Öt pozitív és öt negatív? Ez azért egy nehéz feladat. Miért pont ötöt? Jaj istenem. Ilyet még sosem kérdeztek tőlem. Persze panaszkodtak már rám. Általában azért mert túlontúl sokat beszélek. De nem értem, hogy az miért rossz, ha egyszer szeretek beszélni. Vagy akkor inkább maradjak csendben és húzódjak vissza? Neeem... Az sokkal rosszabb, szerintem. Nah látod tényleg sokat beszélek, szóval akár pozitívumként felírható nekem, hogy nem szokásom hazudni, csak füllenteni, de az nem igazi hazugság. Nah aztán ott van, hogy nem tudok táncolni. Nem tudok, de imádok. Mindenki ki szokott nevetni engem, szóval mondhatni vicces vagyok. Azt meg általában szeretik az emberek én meg szeretek másokat megnevettetni. Az mindenkinek olyan jól áll... Nah igen az ilyenekért mondják rám, hogy naiv vagyok, ami viszont egyáltalán nem jó. Tudod már nem egy pasi csapott be engem, de hát ez van. A pofonokból tanulunk nem?
Anya mindig mondta, hogy nagyon erős vagyok...De nem fizikálisan. Azt hiszem ezt tőle örököltem. A betegsége alatt sosem zuhant össze. Mindig erős és pozitív maradt. Tudta jól, hogy nem fog már sokáig élni, de ő mégis mosolygott. Talán ezért is próbálok én is mindig mindenben a jót látni. Annyi rossz van a Földön és elfelejtettük értékelni mind azt, amink van. Ezért jó ez a kis játék.... Keresd mindenben a szépet, a jót. Igen nem könnyű, de hidd el nem lehetetlen. És az az öröm mikor megtalálod... Nos csak ajánlani tudom. Hol is tartunk? Három jó és három rossz? Ejj ez nehezebb, mint egy négy emeletes tortát elkészíteni marcipán rózsákkal.
Lássuk csak... Öhm... Meg is van! Iszonyatosan nagy fantáziám van. Ha nem cukrásznak mentem volna szerintem akkor író lettem volna. Szeretek mindenféle történetet kitalálni. Nézegetni a felhőket és kutatni, míg nem találok egy formát, alakot. Most hogy ez rossz vagy jó, rád bízom, de én inkább jónak mondanám, mert ez a fantázia segít a munkám során. Nélküle szerintem nem is tudnék ilyen sok szépet alkotni... De van rossz oldala is. Mégpedig az, hogy olykor képes vagyok a kis világomba visszavonulni megfeledkezve a környezetemről. Ilyenkor se kép se hang. Nem hallom a kinti zajt, az embereket. Aki ismer tudja, hogy ilyenkor a fülembe kell ordítani, vagy egyszerűen csak egy kis pofont kell adni és észhez térek. Közben eszembe is jutott az utolsó pozitív jellem, ami nem más, mint az önbizalom. Nem, nem estem át a ló túloldalára. Éppen elegendő az önbizalmam ahhoz, hogy tudjam miben vagyok jó és miben nem, bár ha kapok egy negatív kritikát azt nehezen tudom viselni, és napokig csak azon kattog az agyam, pedig már rég el kellene felejtenem főleg, ha nem is tatom igaznak. Nem is nagyon szeretem megosztani mással a bajaimat. Inkább magamban tartom, ami tudom hosszú távon nem túl egészséges.
Azt hiszem azért csak sikerült összehoznom ezt. Bevallom őszintén örülök neki... Hisz néha nem árt, ha elmondjuk magunknak mind azt, ami jó, vagy amiben változtatni kellene.
“Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!
Életem
Az életet nem kell annyira eltervezni. Csak sodródj az árral, és hagyd, hogy történjen!
-Because I’m Happyyyyy! Happyyyy!...-Szokásomhoz híven most is nagy éneklésbe kezdek főzés közben. Szerencsére amilyen béna vagyok a táncban olyan jól megy az éneklés, így nem kergetem ki a világból ismerőseimet, mikor dalra fakadok. Egy finom kis vacsorát próbálok összerittyenteni. A zene bömböl, én táncolok, vagy valami hasonlót művelek, és közben zöldségeket aprítok, ha nem éppen a fakanállal a kezemben kezdek el énekelgetni….
Az éneklés mellett még amiben jó vagyok az a sütés. Már kislány koromban is odáig voltam az édességek készítéséért. Igen tudom, minden gyerek imádja az édességet, de én a mellett, hogy két pofára zabáltam őket az is lefoglalt, hogy hogyan is készülnek el ezek az iszonyatosan finom csodák.
Édes drága egyetlen édesanyám már az első pillanattól kezdve csak támogatott engem és segített abban, hogy valóra válthassam az álmaimat. Sok szülő inkább azt akarja, hogy a gyereke orvosnak, ügyvédnek tanuljon, hogy rendes diplomája legyen, de az én anyám csak azt akarta, hogy boldog legyek. Be kell vallanom az is voltam és vagyok a mai napig. Sokat köszönhetek neki, nagyon sokat, amiért örökre hálás lehetek érte… Sajnos már nem tudom olyan sok szép dologgal megköszönni neki, mind azt, amit tett értem. Egy éve annak, hogy a rák legyőzte őt. Szerencsére nem szenvedett sokat. A rák olyan helyre fúrta be magát, ahonnan lehetetlen lett volna kiműteni. Persze próbálkoztak kemoval, sugárzással, de mind hiába. Sosem felejtem el azt a napot… Boldog volt, nagyon boldog. Otthon voltunk, kint ültünk a kertben. Egy gyönyörű tavaszi nap volt. A madarak énekeltek, a fák leveleit a szél megtáncoltatta. Kívántam, hogy bárcsak örökre minden így maradna…Nagyon fájt elveszíteni őt… Mielőtt elment volna megígértette velem, hogy tovább harcolok az álmomért és megnyitom végre azt a cukrászdát, amiről mindig is álmodtam.
A megörökölt pénzből meg is tettem a dolgot. Megnyitottam álmaim cukrászdáját, a Lala's Sweet Heaven-t. Hogy miért pont ez lett a neve? Nos, roppant egyszerű. Anyám egyszer elmesélte, hogy álmában látta a cukrászdámat. Egy családias hangulatú kis helyet, amit mindenki imád, ahol minden vendég boldog és ahol az ajtó fölött a következő szöveg áll „Lala’s Sweet Heaven”. Így nem is volt kérdéses, hogy ezek után így nevezzem el. Én így hálálom meg neki a támogatását, a segítségét. Egy fél éve annak, hogy a Lala’s Sweet Heaven megnytotta kapuit. Azóta egyre több a vendég, egyre több a törzsvásárló és a panasz arra, hogy túl kicsi a hely. Nah igen. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar befut a kis üzletem, így csak négy ülőhellyel számoltam, plusz azzal a kis asztallal, amit ki tudok tenni az utcára. Minden esetre ennek ellenére örömmel térnek be hozzám. Van, aki csak egy kis beszélgetésre vágyik velem.
Próbálok minden vendéggel beszélgetni kicsit, hogy megismerhessem őket. Kedvenc vásárlóm a 78 és 81 éves idős házaspár, akik mindennap bejönnek a szomszéd házból megenni egy-egy sütit. Annyira édesek. Már vagy ötven éve házasok. Az egyetemen ismerkedtek meg. Szerelem volt első látásra. Olyan kis zabálnivalók, ahogy csücsülnek a kis székükön és eszegetnek. Van mikor egy szót sem szólnak, csak kézen fogva ücsörögnek és az ablakon kifelé bámészkodnak, de van mikor meg be nem áll a szájuk és csak mesélnek és mesélnek. Remélem nekem is ilyen párom, férjem lesz, akivel ennyi év után is így tudjuk majd szeretni egymást.
A nagy éneklésben alig hallom meg a telefonomat. A kezem tiszta liszt, tojás, panír, de gyorsan lemajszolom ujjaimról a finom falatokat, hogy a telefonomért nyúlva már fel is vegyem azt. Érdeklődve szólalok bele. Vajon ki kereshet ilyen későn? Nem írt ki nevet, de mivel nem egyedi eset, hogy este találnak meg egy rendelés ügyében, így kénytelen vagyok felvenni a hívásokat. Ám most nem egy rendelés miatt zavarják meg produkciómat. Először csak felnevetek és megvádolom az illetőt, hogy csak tréfálkozik velem…Majd leesik, hogy nem, ez nem vicc és a mosolyom, a jókedvem azonnal eltűnik.
Nem sűrűn lehet engem kiborulva látni, mert egy rettentően türelmes és nyugodt ember vagyok, de ez után a telefonhívás után eltörik bennem valami és kiszökik maga az ördög. Amint leteszem a telefont felkapom táskámat és úgy ahogy vagyok rohanni kezdek. Csak pár utcát kell lefutnom, majd befordulok az utolsó kanyarnál és meglátom…. Lángokban áll. Egy tűzoltó csapat próbálja meg elaltatni a haragos tüzet, ami mindent felemészt. Tátott szájjal bámulom azt a helyet, ahol egykoron a kedves kis cukrászdám állt. Lassú léptekkel közeledek felé, majd valaki hirtelen megfogja a kezem és beszélni kezd hozzám, de teljesen megsüketülök. Nem hallok mást, csak az emésztő tűz hangját.
A szemeim könnyekkel telnek meg. Nem akarom elhinni mindazt, ami történik. Nem akarom elhinni, hogy azt, amit sikeresen felépítettem egy óra leforgása alatt megsemmisül. A lángok mindent feketévé színeztek át. Semmi sem utal már arra, hogy itt mi volt korábban. Semmi sem ismerhető fel. Egy ismerős arc tűnik fel. Mélyen a szemeibe nézek, majd egyszer csak átölelem őt erősen és csak sírok, miközben továbbra sem emelem el tekintetem a lángokról.
Először is engedd megjegyeznem, hogy örülök amiért hosszú keresgélések után sikerült avit választanod, méghozzá nem is akármilyet és ha megengedsz egy megjegyzést a chates beszélgetés után... soha ne hallgass senkire avatar téren Ha egyszer te XY-t szeretnéd hozni, akkor őt hozd! Pont mint tetted, de ne engedd, hogy elbizonytalanítsanak a megérzésedben és a döntésedben :h2: Örülök, hogy végül Zooeyt választottad, őszintén mondom, hogy remekül sikerült megtalálni az arca és az általad elképzelt humor, szórakozottság és életvidámság közötti egyensúlyt Mire eljutottam a lapod végére már nem is tudnék elképzelni hozzá mást
Na de térjünk is a lényegre... nagyon tetszik, hogy a jellemleírásodnál kicsit vívódsz magaddal és igazi pörgős lányként, erőteljesen szlengesen, szórakozottan írsz, mint ahogy az is, hogy ugyan benne van a leírásban a kért 5-5 tulajdonság, mégis hosszú mondatokkal adtál neki keretet ami élvezhetővé, kedvessé és igazán olvasmányossá tette. Sikerült megmosolyogtatnod, de ugyanakkor kicsit el is komorultam miközben az alábbi bölcsességet olvastam tőled: "Tudta jól, hogy nem fog már sokáig élni, de ő mégis mosolygott. Talán ezért is próbálok én is mindig mindenben a jót látni. Annyi rossz van a Földön és elfelejtettük értékelni mind azt, amink van. Ezért jó ez a kis játék.... Keresd mindenben a szépet, a jót. Igen nem könnyű, de hidd el nem lehetetlen."... ennél nagyobb igazság talán nincs is a világon, mely tele van kegyetlenséggel, háborúval, erőszakkal, gyilkossággal és még sorolhatnánk akár napestig, de erőt kell vennünk magunkon, meg kell győzni magunkat arról, hogy életfelfogásunk, az örömünk attól még lehet határtalan. Meg kell ragadni az élet apró örömeit... a gondolat reggel mikor még az ágyban fekszünk: De jó, egy újabb nap!... reggeli és ebéd esetén a tudat, hogy van mit ennünk és ha minden rendben van akkor változatosan étkezünk. Barátok, kisállatok és szerelmek, család, de már pusztán egy jó könyvet is ide lehet sorolni. Egy mosoly a metrón, mikor valaki éppen az orrát lógatja, mi pedig bearanyozzuk vele a napját :22: Ez mind mind elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog, békés életet éljünk és ez az ami igazán tetszik Lionában! És azzal, hogy megtudtad ragadni ezt a vidámságot és életszeretetet, eljuttatott odáig, hogy rólad userről is eltudom képzelni, hogy hasonló gondolkodású és temperamentumú lehetsz, mint amilyen ő is remélem nem tévedek túl nagyot :rol:
Ez a kedvesség, ez a vidámság az előtörténetben is végigkísért :bounce: szinte láttam magam előtt ahogy sürög-forog-szórakozik a konyhában miközben butácskán táncol fel és alá, kezében egy fakanálba dalolva jókedvét. :füty: ... attól pedig nem kell félni, hogy nem tudod édesanyádnak meghálálni mind azt a sok segítséget és biztatást amit kaptál tőle, hiszen biztos vagyok benne, hogy a halála előtt is tisztában volt a háláddal, azzal, hogy mekkora köszönetet rejtesz a szívedben. Egy édesanya mindig tudja és érzi is ezt de ettől függetlenül szomorú ami vele történt, de ezt a betegséget sajnos nem teszi kivételt, nem lehet mindig kivédeni és az esetek nagy részében gyásszal, szomorúsággal végződik. De hát... szépség a tragédiában, így van Lionának és Carlonak egy közös pontja, hiszen ő is rákban veszítette el az édesanyját És épp ugyan ennyire sajnálom, hogy egy élet munkája veszett oda a tűzben, de biztos vagyok benne, hogy borúra derű jön, és minden olyan csodás lesz, mint amilyen előtte volt efelől biztosíthatlak!
Mindent rendben találtam a lapodban, kedves volt, olvasmányos és élvezetes, nem is tartalak fel hát tovább, futás foglalni és kezdj neki a cukrászdád feltámasztásába :glór: mert "A tűz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani" Jó szórakozást kívánok neked és tessék, egy torta ^^ Üdvözöllek közöttünk, nagyon jó játékokat kívánok neked :luf:
Kezdőlap 
és ha megengedsz egy megjegyzést a chates beszélgetés után... soha ne hallgass senkire avatar téren 
Ha egyszer te XY-t szeretnéd hozni, akkor őt hozd! Pont mint tetted, de ne engedd, hogy elbizonytalanítsanak a megérzésedben és a döntésedben :h2: Örülök, hogy végül Zooeyt választottad, őszintén mondom, hogy remekül sikerült megtalálni az arca és az általad elképzelt humor, szórakozottság és életvidámság közötti egyensúlyt 
de ettől függetlenül szomorú ami vele történt, de ezt a betegséget sajnos nem teszi kivételt, nem lehet mindig kivédeni és az esetek nagy részében gyásszal, szomorúsággal végződik. De hát... szépség a tragédiában, így van Lionának és Carlonak egy közös pontja, hiszen ő is rákban veszítette el az édesanyját 
efelől biztosíthatlak! 
Üdvözöllek közöttünk, nagyon jó játékokat kívánok neked :luf: