Csoporton belüli rang: Művészeken belül, Zenészféle
Foglalkozás: Road, énekes, koreográfus
Anya: Sheya Hong
Apa:Hyun Jin Li
Egyéb családtagok: Ööööö izé. Sun számít? (shiba inu kutyus)
Családi állapot: Szingli
Tartózkodási hely: Róma ha már mindn út ide vezet
Szavakban
Pozitívum, negatívum
Azt mondják angyal arcom van, de egy kisördög lakik bennem. Nos, néha egyet tudok ezzel érteni, mert a megjelenésem maga a kellem, és báj, az a bizonyos "Istenemdecukiiii" feeling, elég csak rám nézni, érted? Azon kívül a kisördögöt kikérem magamnak. Születésemtől fogva olyan áldott jó... aú! Mi a fene? Hogy került vakolat a fejemre?! Ehh.... szóval olyan ártatlanul festek, de igazából messze nem vagyok az. Ám még mielőtt valaki azt gondolná hogy akkor valami sátánfattya yakuza szerzet, akkor az téved. Nem vagyok az sem. Alapvetően egy jókedélyű pörgős alak vagyok, de persze nekem is vannak dolgok, amiken felhúzom magam. Olyankor duzzogós vagyok, de hamar megbékíthető. Próbálok mindig pörögni, és optimistán állni mindenkihez, de persze van hogy nem sikerül. De próbálni kell, mindig, ez a lényeg. Olyan soha fel nem adom jellemnek mondanám magam, ha valami nem megy, akkor hagyom kicsit, aztán megpróbálom másik irányból. Nem szeretek punnyadni, szóvel mindig igyekszem valamit csinálni, és a roadkodáson kívül eljárok táncolni is. Persze nem valami nagy tánciskolába de kedvelem a tanárom, és a társaságot, azt mondják jó mozgásom van, lehetnék táncos is de... nekem a zene a szerelmem RiRi mellett. Ám nem csak jó tulajdonságokkal vagyok tele, akadnak nekem is nehezebben kezelhető dolgaim, mint a néha előtörő olykor már szinte őrjítő féltékenység Hópihére. Én nem tehetek róla, egyedül azért nem rendezek minden alkalommal jelenetet mert tudom hogy RiRinek fontos, és vele szemben vagyok ennyire önfeláldozó. Senki mással. Mert hogy eléggé önfejű és makacs is tudok lenni ha valamit a fejembe veszek, és kész vagyok egy egész összeesküvést szőni bárki ellen, ha nagyon bosszant de nem akarom nyilvánosan elintézni a dolgot, emiatt sokszor mondják hogy kicsit olyan hátulról mellbe típus vagyok. Mondjuk jah, néha, mert amúgy elég nagy hangom van és hajlamos vagyok kimondani amit gondolok, részegen meg... szörnyű részeg vagyok. Vidám, aztán érzelmes, aztán meg agresszív azután meg halott. Legalábbis másnap reggelig és a macskajajig. Szóval néha nagyon érzelmes tudok lenni, olyankor szinte mindent magamra veszek, bár nem sokan látják, a cuki pofim meg a mosolyom mögött. Tudod, nem minden mosoly őszinte, de ezt alig látják meg.
“You can call me monster
Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
Modern lakás, minimalista berendezés ezüst szürke falak nonfiguratív mintákkal. Ez jellemezné leginkább Min Ho lakását, ahol éppen egy asztal felett támasztja a fejét és kibámul az ablakon. Kezében toll, előtte egy pár üres fehér lap, és szemmel láthatóan nem tudja mit írjon, hogyan kezdjen neki. Nagyot sóhajt, és kinyújtózik. Két órája kínlódik ezzel, de nem jut előrébb, arcára már gyűrött nyomot hagyott a pulóver ujja. Végül mégis csak megembereli magát, felveszi a tollat és a laphoz érinti, ám a kívánt sorok helyett valami egészen más kezd el kifolyni a toll szárából.
Kedves RiRi!
Nem is tudom igazából miért írok neked, mert valószínűleg sosem fogom elküldeni ezt a levelet, sem most, sem máskor de... úgy érzem írnom kell, és a kényszer hatására vettem a tollat a kezembe. Igazából nem is tudom hol kezdjem, miről meséljek. Vicces nem? Láttam egy buta sorozatot a tévében éjjel, amikor nem tudtam aludni és ott mindenki kényszeresen naplót írt és most én is valami hasonlót művelek. Kész agybaj, de tényleg. Főleg hogyha eszembe jut hogy régen is írtam titokban, amikor még iskolások voltunk és nem volt senki akivel beszélgethettem volna, veled meg nem beszélhettem rólad, szóval ez megmaradt olyan pótcselekvésként. Mondjuk már akkoriba is fura szerzet voltam, de én voltam a legjobban oda érted, mert te voltál a legmenőbb csaj az osztályból. Nem pedig Reia, akit mindenki istenített. Fura hogy még mindig tökre emlékszem ilyesmikre.
Most itt vagyunk, elvileg Róma az otthonunk, de ki tudja meddig? Semmi bajom az angollal és az olasz alapjaival, de azért hiányzik a saját nyelvünk és amikor tehetem azon beszélgetek veled mert mégis más érzés. Sőt, még Hópihével is. Igen kelletlenül de szóba állok vele, és bár sosem fogod ezt elolvasi, azért mégis elmondom neked hogy néha tiszta szívemből gyűlölöm őt! Annyira, hogy elmondani nem lehet, amiért ő a párod, az életed másik fele, amiért vele vagy helyettem. Igen, nagyon féltékeny vagyok, de tudom azt is hogy mi megpróbáltuk és nem ment valamiért, de... önző vagyok az istenit neki! Egyrészről örülök hogy megtaláltad valaki mellett a boldogságot, másrészt elkeserít hogy ez a valaki nem én vagyok, hiszen annyira... annyira vágytam rá, rád. És mégsem engem választottál, hanem azt a beképzelt seggfejet. Tudod, csak miattad "jövök ki jól" vele, ha nem vagy ott, egyikünk sem kedves a másikkal, mindketten érezzük hogy mi nem férünk meg igazán, csak még az nem biztos melyikünknek lesz előbb elege.
Felpillant az órára, de még van ideje. Ezért feláll, kiballag a férfiasan egyszerű és rendetlen konyhába, és csinál egy kávét magának, amivel felszerelkezve vissza sétál. Elhalad egy egész alakos tükör előtt, ahogy futólag szemügyre veszi, szálkás, nem túl magas, vékony alakját, az egyszerű farmer és a póló igazán semmit mondó, a rózsaszín árnyalatában pompázó haja már sokkal kihívóbb. Mellé a halványszürkés szem, ami igazából annyira fakó barna hogy amiatt látszik másnak. Csibészes kisugárzást kölcsönöz neki, és némi vadságot. Visszaül a rókamintás bögrével az asztalhoz, és végigfutja a lapot, újra felveszi a tollat.
Kezdek belefáradni, hogy mindig mást helyezek magam elé, jobban mondva senkit, rajtad kívül de ez így nem mehet, mert bele fogok bolondulni ha mindig csak ezen siránkozom. Sokszor mondtad, hogy csodálod mennyire erős és kitartó vagyok, de egyáltalán nem vagyok az. Néha egyszerűen csak leülnék a sarokba és megvárnám amíg csoda történik, de hát ez sajnos nem így működik. Próbálok tenni érte, ezért hoztam össze már egy kislemezt is, öt hat számmal, nagy keservesen vért izzadva és vannak akik ismerik már a nevem, meg arcom, de messze nem ez az amire vágyom. Türelmes vagyok, kivárom amíg megérik a munkám gyümölcse, de emellett bármennyire is fáj, kicsit el kellene szakadnom tőled, és Hópihétől. Ebbe én... én tönkremegyek, de egyszerűen látva milyen viharosak az érzéseitek, nem tudlak magadra hagyni a pokolba is! Nem azzal a seggfejjel. Ördögi kör ez. És azt hiszem, ennyi éppen elég volt a szánalmas ömlengésemből, úgyhogy... most szépen széttépem ezt a lapot, és elmegyek edzeni, mert a tánctanárom már biztosan vár.
Leteszi a tollat és átolvassa a lapot még egyszer, másfél oldalt írt tele, és ezt nemes egyszerűséggel szét is tép, apró kis morzsákra, és a konyhai szemetesbe dobja őket. Senki nem fogja össze legózni, mit vetett papírra és miért. Meg is halna ha kedves barátnéja a kezébe kaparintaná ezt a túl őszinte, túl keserű vallomást. Így hát inkább cipőbe bújik, és felkapja a kis félvállas táskáját, és becsapódik mögötte a lakás ajtó.
Hol is kezdjem én az elfogadásodat? :juhhé: Elképesztően tetszetős történetet hoztál össze, és mindig kíváncsian olvasok keresett karakter előtörténeteket (néha még akkor is ha nem én bírálom, de pszt, mindenkinek vannak titkai ) egyszerűen azért mert roppantul érdekesnek találom amikor egy másik ember gondolataiban megszületett jellemet valaki megformál. Vajon mennyire sikerül elkapnia a karaktert, mennyire tudja visszaadni azt amit a hirdető elképzelt? Azt kell mondjam, hogy egy olyan különleges és a maga nemében ritka történetet hoztál, hogy esti olvasmánynak, egyszerűen tökéletes volt. Az arcod…ejjj tényleg ördögien huncut, és noha jó szokásomhoz híven továbbra sem mozgom otthon az ázsiai arcokban, egyre több és érdekesebb pofikát hoztok, amit élmény olvasni. :tp: Valahogyan jó érzékkel hozzátok össze ezeket a történeteket. Fussunk is neki a lapodnak, a saját kis tematikám szerint.
A jellemzés részen nagyon jót derültem. :h2: Olyan fantasztikusan hoztad benne a sajátos kis humorodat, ami akaratlanul is nevetésre késztette az embert. Mintha csak egy semmiségről beszélnél, csak úgy félvállról csacsognál az embernek, közben persze elég sok dolgot megmutatsz magadból. Egy érzékeny fiú vagy te, aki a könnyedség mögé rejti el ezen tulajdonságát. Kicsit olyan vagy nekem mint egy pici süni, amelyik cuki, de szúrós. :luf: Szóval csak óvatosan. De ezen kettősségedet te magad is hangsúlyozod, tulajdonképpen erre épül maga a leírása a személyiségednek. És az a gif alatta….tejóég. Azt hiszem az már önmagában is elég beszédes. Hess kis hamis! :nn:
A történetrész felépítése nekem hihetetlenül tetszett, és ami különösen megragadta a figyelmem, hogy noha maga RiRi ugyebár a virtuális világban népszerű a kis videói által, te azonban ennek a különleges hangvételű, bár soha el nem küldött vallomásnak egy hagyományos módját választottad, vagyis papírra vetetted le a gondolataidat. :ppp: Ez a kontraszt nekem veszett módon tetszett, mert ilyet őszintén szólva nem igazán volt mostanában lehetőségem olvasni. Maga az ahogyan kicsit talán durcásan, kicsit talán érzelmesen, kicsit félvállról, kicsit megannyi rajongó mozzanattal írod meg ezt a levelet engem nagyon magával ragadott. Noha őszintén sajnáltam, hogy végül megsemmisítetted. Bár időnként az embernek jó érzés kiadni magából ami a lelkét nyomja, még ha azt egy darab papírra is vezeti, hogy aztán az egész apró darabokban a kukában végezze. Azt még hozzá kell tennem, hogy egy efféle szerelmi háromszöget, amelyben az egyik fél egyértelműen mellőzött nagyon kevesen mernek bevállalni, főleg mert úgy vélem, hogy a szerepjátékos társadalom egy része még éretlen rá. És akkor jössz Te és hatalmas respekt jár neked ezért részemről feléd. :gbh: :wee:
Az írói stílusod engem lenyűgözött. Remek és érthető mondatalkotások, fantasztikus és magával ragadó egyszerűség jellemez, mégis elképesztően hiteles vagy ebben a szerepben. A leíró részeid pedig külön kiemelném, amikor a környezeted körülírod, végtelenül szemléletes tudsz lenni. Az időzítésed, a megszakított jelenetsor levélírás közben, azt a részt úgy oldottad meg, hogy én mint olvasó vártam, hogy folytasd azt a levelet. Szóval ebben egyszerűen zseniálisan jó vagy. Úgy gondolom, hogy RiRi egy remekül író emberke kezében tudhatja a karaktert.
Nem tartalak fel tovább, hiszen már várnak rád. Foglald le helyes arcocskádat, ha még nem tetted meg, aztán pedig sipirc, vesd bele magad az oldal életébe!
Kezdőlap 
) egyszerűen azért mert roppantul érdekesnek találom amikor egy másik ember gondolataiban megszületett jellemet valaki megformál. Vajon mennyire sikerül elkapnia a karaktert, mennyire tudja visszaadni azt amit a hirdető elképzelt? Azt kell mondjam, hogy egy olyan különleges és a maga nemében ritka történetet hoztál, hogy esti olvasmánynak, egyszerűen tökéletes volt. Az arcod…ejjj tényleg ördögien huncut, és noha jó szokásomhoz híven továbbra sem mozgom otthon az ázsiai arcokban, egyre több és érdekesebb pofikát hoztok, amit élmény olvasni. :tp: Valahogyan jó érzékkel hozzátok össze ezeket a történeteket. Fussunk is neki a lapodnak, a saját kis tematikám szerint.
Egy érzékeny fiú vagy te, aki a könnyedség mögé rejti el ezen tulajdonságát. Kicsit olyan vagy nekem mint egy pici süni, amelyik cuki, de szúrós. :luf: Szóval csak óvatosan. De ezen kettősségedet te magad is hangsúlyozod, tulajdonképpen erre épül maga a leírása a személyiségednek. És az a gif alatta….tejóég. Azt hiszem az már önmagában is elég beszédes. Hess kis hamis! :nn: 
Bár időnként az embernek jó érzés kiadni magából ami a lelkét nyomja, még ha azt egy darab papírra is vezeti, hogy aztán az egész apró darabokban a kukában végezze. Azt még hozzá kell tennem, hogy egy efféle szerelmi háromszöget, amelyben az egyik fél egyértelműen mellőzött nagyon kevesen mernek bevállalni, főleg mert úgy vélem, hogy a szerepjátékos társadalom egy része még éretlen rá. És akkor jössz Te és hatalmas respekt jár neked ezért részemről feléd. :gbh: :wee: 
