész világ az én játszóterem, ha divat szempontjából nézzük, mert mindig zsong a fejemben valami új, motoszkál, mint valami kis sajtkukac és nem hagy nyugodni amíg ki nem jön valahogy. Szóval eléggé nyughatatlan és örökké mozgó, tervező típus vagyok. Az a fajta ember, akitől az emberek többsége falra mászik, mert mindig van valami ötlete, kérdése, megjegyzése, megállapítása. Határozott elképzeléseim vannak a világról, és arról hogy mit és hogyan kellene tennem, benne így a kissé mániákus őrületem mögött azért lakik egy realista én akinek vadászkutya orra van az üzlethez, ennek köszönhetem hogy mára nem csak helyi márka, hanem világmárka lettem. A CCC Company. Ehhez azért kellett némi komolyság, de el kell ismernem hogy ha tehetem akkor oldom a hangulatot, úgy minden sokkal egyszerűbb, és nem tagadom botránkoztattam már meg üzletfelet is a viselkedésemmel. Van egyfajta sajátos logikám de kevesen értik meg, és még kevesebben tolerálják. Igazából nem igazán adok az emberek véleményére, és igen tudooom hogy ez most kiiibebszott egoistán hangzott tőlem, de ha másokra hallgatnék akkor most egy szürke standard öltönyös ügyvéd lennék nem egy világhírű cég feje és tulajdonosa. Jah é nem mellesleg néha elég mocskos a szám de kit érdekel. Szóval eléggé eltérek a formalitásoktól, de... azért tartok valamiféle mértéket. Igaz nem sokat de mégis... amennyit muszáj. Amúgy is könnyen csúszik ajkaimra a mosoly, és néha kegyetlen rossz szóviccekkel tudom gyilkolni a környezetemet. Mert én csak ilyen kis humor herold tudok lenni ha rám jön. Szóval ilyen ellentétes személy vagyok, de próbálok mindig mindent pozitívan nézni, és valahogy megoldani az elém kerülő gondokat, mert olyan vagyok hogy ha valamit kijelentenek hogy lehetetlen, akkor én azért is megcsinálom. Mert lehetetlen nem létezik. Csak tehetetlen. Azontúl olykor elég gyerekes vagyok, ezt bizonyítja hogy három polcot töltenek meg a videó játékaim amik az xboxhoz tartoznak, és képes vagyok hisztizni ha valahol, valamit nem kapok meg, vagy éppen nagyon akarok. Mint a fagyi. Imádom a fagyit. Amellett, lehet hogy már volt róla szó, de szörnyen toleráns tudok lenni valakivel szemben aki kicsit is furcsa, mert hát most komolyan, én vagyok a legfurcsább, még ha a jó értelemben is vesszük a kérdést és ezért elég nyitott és elfogadó vagyok. Azt nem mondanám hogy olyan hűséges mint a kiskutya de a barátaimhoz igen. Kevés van, de tudod, a minőség számít nem a mennyiség. És jah. Vannak akiket tisztelek, és vannak akiket soha nem fogok. Akaratos vagyok egy kicsit de, az én életem nem? Nekem kell élnem.