Marea-Stella Albertini

10hónappal ezelőtt, London

Fél szemmel kandikálok ki a felmosóvödör mögül. Négykézláb kefélem a tetves roppant drága és egyébként ragyogóan tiszta szőnyeget. Lady Rolfson megint betintázott és a férjével üvölt, hogy hogy számol el a bizottság előtt az eltűnt ezrekről már megint. A lábujjaim megmerevednek örömömben. Mégsem sikongathatok itt, mint valami elsőáldozó. A kötényemben ott lapul a diktafon.Nevezz régimódinak, de ezek a kütyük megbízhatóak.Ismerd már be te öltönyös fasz! Valld csak be, hogy a kosztümös nyanyaegylet a semmiért pumpolta a fatökű férjeket. Gyűjtés a rákos gyerekeknek. Te meg? Házat vettél a szeretődnek északon. Ismerd be, jól hallhatóan. Közelebb csúszok, a méregdrága szövet csiklandozza a térdeimet, de semmi vész. Regélj bátran, had színesedjen a sztorim.
A nő félrészeg kábulatban olvassa rá a férjére, az arisztokrata káromkodás valamennyi részét: semmirekellő, szégyentelen, tolvaj, bla és bla. A férje pedig? Tíz perc orrlyuktágítás után ráordít, hogy kussolj már, majd visszatesszük. Apád vagyona. A cég. A fiú egyetemi pénze. A nő hozzávágja a poharát. Kiváló, végre valami élet, te hasleszorító bugyogós tehén! Persze ezt kinek kell majd összetakarítania? Na kinek? Stellának, ki másnak. Nem baj, ennyit megér, komolyan megér. Utána stikában belenyalok én is abba a konyakba. Tuti többe kerül, mint az éves jövedelmem. Megírom a cikket és viszlát kékvérű lúzerek! Quincy McRape újra a színen!

6 hónappal ezelőtt, Hogs - Manchester

Undorodva facsarom ki a rongyból a pulton lévő szesz és hányásmaradványokat. Azt nem mondta a kutya se, hogy ez a hely ennyire ótvar. Heey, félre ne érts, nem nézem le a telepi embereket de ha benézel a dobozba, kiket látsz itt? Többnyire 50 feletti, kiégett alkeszeket akik idejönnek a múlton merengeni és mindenkit kis gecinek hívnak, aki tőlük fiatalabb. Azaz, nem múlt még el 50. Szerencsére két hely volt üresen, így a fotósom Matt is bejutott. Hétvégén ketten nyomjuk. Akkor a seggfejek aránya triplájára ugrik. De miért is vagyunk itt? Újabban az állatkínzás elleni harc lett Quincy McRape felségterülete. Két hete betörtek az egyik gyártelepre, az őrzőkutyákat pedig megkínozták és fel is gyújtották. A kábelek odáig csavarodtak, hogy a helyi stílusosan nyomi nevű Edmonton Gangsters bandájáig jutottak el. Ez a csehó meg? A törzshelyük. Agresszív, bűzlő hústornyok, akik mióta becsődöltek a filmkölcsönzők, betörésekből élnek.
Kislisszolok a slozira és megvakarom a fejem a paróka alatt. Ókonzervatív barna, hátközépig érő verzió. Gyökér frufruval, no meg némi szivacs a derekam körül, nehogy valaki fel akarjon már szedni. Egy jó infóhoz mindig mi segít hozzá? A részeg, ostoba barmok. Ma péntek van, az EG jönni fog. Mindig jönnek.
Fél óra pohársuvickolás és semmittevés után meg is jelennek. BillieBoy elöl, mögötte Rence és Exen, a sort pedig a nyurga Fogas zárja. Tolom eléjük a helyi sört, ami egyenlő az olcsó, pancsolt lóhúggyal, de nekik kuriózum. Fogas szeme mindig könnybe lábad az első korty után. "Ezt ittam a faterommal!" A többiek rámennek érte, de nem zavarja. Ő van a központomban. Labilis lúzer, aki BillieBoy csicskája. Geciségből, nyomatom az Animal Planet csatornát a fülükbe. Matt szerint szefós vagyok. Szerintem szórakoztató. Telnek az órák.
Fogas előttem támasztja a pultot és a faterjáról ódázik. A szabályairól, amik szerint éli az életét mióta az örege megtanította rá. Végre belemélyedhetek vele a tv energiájában a szegény kutyulikra. Égre, ez itt az Egyesült Királyság, kutyák és lovak mindenek előtt! Óvatosan mesélek neki, hogy hallottam a betörésről és szegény kutyák, nem érdemelték. Bólogat, hogy nem kellett volna. Nem akarta, de BillieBoy parancsot adott és nem volt más választása. Csak megtörtént. Bingó faszgyuri, most ismertél be egy betörést! A baj az, hogy ezt nem csak én hallom meg, hanem egy másik csávó is a pult másik felénél. Egyből elindul a köpdösés. "Tolvaj geci, állatkínzó geci, a sitten kéne megrohadnotok." Fogas meg se rezzen, csak mantrázik a korsójába. A többiek viszont meghallják. Másodpercek alatt beindul a bunyó. De, mivel tartanak annyira a jardoktól, mint a kitiltástól, kisereglenek. Pulzálok az idegtől, meg az adrenalintól. Kiveszem Matt gépét a pult alól. Itt a ragyogó alkalom!
Kimegyek fényképezni, remeg a lábam, izzad a hátam, de muszáj, hogy látszódjon a fejük. Mindé. Valaki a kamuhajamba markol és hátra ránt. Vagyis rántana, de csak a parókát viszi. Megpördülök, meredten pislogok a faszira és a szemébe vakuzok. Elmond mindenféle ribancnak, bár a vedlést nem tudom melyik logikával tette bele. Matt sürget, még ketten hiányoznak a gyűjteményből. A gép kattan, kattan. Meglátnak és megbénulok. Állok, mint őzike az út közepén, a fényszórók előtt. Matt ordít és elrángat. Futunk, futnak utánunk. Dagadékok. Nevetni kezdek, lehagyjuk őket. Húgytól bűzlő lépcsőházak mellett bújunk meg. Felhívjuk a tulajt, hogy gáz van a csehóval. Meg nehogy már ránk verje a kárt. A rendőrség is jöhet. Röhögve, lihegve adom vissza a fényképezőt a gazdájának. A jutalmam meg? Egy atyai pofon és egy atyai ölelés. Megijesztettem, hülye voltam,  de minden oké. Nincs harag, Matt! Váltunk egy nyálas, suta és szerencsétlen csókot. Ennyit és nem többet, az izgalmakra. Kifújom magam. Megvan amit akartunk. Már csak meg kell írni és képekkel együtt leadni. Quincy McRape rulz!
Két órával később Matt laptopján püfölöm a billentyűket, amikor e-mailem érkezik. A húgomtól: Apát lelőtték, várunk. Nincs jól. Jó lenne ha hazajönnél végre.
Egyszerre kezdek fázni és ver ki a veríték. Apámat ne, a világ legerősebb embere! Mégis ki? Miért? Hogy? Remegve felverem Mattet. Transzban bökdösöm neki egymás után a haza, apa, nem, halál szavakat, olyan erős akcentussal, hogy én se érteném meg. Az orrom elé tol valami piát, gép módjára húzom le. Megborzongok, úgy beszél hozzám, mint egy fogyatékoshoz. Hazajuttat, megígéri. Nem bővül a szókincsem. Haza, apa, nem, halál.
Otthagy a sarokban még egy pohár piával, így az agyam mellett már a gyomrom is égni kezd. Nem tudom mi történik. Sok mindent kéne mondanom neki, de a köszönömön túl nem jutok. A vicces lány, ahogy ő nevez, most nem tud nevetni.

5 hónappal ezelőtt - Livorno

Hiába az egész. Rohantam haza. Repülővel, vonattal, taxival, stoppal. Már nem találtam életet apámban. A gyász úgy ülte meg a házat, mint valami kénfelhő. Lassan fogható. Rájöttem, hogy míg én távol voltam, itt mindenki a saját, személyes szarába süllyedt. Anyám persze fitymálva mért végig. Nem tetszem neki, okkéé. Túl sok sötét napszemüveges, öltönyös fasz tolongott a temetőben. Vajon közülük való a gyilkos? Egyáltalán kik ezek? Marco szigorú arccal hárítja a kérdéseimet. Daniele figyelmeztet, hogy ne ártsam magam bele, semmi közöm hozzá. Otthon repked pár anyázás, köcsögölés, rájövök, hogy nem ismerem őket már. Dacos kölyök módiban, királynői tartással vágom be magam mögött a szülői ház ajtaját. Kapják be, senkinek se számít, hogy mi történt? Menekülök a bátyám szerint. Rohadjon meg, csak továbbállok.

3 hónappal ezelőtt

Ízléstelenül rövid ruha, egy ízléstelen helyen. Megint a pultban vigyorgok, bár ezúttal nem állatkínzás a cél. Valaki illegálisan futtatja ezeket a lányokat, stikában. A clubvezető nem tudja, a személyzet meg leszarja. Szerintük automatice Babilon szajhája mindenki, aki rúdnál táncol. Valljuk be, jó pénzt hozhatna. De ki dumálna titkokat egy táncosnőnek? Senki. Ki nézi levegőnek a pultost? Mindenki. Több fület növesztettem mint egy atomkatasztrófa túlélője és több ittas hüppögést hallgattam végig mint egy pszichológus. De nem haladok.
A műszak végével megint ugyanazt a telefonszámot zaklatom. A fakabátot, aki apám ügyét vitte. Múlt idő, mert lezárták. Egy ásónyomnyi bizonyíték kell és újra nyitható. Rendes fazon, szurkol, hogy találjak valamit. Nem mintha nem látná a tetves aktában, hogy jó nagy családom van, de valamiért megérti, hogy ez nem erről szól. Nem az Albertini egységről és forró szeretetről. Ez az öregemről szól, csakis róla és még ha wc-t kell pucolnom, minden volt üzletfele csehójában, kéglijében, hogy megtudjak valamit, akkor azt fogom csinálni. Az egyikük úgy hallottam, hogy szakácsnőt keres. Vajon mennyi időbe kerül, mire az ember megtanul rendesen főzni? A kertészkedés nem jött be.
Egy próbanapot megér.


Mostanság

Ki hitte, hogy főzni ilyen egyszerű? Nem ment zökkenőmentesen, mert párszor szegény csávó szerintem enyhébb-keményebb hasmenéssel küzdött, de legalább nem lett dagadt. Aztán normális lett, egész jóba lettünk. Már amennyire egy egoista, pöffeszkedő paraszt az tud lenni. Megszokásból nem léptem le, pedig új projektet készülök futtatni. Mindenki kedvenc és legdrágább pszichológusa titkárnőt keres. A nagy lehetőség és a rejtett mikrofonok világában, kihallgathatom a város összes szarát, titkát, mocskos titkát. És meg se kell igazából mozdulnom érte. Csak az estéimet rááldozni, hogy baromságokat hallgassak vissza. Három nap múlva jönnek az interjúk, már elmentem bevásárolni is. Tűnjek már úgy, mint egy szürke könyvmoly. Hogy hol élek? Vicc, de leginkább sehol és mindenfelé. Biztos túl van a család a hagyatékin, biztos örököltem, de apámat ismerve annak kemény feltételei vannak. Minimum, egy elrendezett életpálya. Vagy munkát illetően támasztott kívánalmakat, vagy megjelölte a tenyészbikát. Jó nekem így is. Matt srác hiányzik néha, mindig mondom, hogy jöjjön el ide, imádná ezt az országot.
Érdekel még valami? Mert mennék. Még hamisítanom kell egy iskolai papírt.